ez van

mozgalmas hétvégén vagyok túl. ha valami történt volna velem és nem emlékeznék az elmúlt 72 órára, akkor is tudnám, hogy nem unatkoztam a napokban. bár akkor nem tudom, mit tudnék és mit nem, de ebbe most ne menjünk bele. szóval itt ülök az irodában. izzadok, mert a gőzfűtés legalább negyven fokot okoz a légtérben. és próbálok csendben, minél kevesebb energiabefektetéssel vegetálni. mert a mai nap úgy érzem, nem az aktivitás napja lesz. (bár este focizni kell, de ezt a gondoloatot egy darabig száműzöm az agytekervényeimből. akkor foglalkozom vele, ha eljön az ideje.) pénteken elmentünk a ketrecbe focizni. elég jelentősen megizzadtam, ami nem baj. és életem talán legjobb formájában ontottam a gólokat, ami meg kimondottan jó. tényleg néha meglepődtem magamon. este nem volt gond az alvással ezek után. és akkor még nem tudtam, hogy milyen lesz a következő két nap.

szombaton erőműnap. immár harmadszor vágtam neki mint sípszájú. most azonban nem helyi erőkkel karöltva, hanem egy általam odacitált sportkollégával. elég volt neki annyit mondanom, rengeteg sör van ott, ahova megyünk. ez elég fizetség is volt. lementek a derbik. fejenként nyolc. viszonylagos nyugalomban. egy-két kisebb felhördülés volt néhány játékos részéről. de kezelhető volt teljes mértékben.  legrenitensebbekkel persze el kellett járni. a legérdekesebb talán az egyik utolsó csoportmeccs volt. előzmény, hogy az egyik szervező, aki épp játszott is. meccs előtt jelezte, hogy az élelem- és ital-ellátmány jegyre "kapható", a jegyek pedig nála vannak. mi becsületesen bevallottuk, hogy már kaptunk. e diskurzusra néhányan más csapatokból úgy reagáltak, hogy bizony itt most a sportikat meg akarták vásárolni! persze csak tréfa szinten. aztán mikor már szar volt a helyzet egy csapatnál, mert épp csúnya vereségnek néztek elébe, akkor már komolyabban is emlegették, hogy lehet, hogy nekik is sörjegyeket kellett volna felajánlani. na most egyrészt ugye egész nap lehetünk ott étlen-szomjan, tehát nem hiszem, hogy ez olyan nagy dolog. másrészről, a sörjegy kézpénzre váltva kb 150 magyar forint érték. mindegy. visszatérve a meccsre, az alapos verésre váró csapat idővel elveszítette türelmét. illetve csak néhányan. közűlük is leginkább egy úriember. amúgy is ő volt a team hangja. cserélt taktikát tervezett és szervezett. na ő csak mondta a magáét. egy pillanatban úgy véltem eljött a fegyelmezés ideje és sárga lap villant a kezemben. második félidő, továbbra sem találták a fonalat és továbbra is én bennem látták a vereség kizárólagos okozóját. emberünk mondja tovább. rendkívül szemtelen módon nem nekem, hanem a többiekhez intézi lelkesítő beszédét. ezzel leginkább magát akarja ilyenkor mentesíteni. hiszen, mikor a spori szankcionál, akkor egyszerű azt mondani, hogy nem is hozzá beszélt. jellemtelen. no de a monológja végén hozzám is szólt. egyetlen szót "ten-den-ci-ó-zu-san!" így, szépentagolva. ekkor ért véget számára a mérkőzés. de összességében jó buli volt. megittunk fejenként kilenc sört, ami sokat dobott a jókedven. meg táncoltam az ex-szel fenyőre. plusz fenyő egyik háttértáncosával. régi ismerős. és megdumáltuk, hogy találkoznunk kell. ezalatt válogatottunk legyőzte boszniát. hajrá! valamint bodrogi második lett a kronón a vueltán. mégnagyobb hajrá!

a szombati fáradalmakat valamelyest kipihenve vasárnap reggel újult erővel vágtam neki a kihívásoknak. az új, kőérbereki sportkomplexumban volt jelenésünk a piktor kupán. érdekes dolog ez, mert pénteken szólt valaki, hogy itt ez a rendezvény. persze semmi részlet. kapus kellene. megyek. vasárnap reggel a helyszínene derült ki, hogy mi is ez pontosan. festékes cégek közös családi/sportnapja. semmi nevezést nem kellett fizetnünk. nem tudom, hogy ez így megy, vagy, aki hívott annak a cége fizette. ultramodern komplexum. volt minden ott, ingyen uszoda használat. ingyen kaja-pia. (kezdve a reggelivel) mindenféle sporteszköz, masszőr. nos mi ugye focizni érkeztünk. sikerült a melegítésen elrúgni a kisujjamat labdával. elég ügyetlenül nyúltam a lövésbe. be is dagadt. nem is mozog rendesen. vicces, mert most úgy iszok, mint a nemes urak. jobb kisujjamat peckesen eltartva a pohártól. mindenesetre ma ezzel ismét a kapuba kell állnom. meglátjuk, mi lesz. tegnap is úgy védtem a három meccset végig, hogy már megtörtént a baj. ráadásul a térdsebem is ismét vérzésnek indult. nem állíthatom, hogy ezek nem zavartak, de az biztos, hogy nem ezért szerepeltünk olyan gyatrán, mint ahogy az történt. szégyenletes teljesítmény volt. és nem is akarom kutatni, kinek a hibájából. ez csapatjáték. el is iszkolt mindenki haza. szinte mindenki. egyik sráccal maradtunk, hogy kipróbáljuk a rodeóbikát. épp indult a bajnokság, hát beneveztünk. nyert! hoppá...! majd szumózni is akartunk, ott is bajnokság. második lettem. kevésen múlt! sebaj, hisz csak játék. majd a hangszórók recsegték a nevünket (!), hogy kosárradobó verseny van. persze, mondom. én oda biztos nem neveztem. soha nem szerettem azt a spotot. mára már amúgy is a bögyömben vannak a kosarasok. és életemben nem dobtam háromszor kosárra szerintem. az is a középiskolai kötelező volt, és szerintem nem ment be. de itt annyira megkedveltek minket, hogy mennünk kellett. mégse kérethettük magunkat ennyi ember előtt sokáig. és mi történt? igen, igen. megnyertem!!! na ez ám a meglepetés. én lettem a streetball kupa győztese. így, mi ketten egy egy hatalmas kupával, oklevéllel és üveg sétáló jánossal tértünk haza a nap végén, ami amúgy elég gyatrának indult.

reggel már kevésbé voltam vidám, mikor megéreztem, hogy fáj:
- az ujjam
- a hátam
- mindkét vállam
- a térdem (jobb)
- és a sípcsontom (jobb)
- a combjaimban lévő görcsről nem is beszélve.

és jajj, megint kihagytam egy csomó mindent. tegnap stohl buci tűzvonalban volt. én megadtam neki az esélyt. nem mondom, hogy nem élt vele. nem történt semmi. így elég sokáig lehet húzni egy sorozatot. se történetben, se látványban nem jutottunk egyről a kettőre. de a fűrész II jó volt. jöhet a harmadik rész...

na itt vagyok. az én meez karakterem. szerintem egész találó lett! :D

javítva, mert elba...de tilla kiszúrta! :)

hát akkor most van időm. (illetve nem most, hanem folyamatosan kevés és kevesebb. ezért ezt már pötyögöm egy ideje.) tegnap a piheésé volt a főszerep. a bejelentett, aztán elmaradt békávé sztrák ürügyén nem voltam dolgozni. persze tudtam volna, pláne, hogy végül elmaradt. de elhatároztam, hogy jár a pihenés. szóval otthon maradás volt. program az nem sok. előre beterveztem némi rendrakást. ez elmaradt. azt is beterveztem, hogy délben saját gyártású pizza kerül az arcomba. ez is elmaradt. helyette az előző napi lecsóra került némi tojás. az kevéssé mozdított ki a lustaságból.
na de nem tétlenül telt a nap! fűrész. első felvonás. bekerült a lemez a lejátszó szerkezetbe. (juanes a borg kapus behelyezte a diszket a jelátalakítóba. a berendezés ezredmásodpercek alatt képpé és hanggá alakította a digitális jeleket. a borg a régimódi krómozott, hőtartó bögréből szürcsölgette a kávét.) jó film volt! érzem, hogy folytatnom kell. komolyan. mikor már azt hittem, hogy tudom a megoldást, és milyen primitív dolog ez, akkor kezdtem gyanítani, hogy tévedek. aztán nem. ááá, ez így milyen. majd végül... na persze ezt most nem részletezem. tessék megnézni. mellesleg az meglepett, hogy ez nem is annyira vérfürőzés, mint inkább agymegmozgatás. (na jó,azért van itt vér :D) de nem erre számítottam. pontosabban nem ennyire erre. ez így még jobb! (köszi az inspirációt pidi!)

