ez van

ehh, na megint eltelt egy hétvége. ismét nem vagyok semmivel se' frissebb. és ismét dolgozni kell. kellene. ma amolyan békávés napot tartok. megegyeztem magammal az elégséges szolgáltatásról, és annyi. azon felül nem akarok semmitse csinálni. rémes allergiám miatt bevettem tegnap az első allergia elleni pirulát, ami azt eredményezi, hogy zombiként élek tegnap délután óta. de próbálom nem koffeinnel ébren tartani magam. legalábbis nem annyival, amennyi már messze doppinglistás mennyiségnek számít. jelenleg háromnál tartok, de ha nem történik hirtelen valami, akkor a bevitt mennyiséget, sürgősen megemelem 33,33 %-kal.

tegnap gyereknap volt. mivel még nem örökítettem át isteni génjeimet (vagy nem szóltak róla), ezért a margitszigeti gyereknapon alanyi jogon, csak mint véradó vehettem volna részt. terveztem is ilyesmit, de mire kiértem, már kedves barátaim túl voltak rajta, úgyhogy nem álltam be a sorba. így persze teljesen bután néztem volna ki. éppen ezért kikölcsönöztem csili kiskutyáját. kicsi is, aranyos is, tehát szinte gyerek. vele róttuk a nyulak szigetét, meg ismerősökkel, akik alanyi jogon bírnak utóddal.

és tovább tolatva az időkontinuumban, említsük meg a szombati napot, ami igen-igen jeles nap volt. az én nagyim nyolcvanötödik (85.) születésnapját ünnepeltük szűk családi körben. (40 db ember) BOLDOG SZÜLINAPOT NAGYI! jó volt. bár igazság szerint, már elmúlt a jeles nap, de a titkos családi összejövetelt mostanra lehetett megszervezni. legviccesebb az utolsónak hazaérkező ünnepelt volt. körbenézett a kertben, majd széttárta karjait, és mint aki éppen valahol a sarki hentesnél összefut egy régi ismerősével feltette a kérdést: "hát ti?". utánozhatatlan. amúgy a buliról annyit, rendes családi összejövetel volt. sokat ittunk.

ennél sokkal több nem is történt a legutóbbi ittlétem óta, úgyhogy megyek aludni dolgozni!

ps.:hajrá bdg! (ugye?)

napok óta tervezem, hogy kreálok egy posztot. hisz sose lehet tudni, lehet, hogy olvas valaki! azonban...! még csak erre sem volt eddig időm. mondjuk most is mindössze tíz percem van, mert aztán indulni kell, de legalább van ez a tíz perc.

ott kezdődött, hogy szerdán bajnokok ligája döntő volt. reggel felkeltem szokásomhoz híven (csak éppen sajnos egyedül) 04:11-kor. középeurópai idő szerint. jól elhaladtam a munkahelyemre, hogy ott hatalmas lelkesedéssel belevessem magam a munkába. azon túl, hogy volt némifejetlenség, minden szokás szerint zajlott. sőt, ha jobban belegondolok, ez is a szokásoknak megfelelő. tehát munkám (jól)végeztével elmentem a kijelölt röplabdamérkőzésemre. ez mintegy másfél óra utazás volt, és bár az esélyesebb csapat rámijesztett, három szett alatt végeztünk, tehát minden esélyem megvolt, hogy a nyolc órás találkozót az egykori marx téren. (fiatalabbak kedvéért ez ma a nyugati tér) közben csili majdnem csatlakozott, majd mégse. szóval, újabb másfél óra utazás, és alig késtem. onnan immár csapatban bevettük magunkat a margit szigetre, hogy ott a champions planet kivetítős bl-döntő bulit válasszuk, hogy valamit érezzünk a fílingből. nem is volt ezzel semmi baj, mégazzal együtt sem, hogy a hosszabbítás körül már kissé hűvös volt a levegő. no ott még azért a büntetőpontról végzett rúgások is hátravoltak, de ez már meg se kottyant nekünk. (a fenti kifejezés "tizeneggyesek" néven került a köztudatba) a meccs jó volt, elégedettséggel töltött el, hogy a győztest, a mérkőzés eldőlésének módját a hibázó játékost, és még azt is eltalálta, mi módon fog hibázni. (persze most meg nem fogadtam ilyenekre...) nos ezek után még elruccantam a virágárus kislányhoz, hogy az éjjel hátralévő 3 óráját ott tölthessem. ezt újra munka követte. nem iskevés, mintegy 12 órányi mutatvány. hogy ez miért alakult így, az egy külön posztot is megérne, lényeg, hogy többen is úgy gondoljuk, hogy kedves műszaki igazgatónkat aranyba kellene önteni. jó forróba!!!

óriási szerencsém, hogy az én kedvesem elhozta a játékvezetéshez szüséges otthon maradt (és előző napon nélkülözött) cipőmet, mert hazamenni már nem lett volna időm. viszont ebből kiderült ugye, hogy ismét mérkőzés várt rám. mivel "korai" 20:30-as kezdés volt, ezért az a veszély ismét nem fenyegetett, hogy kipihenem magam. ám a tegnapi túlórát ma felhasználtam. hamarabb jöttem el, mert ami jár az jár! (ugye mindenki szerint jó üzlet volt 4 túlórát becserélni 2 órával korábbi eljövetelre?) de ha már eljöttem hamarabb, akkor az a minimum, hogy nem itthon tespedek, hanem a nyári strandröpiszezon teljes felszerelését kipakolom egy teherautóból (meg egy másikból) és felcipelem lépcsőn egy helyiségbe. ez volt tehát a délutáni program. most pedig, mivel itt ücsörögtem és írogattam, ideje edzésre menni.

na iszunk látásig!

de rég volt már, hogy este írtam posztot. most csilimet csúnyán cserbenhagyva itthon nézem a ligakupa döntőt. inkább nem is írok e témában semmit. remélem, a holnapi napon jobb meccset látunk. bár erre azért nagyban mernék fogadni, még annak fényében is, hogy az utóbbi időben ezen a téren nem vagyok valami sikeres. de azért afelől azt hiszem senkinek nincsenek kétségei, hogy albion talán két legjobb csapata, de mondjuk kettő a legjobb ötből, a földkerekség legnevesebb nemzetközi kupaküzdelmének döntőjében legalább egy paraszthajszállal jobb összecsapást produkál a bohócligakupának nevezett időtöltésnél. ha tévednék, akkor mindenki a vendégem egy sörre!

egyébként a fehérvá már kettővel megy! ez úgy mellékesen szinte teljesen mindegy. a bajnokságunk és kupánk állása alapján a debrecen legalább uefa kupás, vagyis a fehérvár mehet az intertotó kupa névre hallgató valamiben, amiről mi magyarok pavlovi reflexekkel nem tudunk mást gondolni, miszerint ez az, mikor a magyar bajnokság futottak még csapatainak egyike, valahol a kaukázusban túráznak egyet. végül nem jutunk sehova, de az legalább drága volt. mégsem. most mondja fülöplaci, hogy a bajnokság 3-6. helyezettje közl indul valaki. ezt esetleg megemlíthette volna hamarabb. például, mielőtt monitorra vetettem a fenti sorokat. így annyiban módosul a dolog, hogy a fehérvár nincs autómatikusan szívó ágon. ja, meg van valami 4 milla pénzdíj is. ez nagyjából pak dzsi szung kétheti éttermi borravalója lehet, tehát nagy összegről van itt szó. ja és persze az is lehet, hogy ebben a kérdésben is tévedek. etől még szar a focink.

