ez van

nos, még néhány apró dolgot csinosítgattam a blogomon, és most végleg megvan. legalábbis azt gondolom. nem nagyon akarom részletezni, mert talán észrevehető. leginkább a kis ikon a bejegyzések előtt. most a közelgő meleg tavaszi délutánokra való tekintettel némi sör jár a posztjaimhoz. aztán majd változik ez is. gondoltam arra, hogy bejegyzésenként változó ikon dukálna, de ez sokkal macerásabb és jelenleg nem is tudom, hogy oldhatnám meg. (hacsak nem azzal indítom a posztot) és fel is kellene hajtani egy rakás ikont. így most ez a megoldás marad. múltkor meghallottam valahol egy nickelback számot. a rockstart. és kimondottan megtetszett. valamiért úgy gondolom, ez ideális a blogom háttérzenéjeként. (aki tovább olvas, mint 4 perc 10 másodperc, az hallhatja michael bublé lágy hangját is!) most ennyi, mert munka van. de még visszatérek! (forrás: terminátor)

túl vagyunk egy elég eseménydús hétvégén. ha a pozitív oldalát szeretnénk nézni a dolgoknak, akkor egyrészről nem kell megpucolni csiliéknél a szobaajtó üvegét, másrészről pedig nagyon finomat ebédeltünk szombaton.

ha egy picit belemegyünk a részletekbe, akkor már nem épp sikersztori a hétvége. szombaton nekivágtunk az országnak, hogy meglátogassuk a balatonedericsen található csodabogyós barlangot. a tízfős társaságból különböző okokból nyolcan mentünk volna be, a többiek addig elfoglalták magukat. és milyen jó, hogy volt cserénk, mert miután megtaláltuk a starthelyet, és elindultunk a két kintmaradóval, hogy az egyeztetett indulásig lévő másfél órában bevigyük őket keszthelyre autónk megadta magát. egy egyszerű piciny műanyag alkatrész (ford escort kuplungpedáljában lévő műanyag racsni) eltört. így nyista kuplung, ami eléggé szükséges a közlekedéshez. mivel az autó a virágárus kislány nagyszüleinek tulajdonát képezi, úgy gondoltuk, nem lenne szerencsés magára hagyni. telefonálás ezerrel mindenkinek, aki fellelhető. közel álltunk a szerencsés megoldáshoz, mert volt egy szerelő a szomszéd faluban, csak neki nem volt ilyen alkatrésze. majd az is kiderült, hogy keszthelyen van ford szervíz, de az meg csak az esemény bekövetkezte előtti órákban volt ügyeletben. végül a nemsajátkerékenhazaszállítás lett a nyerő (?) megoldás. 30 e HUF-ért. baráti alapon. így a cserejátékosok mentek helyettünk a barlangba, mi pedig a trélert vártuk. hogy ne unatkozzunk (én ne haljunk éhen) kerestünk egy vendéglátó ipari egységet. a balatongyöröki szőlőskert fogadó lett a nyerő. (amúgy mást ne is találtunk nyitva) az úr, aki fogadott kedves volt, felkészült és figyelmes. kiderült, ő ott a mindenes. tulaj, főszakács, főpincér, főkertész, stb. és a kaja szintén fenséges. úgyhogy nem volt nehéz megtalálni a balul sikerült túra jó oldalát. nagyon jót ettünk. a barlangot pedig egy másik időpontban meglátogatjuk.

tehát a mozgalmas szombat után vasárnap már nem számítottunk semmire, de ekkor sikerült csilinek átnyúlni az üvegajtón. ezzel simán mehetett volna az uri geller sóba is, de inkább összetakarítottunk és elláttuk a sebet. meglepő módon további tragédia nem következett be, így ma egészen nyugodtan viselhetem a mindenféle sztájkokkal teletűzdelt napot.

olvasgattam az index.hu-t és érdekes dolgot véltem felfedezni. rövid ideig egymás mellett szerepelt két cikk. az egyik hasábban arról harsogott a főcím, hogy roman abramovics cselszki tulaj meg gazdag vasgyáras hatvan milliárdért vett egy csónakot. a mellette lévő oszlopban ugyanez az összeg szerepelt, csak épp arról szólt a cikk, hogy ennyit ad az állam pluszban sztrádaépítésre. ez bizony elég lesújtó. (így kell ezt írni?) mi kis szegény országunk megpályázott valami eu pénzt, hogy építsük a pályát, de nem gyün a lé, ezért kölcsönzünk magunknak, majd visszaadjuk később. így ha nem is gyorsan, de centiről, centire épülnek a sztrádáink. az emnullás is biztos elkészül egyszer. ugyanakkor abramovics úr olthatatlan szükségét érezte, hogy vegyen egy hobbicsónakot. ugyanennyiért. és mivel ez neki már a negyedik - igaz, a legnagyobb a flottában és a világon is a kategóriájában -, gyanítom, nem utolsó összekuporgatott rubeljeit fontjait áldozta e nemes célra.

