talán a legelavultabb a világon. most, hogy munkámból (vagy annak hiányából) adódóan rengeteg felesleges szabadidőm keletkezett, olyan filmeket nézek, amiket ilyen-olyan úton már magamévá tettem (nem úgy!), de eddig valahogy a második vonalba száműztem őket. mivel időm kevés, sokszor annál is kevesebb, így még az első vonalasokra sem mindig jut idő.
most viszont bele-bele kezdek a második vonalba. mármint, ami nekem második, mert bizonyosan van az enyémtől eltérő értékrend. bár ez számomra a mai napig érthetetlen. most belekezdtem a trónok harcába. annyi szépet és jót hallottam róla, hát gondoltam most aztán elő kell venni. hát, nem is tudom. valahogy nem emelkedik azon filmek sorába, amit mindenképpen nézni kell. nem veszi fel a versenyt dexterrel, ami egyértelműen a legjobb.
az a legnagyobb bajom, hogy annyira nem izgalmas, hogy ne legyen legalább minimálisan háttértévézés a TH-ból, viszont túl bonyolult hozzá, hogy így is követni tudjam. uralkodók, nemesek, mindenféle viszonyok és ellenségeskedések. jó, hogy még az elején járok, így talán kicsit később kikristályosodnak a szálak. de egy tisztes háború, csata vagy bármi jót tenne. akkor egyértelmű lenne, ki kivel van.
viszont amit nem lehet nem észrevenni, az a legújabb trend. egy sztori legyen régi korból való (spartacus), akár akció a mából (válaszcsapás), vagy a kitalált korok és trónok harca (ez milyen szép volt igaz?), dugni kell. már-már a sztori elengedhetetlen részévé és fontos cselekménnyé teszik. ha ez a trend így folytatódik, lassan a pornófilmekbe is csak egy kis cselekmény kell, hogy a trendsorozatok szintjére emelkedhessenek.
hogy ez jó vagy nem, azt mindenki döntse el magában.