de! holnap béeldöntő!!! irány a margit sziget, sör, kivetítő. ezennel szólok, aki akar, csatlakozhat! (jelentkezések kommentben!!!) lesz foci-történti és játékszabály szakértő is. (ugye, zoli?) eső esetén is megyünk, legfeljebb nem oda. gyorsan meg is ragadnám az alkalmat, hogy jelezzem a budafok és az MTSE csapatainak (budapest férfi felnőtt röplabda bajnokság), hogy nem kellene öt játszmát játszani!!!

itt ma már nem lesz semmi, aludni megyek! jó szurkolást!

garantáltan eljött a nyár. ha esetleg holnap valakiről letépnék a jegesmedvék a télikabátot, és később ezért a vacogó eszkimók harcba indulnának, akkor is. mégpedig azért, mert pénteken levezettem az első ezévi strandröpi mérkőzésemet. majd nagy hirtelen még vagy nyolcat.

mennyi homok...

ennek apropója az immár hagyományos befs-brsz universitas (gyk.:egyetemi/főiskolai) röplabda bajnokságok díjátadója és az ehhez kapcsolódó villámtorna volt. ezen vettem részt egyrészt, mint a lebonyolításban segítséget nyújtó személy (ezalatt annyit kell érteni, hogy a pályabontás közben engem ért a megtiszteltetés, hogy az újakat irányítsam, esetleg helyettük dolgozzak.) másrészt, mint játékvezető. na meg persze csináltam néhány fényképet is, mert az olyan jó.

ezzel gyakorlatilag a pénteki napot ki is pipálhatjuk, mert nem sok mindenre maradt már időm, és főként energiám. lefekvés után pedig - minden előzmény nélkül - szombat lett. e jeles szombaton volt épp fél éve, hogy beadtam a derekam az én csilimnek. na jó, nem kellett annyira unszolnia... (/me kacsint és mosolyog) ez a nap úgy kezdődött, hogy én balra el (haza), ő maradt otthon és tanult. így legalább egyikünk okos lesz, és nem keltjük teljesen debil páros látszatát. aztán este azért elmentünk vacsorázni. ebben nem az a különleges, hogy vacsoráztunk, mert azt a közhiedelemmel ellentétben máskor is szoktunk, hanem, hogy a majdnem középkori sir brian étteremben tettük ezt. nos a középkori hatást a felejthető hastáncos lány, a fatányér és a pincér szórakoztató szemtelensége adta. a többi huszonegyedik századi volt. de a kaja isteni, meg a hangulat is. tehát a célt elértük. és szerencsére a lakást is, pedig szinte halálra zabáltuk magunkat. azonnal aluldni tértünk lefeküdtünk, és később elaludtunk. éjjel csak két-három alkalommal fordultam a hasamra, mikoris pont olyan voltam, mint a bogár a hátán. nem értek a végtagjaim az ágyra felpuffadt hasamtól.

a vasárnap ismét semmittevős/tanulós volt, mígnem gábor barátomékkal ki nem látogattunk az egykori kopaszi gátra, amit a XI. kerületi önkormányzat (találóan) öböl XI.-re keresztelt, és gyönyörű parkká alakított. mivel kedvesem is kilátogatott eleinte esett, de meglepődés helyett a közeli cukrászda fedett helyiségét kerestük menedékül. ha már ott voltunk pusztán illedelmességből falatozunk is egy keveset. aztán vissza, mert kisütött a nap. illetve az addig is sütött, csak a felhőktől ez nem annyira látszott. megállapítottuk, hogy az öbölkszi (öböl XI) szép, a kisebb-nagyobb házikók is rendben lennének, csak épp egyik sem volt berendezve. volt amelyiken már látszott, hogy kávézó lesz (ráírták) volt amelyiket már rendezték (de nem tudjuk mivé), de készen semmi. pedig így a májusi nyárra talán illett volna, és nem mellesleg gazdaságilag indokolt lett volna elkészülni. na sebaj, majd fagyizunk télen a hóban.

ha véletlenül valami sportfgadási tippnek látszó dolog jelnne meg a blogomon, akkor az: egyrészt tévedés, másrészt hülyeség, és senki ne fogadja meg. az utóbbi időben ugyanis botrányosan sok a melléfogásom e téren. gyakorlatilag 0 (nulla) százalékos hatékonysággal teszem meg tétjeimet. ellenben a tegnap névnapját ünneplő csili kaszál. (boldog névnapot neki mégeccer!) na nem baj, majd eltart, én meg feltett lábbal sörözgetek és böfögök, hogy "má' megint mit nézett, ez a madár spori!" persze addigra nagy pocakom lesz (alatta kockás hassal), meg persze bűzleni fogok a sok sörtől és az izzadságtól.

nem, ez mégsem jó! inkább megmaradok ilyen baromi jó pasinak, mint most (legfeljebb kevésbé leszek szerény) és kimegyek a helyszínekre szurkolni. sört ott is lehet inni, nem? naugye! tegnap a névnap mellett egy remekbe szabott röplaszta meccsen is jelen lehettem. sosem értem, hogy egyes csapatok miért nem tudnak csak CSAK nyerni!? miért kell mindezt úgy, hogy az első két játszmát elveszítik, majd megnyerik a következő hármat? biztosan azért, hogy nekem ott kelljen ácsorognom és fütyürésznem éjjelig. megjegyzem tegnapelőtt is így jártam, csak az legalább gödöllőn volt, ami még messze is van, meg el is késtem, meg még sárgalapot is kellett osztanom, ami azért nem törvényszerű, egy egyetemi röpi-meccsen. fel is vázolom a történteket, hamár...

szóval megy a meccs. én konkrétan 7:3-nál csatlakozom, mert addigra sikerült megtalálnom a helyszínt, mintegy 6-8 km lekocogása után. nem esett ám jól, ezt tegyük mingyárt hozzá. mivel a másik játékvezető teljes egészében kihagyta a mérkőzést, így az egyik edző dirigálta a derbit. (köszönet érte laci bácsi!) no átvettem a pozíciót az emelvényen. zajlott is az összecsapás. sportszerű is volt, meg minden. majd a negyedik szetben az egyik fiatalember ütött és (szerintem) hálóba csapott. szerinte nem. volt már ilyen a történelemben, általában félhangos hőzöngésnél több nem kíséri az esetet. nem úgy most. emberünk éktelen üvöltésbe kezdett irányomban, hogy ugyan mit láttam én szerencsétlen, hülye, ******* /ide fantázia szerint tessenek beleképzelni a megfelelő jelzőt/ mert ő ám olyan halál rendes, hogy tutira megmondaná, ha igazam lenne, de nincs. meg kell jegyeznem valóban nem volt unfair a mérkőzés, de azért engedtessék meg, hogy fenntartsam a jogot, hogy ítélkezzek, mint játékvezető. mivel szép szóval nem tudtam meggyőzni róla, hogy édesmindegy mi is történt, mert legvégső esetben tévedtem és akkor annyi. született kb 200 pont a meccsen, ez abból egy. nem oszt nem szoroz, és ha véletlen igaza lenne, akkor sem ez a módja, hogy közölje a véleményét. mivel ez nem nyugtatta meg, hirtelen felindulásból adtam neki egy sárga cédulát. így aztán hipp-hopp még egy pontot elbuktak, majd még azzal a lendülettel megkértem, hogy csak akkor folytassa a verbális ámokfutást, ha a továbbiakban nem kíván részt venni a mérkőzésen. béke lett.