a délelőtti matiné után elvittem a számítógépemet a számítógépmegcsináló emberhez. majd haza. nem szabad sokat töltenem a szabadban egy pihenőnapon! főleg ilyen ramaty időben. tévé. és mit találok! na mit? mit? történelem (és a szó nem véletlen) egyik legnagyobb sci-fi-jét. az androméda-törzs c. remeket. 1971-ben készült. nem egy mai darab. de emlékszem, mikor először láttam, uhh, hát ott volt minden. izgalom, rossz alvás, meg másnap isiben persze űrkutató voltam. crichton köny-adaptáció. ez azért jelent valamit. filmes megjelenítés is óriási. '71-es, tehát minimum mindenhol villog valami, ha kell, ha nem. de nagy élmény. azt hittem, most majd csalódni fogok, de nem. úgyhogy tegnap két remek filmélmányem is volt.

ráadásul nem is dolgoztam. mi lehet még, ami jobbá tesz egy esős keddet?

nem is tudom, mennyire jó egy posztba írni mindent. megint olyan hosszú lesz, és ezer felé csapkodok. de az meg milyen, hogy itt tematikus bejegyzéseket teszek. na majd meglátjuk. kezdjük a rossz hírrel. legalábbis tillának rossz. meg persze nekem is valamelyest. nem tudom a pultoslány számát. nem kértem el. tudom, hibáztam. de valahogy nem úgy alakult. eleve este négy lánnyal mentem szülinapi "ünnepségre". vagyis ivás duma. és onnan tovább a partyhelyre. ott aztán reggelig jól elvoltam a lányokkal. így közben, bár jól esett a dolog, nem is gondoltam rá. persze a meglepetés ereje is közrejátszhatott. meg a bőség zavara. pedig tényleg el kellett volna kérnem. de így utólag (főleg némi segítséggel) könnyű okosnak lenni. a hétvégén amúgy is négy potentált hölggyel vettem fel ilyen-olyan módon a kapcsolatot. a baj viszont nem a bőség zavara ez esetben, hanem teljesen más. négy esetben négy féle. talán a részletek nem is olyan fontosak, mint inkább az általános megállapítás, hogy bár a négy, jelen esetben még nagy számnak is mondható, igazán egy sem. mert jószerivel egyoldalú gondolat csak, hogy akár. ráadásul van, aki szinte ismeretlen számomra. nem arról van itt szó, hogy több vasat a tűzbe. inkább csak tapogatózás. olyanok, akik érdemesek rá (ez most így elég nagyképű), hogy megtudjam, akarok-e egyáltalán valamit. és érdemes-e egyet kreálni a négyből. persze ezen túl is van még ezer akadály. külön-külön is szembe kellene néznem olyan problémákkal, amik nem javítják az esélyeket. de ez baromira nem foglalkoztat. éppen ezért most nem is citálom ide az okokat. nem lényeges. ha oda jut a történet, hogy szemben állok a feladattal, akkor oldom meg. (vagy megpróbálom legalább.) addig kár is törnöm rajta az agyam. sajnos nem tudom megmondani. egyszer olvastam is egy idézetet ezzel kapcsolatban. (illetve két helyen kétféle képpen ugyanazt...) valami olyasmi volt (az egyik), hogy míg nem értünk a folyóhoz, addig nem tudjuk átúszni. (most valaki elárulhatja, ki és hogy mondta ezt pontosan!) lényeg, hogy nagy igazság. most persze itt lenne még a lehetőség a pultoslánnyal is, de ott nem úsztam. átsétáltam a hídon, úgyhogy tillának nincs mit mondanom. legfeljebb visszaszivárgok a hétvégén egy páleszre! :D

na és akkor ennyit elsőre. ha lesz időm, akkor sort kerítek a tegnapi lustulásom ecsetelésére is. bár sok minden nem történt...

eltelt. mozgalmas volt és kissé talán fárasztó. már a péntek is elég túlzsúfolt lett. munka után haza. eddig teljesen szokványos nap. aztán le táncra, még egy utolsó (?) próbára. nagyszerű volt, igazán élveztem. de meglehetős békével telt. semmi lázadás, vagy indulat. juanes, a borg kapus csak csendben tette a dolgát. és az ellenforradalmárok is kedvesek és nyájasak voltak vele. ezen picit el is gondolkodtam, de nem fordítottam túl sok figyelmet az esetre, mert jobb, ha béke van, minek azt elrontani. egyenesen táncról mentem kedves barátomhoz, hogy menjünk rúgni a labdát. ott kellően elfárdtam, ami jó, mert ezért csináljuk. és még csak tíz óra volt. otthon gyors fürdés, és fél tizenkettőkor már ismét autóban ültünk és robogtunk a mozi felé. ocean's thirteen, éjféli előadás. már a reklámok alatt éreztem, hogy nagyon fáj a hátam és rettenetes álmosság kezd elhatalmasodni felettem. egyik sem múlt el a film alatt, úgyhogy vannak jelenetek, amiket sűrű homály fed. hazafelé még jót beszélgettünk a kocsiban. kiderült (ami azért eddig sem volt nagy titok), hogy a fő ellenállót ez a három ember, akivel moziban voltam, pont ugyanúgy ítéli meg, mint én. ez mondjuk jót tett az egómnak, ami az utóbbi időben már nem olyan nagyon túlfejlett, mint régebben. tehát, nem vagyok én olyan nagyon hülye! végül olyan három óra után egy kicsivel léptem be a lakásba. nem volt gond az elalvással. olyannyira nem, hogy a szombat délelőttöt teljes egészében ágyban töltöttem. igaz, nem aludtam végig, mert néztem az atlétikai vébét, meg 24-et is. de így is volt némi lelkiismeret-furdalásom az eltékozolt délelőtt miatt.

délután aztán úgy döntöttem, itt a cselekvés ideje. és régi elhatározásomat megvalósítva újra eljárok futni. nem állíthatom, hogy soha ilyen jól nem ment, de végülis nem volt vészes. gyalog mentem ki az újpesti szigetre, ami kb másfél kilóméter lehet, majd 20 perc futás. gondoltam így elsőre nem kell nekem több. aztán séta hazafelé, meg még újabb futás, mert éreztem magamban erőt. végül tíz emelet felfelé gyalog, ami szintén ment kocogva. ha a hátam nem fájna, akkor azt mondanám, rendkívül fitt vagyok. meg is érdemeltem az ebédet, így kissé későn, de kellően éhesen. no és természetesen a fürdést. hosszú kiadós ázás a kádban. mikor aztán végeztem, akkor láttam, hogy lassacskán készülődnöm kellene, mert ugye zsu szülinapjának megünneplése van! no azért még elég lassacskán, úgyhogy elfoglaltam magam. és ekkor csörrent meg a telefon. a vasárnapi fellépés... bizony ez érdekes volt. mert az hívott, aki a sörtáncos fellépésünket intézte (volna). mondott pár dolgot. például, hogy kint voltak a városnapokon és megnézték a helyszínt. na - gondoltam - ez frankó, mert arról volt szó, hívnak, ha mennek. legyek én is "barátok közt". nem hívtak csak utólag. mondjuk nem is hiszem, hogy mentem volna, de ez nem változtat az elven. továbbléptem és hallgattam az infókat. próba. lehet ott kint, mert van hely, meg a színpad is sokat üres. gyorsan megemlítettem, hogy a színpadon nem próbálunk, mert ott leszenk emberek, és nem szeretném, ha ott bohockodnánk, hogy aztán előadjuk ugyanazt fellépés címén, mondjuk fél órával később. jó-jó, de ott van még más hely is. majd a megoldás is elhangzott. kedves táncpartnerem kihozza a laptopját (enyémet már kérni se merték) és akkor arról szól a zene és próbálunk. valamikor napközben, mert ők részt vesznek a sportrendezvényeken és két meccs között. persze, mondtam én. mindenki kirohan és ott tölti a fél napját a próba miatt, csak mert ők nem tudnak a fellépés előtt fél órával jönni a saját kis programjuk miatt. nos ekkor már csak kissé sértődött hangú válasz érkezett (legalábbis azt gondoltam róla), miszerint akkor legyen előtte, de a részleteket én beszéljem meg a brigivel, és értesítsük őket. fel is vettem a kapcsolatot a brigivel. finoman szólva sem rajongott az ötletért, hogy kihozza a laptopját a dzsungelbe. és nem hajlandó napközben megjelenni a helyszínen. nos ekkor kiadtam a kezemből a dolgokat. immár sokadszor. és közöltem, hogy majd értesítsen valaki, mert bulizni mentem. brigi is. na azért a dolgok haladtak és kaptam is üzenetet, hogy próba nem lesz. de negyed négykor találkozunk kint. (fellépés négykor)