elgondolkodtatott kicsit a helyzet. arra jutottam, mégiscsak ki kellene jutni a béelbe egy magyar csapatnak. mondjuk most majd a fradi a még senki által nem látott sok talicskányi zsetonból kijut. igaz, előbb meg kéne nyerni a selejtező köröket. oda meg az enbéegy megnyerésén keresztül vezet az út, viszont ahhoz előbb a másodosztályból kellene feljutni, de ezt a kecskemét meg a szolnok nem nézi jó szemmel. és talán addigra már a magyar bajnok csak az uefa kupában indulhat. na de le a pesszimizmussal! ki köll jutni. (mehet még az irdatlan pénzért erősítő újpest is, csak azok meg pont olyan impotens focit játszanak, mint a zöld sasfiókák. (mtk ugye nem szeret bajnokságot nyerni, debrencen évről évre gyengébb, stb)

de térjünk vissza a témához. kijutni a sampionok ligájába (sípos jános után szabadon), ott összekerülni a londoni kékekkel és lezárni a repteret. (mondjuk akkor készül a gyorsvasút, ami miatt a légiforgalom nem mehet. höhö!) és akkor bécsből jön a cselszki. abramovics úr lássa, hogy nem jó a zút, oszt zsebből ad egy jachtnyi pénzt, hogy rakják le, mire vége a meccsnek. és lesz szép út nekünk.

ugye milyen jó ötlet?

lassan kialakul a végleges külső. legalábbis míg meg nem unom és újfent át nem alakítom a blogomat. de ez nem mostanában lesz. (bár az már megfordult a fejemben, hogy, ha jön a jobb idő, ez a fekete szín nem lesz jó...) van zene is, képek is. apropó képek. aktuálisan a múlt heti nemzeti parkos túra képeiből tettem fel néhányat. és ha már itt tartunk, akkor a túráról is essen néhány szó.

mindenképpen érdekesen alakult. alapvetően jó volt. nagy élmény egy nemzeti parkot bejárni (már amennyire ez három nap alatt lehetséges). de tegyük hozzá, nem épp a legjobb passzban voltam. nem igazán tudnám megmondani mi volt az alapvető probléma, de valami biztosan. igaz, ezt más jobban észrevette, mint én. elég könnyen kaptam fel a vizet. így persze biztosan nem én voltam a legjobb  társaság. pedig nem volt semmi egetverő probléma. néhol a túra kicsit szervezetlennek tűnt. és - talán pont ebből adódóan - helyenként átalakult kissé a program. méghozzá szerencsétlenségemre úgy, ahogy azt én legkevésbé szerettem volna. mindezen felül egy emberrel volt némi konfliktusom. nem lényeges, mi volt. talán túlreagáltam a dolgot. mindegy, elmúlt.

ha megkérdi bárki, azonnal rávágom, hogy jól éreztem magam, mert így volt. még akkor is, ha volt, aki nem így látta. és pont ez az, ami miatt foglalkozom is a kérdéssel. mert magamtól már túlléptem volna a bajokon.

tekintsünk is előre, mert kár aggódni ennyit. hétvégétől talán valóban tavasz lesz. mindezeken felül holnap után segítséget nyújtok a leendő röpi-játékvezetők oktatásában. érdekes feladat lesz. már várom. viszont most rohannom kell, mert ma egy siketek sc - bdg csatát kell vezetnem, és nem szeretném, ha a csapatoknak rám kellene várni.

nem állítanám, hogy jó idővan mostanában. a téli hideg szerencsére már a múlté, legalábbis úgy tűnik, de itt az esős évszak. ezt már unom. nem akarok esőt, pedig az előrejelzéseket tekintve nem sok esély van rá, hogy a következő napokban jobb idő legyen. lehet, hogy ennek köszönhetően szedtem össze azt a betegséget, mamiből kábé egy hete nem sikerül kilábalni. volt már mindenféle tünetem, de végül (?) a fogínyem fáj(t) és be is lázasodtam. senkinek nem kívánok hasonló szenvedést. csili szerencsére tartotta bennem a lelket. így van rá némi esély, hogy belátható időn belül felépülök és nem pusztulok el. kár is lenne értem... olvastam az indexen, hogy egy nő bevonult a vécére és két évig ki se jött. mindeközben a barátja lakásában tartózkodott. az meg nem különösebben aggódott. mint mondta: "hozzászokott". érdekes. szerencse, hogy volt másik mosdó is. íme a részletek: http://index.hu/politika/bulvar/0313nvc/