ennek ellenére ez is öt (azaz öt) játszmás összecsapás volt, és még úgy, hogy az én tündér párom értem jött, úgy sem értem haza 22:00 előtt. ilyen az én sorsom. ma természetesen ismét éjszakába nyúló elfoglaltság elé nézek. ehh, kénytelen leszek a munkahelyemen pihenni!

jóccakát!

itt, nem sokkal e sorok felett ketyeg a visszaszámláló. szerencsére nem a blogom szűnik meg, mikor az eléri a nullát (legalábbis őszintén remélem), "mindössze" elkezdődik a foci eb. (másként focikutya, csak annak semmi értelme!) de mielőtt e nemes esemény jól bekövetkezne, lesz még bl döntő, sőt, uefa kupa finálé is. mondjuk ez utóbbi pont ma.

mikor a nyár végén nekiveselkedett a magyar kupagyőztes, és más hozzánk hasonlóan gyenge focinemzet néhány kiérdemesült tagja, viszonylag kevesen fogadtak volna rá, hogy itten zenit - rangers döntő lesz. főleg, mert ők még messze nem kergették a bőrt a nemzetközi porondon. a zenit épp a bajnokságra figyelt, hála az orosz hidegek miatt a nálunk megszokottól eltérő lebonyolítási rendjüknek. a skótok pedig valamelyik üdülőhelyen guiness-t kortyolgattak. vagy nem, de ez most lényegtelen.

mindenesetre, ma a svéd peter fjördfeldt 20:45-kor belefúj a fox40-esbe manchesterben. no nem az old traffordon. hanem a city stadionjában. irigyelhetjük őket, hogy mégcsak nem is a főváros és annak sem a nagyobbik arénája az, amelyik alkalmas ilyen eseményre. mikor lesz nálunk a szusza vagy albert stadionok valamelyikében (lehet ilovszky, bozsik, stb) legalább egy normális szektor. de ismét elkelandoztam, szóval ma jól eldől, ki lesz a kisebbik kupára rávésve. olvasgatva az esélylatolgatásokat a zenit tűnik favoritnak. épphogy. de amúgy sem illik uefa kupa kapcsán esélyeseket emlegetni, mert a sevilla is csak vidéki kiscsapat volt az átlagszurkoló szemében, mikor hazavitte a trófeát. úgyhogy nézzük az én szemszögemből. skótokkal semmi bajom, jófajta viszkit gyártanak, söriparuk is rendben van. oroszokkal meg mindig úgy vagyunk mi magyarok, hogy valamiért nem annyira a kedvenceink. (vajh' miért?) de!!! én a zenitnek szurkolok ma! (miután hazaértem gödöllőről, az aktuális röpimeccsemről...) méghozzá nem másért, minthogy jól elintézték a bajorokat. nem szeretem a német focit. csak. még kevésbé a bájernt. szintén csak. de azon belül is legkevésbé oli (sír)kahnt. valahogy sosem szimpatizáltam vele. no most ezek a derék oroszok sztálingrádot idéző módon páholták el a németeket. azt már nem is említem, hogy a leverkusent is ők zavarták el a kupából. szóval ezen okból kifolyólag rendkívül szimpatikussá váltak, vagyis hajrá zenit!

nos és ami lemaradt a nem éppen rövid hétvégi beszámolóból, az a mozi. mert hétfő este mozilátogatás volt a program, miután mindenki minden előre megbeszélt programot lemondott. na jó, nem megbeszélve volt, csak felvetődött, hogy csinálhatnánk közös progit két ismerősünk által is, majd mindkettő jól meggondolta magát. no így jártak, mert mi meg jól elmentünk moziba, hogy az majd milyen f.sza lesz. és úgy is lett.

megtekintettük a superhero movie-t, ami valami szitakötőfiú vagy milyen címmel fut. leslie nielsenes ökörség. benne minden, amit a szuperhősös filmeken csak ki lehet figurázni. mivel visszaadni úgysem nagyon lehet, meg nem akarom lelőni a poént, nem kezdem el, hogy volt az a rész, amikor... mindenki nézze meg. jó. szerintem. hülyére röhögtem magam rajta. már persze, amennyire még lehet a kiindulási elmeállapotomhoz képest.

ps-ként annyit, hogy a jegy ára a feliratot is tartalmazza!!! és az abban megbúvó kimaradt jelenetek megtekintését is!

ismét egy hosszabb hétvégén vagyunk túl. valahogy ezek sem tűnnek olyan unalmasan hosszúnak, hogy ne tudnám megszokni. de sajnos valahogy ezekből van kevesebb. de fogadjuk el, azt, amin nem tudunk változtatni. iménti félmondatot egy ilyen vásári festett fatáblán olvastam, de tény, kár keseregni ilyesmin. szóval, vége a három napos hétvége/ünnep kombinációnak, amit felettébb hasznosan töltöttem/töltöttünk.

szombaton gyakorlatilag semmit nem tettünk, azon kívül, hogy kimentünk a dechatlonba és vásároltunk ezt/azt. zsófinak bringás felsőt, nekem szerszámot, pumpát, lámpát. asszem legalábbis. no és megjavítottuk a kisasszony kerékpárján éktelenkedő defektet. (ez még a későbbiekben jelentőséggel bír!) ezzel rákészültünk a másnapi újbudai kerékpáros pünkösdi felvonulás-túrára. pontosabban nem tudom, mi volt a neve, de lényeg, hogy bringázni kellett. illetve maylo kutyus kapott szép új kendőt, amit a nyakában viselhet, mert az tutira trendi és majd buknak rá a kutyalányok. (nem a képen látható módon szokja hordani ám!

vasárnap reggel azzal a boldog tudattal ébredtünk, hogy még egy teljes nap hétvége van a megkezdetten kívül, és az idő is remeknek ígérkezik. nosza, nekiveselkedtünk a kerékpáros izének. a kiírás szerint háromszor 20 km aszfalt valamint egy erős tízezer méteres hegyi/erdős terep várt ránk. eleinte elég kényelmesre vettük a tempót, így megnézhettük például a szabadidejükben cross-motorozó ifjakat. meg a dunaparton napozó kevésbé ifjakat.

nos az első huszas rendben volt. a hengermalom úttól a camponáig és vissza. közben meg is álltunk egy fagyi erejéig. ám a második szakasz már nem tűnt annyinak, mint jelezték. ezt nem mellékesen az új "kerékpárkompjúter" is megerősítette. igaz persze az is, hogy ügyesen elvétettük az utat.

de mielőtt elérnénk a kamaraerdei állomást el ne mulasszam magamlíteni, hogy tartanunk kellett egy rövid (?) kényszerpihit is. történt, hogy kedves párom defektet kapott. nem is akárhogy. éppen hátrafordult, hogy...