innentől a bulira koncentráltam. első hely ivós-dumálgatós. én meg még ettem is. tehát nagyon rendben volt. négy lány, némi ital és egy tányér csilis csirke társaságában nem is lehetett rossz. aztán menjünk tovább. én támogattam, de ide már "csak" két lánnyal mentem. na de hova is!? pont oda, ahol az exem is épp bulizott. meg az általam "nagyon sokar tartott" barátnője. és természetesen az új pasija is. na ez remek, gondoltam, de nem hagyom magam. rövid habozás után a buli mellett döntöttem. nem bántam meg. találkozás rövid volt. már az exékkel. egy puszi, új pasival kézfogás. szigorú, de vidámnak és gondtalannak tűnő tekintettel, normál hangon bemutatkozás. én nem üvöltök, hiába hangos a zene. mégiscsak feleseges erőkifejtés. ő persze emeli a hangját és vigyorogva kiabálja a nevét. jó voltam érzem. barátnőt meg "elfelejtettem" észrevenni. vissza a saját társaságomhoz és vidámság reggelig. érdekes volt, mikor a pulthoz mentem, hogy a szervezetünk folyadékutánpótlásáról gondoskodjak. lányok boroztak, tehát én is, de szükségét éreztem valami másnak is. kérdezem a pultoslányt, milyen röviddel (konkrétan pálesszel tud szolgálni) márkanév elhangzott, én meg rávágtam, hogy akkor abból málna legyen. lány, ha lehet még nagyobb mosolyt enged meg. (jelzem jól állt neki!) közli, hogy remek választás, de feltétele van, hogy hozzájussak. egy, magamnak kérem. ok! kettő ott helyben fogyasztom. ez is ok! három, ő is iszik velem! hoppá! pláne rendben. így együtt ittunk. később ezt meg is ismételtük.

szóval jó buli volt. dokkolás a honos állomáson 5 körül, vagyis még egy délelőtt a lustulásé. már tényleg szégyellem magam! (ha másért nem, ezért a pokolra jutok)
persze nem volt éppen kikapcsolódás a vasárnap délelőtt. először kilenckor csörgött a telefon. kérdés az volt, mikor érek ki a városnapokra. én kissé álmosan közöltem, hogy negyed négykor. (a tánc megszervezésében jeleskedő hölgy keresett, akik ugye sportoltak. oda vártak engem is. csak épp játékvezetni.) ez nem volt jó válasz, mert megpróbált meggyőzni, hogy mégis mennem kéne. én meg rezignált hangon közöltem, hogy ötkor értem haza, most keltem, de most is csak ideiglenesen. ha magamhoz térek, megyek. persze nem tértem. egy órával később a táncpartnerem sms-e érkezett, arról, hogy akkor nincsen próba és három-negyed négy a találkozó ideje. tévé-alvás-evés körforgásba keveredtem.

délután erőt vettem magamon és összekészítettem a cuccom, kilátogattam a helyszínre. a megbeszélt időpont után néhány perccel érkeztem. elsőként. ez nem vidított fel különösebben. aztán lassan szálingózni kezdtünk. és fél órával a találkozó után mind ott voltunk. fel tettem a kérdést, hogy vajon ki hozott sört, ami szerves kelléke a fellépésnek. konkrétan a koregoráfia e köré épül. (nem véletlenül. én csináltam.) nos a szervezést magán cipelő hölgy nem. és fogalma sincs ki hozza. (előző nap ugyanez a beszélgetés zajlott a zenéről is.) nos vettünk. illetve vettek, mert én nem voltam hajlandó áldozni rá. ezzel a sokadik csatát is megnyertem.

öltözés. közben kiderült, hogy négykor bizonyosan nem kezdünk, mert még valami zenekar megy a színpadra. akkor próba. hátul a sátor mögött a fűben. siker, jók leszünk. zenekar fél órát volt fent. jön egy nyugdíjas énekkar. hááát, már háromnegyed órája szerepelnönk kellene, tehát ez rossz vicc. pláne, mikor még egy másik nyugíjas csoport is érkezik. közben a tánctanárunkat zaklattuk, hogy ugyan tegyen már valamit, mert lassan a második fellépésnél kéne tartani. semmi. azért csak sorra kerültünk. de mielőtt cselekednénk, menjen fel a csapat vezetője veszélgetni a konferálós nénivel. mindenki rám néz. hát jó, megyek (háborút nyertem!!!!) míg a színpad átalakítása zajlik, miniinterjú velem, a táncról. ki, hogy miért alkotta ezt, ami jön, kik szerepelnek, stb. rendkívül frappánsan kihagytam a tánctanárunkat a történetből. sőt, az egyesületet is. arra a kérdésre pedig, hogy ki alkotta meg, egyértelműen saját megemet kellett, hogy megjelöljem, de nem így egyszerűen. a válasz úgy hangzott, közös alkotás, mire - ahogy vártam - visszakérdez, hogy ez ennyire jó csapat, hogy így működik. na ekkor bevittem a kegyelemdöfést. hát ez úgy megy, hogy mindenki mond valamit, majd az lesz, amit én akarok. tömeg nevetett, a többiek meg nem szóltak semmit. fellépés meg sikeres volt, és kezdtek a hullámok is csitulni. úgy tűnt, minden visszaáll a rendes kerékvágásba. még meg is említették, mennyire jó volt a rögtönzött interjúm. (ezt elismerésnek vettem részükről és békültem magamban.) jöhetett a keringő. na azért itt is votak gondok. csúszás, rosszul összerakott tánctér. (amit egyesek szerint magunknak kellett volna megjavítanunk, szerintem meg nem.) persze a fellépésen ráléptem a cipőfűzőmre és akkorát estem majdnem, hogy csak na. mindezt az első percben a kilencből. aztán ott bukdácsoltam. szerintem elég szar volt, de mindenki dícsért, és nem akartam én senkit meggyőzni arról, hogy csak csetlettem botlottam, úgyhogy elfogadtam, hogy jó volt.

nem volt más hátra, mint az utolsó fellépés. a spontán táncolgatás. nemsokkal előtte a párom szólt, hogy hazaugrik átöltözni, mert fázik. legyen, csak siessen, mert lassan kezdés! illetve, akkor már kezdenünk kellett volna, csak csúszás volt. persze, hiszen két percre lakik, nem lesz gond. természetesen nem ért vissza fél óra alatt sem. így elkezdték nélkülünk. nem volt gond, mert ez nélkülünk éppúgy lezajlott, mint velünk, csak épp én szívesebben lettem volna otthon. így meg egy órát ácsorogtam a keringő után, hogy a fellépésből ne legyen semmi. nem esett annyira jól. de elfogadom, hogy valami oka volt a késésnek, előfordul. még az okokat sem kell megmagyarázni. asszem egy bocs elég lett volna. na ez nem hangzott el. megjött. közöltem, hogy erről lemaradtunk, és már a tömeg miatt hobbiból sem hiszem, hogy tudnánk táncolni, akár haza is mehetnénk. jó - hangzott a válasz, majd mondta, hogy megkeresi anyukáját. hmm, legyen. és vártam. nem jött. utána mentem. vidáman beszélgetett, nos ekkor közöltem, hogy ezt talán nem így kellett volna, mert én rá várok. azzal otthagytam és irány haza. később még beszéltünk telefonon. legalább azt mondta, igazam van. ez is valami.

de ezen a fellépés-adagon legalább túl vagyunk. én imádok táncolni és fellépni is. de csak akkor, ha ez nem teher. márpedig ez esetben az volt. elég sok feszültséget okozott. ez persze nem csak és kizárólag mások hibája. tudom, hogy én viseltem  /viselem nehezebben ezeket a dolgokat, amik talán apróságok és bosszantóak csupán, de azt hiszem, nem lehet elvárás, hogy akár én, akár más mindig, mindent lenyeljen. általában nem csiálok gondot ezekből. rendszerint elég sok energiát áldozok arra, hogy ez a társaság együtt legyen, hogy a tánc haladjon, hogy mindenkit megbékítsek. most nem. és ez nem tetszett másoknak. de sajnos nem az az időszak van, mikor fontosabb mások véleménye. gondolom lassan elmúlik ez is. és minden megy úgy, mint régen. nem haragszom én senkire. akkor sem, ha hibázik, akkor sem, ha nem teszi, amit szerintem kellene. csak más is fogadja el, ha nem vagyok a topon. ne baszogasson, hanem segítsen továbblendülni. vagy legalább, hagyjon lehiggadni és addig tűrje el, hogy ilyen vagyok. szerintem a barátoknak így kell működni. szerintem.