15:33 CET. a Szusza Ferenc stadionban az MTK szögletből gólt szerzett az újpest ellen a 27. percben. ugyanekkor a MU szabadrúgást végzett el a portsmouth ellen. 85. perc és vezet a portsmouth. kicsit később az is kiderül, hogy a manchester ezzel ki is esett az FA kupából. Van Der Saar sérülése miatt a második félidőben már Kuscsak (nem tudom, hogy írják) védett. kiállították és tizenegyest kapott róla a pompi, ezzel estek ki. ettől még lehetnek bajnokok, és BL győztesek is. de láthatóan bántja a játékosokat a kiesés. a kilencvennegyedik percben még leszegett fejjel mentek előre. és bizonyosan nem tesznek némasági fogadalmat. nem fogják a körülményekben keresni a hibát. játszanak tovább és hajtanak a bajnoki és a BL címre.

az újpest nem nyilatkozik, mert magyar szinten rekord összeget költve olyan csúfosan szerepelnek tavasszal, hogy az még megye kettőben is megmosolyogtató. nem gondolják, hogy ki kellene szolgálni a közönséget és alázattal lenni a játék iránt. esetleg felszántani a pályát, ahogy azt tették manchesteri kollégáik. persze csodálkozunk, hogy az újpest (és a többi magyar sztárcsapat) meccseire rendszeresen egy-kétezer néző látogat ki. manchesterben, mikor újpesten a szünet lesz, sir alex fergusson nyilatkozni fog. udvariasan válaszol a kérdésekre, és még, ha nem is ért egyet a játékvezető ténykedésével. nem őt fogja okolni a kiesésért. bizonyosan önkritikát gyakorol és megígéri a szurkolóknak, hogy innentől csak szép dolgokat látnak. ezért (is) lesz kíváncsi rájuk a jövő héten is sok tízezer néző a helyszínen és sok millió a tévék előtt.

nem tudom, sir alex milyen gyakorisággal néz utánpótlás meccseket, de nyilván előfordul. erről eszembe jut, hogy vlamikor tavasszal egy u-17es mérkőzést vezettem. a második félidőben egy védő kb 18 méterre a kaputól kirontott a csatár felé. a pattogó labdát akarta elrúgni, de kissé ügyetlenül tette volna, így kb derékmagasságban megrúgta a csatárt. nem volt szép látvány, gondolkodás nélkül adtam sárgalapot. ekkor a kispad felől egy hang üvöltött felém, hogy ugyan mi rettenetest láttam már, amiért egyáltalán szabadrúgást ítéltem. a lap pedig egyenesen felháborító. a fogalmazás nem volt ilyen kacifántos, se nem volt irodalmi. odafordulva láttam, hogy ez bizony nem az edző, ezért közelebb is mentem, hogy megkérdezzem, mit keres ott egyáltalán az az úr. nos a válasz erősen lekezelő volt és arról szólt, hogy kijött megnézni a meccset, mi közöm hozzá. nos ez az úr urbányi istván volt, az újpest jelenlegi edzője. picit sértőnek érezte, hogy elküldtem onnan, ahol semmi keresnivalója nem volt.

gondolom, sir alex még nem járt hasonló cipőben, pedig kicsit előrébb tart...

schalke - porto, liverpool - inter, roma - real és az olimpiakosz - chelsea. ezek maradtak mára, miután tegnap 75 %-os találati aránnyal tippeltem. a fener elég nehezen jutott tovább, de továbbment, míg az arsenal kiesésével mellé trafáltam. ma jön a schalke - porto, ahol fenntartom a portugál továbbjutást. igaz a németek egy góllal vezetnek, de idegenbe mennek és a porto otthon képes lehet a győzelemre. így az utolsó német csapattól is elbúcsúzhatunk.

az olimpiakosz - chelsea meccsen már az is meglepetés volt, hogy nem született gól. így a chelsea londonban kell, hogy továbbjusson.

és tegnap már volt egy tizenegyes-párbaj, de már jó előre beígértem egyet, ezért ma a real madridnak ma mindenképpen így kellene kihajtani a továbbjutást a roma ellen. és mivel már mennek is a meccsek, nem szaporítom tovább a szót. egyetlen dolog még, az inter a milannal közös pályája miatt nem játszik a héten. azt majd akkor.

http://csavarhuzo.blog.hu/2007/12/21/nemmagyarfoci

itten a sorsoláskor némi tippelésbe mentem bele. most, hogy élesedik a helyzet, visszaolvastam azt a posztot.

szóval ott a celtic - barca volt az első tipp, sima barca továbbjutással. mivel egyedüliként már idegenben is nyertek, jó eséllyel ez a tippem bejöhet. aztán lyon - MU következett. ez 1-1 ról folytatódik, manchesterben, így ezért sem aggódom. a schalke - porto, liverpool - inter, roma - real és az olimpiakosz - chelsea majd holnap esedékes, viszont a fenerbahce - sevilla meccs ma lesz, török továbbjutást gondoltam. nem egyszerű a fenerbahce helyzete, mert bár vezetnek 3-2 re, de sevillában gyakorlatilag kapott gól nélkül kellene kihúzniuk, mert a spanyolok vérszemet kaphatnak, ha vezetést szereznek. végül az ágyusok milán elleni csatája marad. azt mondtam, nem egyszerű a helyzet és némi meglepetésre kieshet az arsenal. hát jelen állás szerint a milan 0-0 ról kezdheti. vagyis, mintha egy meccsen dőlne el a továbbjutás. viszont azt az egyet milánóban rendezik...

tovább alakulgat a blogom. bár tervem még rengeteg van, tehát messze még a vége. főként, hogy lustaságomnál már csak az elfoglaltságom nagyobb. de azért alakul. a külsőre 3, azaz három klikk érkezett (még délutánig persze nőhet az érték) de úgy néz ki, ez a sötétebb dizájn a nyerő. most amúgy nekem is ez tetszik.

hétköznapjaim és hétvégéim amúgy szépen csordogálnak. pénteken remekbe szabott eltés bulájban voltunk. pontosabban bálban. tényleg jó volt. bár eredményeképpen szombaton kellő fáradtsággal vetettem magam az univerzitász kupába. első ránézésre nem tűnt soknak a 13-20 óráig meccs vezetés, de nem mondanám, hogy ez a tavaszi fáradtság általánosan elfogadott terápiája. valahogy úgy tűnt, 5-6 mérkőzést lehet levezetni tisztességesen. utána bármennyire is a toppon van az ember, egyre kevésbé tud összpontosítani.

azért ez nem azt jelenti, hogy a maradék tíz meccs úgy zajlott volna, hogy nem tudom, mi történt, de biztosan állíthatom, ott már sokkal nagyobb a tévedés esélye. igaz, korrekt csapatok voltak, így, ha elő is fordult némi baki, azt nem azonnali anyázással reagálták le.

a vasárnap pedig teljes egészében a pihenésé volt. csak a decathlonba tettünk egy kis kirándulást, ami viszont kimondottan jól esett. leszámítva, hogy tényleg esett, meg akkora szél volt, hogy elferdítette a fényt is. (de legalábbis néhány lámpaoszlopot.)

végül ma reggel sikerült kissé elaludnom, mivel heveny megfázásom/köhögésem/tbc-m (?) nem hagyott rendesen pihenni éjjel, de mindenki megnyugtatására elmondom, hogy időben megérkeztem a munkahelyemre!

jónapot!

mivel új a külső, gondoltam meginterjúvolom az erre tévedőket a változásról... tessék szavazni!

a hétvége egészen kellemesen és - szokás szerint - kevésbé pihentetően zajlott. szombaton kedves párom után vetettem magam, miután a kötelező köröket lefutottam. meglepően gyorsan le is jutottam tatabánya városába, ahol az éves rendes farsangi vegyesröplabda tornát rendezték. ott aztán nézhettem a röplabdát napestig. majd másnap kezdhettem előről. nem állítom, hogy a nap huszonnégy órájában lekötött, de valami mindig történt, hogy ne váljon unalmassá. végső esetben például felnyitottam egy sört. de nehogy félreérthető legyek, tényleg nem unatkoztam. például érdekes szabályismereti vetélkedőkkel szórakoztatott a nagyérdemű, mikor is a játékvezetőt próbálták valamiről meggyőzni, ami logikusnak logikus, csak épp ne a röplabdázás szabályainak elvével egyező. néha tényleg érdekes dolgokat hallottam.

este meg buláj volt, úgyhogy megint jól szórakoztam. persze így a másnapi események kevésbé foglaltak le. inkább az ébrenlét és elalvás határán lebegtem olykor-olykor. végül a lebonyolítás furcsaságából adódóan nem tudom, hogy zsófiék hanyadikok lettek. (ők sem) valamint a másik érdekelt csapatról, a napraforgóról sem tudok számszerű adatot, de jól szórakoztunk. készítettünk pár száz fényképet is, melyeket »itt« találtok. (köszönet érte csilinek!!! pussz!)