hagyjuk, defektet kapott. megálltunk hát javítani. pontosabban előbb lóhalálában elvágtattam az előző este lecserélt belsőért (ld fent) és a szintén előző nap vásárolt ragasztóért. aztán vissza a tett helyszínére. szerencsére mindez nem volt több 3 kilóméternél oda-vissza. közben a ragasztás is megszáradt a melegben. hihetetlen rutinnal lecseréltem a kereket, csili persze közben igyekezett segíteni. komolyan mondom gyorsak voltunk. és már egészen kezdtünk felvidulni, mikor kiderült, a másik kerék is ereszt. boldogok éppen nem voltunk, főleg a kisasszony szája kezdett lefelé görbülni, de nem hagyhattuk tönkremenni a napot, újyabb javítás mellett döntöttünk. nos keresgéltük a lukat mindhiába, mire kiderült a szelep a rossz. akkor sem adjuk fel! felfújtuk, hátha nagyobb nyomásnál nem ereszt olyan gyorsan.

ki is bírta a következő állomásig. kamaraerdőben aztán újabb ragasztás és pumpálás következett, mivel az első kerékben bentmaradt a tüske és újabb defekt keletkezett. ki tudja már hanyadik volt aznap, tehát szinte pihentető kerék le-defekt feltárása-javítás-kerék vissza-pumpálás rutint hajtottunk végre a drótszamáron és már csakazértis nekivágtunk az utolsó - hegyi - szakasznak.

itt sem tévedtünk el (nagyon). megnéztük a szoborparkot és lezúztunk a hegyről. egyedül azt az apró malőrt követtük el, hogy a fel és a leutat megfordítottuk, de ez akkor már semmiség volt, annyi viszontagág után. persze ez a táv akárhogy számoljuk, jóval rövidebb volt a kiírásnál. de legalább meredek!

mivel már fél órája nem volt defektünk, kicsit kezdtünk aggódni, de azért hazafelé vettük az irányt. és hogy ne legyen hiányérzetünk, az utolsó métereken a kerék ereszteni kezdett... mivel ilyen apróságokon már nem akadunk fent, a maradék tíz percet lassan eresztő kerékkel tettük meg.

a mintegy 60 kilóméteres túra (+4-5 defekt) után némi táplálék és rövid regenerálódás következett, hogy a nap megkoronázásaként kilátogassunk a városház téri pálinkafesztiválra. a megcélzott koncertről ugyan sikerült kissé lekésni, de sebaj, mert az már nem is volt olyan érdekes. hiszen ott volt a rengeteg nedű!

amit bírtunk végig is kóstóltunk. abba most nem mennék bele, mennyit és mifélét, mert teljesen lényegtelen, hisz azt amúgy is elég érdekes lenne elmesélni, minek milyen íze volt. de legyen elég annyi, hogy ha jövő héten valamiért megismételnék az eseményt, akkor szintén ott lenne a helyem. minden kóstolásnál meg kellett állapítanom, hogy igaz a mondás, miszerint amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is! sőt, láttunk hortobágyi betyár gesztenye páleszt is. no ez több, mint érdekesen hangzott. ennek ellenére kihagytuk. helyette inkább a klasszikus gyümölcsöket kortyolgattuk.

fura, hogy csili nem osztotta a nézetem, miszerint érdemes kicsit az embernek a szájában tartani a nedűt, hogy kiélvezhesse annak zamatait. úgy látszik, én vagyok a nagyobb alkoholista pálinkaszakértő.

nálam talán csak maylo kutyus a derék négylábú volt nagyobb ínyenc. előbb a sült malacnál kápráztatta el a nagyérdeműt azzal, hogy percekig két lábon egyensúlyozva leste a jobblétre szenderült állatot. (megjegyzem tényleg nem volt rossz illata!) majd megállapította, melyik pálinka a legfinomabb. képet sajnos csak az utóbbiről sikerült csinálni, mivel az első produkciónál fennállt a veszélye, hogy kiömlik a kezemben lévő gyümilé!

rettenetesen izgalmas is lehetett volna a tegnapi meccsem, de nem volt az. a város egyik legkisebb termében volt szerencsém (sorban a második) játékvezetőnek lennem. a terem mellesleg egykoron templomként (sic!) üzemelt! a bajnokság adott csoportjának utolsó helyén szerénykedő csapat fogadta a kettővel előtte állót. meglepetésre a hazaiak behúzták az első játszmát, majd hasonlóképpen a következőt. ha a röplabdát két nyert szettre játszanák, akkor nem is lenne miről beszélni, menten is volna a dolgomra (erről később). ám háromszor kell hamarabb elérni a 25 pontot (két pont különbség, stb), így némileg bonyolultabbá vélt a mérkőzés. a vendég sörgőkígyók ugyanis megemberelték magukat, így a kandó elbukta a harmadik felvonást, méghozzá igen csúfosan, mindössze kilenc egységet gyüjtögetve.

itt be is következett az amerikai filmrendezők által oly' gyakran felhasznált klisé. az elején botladozó feltámadt és győzedelmeskedett. természetesen úgy, hogy a negyedik játszmában már megint majdnem oda lett a meccs, de végül sikerült... kellett persze egy-két szerencsétlen húzás is a kandótól. mint például a döntő játszmában, 8-7-es vezetésnél a térfélcsere után illene tudni, ki hol állt a háló másik oldalán. mert így sikeresen elkövették azt a hibát, hogy a nagy fejetlenségben úgy nyitottak, hogy fogalmuk sem volt, kinek hol a helye. el is úszott két-három pont, mire tisztességesen összeszedték magukat, és ez a meccsbe is került.

így aztán a virágáruskislány első hivatalos mérkőzésére (játékvezetőként) már nem értem oda. csak mikor már vége volt. viszont volt szerencsém szakértő véleményt hallani működéséről, és megnyugodtam, ügyes tanítvány volt. ma azért megnézem, hogy boldogul.

sosem örömteli, ha az ember kórházba látogat, de pláne nem, ha közeli hozzátartozója tartózkodik ott. jelen esetben édesapám az, aki egy eü intézmény ellátásában részesül. mondjuk legalább nem váratlan esemény miatt került oda, hanem egy régóta fennálló betegsége/állapota miatt. persze ez ugyanúgy negatívum is egyben, hiszen az sosem jó, ha valaki huzamosabb ideig betegeskedik. ellenben így nem ijedtünk meg attól, hogy bevonult, hanem inkább a remény az, ami felcsillan, hogy legalább vége lehet az egyhelyben toporgásnak.

mellesleg jól viseli az ottlétet. (ez nem olyan meglapő fél nap után.) általános állapota jónak mondható, tehát, ahogy mondani szokás, a körülményekhez képest jól van.

