ha már hanyagolom a blogjaimat (allwhites meg ez), akkor legalább néha egy-egy pillanatra álljunk meg. és véssünk valamit a virtuális papírra. megy ez az EB dolog, amivel az a helyzet, hogy rá kellett jönnöm, keményebb, mint a VB. lehet, hogy nincs argentín meg brazil csapat, de valahogy itt mindenképp van olyan, aki kiesik, pedig tudása és múltja alapján továbbjutást érdemelne. és még csak nem is a meglepetés miatt, hanem azért, mert csak kettő jut tovább egy csoportból. szimpátiát és pillanatnyi formát félretéve a francia-angol-svéd trió egyik tagja elhullik, pedig nem kellene. a német-portugál-holland trióval hasonló a helyzet. nehéz dolog.
azért vannak kedvencek. kedvenc csapat is, de az most nem is olyan fontos, mint az apróságok. kedvenc kassai például, 36 sípszóval. ez tekintély. tényleg a legjobbak egyike. van kedvenc mez, az írek fehér meze. olyan jó és kész. és a kedvenc szurkolók is ők lettek, éppen ezért innen is üdvözlet a boysingreen.blog.hu-nak amit tegnap az ír fanok műveltek, az előtt le a kalappal. két meccs alatt hetet kapva, elsőként kiesve nem tereprendezésbe kezdtek, hanem éneklésbe, méghozzá olyanba, hogy a fiestázó spanyol szurkolók is némán borzongva hallgatták. én adnék egy fair play díjat, ez a legkevesebb!
és van kedvenc kép is, íme: