UPDATE: real meccsnek vég, nyert a madrid. sütit megtámadtam. állaga vállalhatatlan. pohárba való, de legalább habot kellett volna képezni. ízre viszont szerintem rendben van. talán a citromos cucc lehetne kevésbé cukros.
most bizonyosan sokan meglepődnének ismerőseim közül (sokan biztos nem olvassák, ami nem olyan nagy tragédia) hogy konyhatündér énem posztja következik. de jobb, ha tudják, kimondottan otthonosan mozgok a konyhában. és nem arról van szó, hogy - mint legutóbbi posztomban írtam - bontottam egy adagot a konyhán. a konyhában a már megénekelt háborús állapotok uralkodnak, kicsit kevesebb a csempe, talán ez az egyetlen változás.
én viszont sütit gyártottam. akik ismernek annyira, hogy a konyhában létező énem sem idegen számukra, azok tudják, hogy az édességek a gyenge pontjaim. húsételek, tészták, halak, egytálételek és társai viszonylatban egészen ügyesen boldogulok, ám a desszertek valahogy nem az én asztalom. talán a türelmem nincs meg hozzá, ám ezt a hiányosságot is javítani kell, ezért ma meccsvezetés alatt és után arra jutottam, igenis csinálok valami ütőset.
kedvenc desszertjeim általában könnyűek és gyümölcsösek. a csoki szuflé (főként szerelmem előadásában) az igazi kivétel. úgy gondoltam én is valami ilyesmit fogok alkotni. némi ismerkedés a neten a sütik világával meghozták az ötletet. citrom, karamell, csoki, meg kiegészítésnek valami gyümölcs. ebben minden benne van, ami kell. a karamell még az, amiből sosem elég. bármi karamellás, bármilyen mennyiségben. eddigi próbálkozásaim a karamellgyártás területén ráadásul rendszerint olyan kudarcba fulladtak, amik akár az edényt is múlt időbe helyezték. tehát a kihívás is megvolt.
de lássuk a konkrét sütit. megragadtam egy tortaformát (mert a sok kis tálba pakoláshoz se türelmem, se helyünk itthon jelenleg). másfél zacskó kakaós győri édes kekszet beletörtem/daráltam. amolyan rusztikus kekszporral kibéleltem a formát. ezután egy étcsoki mikulást és némi vajat összeolvasztottam. ez lett a ragasztóanyag a poralapú aljhoz. (poharas kivitelnél ezen azért egy kicsit elgondolkodnék, hogy jó vagy sem, az íze majd döntő lesz.) aztán a karamell. kb két evőkanál cukrot felmelegítettem. sűrű barna karamellt gyártva. mikor kellően karamell formája volt, felöntöttem tejjel. apránként kb 15 evőkanállal. barna fortyogó cucc lett, amihez hozzáraktam még bő 5 evőkanál cukrot. ezt szépen felolvasztottam benne. olyan klasszikus karamell ital kinézetű lötty lett belőle. de nekem ez nem jó, mert valami krémesebbre volt szükségem. ezért aztán lehúztam a tűzről és belekevertem 7-8 dkg vajat. ez az elegy igazából önmagában kielégítette volna az édességigényemet. imádom. de nem ez volt a cél. (viszont nagyon hasonlít a franciakrémes mázára. szerintem, ha kihűtöm, az lett volna belőle.) kanállal eloszlattam a csokis csokin. persze belefolyt, de az nem olyan nagy tragédia.
azután két banánt felkarikáztam és ez alkotta a következő réteget. majd az egész cuccot bevágtam a hűtőbe. fogtam egy tálat és egy citrom reszelt hélyát, némi citromlevet (1/4 citromnyi?), 3 evőkanál porcukrot és 200 g natúr joghurtot összekevertem. (talán a cukor lehetne kevesebb) egy másik tálban fogtam egy 200 ml főzőtejszínt és kilátástalan küzdelmet folytattam vele, hogy habbá alakuljon. (tudom, habtejszínnel könnyebb lett volna, de ez volt, majd legközelebb) természetesen nem lett hab, csak valami habos, sűrű trutyi. sebaj, ezt összekevertem a citromos joghurttal és beterítettem vele a többit, majd vissza a hűtőbe. ha vége a real meccsnek, elmondom, milyen lett.