és, hogy ne csak kellemetlen dolog legyen a posztban, lássuk mi minden történt velem a hétvégén. kezdetnek ellátogattunk csili atyjához, mivel születésnapját ünnepelte. innen és utólag is isten éltesse! volt szerencsém kedvesem hugaival is találkozni, és megállapítani, egyikük igen szemtelen, de szórakoztató hölgy. valamint kiderült az is, hogy tollasban is mintegy verhetetlen vagyok. érdemes lenne ezzel a sporttal is kicsit többet foglalkozni. csütörtököt péntek követte, ami amúgy szombat ráadásul még az előző hónapból, és utána ismét szombat következik...szóval másodika. nos ez baráti kirándulást jelentett. nem mentünk messzire, csak nagykovácsiba. (képek az aktuális rovatban) régebben nem keveset tartózkodtam ott, lévén szegény dédnagyim lakhelye volt ez a település. akkor még szerény kicsiny falu, ám mára felfedezte a pénz így egyre drágább telek árakés egyre cifrább paloták jellemzik. ezzel egyidőben a természet által bitorolt terület egyre kisebb. ez nem jó, de szerencsére még így is akadt elegendő. nos felcipeltük a hegyre, amit fel kellett (és abból is jelentős mennyiséget, ami nem kellett), hogy piknikezzünk egyet. nem nagyon tudom eldönteni, hogy maylo avagy balázs volt, aki jobban élvezte a túrát. a szombat és a vasárnap munkával telt. országos minitornán vettem részt játékvezetőként. nem mondom, hogy nem volt fárasztó a két nap alatt 17 meccs, de vicces volt az aprónép. és helyenként feltűnően ügyes.

valahogy így múlt el a munka ünnepét körülvevő 4 nap, most pedig várom, hogy elmehessek focizni az éjszakába és a szakadó esőbe.

a békávé egy köcsög! vagy ahogyan a magyar popipar fekete veszedelme dákó-pákó mondaná, a bekave edzs kocsog! de tényleg!!! tegnap délután dolgom volt a city-ben. tervezetten kerékpárral mentem volna, ám az eső jól keresztülhúzta a számításaim. dehát van bérletem, ergo kimondottan gazdaságos, ha minél többet utazom a fővárosi közösségi közlekedést ellátó cég (és/vagy alvállalkozóinak) járatain. feltettem hát magam a menetrendszerinti buszjáratra. nos ott egy ótvar-részeg mocskos hajléktalan (?) (és nem, nem cukorbeteg, meg nem más baj gyötörte ember volt, hanem koszos részeg állat!) feküdt két ülésen. lába pedig a szemközti kárpiton pihent. de sehogy sem volt kényelmes, ezért felpattant, majd az útjábakerülőknek ütközve a hátsó traktus felé vette az irányt. ott két fiatal lány ijedten nézte, ahogy lehuppan melléjük. kicsit fészkelődött, majd a lányok felálltak és elmentek onnan. végre! - gondolta "hősünk". és szépen a hátsó sorban elfeküdt. mindjárt kényelmesebb! mindezt egy új, bekamerázott volvo gyártmányú járművön. tehát még véletlenül sem kerülhette el a sofőr figyelmét. mivel négy megállót is haladtunk, feltételeztem, hogy a végállomáson majd valami esemény lesz ezzel kapcsolatban, de nem. sofőr nem szólt a magasan képzett bizti őröknek, hogy tegyenek valamit, ő maga még annyira sem mozdult, így emberünk alkohol mámorban forgolódott tovább.

majd lementem a metróhoz. ott a következő esemény zajlott. biztonsági őr nagy igyekezettel halad a tömegben. végállomáson vagyunk és ezt az indulási oldalon teszi. mivel a peronon semmi atrocitásnak nem volt nyoma, hamar levettem, hogy valaki(k) a vonatban maradtak. már éppen örültem magamban, mondván legalább itt lent kicsapják a büdös hómleszt, ez is fél siker. de nem ez történt! a metrón két ifjú utazott a "...megállásutánhagjyákelavonatot..." bemondás után. csúnya dolog no, ez vitathatatlan. de mikor visszatértek a metróalagút sötét bugyraiból, nem ám vihorásztak és az egyenruhás erősemberrel vitatkoztak. éppen a csipát dörzsölték a szemükből kifele nagy igyekezettel. nyilván nem más történt, mint a rövid (munka)hét egyik hétköznapját nem a szokásos rendben, vacsi-mese+kakaó+fogmosás-pizsi, fejezték be, hanem dorbézolni voltak. korukból arra következtettem, hogy tán a tanárnő ablaka alatt megejtett szerenád lehetett éjjelbe nyúló, esetleg hamvas főiskolai hallgatóként valami lányok-fiúk zenére mozognak esemény tartott másnapig. aztán a kedd délelőtti intézménylátogatás elvette az időt a jól megérdemelt alvás elől. így a meglehetősen monoton vas-gilisztán zötykölődés ólmos súlyt rakott fáradt szempillájukra. lényeg, hogy tök ártalmatlan ficsúrok voltak, akik önként távoztak a vasparipáról.

kérdem én, mi indokolja, hogy őket magasan képzett, időnként a jegyvizsgálatra is alkalmas biztonsági őrök tereljék a szabad levegőre, alkalmasint hihetetlen testi erejüket fitogtatva (nem tudom, hogy most volt-e ilyen), míg a nyilvánvalóan jegyet és/vagy bérletet csak hírből ismerő, büdös, a hányás szélén lévő alkesz nyugodtan utazhat, 4-5 helyet elfoglalhat pihenés céljából, összekoszolhatja a fél járművet, és zaklathatja az utasokat. nem mondom én, hogy az éjszakai dorbézolás "áldozatait" hagyjuk garázdálkodni. de gyanítom, kevesebb kárt okoztak, mint a középkorú munkás(?)ember, akinek örök jelmondata a "nefűrgyéle!" a sok bunkó, tanulatlan, semmirekellő, jegyellenőrré képzett, nyikhaj biztonsági őrök közül hol van ilyenkor legalább egy? és a buszvezető miért nem tud szólni ezeknek, hogy mindjárt végállomás, pattanjon valaki és hajítsa le a buszról a csávót?

sztrájk, meg bunkó jegyellenőrzés, meg utas zaklatása, meg nagy pénzek felvétele az megy. köcsög békávé!

nehéz tévét nézni. komolyan. persze én sem vagyok egyszerű eset, de szinte már csak a sportcsatornákon találni valami értelmes műsort. ám az utóbbi időben kiszúrtam kettő darab produkciót is, amelyeket szerintem érdemes megnézni. ráadásul egymás után vannak, tehát el sem kell hagyni a fotelt/ágyat.

péntek esténként popdaráló, majd beugró. nem tudom, mennyire saját gyártásúak a produkciók vagy mennyire vásároltak, de mondjuk ez tök mindegy. lényeg, hogy végre nem brazil-argentín-kolumbiai-stb buta sorozat vagy ugysemtörténiksemmi, de szavazzatok drága pénzért rielitisó van a tévében.

