megpróbálok nem foglalkozni a tánccal. meg úgy azzal a közeggel. két nap pihenést adok magamnak és majd akkor veszem elő újra a témát, ha előttem áll. nem tudok ugyanis semmit tenni, hogy ne ilyen módon alakuljanak a dolgok. tehát: más.
mától moziünnep. nagyon úgy tűnik, hogy ez megint kimarad. nem sokat törtem magam, hogy ne így legyen. se erőm, se energiám nem volt rá. persze ettől még lehet, hogy gábor barátomékkal vagy a bálintékkal elugrunk a sorozat előnyeit kihasználni. például az elmaradásaimat is szerencsésebb 360 HUF-ért pótolni, mint ezrekért. mondjuk a karibtenger kalózai háromról lemaradtam és érdekelne mr. depp újabb alakítása jack sparrow-ként. de nem sorolok itt újabb címeket, mert hosszú lenne a lista.
addig is ma este a kispest visszavág a hamburgnak. legalábbis megrendezik a visszavágót. aztn, hogy ki kinek vág oda, illetve vissza, az más kérdés. mindenesetre ma, egy estére honvéd szurkoló leszek. igaz, belegondolva abban, hogy az egyik kedves haverom, exkollégám, csapattársam mennyire elvakult szurkolója a piros-feketéknek, hogy nem tudom, mi történne egy esetleges továbbjutás esetén. az biztos, hogy hétfőn mást se hallanánk, mint, hogy ezek az aranylábú gyerekek így, meg úgy. nem baj, belefér!
ügyesen témát váltva belecsapok a ma olvasott dolgok elemzésébe. "lapozgattam" az index-et és mellékleteit. a velveten megütötte a szemem egy cím. győzike neve szerepelt benne. egyszerűen nem értem, ezt az embert miért nyomják ennyire. ez szerintem már több, mint borzalmas. nem tudom, van-e olyan nap, mikor ne szólna róla újság, tv-műsor, stb. de mit adott ő nekünk, egyszerű média-fogyasztóknak? ha csak énekelni nem tudna még nem lenne baj, bár egy énekesnél nem utolsó szempont. viszont beszélni sem, meg semmit. kevés hasonlóan értéktelen embert ismerek. talán még pákó, meg kiszetündike (néni). na most a cikkben azt ecseteli hősünk, hogy az ő adásonkénti tízmillás nagyságrendű fizuja menyire megérdemelt. illetve kevés!
ezen jól felidegesítettem magam, ezért további olvasnivaló után néztem. találtam is. sokáig gondolkodtam, belinkeljem-e és foglalkozzak-e a témával. végülis úgy döntöttem beteszem. pedig nem szívesen foglalkozom semmilyen politikai töltetű kérdéssel. még személyes beszélgetésben sem. na nem azért, mert nincs véleményem, vagy nem merném felvállalni. csak sajnos ma ez az a téma, ami a legjobb barátok között is olyan ellenségeskedést képes szülni, hogy az elképzelhetetlen. sajnos ebben nem is lesz javulás egy darabig. én legalábbis így látom. de remélem tévedek. mindenesetre most egy érdekes dologgal találkoztam, mint már említettem. nem a politikai része érdekel, hanem a bringás. szdsz-es politikusok kerékpáros kánaánt ígérnek.
úgy legyen. ha a fele megvalósul, akkor már nem vagyunk rosszak. mert mostanság nem nagyon lehet kerékpárral használni ezt a várost. illetve nem éppen biztonságos. és ennek egyenes következménye, hogy a bringások szidják az autósokat és fordítva. az igazság nyilván mindenki mondanivalójában ott van, de mindenki a saját baját látja. de miért is ne tenné. lényeg, hogy amennyiben megoldanák a város kerékpáros problémáit, akkor egy súrlódási ponttal kevesebb lenne, és az mindkét félnek jó lenne (autós-bringás) és a politikusok is profitálhatnának belőle. már aki tesz valamit. (én naív még hiszek abban, hogy az emberek többsége a tettek alapján dönt, mikor ikszel.)
olvastam egy másik közlekedési formával kapcsolatos mizériáról is. máv. az egyik kedvenc szolgáltató cégem. olyan pénzek folynak be oda, hogy az elképzelhetetlen. cserébe még ott tartunk, hogy örülj, hogy egyáltalán szóba állnak veled! ez az eset is jó példa erre.
ugyanilyen a bkv is. de egy napra egy céget elég mószerolni, úgyhogy ezt hagyjuk is.
most ennyi. délután a gépem némi átalakításon esik át, úgyhogy nem biztos, hogy lesz ma még folytatás. de azért igyekszem.
ps.: zoli, holnap tudok menni focizni!
