a legjobb szó talán a mozgalmas. számomra legalábbis az volt a fenti esemény. merthogy a hétvégén (p-v) röplabda magyar kupa négyes döntőt tartottak. hetek óta tudtam, hogy lesz dolgom. szombaton az egyik női elődöntőre, vasárnap pedig a férfi döntőre voltam hivatalos, mint vonalbíró. majd a hét végére még egy meghívást kaptam, kaptunk. táncolni is kellett, mert valamelyik fellépő lemondta. mindig érdekes dolog ez, mert ha az ember az egyik meccsen fellépő, majd a következőn a játékvezetői testület egy tagja, az kijöhet nagyon jól és nagyon rosszul is. mivel szerencsére nagy hiba egyikbe se csúszott, ezért jól jöttem ki a történetből.
pénteken csak táncolni kellett. egy női, egy férfi elődöntő. sima, három játszmás meccsek, ami két-két táncot jelentett. volt még egy pár rajtunk kívül. mindkettőnknek elég jól ment a tánc. főként a sajátunkról tudok nyilatkozni, kimondottan jól éreztem magam tánc közben, ami azt szokta jelenteni, hogy nem volt nagy hiba.
a szombati két meccs már izgalmasabb volt, mert ott az egyik mérkőzésen kellett táncolni. az elsőn vonalbíró voltam. nem akármilyen párost "szerződtettem" magunk helyett. az első magyar versenygyőztest még a hatvanas évekből. nagyon aranyos az idős pár, de kissé ráérősek (ami azért érthető a korukban), így okoztak néhány izzasztó percet. a legrosszabb ilyenkor, hogy tehetetlen vagyok. bent állok a pálya szélén, zászló a kezemben és mindenki vonalbíróként tekint rám. nem mehetek ki rendezkedni, hogy mikor, hol legyenek, mikor kell táncolni bejönni, stb. ők meg ugye a röplabda kérdésben elég outsiderek. szerencsére párom, szerelmem ott volt és elrendezte őket, így nem volt baj. mindenesetre, kupa elődöntő ide vagy oda, az öregek miatt jobban izgultam.
meccs vége, ellenőr megdicsért, öregek is jól teljesítettek, hazamehettek. én átöltöztem, hogy immár táncos minőségemben vegyek részt az eseményen. ez is sikeresen megvolt. jött a vasárnap. tánc a férfi bronz meccsen. kaptunk némi konkurenciát pár cheerleader lány személyében. ők az előttünk lévő meccsen szerepeltek. nem láttam őket, de ha van kivel összehasonlítani, akkor mindig nehezebb jót teljesíteni, úgyhogy nagyon oda kellett tennünk magunkat. sikerült. legalábbis a visszajelzések ezt mondták.
és végül a hétvége utolsó, de legfelelősségteljesebb feladata jött. magyar kupa. férfi döntő. túl a sok-sok táncon, sajgó térddel, egy vonalazással a hátam mögött már. jó meccs volt. két és fél óra. szoros, látványos, izgalmas. telt ház a fáy utcában (ez volt amúgy egész hétvégén). a nézők remek hangulatot teremtettek. még most is cseng a fülem. és sikerült. nem a vonalas a lelke a meccsnek, de a világ legjobbja annyit mondott, ilyen teljesítmény után nem kell megindokolni, miért kell négy vonalbíró.
mozgalmas hétvége volt.