röviden, ha valaki nem látta még. popdaráló annyiról szól, hogy van egy rakat ember, azokból valami módon nyolc játékos kerekedik. ezek kiállnak egy színpadra, és a znekar által elkezdett magyar "slágereket" folytatják. vagy nem. semmi megasztáros megmagyarázós zsűri, meg sokpénzért szavazós baromság. tudod vagy nem tudod? ha nem, szeva', mész a levesbe. végén meg a győztes még próbálkozhat, hogy hétből hányszor nem énekel hülyeséget, és akkor kapja a lét. elég egyszerű. emberek hangja mondjuk többnyire csak arra lenne elég, a már emlegetett megasztárban, hogy az elején a vicces részeket kitöltse. persze néhány kivételt leszámítva. de ez sokszor direkt jó. olyan igazán tréfás hallani, hogy adott versenyző még nálam is hamisabb (ha lehet olyan...). viszont sokat hallgatott rádiót a megfelelő időben, tehát nyerő. és legalább nem kell pé barna okosságait hallgatni, hogy kissé alulintonált a bariton, meg sok benne a levegő. hát kétségtelen, hogy némelyiket rossz hallgatni, de az is lehet szórakoztató. ezt ellensúlyozandó olyan zenekar nyomja a zenét (lájv természetesen), hogy attól néhány "sztár" elbujdokolhatna. van vagy 4-5 énekes, ők váltásban vannak. bár mindegy melyikük énekel, mert szerintem mind vérprofi. amúgy nem túl ismert arcok. gondolom, ők azok, akik a hangjukat adják azoknak az énekeseknek, aki kábé az itteni versenyzők képességeit sem ütik meg. (ismét csak megemlítem, hogy természetesen vannak kivételek!) mindezt kellő humorral és kiváló zenekarral. és a hab a tortán (nem hal, mert az megint másik műsor) az a műsorvezető. kovács áron talán legtöbbet a halál bonyi szerencsejátékzéerté játék sorsolásán volt a képernyőn eddig. (nem tudom a nevét, de van benne határszám. asszem.) én azonban már évekkel ezelőtt egy road show keretében láttam őt, mint házigazda. ott volt minden, éneklés-énekeltetés buli játék sötöbö. nos én már akkor mondottam ismerőseimnek, hogy ez a csávó tud valamit. ezt a műsort is frankón jól vezeti. talán a tévékettő legjobb igazolása. vicces, eredeti, énekel is ha kell és ráadásul jól, tud kommunikálni a versenyzőkkel és a nézőkkel is. nem is tudok jobbat elképzelni. (talán az egy léderer ákost leszámítva! :DDD) szóval atom.

aztán vége a dalolászásnak és jönnek a színészek. pokorny lia, rudolf péter, kálloy molnár péter, szabó győző a műsort vezető és a jeleneteket rendezgető (?) novák péter és tegnap beugrott a beugróba gesztesi károly. az egész nem más, mint helyzetgyakorlatok sokasága. és a négyes ezt remekül oldja meg. egészen egyszerűnek tűnő helyzetekből néha olyan dolgok születnek, hogy felröhögjük a fél kerületet. (a másik fele meg nézi, remélem!) úgy marad végig szórakoztató, hogy közben nem kell konzerv nevetést hallgatni, nem művi az egész. talán az dob rajta sokat, hogy egészen közvetlennek tűnnek a szereplők. na meg az is, mikor már csak azért is, egymást próbálják nehéz helyzetbe hozni.

szóval péntek este tévé kettőt köll nézni. azt mondom!

ma reggel újdonsült kolleginával (akinek ezúton is gratulálok) egy videoklipp kapcsán folytattunk "véresen komoly" vitát. nos nem nekem lett igazam. (ami mondjuk teljes mértékben meglep. de hogy ne álljon senki értetlenül a poszt előtt. nézzetek videoklippet.

reggel - egy nap kihagyás után - megérkezvén a munkahelyemre, mindenki azzal fogadott, hogy "hallottad? kirúgták a főnököt!" a főnöknél egy név szerepelt természetesen, de nem személyeskedünk. természetesen a következő mondat az volt: "de ez még titok, ne mondd senkinek!" no persze mindenki mondta. én meg úgy voltam, kinek tudnám még egyáltalán elmondani, aki még nem tudja. aztán a reggeli értekezleten a főnök is jelen volt. indított azzal, hogy igen-igen, ő is hallotta. (ő is szabadságon volt) de ő addig, míg nem kap róla írást, nem veszi figyelembe a hallomásokat. azóta sem változott semmi, mert a gyár ura nincs bent. más meg nem mond neki semmitse. úgyhogy most vagy ő a főnök vagy nem. hát mindegy. de kicsit fura ez így. ha már kirúgnak valakit, legalább mondják meg neki!

az internetre pillantva rögtön rájöttem, mi az amire emlékeztet ez a sztori. leváltották várhidi pétert, erwin koeman lép a helyébe a szövettségi kapitányi poszton. hónapok óta mást sem csinál kisteleki, csak megpróbál helyette valakit találni, miközben állandóan baromira meg van elégedve várhidivel. nem kétlem, hogy koeman egy angol, olasz, holland stb klubcsapatnál bármikor jobb eredményeket érne el, mint várhidi. ott, abban a futballkultúrában nőtt fel, egy szakmailag évtizedekkel előttünk járó közegben tanulta a szakmát. ám ettől még tőzsér csípőre tett kézzel nézi, ahogy az általa elveszített labdából gólt kapunk. huszti ugyanúgy elégedettlen lesz a kispaddal és gera is inkább a lánya születését nézi live, mintsem, hogy haszontalan barátságos meccsen szenvedjen. és most korántsem arról van szó, hogy ők hárman az okozói a bajainknak. nem is arról, hogy nem értettem egyet adott pillanatban valamelyikükkel. hanem arról, hogy itt, ebben a (futball)kultúrában nem egészen úgy mennek a dolgok, mint nálunk előrébb tartó országokban.

és itt értünk el a párhuzamhoz. ugyanúgy, ahogy várhidinek is dolgoznia kellett, hogy valaki legyen, akit lehet szidni, ugyanúgy itt, nálunk is eltrjedt a pletyka, aminek elismert, tényszerű alapja van, egy vezető felmentéséről. közben eltelt egy munkanap, de senki, maga az érintett sem tudja, igaz-e a hír...

tilla, és szerencsére nem az apeh, hiánypótlásra szólított fel, aminek ezóton szeretnék eleget tenni!

de nem kell sokat várni. kissé össze is csaptam, meg nem is látszik olyan nagyon sok minden. de nem esett jól akkor, na!

amúgy ma a föld napja vagyon! 1970 óta április 22-én ünnepeltük először. illetve mi akkor még nem, mert magyarországon csak 1990 óta tartjuk számon. az alapötlet egy denis hayes nevű amerikai diák fejéből pattant ki. az első alkalommal 25 millió amcsi próbálta felhívni a figyelmet a föld nem éppen rózsás állapotára és a környezetszennyezésre. mr hayes ezzel nem végzett, mert 19 évvel később létrehozta a föld napja nemzetközi hírközpontot is. ennek eredményeképpen nálunk is létrejött 90-ben a föld napja alapítvány, azóta rendszeresen megemlékezünk e jeles napról.

forrás: wikipedia.hu / origo.hu / föld napja alapítvány

»föld napja nemzetközi hírközpont«
»föld napja alapítvány«

szombaton táncpartnernőm megjegyezte, hogy mitha meghíztam volna. (na nem kell komoly dologra gondolni, mert nem vagyok az a mackó alkat, csak úgy magamhoz képest.) ám a címben szereplő tömeg nem az én testemben lévő anyag és energia mennyiségével van kapcsolatban, hanem a föld napjához (04.22.) kacsolódó kerékpáros felvonulással.

mert tegnap 80.000 (nyolcvanezer!) ember vonult át a város belső részén. nem gondolom, hogy erről bármi okosat kellene írnom, mert - többek között - a blognak otthont adó index.hu főoldalon számol(t) be az eseményről. mi is ott voltunk. névszerint mondjuk mindegy, de nagyjából zsófi testvériből néhány, meg hozzájuk tartozók. jó volt. mondjuk volt már jobb CM a történelemben, de azért ez akkor is jó mindig. nem csak tömeg, de szernecsére remek idő is volt. meg is szomjaztunk a hirtelen jött kánikulában, ezért rövid pillanatra meg kellett, hogy álljunk a lánchíd sörözőnél.