huszonöt centi sültkolbász, egy fasírt, két szelet kenyér, némi savanyú. megreggeliztem. királyi lakoma volt. és ez jelentősen javított az általános hangulatomon. de rám is fért. amúgy sem vagyok épp kicsattanóan jó formában, most még az allergiám is itt van. na eközben meg még talán meg is fáztam, de ezt nehéz megítélni ilyenkor. lényeg, néha mintha nagyobb testhővel bírnék, mint 36,6 celzius. és a hátam kegyetlenül fáj. az utóbbi időben amúgy is elő-elő fordul, de most nem egészen ott, ahol szokott. mintha valami gerincbajom lenne. de valószínű, hogy csak a monitorbámulás teszi. midegy, szar és kész. na és arról már ne is tegyünk említést, hogy este egy remek próba elé nézünk. alig várom! [kezével pisztolyt formáz és a halántékához emeli] de az élteti bennem a reményt, hogy utána focizunk. mondjuk bent a ketrecben, de mozgunk és az jó. no és azután! azután bálintékkal mozi. asszem az ósönztvelv szörtín (bocsánat) lesz a műsor, de mindegy is. tehát végre mozi! (bár hol van ez a fűrészhez...ugye megyünk pidi?) aztán ott a holnapi nap. zsu barátommal (szándékosan barát és nem barátnő, nehogy valaki mást képzeljen, mint a valóság) fogunk találkozni. meg két ifjú kori pajtásnője is jön. a híres "három grácia", ahogy hívtuk őket, mikor tizenéves kislányként megjelentek táncon. így együtt. ennek is lassan egy évtizede. aztán szép lassan zsu a legjobb barátom lett. és most végre megint sikerült összehozni egy beülős iszogatós dumálgatós estét. igaz, most nem kettesben, de meg van annak az oka! és így legalább nem lesz olyan csúnya vége, mint mikor kettesben megyünk...

ezt el is kell mesélnem! egyszer, épp valamelyikünk valami lelki zűrrel küzdött, és ennek apropóján beszélnünk kellett. ez leggyakrabban úgy zajlik, hogy az éjszaka közepén felhívjuk egymást. találkoztunk, dumáltunk. valamit javult a helyzet. és a végén megegyeztünk, hogy ismét csak sűrűbben kéne összefutnunk. (ezt minden hasonló esetben megbeszéljük, és viszonylag hamar el is csendesedik ez a lelkesedés. viszont ez nem befolyásolja örök barátságunkat.) össze is futottunk néhány hét múlva ismét. jó hangulatú kocsmázás lett belőle. olyan jó, hogy mikor a második üveg mézes barackot bontották kettőnknek, akkor mondtuk a pultoslánynak, hogy ugyan hagyja már azt az asztalon, mert akkor neki sem kell sétálni annyit. elfogyott az is. szóval holnap találkozunk.

a jó főnökként néha adok a látszatra és a munka látványos részéből is kiveszem a részem. na ma már nagyon jó voltam. úgy összekoszoltam magam, hogy csak na. először is személyesen hordtam az egyik beosztottnak a munkát. gondosan ügyelve, hogy ne unatkozzon. ő egy olyan ember, aki amúgy sem könnyű természetű, de néha tényleg elveti a sulykot. tegnap például addig-addig viccelődött azon, hogy nekem még kitámasztó kellene a biciklimre, míg elveszítettem a türelmem. de mivel vége felé, nem volt jelentősége. azonban ő nem felejtett. ott folytatta ma, ahol tegnap abbahagyta. nos - mondom - akkor legyen. hát nem unatkozott ma. persze ez nem szép dolog, de nem csak nekem szokott gondom lenni vele, hanem a kollégáinak is, ami már nagyobb gond. ezen kívül ma targoncára pattantam, mert mozgatni kellett ezt-azt, és nem volt nálam alkalmasabb személy a feladatra megfelelő közelségben. a végére olyan koszos voltam, mint egy disznó. ez persze nem baj, és nem meglepő, ha az ember egy gyárban dolgozik. a baj inkább az volt, hogy a látványosnak kevésbé nevezhető, de főnökeink szerint elengedhetetlen papírmunka nem nagyon haladt. ilyen nagyon jól telt a munkaidőm. de szerencsére ez már történelem. most itthon ülök képeket rakosgatok egy bemutató videóba írom a blogom és nézem a 24-et.  jack bauer elég nagy szarban van éppen. ja és táplálkozom is közben. ez egészen pihentető így. szerintem, ha csak egy dolgot csinálnék, akkor már unatkoznék.

gondoltam, megemlítem, milyen csúnyán kikapott a honvéd, de ez már említést sem érdemel...

megpróbálok nem foglalkozni a tánccal. meg úgy azzal a közeggel. két nap pihenést adok magamnak és majd akkor veszem elő újra a témát, ha előttem áll. nem tudok ugyanis semmit tenni, hogy ne ilyen módon alakuljanak a dolgok. tehát: más.
mától moziünnep. nagyon úgy tűnik, hogy ez megint kimarad. nem sokat törtem magam, hogy ne így legyen. se erőm, se energiám nem volt rá. persze ettől még lehet, hogy gábor barátomékkal vagy a bálintékkal elugrunk a sorozat előnyeit kihasználni. például az elmaradásaimat is szerencsésebb 360 HUF-ért pótolni, mint ezrekért. mondjuk a karibtenger kalózai háromról lemaradtam és érdekelne mr. depp újabb alakítása jack sparrow-ként. de nem sorolok itt újabb címeket, mert hosszú lenne a lista.
addig is ma este a kispest visszavág a hamburgnak. legalábbis megrendezik a visszavágót. aztn, hogy ki kinek vág oda, illetve vissza, az más kérdés. mindenesetre ma, egy estére honvéd szurkoló leszek. igaz, belegondolva abban, hogy az egyik kedves haverom, exkollégám, csapattársam mennyire elvakult szurkolója a piros-feketéknek, hogy nem tudom, mi történne egy esetleges továbbjutás esetén. az biztos, hogy hétfőn mást se hallanánk, mint, hogy ezek az aranylábú gyerekek így, meg úgy. nem baj, belefér!
ügyesen témát váltva belecsapok a ma olvasott dolgok elemzésébe. "lapozgattam" az index-et és mellékleteit. a velveten megütötte a szemem egy cím. győzike neve szerepelt benne. egyszerűen nem értem, ezt az embert miért nyomják ennyire. ez szerintem már több, mint borzalmas. nem tudom, van-e olyan nap, mikor ne szólna róla újság, tv-műsor, stb. de mit adott ő nekünk, egyszerű média-fogyasztóknak? ha csak énekelni nem tudna még nem lenne baj, bár egy énekesnél nem utolsó szempont. viszont beszélni sem, meg semmit. kevés hasonlóan értéktelen embert ismerek. talán még pákó, meg kiszetündike (néni). na most a cikkben azt ecseteli hősünk, hogy az ő adásonkénti tízmillás nagyságrendű fizuja menyire megérdemelt. illetve kevés!

»győző, az alulfizetett«

ezen jól felidegesítettem magam, ezért további olvasnivaló után néztem. találtam is. sokáig gondolkodtam, belinkeljem-e és foglalkozzak-e a témával. végülis úgy döntöttem beteszem. pedig nem szívesen foglalkozom semmilyen politikai töltetű kérdéssel. még személyes beszélgetésben sem. na nem azért, mert nincs véleményem, vagy nem merném felvállalni. csak sajnos ma ez az a téma, ami a legjobb barátok között is olyan ellenségeskedést képes szülni, hogy az elképzelhetetlen. sajnos ebben nem is lesz javulás egy darabig. én legalábbis így látom. de remélem tévedek. mindenesetre most egy érdekes dologgal találkoztam, mint már említettem. nem a politikai része érdekel, hanem a bringás. szdsz-es politikusok kerékpáros kánaánt ígérnek.

»szdsz - bringásprojekt«

úgy legyen. ha a fele megvalósul, akkor már nem vagyunk rosszak. mert mostanság nem nagyon lehet kerékpárral használni ezt a várost. illetve nem éppen biztonságos. és ennek egyenes következménye, hogy a bringások szidják az autósokat és fordítva. az igazság nyilván mindenki mondanivalójában ott van, de mindenki a saját baját látja. de miért is ne tenné. lényeg, hogy amennyiben megoldanák a város kerékpáros problémáit, akkor egy súrlódási ponttal kevesebb lenne, és az mindkét félnek jó lenne (autós-bringás) és a politikusok is profitálhatnának belőle. már aki tesz valamit. (én naív még hiszek abban, hogy az emberek többsége a tettek alapján dönt, mikor ikszel.)
olvastam egy másik közlekedési formával kapcsolatos mizériáról is. máv. az egyik kedvenc szolgáltató cégem. olyan pénzek folynak be oda, hogy az elképzelhetetlen. cserébe még ott tartunk, hogy örülj, hogy egyáltalán szóba állnak veled! ez az eset is jó példa erre.

»a szolgáltató szolgáltat«

ugyanilyen a bkv is. de egy napra egy céget elég mószerolni, úgyhogy ezt hagyjuk is.
most ennyi. délután a gépem némi átalakításon esik át, úgyhogy nem biztos, hogy lesz ma még folytatás. de azért igyekszem.

ps.: zoli, holnap tudok menni focizni!

az utóbbi időben nehezen tűrök bizonyos dolgokat. illetve ez így nem teljesen igaz. mindent nehezebben tűrök. ez nyilván nem éppen öröm a környezetemnek, de nem direkt csinálom. a mai táncpróbára érkezve kiderült, még semmi nem történt. háromnegyed órája ment a próba. elég ügyetlen mozdulatokat is láttam. persze mindenki hibázik, de ez engem most nagyon zavar. nem alakul jól ez a fellépés. és én ezt nem akarom. főként mostani idegbeteg hangulaomban nem. de nincs mit tenni. nekem nincs türelmem elmagyarázni a gondjaimat, mások meg nem kíváncsiak a kirohanásaimra. patt. ma is tettem néhány észrevételt. éreztem én is, hogy a stílus nem épp európai, de nem volt tudatos. aztán jött a mi külön próbánk. addigra attól is elment a kedvem. főként, hogy délután megkaptam, nem kell nekem megoldani semmit, minden jó lesz úgy, ahogy van. hiába mondtam, hogy ne így legyen, akkor még türelmesen. próbáljanak nélkülem, ha már úgysem lesz teljes létszám, hiába volt még úgy tegnap. nem, én csak menjek és tegyem a dolgom. na elkezdtük és semmi kedvem em volt. egyszer lement, mondom: jó, vissza a kerongőhöz. nem újra. jó legyen. aztán ebbe belehibáztam és megyek, hogy újraindítsam a zenét. csodlkozó szempárok. mondom "előről". csak így. erre kissé szemrehányó tekintetek. én persze pont a táncpartneremét szúrtam ki elsőnek, ezért valóban kissé indulatosan közöltem: "előről, mert ÉN AZT MONDTAM!" elegem volt. nem jó, ha nem irányít senki, de ha valaki - történetesen én - akar valamit, akkor az nem jó. na erre kitört az őrület. párom bejelentette, hogy nem táncol. mondom, jó, menjünk haza. ekkor mindenki velem vitatkozik, hogy hogy beszélek, meg hisztis vagyok meg ilyenek. mondom, rendben, de nem én nem lépek fel, mit csináljak. nem merték azt mondani, kérjek bocsánatot, mert így szóltam a páromhoz. pedig ezt kellett volna mondaniuk. nem tudtam volna erre mit mondani, igazuk lett volna, de nem. ők csak vitatkoztak. aztán a párom azt mondta, rendben, táncol. mert velem szemben az volt az érv, mikor mondtam, hogy nincs kedvem az egészhez, hogy elvállaltuk, muszáj táncolni. hiába magyaráztam, hogy bár nincs kedvem, nem én mondtam, hogy itt a vége. na akkor próbáljunk, mondom én. nem lehet - mondják ők, mert az egyik srác hazament. rögtön fel is mentették, hogy ő szólt előre. ekkor már az az érv sem volt jó, hogy eddig sem voltunk meg, most egy ember már nem oszt nem szoroz. szóval elég. nem tudom, mit kellene tennem. nyilván feszült és ideges vagyok. sokkkal jobban, mint az elfogadható. de azért az sem rossz, hogy bármit mondok, bármennyire okos és hasznos dolgot, az nem jó. abban nem látja senki az igazságot, csak a stílust. hát ez számomra érthetetlen. jóéjt!

bekapcsoltam a tévét. magörültem, hogy elkaptam a fradi - paks magyar kupa meccset. rég láttam már magyar bajnoki vagy kupa összecsapást. de most sem. mert van itt minden, csak összecsapás nincs. túlzás nélkül állíthatom, hogy mikor a paksi játékos a tizenharmadik percben meghúzódott, akkor még a huszonkét sportember összesen nem futott négyszáz métert. irgalom! milyen borzalmas ez az egész! közben legalább van időm csinosítgatni a blogomat. meg örülni annak, hogy máté gábor diszkoszista ötödik lett oszakában. ennek apropóján nézegettem a képeket a vébé honlapján. találtam is pár nekem tetszőt. íme:

és ha már az igazi sportról beszélünk, akkor örüljünk annak, hogy közeleg a harmadik nagy biciklitúra. la vuelta a espana! én rájuk fogok figyelni: 

	bodrogi laci, a mi kutyánk kölyke. kijárna már neki valami nagy eredmény!
	denis menchov, denis a komisz, és már csak ezért is érdekes. amúgy csak azért, mert a rabobank körül csend van.
	rubiera, aki dicovery-s. tehát bármi is lehet vele. erre a csapatra mindig érdemes odafigyelni. hát miért ne ő! nem a lekváros kenyértől tekernek ennyire jól!
	schreck, na ha denis neve érdekes volt, akkor ezzel a névvel pláne figyelni kell rá! egy ogre. na meg a té betős magenta csapatot sem szabad leírni. ők sem lekváros kenyéren élnek.
	oscar pereiro sio!!! nyert egy tourt, úgy, hogy igazából nem is nyert. mert, aki előtte volt, azt kizárták, de ettől még nem lett első. most akkor ez hogy van? ráadásul ez a név sem rossz!

na persze nem azt mondom, hogy ezen versenyzők közül nyerne bárki is. ugyan dehogy. csak én rájuk fogok különösen sasolni! nézzétek ti is a vueltát, mer' jó!

tovább gyűrűzik a próba mizéria. úgy látszik kitört az anarchia. úgyhogy a nagy lázadás után most mindenki saját maga akar okos lenni. tegnap ugye az eredeti tervek szerint nem volt próba, de vasárnap mégis lett. nos ekkor én már a hétfői programomat nem tudtam lemondani, tehát szívtam. na mondom, miután teljesen kikészülve és fáradtan és idegbajosan végeztem, megérdeklődöm, tart-e még a táncolás, mert esetleg lenéznék. csak hogy jó fej legyek és ne mondhassák, hogy nem akartam. válasz, persze, még szinte semmiről nem maradtál le, gyere! na akkor hajrá. azzal bebicegtem a próbára (kb 3 perc alatt odaértem). na akkor én most még ne álljak be, mert a tánctanárunk parádézik a párommal. de csak figyeljek. jó, figyelek. akkor előről. jó, legyen. jajj, én még ne! előbb nézzem meg az új részt. jó, legyen. nézek, nézek. jön az új rész. ahányan vannak annyi félét csinálnak. majd hangosan bekiabál valaki, hogy nem is ez jön. visszakiabálás, hogy de. mindeközben próbálnak csinálni valamit, de fogalmuk sincs mit. aztán mégegyszer megnézhetem ahogy megtanulják. én még csak nézem, de már meg tudnám csinálni. ekkor újra előről. na gondoltam, nem megyek, mert most az a próba jön, ami az előbb nem sikerült. nem is hív senki. fáradtan heverek a sarokban. és ekkor kizökkent a következő. na akkor menjünk, mert fáradt vagyok. attól, aki azt mondta a telefonba, menjek, még semmiről nem maradtam le. várom, hogy valakinek feltűnön, hogy én halál fleslegesen voltam akkor itt. de csak a tánctanár szól, hogy mielőtt mennénk még megmutat valamit, rövid lesz. hoppá! akkor én miért is vagyok itt? na felkaptam a táskám és beleböffentettem a levegőbe, hogy örülök, hogy itt lehettem, köszönöm a lehetőséget. választ nem várva otthagytam őket.
és ezek után senkinek nem tűnt fel, hogy hibáztak. ááá! hát ez fáradt volt, meg mondta, hogy csak eddig marad. de mondom akkor minek mondta, hogy jöjjek le? ez a beszélgetés a táncpartneremmel zajlott amúgy. nos ő ebből nem szűrt le többet, mint azt, hogy nekem szólni, meg kérni kellett volna és hisztiztem meg idegbeteg voltam. az nem, hogy én nem tudtam próbálni. persze ma, mikor ráérnék, és amikorra megbeszéltük a próbát eredetileg, akkor nem fogunk próbálni. majd szerdán, mikor nekem megint dolgom van.

