mivel, mint írtam korábban, rengeteg szabadidőm keletkezett a munkahelyem körüli hercehurca miatt, most van egy kis időm az itthoni dolgokra. anyám időközben nyugdíjassá vált (válik - folyamatban), neki is vannak igényei. és a friss nyugdíjas valamint (az átmeneti) munkanélküli olyan pénz és idő szufficittel (mennyire művelt vagyok!) rendelkezik, ami a lehetőségeket is némileg nagyobb tárházát nyitják meg, belevágtunk. első kőrben a házgyári konyha esik áldozatul. gyakorlatilag ez a főprojekt, de ki tudja, mi lesz, ha ez jól sikerül. nekem pedig itt a blogom, amit csak héba-hóba használok, ezért, ha senki másnak, hát magamnak elkészítem a lakás részeinek memoárját.
a talán túlzottan kacifántos bevezető után nézzük a tényeket. első lépésként megvolt az elhatározás, majd a forrást is előteremtettük. ezek után jöhetett a tervezés. aki járt már magyarországi panelben, az tudja, hogy a lehetőségek nem túl nagyok. nos erre a kevesebb, mint 6 négyzetméterre nem nagyon lehet álmodni csodakonyhát, de a jelenleginél azért van feljebb. viszonylag hamar megalkottam az elképzelést, aminek anyám nagyon örvendezett, ez már sikernek számít. innen egyenes út vezetett a bútorkészítőhöz, mert valakinek ezt le is kell gyártani. a tervek pontosíttattak, színek és anyagok is kitalálódtak, majd egymás tenyerébe csaptunk (mi jelentős összeggel a markunkban) és nyélbe ütöttük az üzletet. azért, ha valaki mégis olvasná, azoknak megsúgom, nem csillivilli milliós konyhára kell gondolni. olcsó, szerény konyhácska. nem milliók, csak cirka 200-250 ezer magyar forint ráfordításából születik majd a vacsorák szülőszobája.
ezek után haza és el kellett kezdeni a 35 év alatt felhalmozott lomokat kiválogatni. és ezzel egy időben a házgyári bútorokat is le kell bontani. ez az első lépés. és ez félig kész. figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas kép következik!
nos így állunk most. ideiglenes megoldásokkal, lassan fogyó csempékkel és vállalhatatlan falakkal. ha előrehaladtunk, szólok!
