a mikroblogok az utóbbi időben messze kielégítették a közlési igényemet a világ irányában. főként a mellette elkövetett olimpiai és focis bloggal együtt. sem energiát nem éreztem a blog írására, sem mélyebb mondanivalóm nem volt. gondolkodtam is a bezáráson, de végül nem tettem. és most talán jó is, hogy meghagytam a lehetőségét a blogolásnak.
az egész amolyan amcsifilmesen klisés kezdetű volt. kaptam egy levelet a kormánytól, melyben ecsetelték a munkahelyek megmentésének projektjét. remekül hangzott. kitűnő propaganda anyag. egy választási versenyben hittem is volna talán a remekül hangzó reklámnak. csak éppen ugyanezen a napon történt pár órával korábban, hogy a munkahelyemet is körbejárta egy levél. amolyan gerilla marketing jelleggel egy levél, ami úgy kezdődik, nem kellene publikálni. ettől érdekes lett. arról szólt, hogy mikor és mi módon zár be a gyár.
így kezdődött tehát. két levél. persze egyik sem volt teljesen előzmények nélkül. de a lényeg ekkor kezdődött. néhány hete. az első napokban kétféle reakcióval lehetett találkozni. az egyik a tanácstalanság és értetlenség volt. a másik a pánik. nem arról volt szó, hogy pár ember megy a levesbe. arról volt szó, hogy a több évtizedes hagyományokra visszatekintő cég megszűnik. az anyacégtől is emberek százait eresztik szélnek. de nálunk szó szerint felteszik a lakatot a kapukra.
és most úgy döntöttem, megosztom a világ rám kíváncsi részével, hogy is zajlottak, zajlanak azóta az események. innen folyt köv tehát.