íme egy kis ízelítő ezekből. itt balra.

novemberben valahol összefutottam egykori iskolám egy tanárával. teljesen véletlen találkozás volt. rámnézett és rögtön megörült nekem. kellene egy kis segítség. érettségiző osztály. csak fiúk, és táncolni kéne. megbeszéltük mikor találkozzunk az osztállyal. az első megbeszélések és a mai napi produkció köszönő viszonbyan sincs egymással. drum and bass-t, discot, rockot és hip-hopot akartak. én megmondom őszintén, ne értek ezekhez.

azért belecsaptunk. furcsa így utólag nézni, mi is lett belőle. fel kellene venni egyszer a legelső próbát és az eredményt. érdekes a fejlődés. egy rakás ember összevissza ugrabugrál. még én sem tudom, mi lesz belőle. az első alkalmakkor nem is akarom tudni. hagyom, hogy alakuljon a dolog. formálódjon, majd, mikor alakot kezd ölteni, kissé gatyába rázom. nem is olyan kicsit. végül a kezdeti négy zenéből tíz-tizenöt másodperceket hagytam nekik és kaptak mellé két és fél perc salsát. kiegészültek néhány lánnyal.
három hónapja azt sem tudták, mi az a salsa. pláne a rueda. ma meg azt kérezték, hol lehet ilyet tanulni. nagy dolog, hogy nem egyszerűen elfogadták és megtanulták, hanem megszerettték az egészet.

még érdekesebb a keringő. ott tudom, mit akarok kihozni belőle. sokkal szorosabb keretek közé kell szorítani a produkciót. eleinte persze azt próbáljuk elérni, hogy mindenki a megfelelő lábát rakja a megfelelő után. végül öt percen keresztül 80 ember teszi azt, ami az elmúlt hónapokban kipattant a fejemből. jó ezt látni. este szalagavató. a utolsó keringő a kőrcsarnokban. aztán ősszel lebontják. így múlik el a világ dicsősége. és így leszek része a történelemnek.

már megint ezer éve...azóta volt vicces esetünk a mávval, meg mindenféle dolog. hosszas részletekbe nem mennék bele, mert az nem lenne túl izgalmas szerintem. a mávos sztori lényege, hogy az információst elég nehéz meggyőzni, arról, hogy hogy egy vonat nem megy. hiába, hogy te ott állsz és látod, hogy nem mozdul. ő megmondja 200 méterrel arrébb, egy piciny fülkében, hogy de bizony, az elment. persze hosszas rábeszéléssel meggyőzhető, hogy legalább kérdezzen rá. na akkor aztán elhiszi. viszont az, hogy egy vonat működésképtelen, az nem jelenti azt, hogy nem megy. csak késik. lehet, hogy többet, mintha a következővel mennél, és biztosan többet, mint a menetidő, de CSAK!!! késik. márpedig ez azt jelenti, hogy a megvásárolt jegyet (automatából, vagyis humán erőforrást nem igénybevéve) csak kezelési költség ellenében váltják vissza. ez 250 forint. és véletlenül pontosan ugyanennyi(!) a jegy ára is. vagyis a sorbanállás, késés a vonat miatt, újabb sorbanállás, stb pont 250 forintba kerül. és ez az ügyeletes tiszt szerint is így van rendben! hát akkor tényleg inkább sztrájkoljanak!

kezdődött az egész a vasárnap délutáni kézilabda meccsel. újbuda - hódmezővásárhely. kedves csili édesanyja a hazai egyesületnél dolgozik, így szinte kötelező jelleggel látogattunk ki az összecsapásra. sajnos vendég győzelem született. ettől függetlenül élveztem az összecsapást. ezt követte - némi szünet után - a superbowl. ez talán megér pár mondatot.

nem is annyira a történések. azok már történelemnek számítanak. inkább a hangulat, kis (3 fő) társaságunk körében. alapvetően nem egyszeri magyar dolgozóra szabják a közvetítést, amit mellesleg meg lehet érteni. azért mi szilárdan elhatároztuk, hogy megtekintjük e nemes eseményt. 23 óra magasságában kezdtünk nézelődni tv ügyileg. bálint barátom csatlakozott hozzánk harmadiknak. beharangozó, miegymás. ez alatt én még inkább kaját csináltam. aztán az első sör kinyílt, és már javában fogyóban volt, mire a kickoff megtörtént. az első negyed némi meglepetéssel szolgált, mert az általunk favorizált - ugyanakkor jóval esélytelenebb - NY-i alakulat 10 percen keresztül őrizte a tojást, majd szerzett is 3 pontot. ezzel túl is lendültünk az első játékrészen. újabb sörök nyíltak, és szépen fogyott a szósz, amit a tortilla csipszhez csaptam össze. meglepően frissek voltunk. egyedül csili volt, akin átsöpörtek az álom első hullámai. mikor a második negyed első percében fordított a nyúinglend, még azt hittük, beindul a pontgyártás. azonban a meccs inkább csak csordogált, bár kétségtelen, hogy volt néhány izgalmasabb perc. de sajnos, mivel már javában elmúlt egy óra, nem volt egyszerű a pislantásoknál a nyitott szem : csukott szem arányt 1.0 fölött tartani. és ezen csak rontott a borzalmas félidei tom petty and the heartbreakers koncert. (bocs a rajongóktól!)