de ne csak a negatívumok legyenek itt, nehogy már valaki azt gondolja, egy depis fószer blogja ez itt. egy nagy fenét! elkezdődött a mi kis hétfői bajnokságunk. »www.malb.hu« na ott mondjuk kikaptunk 5-1-re. tehát azért nem felhőtlen a boldogság, de innen már csak felfelé vezet út! ráadásul jön a »moziünnep«. na mivel már a múltkor sem jutottam el moziba, majd talán most pótolok. de vajon kit rángathatnék el. pár ismerősömnek már pedzegettem a témát. egyik dolgozik. mindig. a másik nem ér rá és nincs rá keret. a harmadik... hát ez sem lesz egyszerű. de nem adom fel! moziünnep alatt én megyek moziba és kész! ezennel yílt pályázatot írok ki! aki akar jöhet velem moziba! ez azért nem semmi ajánlat! pályázatok benyújtása kommentben! elsősorban fiatal egyedülálló lányok jelentkezését várom. és az se gond, ha moziba már nem is megyünk! de komolyra fordítva a szót, nem akarom kihagyni, tehát minden követ megmozgatok moiünnepileg. a vasárnapi fellépés meg majd lesz valahogy. most már fájjon a feje másoknak miatta!

ma hisztiztem és lázadást szítottam. ennek eredménye az lett, hogy bár nem mondták ki, hogy nekem van igazam, (illetve nem mindenki), de azért csendben elismerték. maga a történet nem annyira érdekes talán. mindössze arról van szó, hogy jövő vasárnap ugye fellépésünk lenne/lesz. elég összetett, és sok. első lépésben délután egy érdekes táncot kell előadnunk. ezt valamikor egy barátomék esküvőjére koreografáltuk és a lényeg, hogy a vége felé megiszunk egy sört. a többi csak népbutítás. nos ezt egyszer előadtuk "hivatalos" eseményen is, ami a helyi önkormányzat elöljárójának annyira megtetszett, hogy most ezt a darabot kérte az egyesülettől a városnapokon. nos a tánctanárunknak nem maradt más választása, mint szólni, hogy szervezzem meg. ezzel elismerte mérhetetlen táncszakmai tudásom. (persze ez eddig sem volt kérdés!) ezután késődélután a máv szimfónikusok élő muzsikájára fogunk táncolni. egy rövidke kilenc perces keringőt. ez önmagában is kegyetken feladat. élő zenére még sokkal inkább, de úgy, hogy egy hét alatt kell koreográfiát gyártani és tanulni, úgy egyenesen lehetetlen-közeli. persze már rég lehetne koreográfia, de nincs. mert a mi kedves tanárbácsink nem készült el vele. konkrétan el sem kezdte. pénteken ugyan az első próbán már csinált valamit, de végig még nincs meg. csak a kétharmada. nos így sem lenne reménytelen, mert mikor éppen ott van mindenki, akkor haladhatunk. csak éppen nincs olyan, hogy ott van mindenki. mert ma például ott kellett volna, hogy legyünk. ám hogy s hogynem, egy fiatalember halaszthatatlan ügyben leruccant velencére apuval. nem az úr szólította, még csak nem is jack bauert helyettesíti fontos terrorelhárítási feladatban. nyaral. de pénteken még azt mondt, ott lesz. hát nem volt. ezek után ketten bejelentették, hogy kedden - a szintén előre megjelölt próbaidőpontban - mégsem lesznek jelen. mindketten tanulók. nyári szünet van. nekem egymilliárd dolgom van a munka mellett és nem mondok vissza próbát. még olyan időpontban is benne voltam, amikor programom volt. de profiként akartam a dologhoz állni, ahogy a tánctanár kérte. na most egy profi nem úgy jár edzeni, hogy vagy lesznek edzőpartnerek vagy nem. vagy adottak a körülmények vagy nem. mondjuk nem tudok elképzelni egy profi boxolót, aki felkészülésének adott időszakában megjelenik az edzésen, aztán ha van partner, akkor kesztyűzik, ha nincs, akkor ugrálókötelezik. szóval ezen a ponton azt mondtam, én megjelenek az előre megbeszélt időpontokban. ha van hiányzó, akkor hazamegyek. és ha nem tudjuk pénteken, amit tudni kell, akkor nem lépek fel. lázadásom sikerrel járt. legalábbis elsőre úgy tűnik. volt aki mellém állt. a tanerő elmondott egy kis beszédet a profizmusról, de nem "mert" ellenem harcba szállni. aki meg gyanús volt csendben visszavonult. várom a köv próbát.

a sörözős tánccal persze nem lesz gond, mert azt bármikor úgy tudjuk elrontani, hogy mindenki - legfőképpen mi - jól érezze/érezzéük magát/magunkat. meg azt ma is rendesen (értsd: rengeteget röhögve) elpróbáltuk. és nem említettem még ,hogy az esti oldboys koncerten is fellépünk. persze ez titok, mert majd spontán módon felhívnak minket a szinpadra táncolni...

egészen más. elviccelődtem itt azon, hogy mi vagyunk a világbajnokok, hiszen megvertük a taljánokat. erre tessék. olvasom a mai sportban, hogy van egy skót(?) társaság, akik szerint valóban így van. 1872 óta jegyzik az unofficial football world championshipset. ez úgy megy, hogy aki megveri a világbajnokot, az elveszi a címet. illetve ennél picit bonyolultabb, de ilyesmi. de itt, a blog.hu-n is lehet olvasni erről, úgyhogy a részletekbe nem is mennék bele. szóval én megmondtam...

végül meg kell kérdeznem pidit, hogy mikor fűrészelünk? (ő majd úgy érti, ahogy azt kell!) mert addig fel kell készülnöm ugye!

tegnap legkevésbé sem jutottam el moziba. no nem volt rossz a tegnapi nap, de semmi nem úgy alakult, ahogy gondoltam. reggel felkeltem és elkezdtem pakolni. ez már önmagában megkérdőjelezi, hogy szellemileg teljesen ép vagyok-e  még, mert ilyesmi nem nagyon történik velem. pedig már kellene nagyon. de nem kell izgulni, nem jutottam a végére. továbbra is hatalmas a rendetlenség, még akkor is, ha rengeteg dolog került a helyére. annyi mindenesetre előrelépésnek tekinthető, hogy az ajtótól az ágyamig már egy tiszta csapáson lehet eljutni! szóval eredetileg ez sokkal előrébb haladott dolog lenne (ezt nem sikerült mondatba foglalni), de aztán jött a telefon és kimentem röpizni. persze ez sem ment ilyen egyszerűen. előbb úgy volt, hogy megyek, aztán nem, mert nincs senki ellenfél. mert ez a történet a "híres" újpesti lecsófesztivál része volt. ami sehol nem volt meghírdetve. na aztán újabb telefon, hogy még egy csapat van ott és ránk várnak. jó, akkor megyek. bringára ugrottam és mentem. bár kicsit sajnáltam, hogy az atlétikai vébét kell itthagynom. százas selejtezők voltak, nem kis meglepetéssel. érdekes, hogy míg magyar oldalt nem találtam, amin egyáltalán foglalkoznának a vébével, illetve kellő hangsúlyt kapna (például a magyar atlétikai szövetség oldala be sem jön), addig az egyik legjobb hivatalos oldalt prezentálta az iaaf, ami az elmúlt évek sprteseményeit illeti. tényleg nagyon jó, áttekinthető és informatív. ráadásul nem napra-, hanem percrekész.

»atlétikai vb, osaka«

na de visszatérve a napi eseményekhez, kimentem röpizni. egész jól eljátszogattunk. olyannyira, hogy csak délután értem haza. terveztem még, azon túl, hogy a pakolást folytatom, hogy elugrok vásárolni. na ez mind-mind elmaradt. akárcsak a mozi.

majd ma, táncpróba előtt igyekszem pótolni egy-két dolgot. de mint tudjuk, ember tervez...

a mozizáskedvem (van ilyen szó?) nem lankad. már csak a tett lenne hátra, ha tudnám, mit és mikor és kivel. tegnap egy ajánlatot kapta az ocean's thirteenre. de aztán kiegészült az ajánlat az időponttal, ami valamikor szeptemberben lesz. na addig még háromszor kedvemet veszíthetem. arra gondoltam, ma kellene menni. most majd szépen körbe érdeklődöm kedves ismerőseimet az ötletről. bár a negyvenfokos nyárban inkább nyaralnak szerintem. de persze nem adom fel előre.

következő lépésben ki kellene találni, mit is nézzünk meg. lehetőség ugye a fent említett film. de éppen a jó öreg bruce willis die hard 4.0 című remeke is érdekes lehet. már az első három sem volt éppen mély mondanivalójú világbajnok film, de nagyon jól szórakoztam rajta, tehát a negyedik részt már csak nem kéne kihagyni! de talán a disturbia sem lehet rossz. aztán tegnap azt olvastam, hogy a csapatleépítés nem is olyan nagyon rossz.

