ma hisztiztem és lázadást szítottam. ennek eredménye az lett, hogy bár nem mondták ki, hogy nekem van igazam, (illetve nem mindenki), de azért csendben elismerték. maga a történet nem annyira érdekes talán. mindössze arról van szó, hogy jövő vasárnap ugye fellépésünk lenne/lesz. elég összetett, és sok. első lépésben délután egy érdekes táncot kell előadnunk. ezt valamikor egy barátomék esküvőjére koreografáltuk és a lényeg, hogy a vége felé megiszunk egy sört. a többi csak népbutítás. nos ezt egyszer előadtuk "hivatalos" eseményen is, ami a helyi önkormányzat elöljárójának annyira megtetszett, hogy most ezt a darabot kérte az egyesülettől a városnapokon. nos a tánctanárunknak nem maradt más választása, mint szólni, hogy szervezzem meg. ezzel elismerte mérhetetlen táncszakmai tudásom. (persze ez eddig sem volt kérdés!) ezután késődélután a máv szimfónikusok élő muzsikájára fogunk táncolni. egy rövidke kilenc perces keringőt. ez önmagában is kegyetken feladat. élő zenére még sokkal inkább, de úgy, hogy egy hét alatt kell koreográfiát gyártani és tanulni, úgy egyenesen lehetetlen-közeli. persze már rég lehetne koreográfia, de nincs. mert a mi kedves tanárbácsink nem készült el vele. konkrétan el sem kezdte. pénteken ugyan az első próbán már csinált valamit, de végig még nincs meg. csak a kétharmada. nos így sem lenne reménytelen, mert mikor éppen ott van mindenki, akkor haladhatunk. csak éppen nincs olyan, hogy ott van mindenki. mert ma például ott kellett volna, hogy legyünk. ám hogy s hogynem, egy fiatalember halaszthatatlan ügyben leruccant velencére apuval. nem az úr szólította, még csak nem is jack bauert helyettesíti fontos terrorelhárítási feladatban. nyaral. de pénteken még azt mondt, ott lesz. hát nem volt. ezek után ketten bejelentették, hogy kedden - a szintén előre megjelölt próbaidőpontban - mégsem lesznek jelen. mindketten tanulók. nyári szünet van. nekem egymilliárd dolgom van a munka mellett és nem mondok vissza próbát. még olyan időpontban is benne voltam, amikor programom volt. de profiként akartam a dologhoz állni, ahogy a tánctanár kérte. na most egy profi nem úgy jár edzeni, hogy vagy lesznek edzőpartnerek vagy nem. vagy adottak a körülmények vagy nem. mondjuk nem tudok elképzelni egy profi boxolót, aki felkészülésének adott időszakában megjelenik az edzésen, aztán ha van partner, akkor kesztyűzik, ha nincs, akkor ugrálókötelezik. szóval ezen a ponton azt mondtam, én megjelenek az előre megbeszélt időpontokban. ha van hiányzó, akkor hazamegyek. és ha nem tudjuk pénteken, amit tudni kell, akkor nem lépek fel. lázadásom sikerrel járt. legalábbis elsőre úgy tűnik. volt aki mellém állt. a tanerő elmondott egy kis beszédet a profizmusról, de nem "mert" ellenem harcba szállni. aki meg gyanús volt csendben visszavonult. várom a köv próbát.
a sörözős tánccal persze nem lesz gond, mert azt bármikor úgy tudjuk elrontani, hogy mindenki - legfőképpen mi - jól érezze/érezzéük magát/magunkat. meg azt ma is rendesen (értsd: rengeteget röhögve) elpróbáltuk. és nem említettem még ,hogy az esti oldboys koncerten is fellépünk. persze ez titok, mert majd spontán módon felhívnak minket a szinpadra táncolni...
egészen más. elviccelődtem itt azon, hogy mi vagyunk a világbajnokok, hiszen megvertük a taljánokat. erre tessék. olvasom a mai sportban, hogy van egy skót(?) társaság, akik szerint valóban így van. 1872 óta jegyzik az unofficial football world championshipset. ez úgy megy, hogy aki megveri a világbajnokot, az elveszi a címet. illetve ennél picit bonyolultabb, de ilyesmi. de itt, a blog.hu-n is lehet olvasni erről, úgyhogy a részletekbe nem is mennék bele. szóval én megmondtam...
végül meg kell kérdeznem pidit, hogy mikor fűrészelünk? (ő majd úgy érti, ahogy azt kell!) mert addig fel kell készülnöm ugye!