a harmadik játékrész 0 pontot hozott, bár volt itt izgalom, mert a "kedvenceink" mehettek volna, de túl sokan voltak a pályán, meg hasonlók. az utolsó negyed előtt még mindig álmos pillantásokat vetettem a tévére. ny-i td 10:7. lehengerlő patriots válaszcsapás 14:10. és ezzel el is dőlt. a 18 győzelem mellett vereséget csak hírből ismerő new england több, mint mezőnygóllal vezet, manning a saját 17 yardos vonalánál ácsorogva indíthatna attakot. és mivel ezek eddig elég impotens kísérletek voltak, így 2 perccel és 47 szekundummal a vége előtt már csak az utolsó korty sörök tartották bennem a lelket. persze a kortyokat lassan, magasra emelt pohárral fogyasztottam, mert a szemem addig sem kell nyitvatartani.

de manning megtáltosodott. csak megy-megy előre, mint egy hős partizán. a két helyszínre delegált közvetítőcsávó (hogy ....) eksztázisban. néha kritizálnak, persze láthatóan jogosan. mi is aggódunk, szidjuk a pillanatnyi kedvenceket. már-már feladjuk. majd eli (e.:iláj) kitépi magát az állati nagy védők szorításából (sic!) és ad egy remek labdát. tyree mintha gerincét törné, de megvan. újabb pléj és a páros a tácsdávnt is összehozza 0,667 másodperccel a vége előtt. 17:14 "ide". ettől ismét éberek vagyunk!

vége örömünnep - még egy sörrel -, majd lassan készülődés, mert munka van!

nem éppen a legfrissebb munkavállalóként (de a sztájk miatt legalább jelenlevőként) eltöltött munkanapot további sporttevékenység követi. 19:50-től (vajon miért e lehetetlen kezdési időpont?) röpimeccs. itt most se nem néző, se nem játékos, játékvezetői mivoltomban kell hozni a formát. a 36 órányi ébrenlét meg sem látszik. a meccset könnyedén levezetjük satirával. (a jegyzőkönyvet spiller istván - sport1-2 jégkorong, és steimnetz ádám - vízilabda vezeti!!!) és szinte frissen térek haza. amúgy 3:0-ra a dunakanyar nyert a bdg ellenében. és bő négy óra alvás után itt vagyok a munka frontján.

sajnálattal tapasztaltam, hogy a blog.hu nem opera böngészőre van optimaizálva. mint annyi más oldal. pedig a teszt eredménye, hogy magasan veri az explorert és a firefoxot is. így most elsősorban operát használok, másodsorban firefoxot. és ha nagyon muszáj, akkor jöhet az ie.
de térjünk a lényegre! superbowl. ma este lesz. szám szerint a negyvenkettedik.








íme egy a rengeteg banner közül, ami a »hivatalos oldalon« található. éppen ezért, nem is gondolom, hogy nagyon okoskodnom kellene sportszakmailag ebben a kérdésben. amúgy is elég felkapott lett az nfl, úgyhogy mindenki megszakértette már a kérdést. mindenesetre kissé jobban örülnék, ha a giants nyerne a patriots-szal szemben. leginkább a kiscsapattal való együttérzés okán. na nem mintha olyan gyenge és esélytelen lenne a big apple-ből származó együttes, de a nyúinglendiek ebben az évben nem hagyták el vesztesen a küzdőteret. tehát épp itt az ideje. még akkor is, ha az utolsó pillanatban (főcsoportdöntő) kiejtették a green bay-t, akik az én személyes kedvenceim.
de superbowlt nem (csak) azért kell nézni, mert szurkol valakinek az ember, hanem, mert ez az az esemény, ahol a sport és a szóraoztatóipar találkozik. ma már azt mondja mindenki, a profi sport a szórakoztatóipa része. és ez itt tökéletesen látható lesz. ennek a sportnak már a szabályai is úgy vannak kialakítva, hogy marketingszempontból tökéletes legyen minden meccs. de a döntő a csúcs. mindne meccs közül.
nem részletezem, miért, mert egyrészt hosszú lenne, másrészt ebben is vannak nálam nagyobb szakemberek, de az biztos, hogy nem véletlenül nézi annyi ember, mint semmi mást a világon. egyetlen példa a szórakoztatásra. a félidőben nem egy egyszerű szünet van, hanem a bridgestone super bowl xlii halftime show. benne egy teljes koncert. tom petty and the heartbreakers előadásában. nem ilyen kis plébek hakni. rendes nagy koncert. csak ezt 230 országban közvetítik majd. szóval nem kis esemény lesz. megéri álmosnak lenni holnap.