így a célt már frissen értük el, de azért gondoskodtunk róla, hogy ne jelentkezzenek az elvonási tünetek. ezek után estére még egy összedobott (de remek) vacsora vera által (köszönet érte!), valamint némi póker (ezt inkább hagyjuk, utlsó lettem) maradt, hogy tizenegy felé már otthon is legyünk és végre kipihenjük a hétvége fáradalmait.

csináltunk egy csomó képet is, ott vannak oldalt. lehet nézegetni! jó szórakozást!

mindenekelőtt tillának egy üzenet! készül a videó, ha csak nem történik nagyon nagy baj, ma már tényleg látható lesz. (80 %-ban kész van)

de térjünk is a lényegre. ma sztrájk van, tehát némileg érdekes lesz ez a nap. teljesen normális, hogy én se dolgozzak nagyon. mert azért az mégse járja, hogy pont én dolgozzak olyan nagy elánnal. persze felteszem, ha ezt a kérdést nagy népi szavazásra bocsátanánk, akkor a főnököm nem buzdítaná nagy elánnal a polgári és nem polgári lakosságot a szavazásra. leginkább 40-50 decibellel a még emberek számára elviselhető érték feletti tartományban üvöltözne. és csupa szépet és konstruktívat mondana nekem. na de nem is kérdezem én senki véleményét. nagykisfiú vagyok, tehát szépen elsunnyogok itt. de azért, hogy ne unatkozzak, ezt a blogot itt szépen frissítgetem és akkor kiderül, mivel töltöm a sztrájk-déjt.

reggel 04:47-kor kezdődött a nap. ekkor éktelen rezgéssel és zenéléssel felébresztett a telefon. egy kávét az arcomba kellett tennem, mert nem voltam valami friss. majd csili, aki amúgy virágárus kislány és néha elüt bobbal, elszállított munkába. ráadásul az egyik emberemet is behoztuk, tehát ma Ő igazán sokat tett e nagymúltú cég fennmaradásáért. hála neki.

07:02 a következő emlékezetes esemény. reggeli értekezlet. itt titkos sztrájkoló ügynöként vettem részt. nem szúrták ki, hogy ma nem hajtok oly' nagyon. véder nagyúr (a főnököm) is egészen emberi arcát mutatta. talán ő is sztrájkol?

Nincs véradás a BKV-telephelyeken, mert az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) nem kereste meg a szakszervezeteket, és a munkáltatót sem, közölte Gulyás Attila, a sztrájkbizottság szóvivője.

A szóvivő elmondta: a dolgozókat felkészítették arra, hogy véradással segítsék az OVSZ munkáját, de a szolgálat eddig nem jelentkezett, pedig csütörtökön azt közölték, hogy a pénteki munkabeszüntetés következtében ismételten elmaradó kiszállások miatt kétszáz egységgel lesz kevesebb a vérmennyiség, amelynek hiánya már veszélyeztetheti a főváros betegellátását.

(MTI)

na ez azért erős! még jó, hogy nem a műtétre váró, vagy balesetett ember menjen oda kis küblivel, hogyaszongya csókolom, egy kis vérrel megszánnának, ha szépen kérem?! felháborító!

10:08 magyarország - horvátország divízió egyes világbajnoki jégkorongmérkőzés van. az első harmad után 0-0, ami inkább a horvátokra nézve hízelgő. dolgoztam kicsit. méregettem, meg munkát osztottam. (másoknak nem kötelező a sztrájk!) közben meg a közvetítést követem. itt lehet nézni:

http://www.regi.icehockey.hu/magyar/merkozes.php?mit=1496
http://www.nemzetisport.hu/Kozvetites_index.php?tid=3175
http://jegkorong.blog.hu/2008/04/18/magyarorszag_horvatorszag

illetve olvasni. nézni a sport tv-n.

lehagytam egy fontos dolgot. zárva a büfé. ez felháborító. mondjuk van a szomszédban egy másik, de akkor is. erre nem voltam felkészülve. és van widgetem, tehát beágyazható vagyok. jó nem?

10:56 némileg nehezíti a rendszeres frissítést, hogy a blog.hu szerver el-elmegy aluszni hosszú percekre. második harmad után 1:0 nekünk. én pedig felfüggesztettem a munkabeszüntetést, mert meg kellett mérnem egy alkatrészt és még jegyzőkönyvet is kellett készítenem. skandallum!

11:54 az elmúlt órában elég sokszor kellett megtörnöm a sztrájkot, mivel a szokásos rend uralkodik a gyárban. péntek délutánra elkezdik hordani a sűrgősebbnél sűrgősebb melókat. így a magyar válogatott csak részben élvezhette a figyelmemet, miközben 3:0-ra verte a horvát kollégákat. megemlíteném, hogy hetényi zoltán első válogatott tétmeccsén rögtön shutouttal nyitott. gratulálok.

13:45 nem kevés munka csúszott be, valamint egy igen hangos vita a főnökömmel. ennek oka egy munka végrehajtásának mikéntje volt, valamint a hozzá való anyagellátás. a részletek nem olyan fontosak, én erkölcsi győztesnek tekintem magam. lassan indulok haza.

közben találtam valami érdekeset! hétfőn utas-sztrájk lesz!

Nem lennénk hétfőn a BKV helyében. A Budapesti Utasok Szakszervezeti Szövetsége (BUSZSZ) sztrájkfelhívást tett ugyanis közzé.

Eszerint 2008. április 21-én egész napos sztrájkot hirdetnek, amely az éjszakai járatokat is érinti.

A sztrájk keretében április 21-én 0:00 órától, 24:00 óráig a Budapesti Utasok Szakszervezetének tagsága (kb. 1.500.000 utazó) tiltakozásul a BKV dolgozóinak pénteki munkabeszüntetése miatt, térítésmentesen veszi igénybe a BKV járatait.

Az utasok a hétfői sztrájk ideje alatt nem használják bérletüket, nem érvényesítik jegyüket és nem tesznek eleget a BKV dolgozói, illetve a BKV megbízásában álló biztonsági cégek munkatársai felszólításának.

A BUSZSZ ezzel a sztrájkkal tiltakozik a BKV dolgozóinak a városi közlekedésben betöltött monopol helyzetével való visszaélése miatt.

A BUSZSZ a szolidaritás elve és az egyenlő esélyek elve alapján, a hétfői utas sztrájkot egyben a BKV, az utazóközönség felé (a BUSZSZ tagsága) történő erkölcsi kárpótlásnak minősíti, így a sztrájkban résztvevő utazók megbüntetése, vagy hátrányos helyzetbe hozása ellen, minden fórumon tiltakozik.