így átgondolva, nem éppen oscar esélyes a kínálat, de egy nyári délutánra pont megfelelne bármelyik.

gyorsan és minden átmenet nélkül témát váltva az jutott eszembe, hogy jövő hétvégén érdekes lesz a fellépésünk. mert a tegnapi próbát én ugye nem élveztem végig. vasárnap lesz mégegy, és aztán a jövő héten még kettő, de persze olyan nem lesz, mikor mindenki megjelenik. így érdekesen fog alakulni a mutatvány.

nos most el is kezdek vadászni a mozizókra. pidi, ha van kedved...!

rájöttem, hogy rengeteg szabadidőm van mostanában. már értem ezt az elmúlt 5-6 napon. mert előtten szinte semmi nem volt. és a jövő héttől meg ismét nem lesz. de most a nyakamba szakadt és hirtelen nem tudok vele mit kezdeni. bár figyelembe véve, hogy 3 nap kellett, hogy erre rájöjjek és újabb három múlva már ismét állandó rohanásban leszek, nem nagyon kell aggódnom. most például alhatnék már, de az nem elég izgalmas. akkor holnap nem fogok csorgó nyállal ásítozni a reggeli értekezleten. ezért inkább rendezgettem a röpis képeket a gépemen. majd megfürödtem. hajat is mostam, leghosszabb 7 és fél, nyolc miliméteres tincseimet is gondosan megtisztogattam, majd lefekvéshez "öltözve" elfoglaltam az ágyam, és most innen blogolok.

ma nem sok minden történt. az ország futball-lázban ég. mit ország!? európa, világ, univerzum!!! várhidi péter ott volt az összes sportcsatornáján, a kereskedelmi csatornák hírműsoraiban és tán még a vasárnapi főzőműsorokban is ő főz majd. de legalábbis az ő kedvence lesz a mnü. hurrá! pedig nincs ezen mit csodálkozni. néhány hete én már olyan dolgokat tudtam meg, hogy csak na. van egy csomó idézetem budapest labdarúgásának vezetőitől. leginkább persze a (mocskos-csaló) játékvezetői vonal éléről. mert megtaláltam az edzőtábor aranyköpéseit.

mi az, hogy játékvezető?

nem a sajátját, hanem az ő sajátját!

ha ez, ha valakinek nem nyeri meg a tetszését, lehet mondani, hogy álmodtam.

a csapatok puddingot esznek.

és még van, de legközelebbre is kell hagyni! tívíben megy az éretlenek. de szerettem ezt régen. most nézem is. bár valószínűleg csalódás lesz. volt már így régi nagy emlékekkel. kicsi voltam még akkor. tehát tényleg régi film.

king, a steven, viszont nem okoz csalódást. olvasom a mobilt. jó. délután 24-et is néztem. az sem rossz, bár van néhány idegesítő, erőltetettnek tűnő ismétlés a negyedik évadra. de ezeken túllépve jó. jack bauer figurája pedig kimondottan szórakoztató. meg zenéket is rendezgettem. cseréltem számokat az mp3-lejátszón, mert kissé már uncsi volt. rengeteg nagy kedvenc van fent most. például coldplay & buena vista social club - clocks vagy az egyik új kedvenc shawn colvin - crazy. de most meg kell néznem az éretleneket. vagy elaludni rajta. megálmodom még néhány kedvencemet, és holnap levésem ide, újabb idézetekkel.

ps: moziba kéne menni.

reklámok. józsinak nagy a töke, de ez a takarékszövetkezettől van. ami már nem esik útba jövet-menet.

elkezdték. az olaszok annyit cseréltek, amennyit csak bírtak. meg lehetnek ijedve rendesen. léderer már inkább azt figyeli ki maradt. és akkor be is verték az olaszok. jobbról bepöci, majd kapuratolták és beleért a harmadik, di natale és becsorog. a hálóig el sem jutott. 0-1

asszem most zuhannak össze a fiúk.bár remélem, tévedek, de ez már csak így szokott lenni. nem is pörgünk úgy, mint eddig.

57. perc, felborítottak egy olaszt, pirló nekifut a szabadrúgásnak. de elbaltázta hálistennek.

cserélni is fogunk már mi is, leandróval meg az olaszhonból hazajött filkorral riaogat várhidi. ezzel kettőre nő az itthon játszók száma. léderer pedig azt gondolja, az asszisztens bemondásra adott meg egy bedobást nemnekünk. ez teljesen beteg.

szélesi labdát szerez, gera cselez, bepasszol, leandró pedig első lebdaérintéséből a legnagyobbat hagyja ki, buffon csak szögletre ment. de nicsak a szöglet után pattog, majd JUHÁSZROLAND 135 decibeles üvöltést ránt elő ákosunkból, mert 7 és félről beveri buffonnak. na ezt szedd ki öreg! hahaha. 1-1

mégsem zuhantunk össze. akkor legalább az olaszok tegyék azt, mert jó lenne nekünk. meg legalább picit nekem is igazam lenne. szerintem be vannak sz_rva. talmácsi kissé ijedt arccal nézi a meccset. neki nagyjából közelennyien...és rándult ki.

priskint felrúgta az aranylasztis, ami bizony tizenegyes! ejnye, de csúnya volt! gera pedig higgadtan beveri, ünnepel. és erről léderer statisztikát mesél, miszerint gera a szaltót pécsett a panel hátsó szobájában gyakorolta... 2-1

nem baj, mi vezetünk, lehet, hogy az aranylabda is átkerül valamelyik magyar tulajdonába. a szaltó az tényleg jó volt. elég nagyok a pécsi panelek, úgy vélem. az olaszok meg ismét cserébe bonyolódtak. meg vannak zuhanva. most nem értem miért nem kérdezik várhidit. szujó tán kidőlt. nemúgy léderer, aki saját bevallása szerint együtt hullámzik a néppel.

72. perc birkózás a gyepen, mejuto továbbot int, mi előre, majd elveszik, aztán ők előre elvesszük. ez megy most, mikor majd újra cserézünk, mert az jó lesz nekünk.

most kicsit nyal léderer mészőly szakkomentátornak, majd ismét statisztika. de ebbe belehiázott, majd javította.

75. perc. gera az ellen tizenhatosa sarkánál becsúszik cannavaronak, aki jegyzett focista (pl.: világlegjobbja) megszerzi a bogyót, csel befelé, ügyes passz befelé, feczesin bepasszolja, léderer üvölt, bele fog halni, mert bent van, hihhhetetlen. 3-1

meglepően jók vagyunk, kár, hogy ezt nem lehet beszámítani tétmeccsbe. de nem károgok. jók vagyunk. hajrá fiúk. ismét nyal ákos mészőlynek, hogy kit hogy fedezett fel. szujó felébredt és a lecserélt dzsudzsákkal beszélget, aki nem hiszi, de jó volt. amúgy baromi gyorsan beszél. és azt hiszi, ennél rosszabbul nem fogunk játszani. léderer megállapította, hogy mejuto már csal.

86. perc. a partjelző nem húz lest, amit jól tett, még ákos szerint is, de az olasz csúnyán fölé rúgta. viszont most megint a magyarok attakolnak. szabadrúgás után szöglet és múlikk a idő. miközben majdnem meglett a negyedik. ákos szerint várhidi dolgozatot ír.

buffon szüleiről is hallhattunk néhány adatot, mert fontosnak vélte léderer. megy a polemizálás azon, hogy les volt vagy nem, mikor ennek nincs jelentősége és hogy donadoni dacból cserélt-e sort a szünetben.

90. perc. annak is a vége. négy perc ráadás lesz, de ez feczesin lövésével kezdődik, az olasz tizenegy csak védekezik. megint szögi ide. ez is beakadhatott volna. cserélünk egyet. gera le, hogy meg lehessen tapsolni. meg is történik.