aki nem tanár, vagy nem lesz az, sosem tudja meg, milen a "másik oldalon". míg az ember fia/lánya valamilyen tanitézetet látogat, mint tanuló/hallgató, addig van egy képe a tanárokról. majd kikerül onnan és megint van egy, kicsit más. ha ő maga is az lesz, akkor egy harmadik féle. hát nekem van egy negyedik. azon már jó ideje túl vagyok, hogy napi kapcsolatban legyünk, mint tanár és tanítványa, és a nemsokkal később bekövetkező, "kissémásígyvisszatekintve" korszak is réges rég elmúlt. ám van szerencsém rendszeresen tanárokkal érintkeznem. sőt, alkalmanként tanítgatni őket. illetve, ez így talán nem is megfelelő kifejezés, mert én nagyon messze vagyok a tanártól. a pedagógustól. pusztán egy konkrét dologban próbálok nekik némi tudást átadni. nem egyszerű. most pedig olyan helyzetben vagyok, hogy egy tanár diák vegyes csoportnak van szerencsém(?) a tánctudását alakítgatni. hogy is mondjam...érdekes. nem akarok sem általánosítani, sem megsérteni bárkt is, de nem egyszerű. azt gondolom, azzal, hogy átálltak valamikor a másik oldalra, kihalt belőlük valami. az, amivel még a legelvetemültebb diák is tisztában van, hogy ha a tudásra szükség van, akkor az majd valakitől jön. ha akarom a tudást, be kell fogadni. persze sok diák van - egyre több - aki nem akarja azt a bizonyos tudást, de aki akarja, az előbb-utóbb elfogadja a fenti tényt. a tanárok nem. ők akarják a tudást. sőt, azt is tudják, hogyan kell azt átadni. sőt, úgy gondolják, csak és kizárólag úgy lehet, ahogy azt ők gondolják. hogy érthető legyek, néhány apróság. a tanár figyelme hamar lankad. neveli a körülötte lévőket, elvárja, hogy gyorsan jusson sok információhoz, de nincs rá ideje, hogy tanuljon. úgy gondolja, tudja, hogyan kellene átadnod a tudást, és azt is elvárja, így add át. szól is, ha nem így teszel. arról már nem is beszélve, hogy a diákokkal ellentétben sosem ér rá, így mindenféle tervezés felesleges velük kapcsolatban.

rég volt már tisztes bejegyzés, tehát most éppen ideje lenne. időm van is egy kevés, csak éppen téma, ihlet, meg hangulat, az hiányzik. unalmas már a mitörténtazelmúltnapokban jellegű bejegyzés. pedig erről szól a blog. csak az olyan stílustalan.

pedig történés is volt. hétvégén röpitorna. ahh, remek volt. az első két órában. aztán a maradék nyolcban már kevésbé. másnap meg... persze tudom én, az ember akkor menjen játékvezetőnek, ha bírja az ilyesmit. de van egy határ, amin túl már a legedzettebeknek is nehéz. (ezt most nem azért írtam mert én lennék az, csak úgy) szóval, mikor a második nap harmadik harmadában 24-10-nél a vesztes vitatkozni kezd egy ítéleten, ami talán a legszubjektívebb kategóriába tartozik, akkor nehéz. pláne, hogy ő ezt nem úgy teszi, mint sokan mások, hanem kioktatva. ingerülten. megfordult a fejemben, hogy annyit mondok: "rendben öreg, hibáztam! egyet. és te? te mennyit? hány rossz döntésed volt a meccsen? és hányszor szóltam, hogy ne szerencsétlenkedj már?" nyilván egyszer sem, pedig voltak borzalmas nagy hibái. hiszen ő is fárad. meg nem is ebből él. mindenki hibázik. persze nem mondtam ilyesmit. "megúszta" egy sárgával.

lecseréltem a böngészőmet. pontosabban kibővítettem a böngészőpalettámat. az IE7.0 mellé van még firefox és opera is. most testre szabogatom, próbálgatom őket. egyenlőre az opera tetszik leginkább. sosem hittem volna, hogy ennyire nagy a különbség. majd mondom az eredményt. valami statisztikát prezentálok. aztán lassan a blogomon is rendet rakok. zene, linkek, kinézet terén.