A BUSZSZ nem kíván visszaélni a BKV dolgozóihoz hasonló monopolhelyzetével, a hétfői sztrájkot egyszeri figyelemfelhívásnak tekinti. Minden olyan esetben azonban amikor a BKV dolgozói ismét sztrájkba lépnek, a BUSZSZ is megismétli saját akcióját.

további részletek a bkv-figyelőn»

én egyetértek! nem mutatom meg nekik! pedig van! szavazzatok!

tegnap on- és offline néztem/olvastam a japán - magyar divízió egyes jégkorongderbit. olvastam, hogy eleinte a játékvezetői kar (túl)szigorúan értelmezte a szabályokat. ez nem biztos, hogy nekünk túlzottan szerencsés volt. aztán örömmel olvastam, hogy négy kettes győzelmet arattunk. persze a japánok meg nm adott, ám szabályos góljáról is olvastam. ma délután pedig volt szerencsém a sport-televízió közvetítését is megtekinteni. annyi, de annyi helyen írtak erről a meccsről, hogy nem is igazán akarok azzal foglalkozni, hogy a japánok meg nem adott, de szabályos gólja miként befolyásolta volna a végjátékot, valamint, hogy mi magyarok rendszerint rosszúl jövünk ki a hasonló helyzetekből, ideje volt, hogy most nekünk legyen szerencsénk. szóval ezekket a dolgokat most hagyjuk. ellenben a közvetítést nem akarom szó nélkül hagyni.

máté pál és spiller istván párosa követte el. megszokhattuk a nevezett párostól, hogy élvezetes és szakmailag is korrekt közvetítéseket prezentálnak, ha jégkorongróé van szó. most viszont sportszerűségből is jelesre vizsgáztak. míg sok szuroló hajlamos lett volna rávágni, hogy nem szereztek gólt a japók, ők bizony kitartottak amellett, hogy itt bizony szabályos, de meg nem adott gól született. sőt, mikor a harmadimk harmadban, kb fél perccel a vége előtt góét szereztünk (4:2 ide) akkor meg is jegyezték, hogy bizony eldőlni látszik az egyáltalán nem lényegtelen meccs, de ne feledjük, a kicsiny sárga emberek szabályos gólt szereztek. jó persze a közvetítő állásból, megnyert meccsen könnyű sportszerűnek lenni, de itt azért ennél többről volt szó. a páros egészen a meg nem adott gól pillanatától elismrte, a gól járt volna a szigetlakó házigazdáknak. még a lefújás után is ez volt a téma. de ne ragozzuk tovább! kell egy kedvelhető válogatott, amelyik tényleg tudása legjavát nyújtja már jó ideje, és kell egy hozzáértő, korrekt kommentátor páros is.

természetesen most már csak a japán válogatott miatt is meg kellene nyernünk a hátralévő kettő derbit. a horvát és végül a nagy rivális, ukrajna ellen is. na meg nekünk, szúrkolóknak is kijárna, hogy az A csoportban vitézkedhessenek a fiúk. aztán a következő BDG meccsen spiller istánnak is gratulálok, a közvetítéshez.

ma az év 105. napja vagyon, ha jól számoltam és minden bizonnyal a Tiborok ma ajándékkal/ajándékokkal gazdagodnak - ha meg nem kapták eddig -, mert nevük napja vagyon. az is igen valószínű, hogy kicsiny hazánkban jónéhányan a péntekre gigasztrájk körül járatják gondolataikat. érdekes helyzet lesz. talán lehetne olyan összeesküvéselméletet gyártani, hogy mindez azért van, hogy a fővárosiak megnyútsák a hétvégét, (jövő héten úgyis hat munkanap lesz), lemenjenek a balatonra már csütörtök este vagy péntek reggel, és lehetőleg tegyék ezt autóval. így a négy napos sztrádamatrica eladása megugrik, továbbá az üdülőhelyi vendéglátás/élélmezés forgalma is. így az állam spórol egy csomót. (kevesebb kiadás a bkv és a máv oldalán, több bevétel a matrica, idegenforgalomadóztatás oldalán.) de nehogy valaki komolyan vegy, ez csak úgy kipattant az agyamból.

ezen a bizonyos 105. napon rendezik a műfüves amatőr labdarúgó bajnokság (malb, www.malb.hu) negyedik évadjának harmadik fordulóját. itt most természetesen csak a hétfői bajnokságot alapul véve.) e remek kis bajnokságban az elmúlt három évben, mióta elindult* a bajnokság többé kevésbé azonos a mezőny. a csapatok 80-90 százaléka már az indulás óta itt van, legfeljebb a neve és némileg az összetétele változott. azonban a játékosok közül nyilván hiányzott már a többség egy-két összecsapásról. márciusban még síelés, májusban már, augusztusban még nyaralás, betegség, sérülés, stb okán. de vannak akik nem mulasztottak még meccset. legalábbis egy ember biztosan. ez lennék én. kétszer már sérülten sikerült pályáralépnem, de ott voltam. egyik ilyen alkalommal ugyan nem a teljes játékidőt töltöttem a műgyepen, de akkor is játszottam. most azonban izgalmasan alakul a helyzet. kezdjük az elején!

tegnap voltunk bobozni visegrádon. nagyon jó dolog ez a bob-pálya. évek óta rendszeresen járunk. tényleg jól lehet szórakozni. rendszerint - mint most is - korán megyünk, hogy elkelrüljük a tömeget. aztán ahogy bobozgattunk, jöttek az emberek. ezzel kicsit az élvezeti érték is kisebb lesz. már épp az utolsó jegyeinket csúszkáltuk volna le, mikor az egyik csúszásnál megtörtént a baj. mivel sokan voltak kellően sok helyet hagytunk az előttünk elindulóknak, mert nem jó utólérni a másikat. jó félperc is lehetett a követési idő. azonban nem sokkal az indulás után egy kanayarból kifordulva menthetetlenül beleszáguldottam az ott álló (sic!) bobba. a benne ülő anyuka és gyermeke karcolás nélkül úszta meg. talán mert valamennyit sikerült fékeznem, meg mert az előtte lévők már tovább mentek így nem toltam nekik őket. ám a mögöttem érkező virágárus kislány és vele bobozó gyermek (balázs, aki egy szintén a társaságunkba tartozó pár gyermeke) szintén nem láthatott engem, így ők meg belém szaladtak hátulról. bobok csapódtak egymásnak és repültek a levegőbe. csili zuhant a fűre, mentette balázst (az ijedtségen kívül semmi baja nem lett) és jöttek a többiek is. ők már megálltak, mert egyrészt belógtunk a kanyarba, ezért látszódtunk, másrészt kiabálás is volt. zsófi bokái elég csúnyán néznek ki most. egyik lábfeje bedagadt, és a térdén is van egy seb. a tegnapi röpimeccsén nem is tudott már részt venni. engem pedig az ő bobja talált hátba. nem sokkal a gerincem mellett ért az ütés. tegnap minden mozdulat elviselhetetlen fájdalommal járt. ám szerencsére nem a gerincemet, csak a mellette lévő izmot (zsírt? :D) érte az ütés, így egy nehezen átvészelt éjjel után ma már "csak" kínzó a fájdalom. és miért ne, pont ezt a lecsúszást vettem videóra "on board", így holnapra ezt is mellékelem.

este a malb negyedik évad harmadik fordulóját tartják. eddig nem mulasztottam meccset. ma sem fogok! kemény vagyok...csak fáj!

*ugyanezen a helyen régebben is rendezett az atte bajnokságot, de akkor még bitumenes pályán!