42 év után fogjuk legyőzni az olaszokat. (léderer-statisztika) szujó-gera miniinterjú. gera még most sem örül. ezen szujó és léderer kiakad. sőt el lehet szállni ettől (léderer). de azért szujó megengedi, hogy nézze gera a meccset.

a lefújáskor kiderült, hogy léderer nem részeg, csak eddig az összes meccsen amit közvetített, kikapott a válogatott. kristóf péter okosan megkérdezte valamelyik csizmalakót, hogy mennyire vannak elkeseredve. okos kérdés volt, annyi szent. szujó inkább várhidit kérdezi széles mosiollyal. várhidi is boldog, bár jól titkolja.

vége. tehát nyertünk a világbajnok ellen 3-1 re. szép volt fiúk, gratulálok. jóéjt mimdenkinek.

na de mit eszeltem ki mára? ha nem alszom el, akkor meccsblog lesz itten. ha meg elalszom, akkor nem. most épp remek reklámok vannak. ez most azt juttatja eszembe, hogy a jacobs 3in1-ben zolinak sikerült. már csak azért is ezt, mert épp most mondták, tehát nagyon nem kellett erőltetnem magam. de vajon mi sikerült, miért kell ezért kávéporos zacsikkal dobálni munkahelyszerte?

de hagyjuk, mert itt van gyulai bazsi és horváth feri élőben a puskás ferenc stadionból!

elsőként megnézhettük a vb-döntő legszebb pillanatait. köztük zizu híres-hírhedt fejesét, majd a bejelentkezésnél - közvetlen ez után - gyulai gratulált horváth ligakupa góljához. ezt nem értem.

20:46-kor még természetesen nem kezdődött el a 20:45-ös kezdésű meccs, hiszen az rtl fontos műsorait csak meg kellett várni, reklámozni pedig köll. de gyulai már látja a háta mögött (!) pályára vonuló csapatokat, ezért kapcsol lédererhez. jajj!

az olasz himnusz van soron. egy operatőr ügyesen mutatja operatr társát, aki 19 centiméterről közvetíti a büszkén éneklő taljánokat. tangapapucsban és rövidgatyeszben. ez viccesen néz ki.

azt hiszem a himnuszok alatt el is veszítettük a meccset. már éneklésben és tekintetben lezúztak minket. de most lédereráki visszaadta a hitünket. mivel a következő mindattal adta a szót mészőly géza állandószakkomentátorunkna. "géza, merjünk nagyot álmodni?" mégis nyertünk, és léderer azt hiszi, meg tudjuk mutatni a magyar kezdőcsapatot. hajrá!

elvégeztüka kezdőrúgást...
elhúztuk a lábát...
meg kell nyomnunk az elejét...

mind MI. léderer ákos mondta. nem a játékosok, MI!

ötödik perc. még null-null, valamelyik olasz megkockáztatott egy cselt vanczák mellett. bátor ez a csávó. de marci, a fülöp magabiztosan hárított. nem volt nehéz, teszem ezt hozzá. közben ákos viccesnek minősíti materazzi vb-döntőbeli fejest érő mondatát.

viszont labdát szereztünk és támadunk! de kezezés, szabadrúgás ide! hohó! gera lövése lepattan. ejj, de kár.

nem vagyunk rosszabbak sokkal 8 perc alatt. támadás itt-ott. lehet, hogy ébren maradok. bár ákos kezdi a statisztikáit, úgyhogy tán mégse. most mejuto gonzales spori és az olasz válogatott közötti döntetlenek párhuzama valamint a válogatottak átlagéletkora van terítéken. nem idézném. azért a szabálytalanság arány azt mutatja, több, mint háromszor annyit faltolunk, mint a konkurens.

13. perc. most sokkal aktívabbak vagyunk. illetve dzsudzsák balázs aktív és jó. előbb bebőrözte oddot, majd jól lőtt. jellemzően ő az egyetlen itthon játszó játékosunk. szujózolinak pedig "mikrofonalanya" volt. mégpedig várhidi kapitány. fülöp márton pedig 5 éves kora óta készül kapusnak. (léderer-statisztika)

ez az rtl-stáb tragédia. például az az elmélkedés, hogy kár, hogy lefújta a lest mejuto, mert jó lett volna a szabadrúgás, na az érthetetlen. mert a lest szabadrúgás követi. Quagliarella nevét is sikerült három-négy alkalommal elbaltázni, majd gúnyt űzni belőle, hogy ezzel a névvel is csak megszületni volt nehéz. de mészőly gézu megszólalása sem volt rossz arról, hogy tőzsér mennyire jól tette, hogy agyonrúgta az olaszt.

közben a kékek beívelnek, fejes... mellé és les! Aquilani volt, aki "leshatáron született" (léderer). ,ajd ismét olasz támadás ezt is megússzuk. dzsudzsák altűnt, nem is támadunk. 23. perc.

de most dzsudzsák ismét. lecsapja cannavarot. jólvan, még bírja szusszal legalább. dzsudzsák most indít, de les.

40000-en vagyunk. "résen kell lenni, mert majdnem mi kerültünk helyzetbe!" (léderer). na ez szép mondat volt ákos.

34. perc, gera cselezgetett, aztán lőtt. beleléptek, bedobunk. viszont jókat verekszenek egymással. léderer pedig sokadszorra mondja el, hogy nem tiszteljük az ellenfelet és ez jó. szerintem meg nem jó.

amúgy a meccs olyan elmegy. nem zajlik túl sok minden, de a mi legényeink nem égnek. ez jó.sőt most ismét fölénybe keveredünk. szinte a kapujukhoz szegezzük az ellent.

45. pec, ismét mi fogunk beívelni a kapu elé. ákos sikít, a labda árnyékát látja a kapufán, de kirúgás lesz, vagy nem lesz, mert materazzi összeesett, aki pont 193 magas, akárcsak vanczák és luca toni. viszont ez nem jó a hordágycipelőknek.

nemsokára nézhetünk reklámokat és hallgathatjuk szujózolit, illetve a b stábot, akik meg máshol beszélgetnek. közben megnézegettük materazzi tetkóit. és igen lesz riportalany. szünet, és kristóf péter is keres riportalanyt, de szujó gyorsabb volt és dzsudzsák után már gerával beszélget, aki az egyetlen aki borúsan látja a meccset, de szurkol szujónak. várhidi is szól. végszó szujótól: foci van a puskás stadionban és a pestiek még kiérnek a második játékrészre. szerintem ivott.

nos jó reggelt mindenkinek! ma arra gondoltam, megosztom egyik kedvenc táncos videómat a nagyérdeművel. lassan úgyis szezon van! foci is, de arról nincs videó. persze lehetne épp, de most nincs.

tegnapi nap elég érdekes volt. mikor 10 perccel a munkaidőm végén arra gondoltam, menni kéne, akkor megcsörrent a telefon. az jutott eszembe, nem kellene ezt felvenni nekem. de azért szorgalmas dolgozóként felvettem. itt követtem el a nagy hibát. jött a kérdés, ki marad bent nálunk a műhelyben. én meg rávágtam a választ. senki. miért is maradna. nos a javítás. ja igen, de délután? hát persze, hisz a főnök megmondta. ja - válaszoltam - neked talán, de nekem nem. ettől persze a probléma megmaradt, hogy ki fogja megcsinálni a melót. ember már sehol, akit befoghatnék. idegesen vitatkozom. leginkább magammal, néha a "szomszéd" főnökkel, hogy miért kell engem szivatni. ekkor jön a mi közös főnökünk. most már ő is üvölt. illetve most már csak ő. miért nincs itt senki? - hangzik a kérdés kilóméterekkel odébb is. én meg probálom magyarázni, hogy tán azért, mert vége a munkaidőnek. hiába van igazam, ezzel csak hangerőnövekedést és újabb leba...t harcolok ki. nekem kellett volna kitalálnom, hogy valakinek maradni kell. erre már én is felemelem a hangomat. és a főnökéhez képest még halkan, de figyelembe véve, hogy kivel is beszélek hangosan és ingerülten közlöm, hogy szerintem nem én vagyok a hülye (sic!), hogy itt vitatkozunk, de egy órát hajlandó vagyok áldozni az időmből és megcsinálom, csak mindenki hagyjon békén. főnöktől még egy hangos megjegyzés, hogy övé legyen az utolsó szó, tőlem undor az arcon és harci kedv, "szomszéd" pedig próbál tompítani, de csak idegesít. darab később elkészült. én a kisfőnök két kezemmel és egy géppel megokoztam. majd dühösen távoztam, tudván, hogy ráért volna reggelig. (ez reggel ki is derült.) nagy rohanás haza, ahol mintegy 15 másodpercet tölthettem, mert vártak a labdarúgó szöviben.

éreztem, hogy annak a meglátogatása sem lesz egy maradandó élmény. hát sajnos megint csak igazam lett. (úgy tűnik nem tudok tévedni!) 8 ember beszélt sok-sok mondatot mondtak. mindet hallottuk már. de szorgalmasan végigültük. persze van, aki majd ezek után sem tudja, mit kellett volna csinálni ekkor vagy akkor, de ez van. én meghallgattam. viszont a sportkollégákkal ((c)horty gábor - sportklub) jót söröztünk. így sikerült elég későn hazaérnem. kissé álmosan sikerült hát ma bejönni a dolgozóba, de itt vagyok.