a nagy munkahely megszűnős posztsorozatom most kivételesen nem valami meg(nem)történt dologról fog szólni. most teljesen friss, meleg aktualitás árad a szombati munkanapon (csupa irónia az élet) íródó posztból.
november 12-én jelent meg a hír, hogy mentené a kormány az acélművet. ekkor nem ment matolcsy az oroszokhoz. és nem tárgyalt sem a dunaferről, sem a malévról, sem a gázról. majd tegnap arról szóltak a hírek, miszerint nem lesz az államé a dunaferr. igaz, eddig is csak blöff volt a megvásárlási szándék. (mondjuk szerintem nem olyan vicces egy ilyen blöffel felbőszíteni a másik oldalt, de nem kusza-szemű gyuri állása a tét, szóval értem, hogy neki mindegy.) a cikkben dorkota lajos (fidesz) említést tesz róla, hogy ideje örülni, mindenkinek megmarad az állása.
ugyanezen a napon pedig bejelentették - ezt már nem a híroldalak, hanem a mi vezetőink -, hogy lőrincen kihengerlik az utolsó lemezt, majd leáll a termelés. ez ma hajnalban meg is történt, cirka három órakor. ami kevés munka megmaradt, azt még az elkövetkezendő napokban elvégezzük, akinek van szabadsága, az elmegy, a többiek bent lézengenek. a hengermű vezetése sem a hajtja a dolgozókat, inkább arra biztatnak mindenkit, hogy "ultizzon".
elbocsátásról valóban nem esett szó (még). ám termelés nélkül nem sokáig van értelme fizetni a dolgozókat. így most egy dolgot tehetünk, várjuk, hogy kimondjanak egy döntést, legyen az bármi.