ma viszont n.g. barátomat elbúcsúztatjuk, hogy elröpülhessen a menü hazájába. egy teljes esztendőre.

most jött el az ideje, hogy új posztot írjak. már csak azért is, mert van itt egy atom jó videó. csili-től "kaptam". mindenkinek látnia kell. íme:

jó szórakozást! :D

ma reggel a szokásos rutinnal vágtam neki a munkábamenetnek. a mindig késő első busz (vajon miért késik?) utasai között voltam, hogy az 5:01-es metróra felszálljak. elvileg a busz is ekkorra érne oda, ami eleve hülyeség az átszállás szempontjából, de mint említettem késik is. szóval a következő metróval megyek. illetve mennék, ha járna. de egy piciny A4-es papíron, nehezen kivehető kézírás tájékoztat, hogy lassan a testtel, metro az nuku, majd a deákon. pótló a 20-as megállóban. a 20-as szögletesen bekeretezve, gyanútlan utazó arra gondolhatna, tán a piros, de nem, mert az nem erre jár. szóval fel. ott áll is két metrópótló, de az egyik természetesen zárt ajtókkal, a másikon tömeg. ez mondjuk nem lep meg, mert a metró is tele szokott lenni, és annyi ember egy buszra nem igen fér fel. még, ha csuklós, akkor sem! (a busz csuklós, nem az ember!)

felpréseltem magam és mivel az ajtónál álltam, voltam olyan szerencsés, hogy hallotttam, amint a vezető megkérdi kollégájától, hogy ugyan merre is kellene menni? nem egészen értem, miért ilyen megerőltető ez. az rendben, hogy nem tudhatja minden beugró sofőr a pótló utvonalát, meg a megállókat, de lehetett volna nyomtatni/fénymásolni 20 db térképet és a helyzet meg van oldva. elindulunk. első megálló: újpest városkapu. 6 perc az út, tehát már itt tudtam, hogy ma nem érek be időben. váci útról balra be, majd parkolón át és visszafordulni, közben a megálló. aztán visszafordulás után újra a megálló, majd ki a vácira ismét (lámpás kereszteződésen persze) és újra megálló. még mindig a városkapu. immár tíz perce bolyongunk egy helyben. persze az utasok az utolsó helyen voltak, és készültek lincselni, mert nem akartunk megállni. végül megálltunk és az ajtók is nyíltak, csak éppen hely nem volt. elégedetlen utazók közlik, hogy "erre SE férünk fel!". na ez remek, még jó, hogy én fent vagyok. eldöcögönk az árpád hídig, ahol ismét kettő a megállók száma, ráadásul egy teljes fordulat közbeiktatásával. próbálom kalkulálni, mennyit kések, hogy szólhassak, de reménytelen. az emberek egy része lázad, hogy néha tán a megállókat be kellene mondani. de nem! minek? lehel téren a változatosság kedvéért kettőször állunk meg. a másodiknál legalább leszáll két néni, akik azt hitték, már a nyugatiban vagyunk. nem baj, több a hely. jön az igazi nyugati, ahol persze megint felüljáró, tehát körbe-körbe forgolódás és két megállás. végül röpke fél óra csúszással a deákra érünk. megálló tán több is, de míg eddig mindig a lejáró tövében álltunk meg, most nem. illetve igen, a wc lejárónál.

kissé megnehezíti ez a leszállást, de azért megoldom. végül beértem. na nem időben, de bent vagyok. felmerült, hogy vajon miért nem lehet tájékoztatni az utasokat? vagy legalább a vezetőket. nem a felső vezetőket, azokat nem érdekli, meg engem sem ők, hanem a járművezetőket. ez, ma a 8250 forintos havi bérletért járó szolgáltatás...

na persze azt mostanig nem tudtam meg, mi okozta, hogy reggeli üzemkezdéskor már nem indul a metró, mert a honlap hallgat!

a hétvégén csúcspontjához érkezett a születésnapi ünnepségsorozat. igaz, már csak a szolidabb barátokkal beszélgetős fajta rész volt hátra. ennyire futotta az erőmből. persze ez semmivel sem volt rosszabb a többinél, hoszen nagyon kedves ismerősökkel telt. viszont lemaradtam pár tévés eseményről. szögezzük le, a fenti két információ semmilyen kapcsolatban nincs egymással.

amiről lemaradtam - többek között - az a magyar kézilabda válogatott belorúszok elleni, csoportelsőséget eredményező győzelme. ennek oka a televízió hiánya volt. ezt mondjuk sajnálom. csakúgy, mint kedvenc nfl csapatom hosszabbításban elvesztett főcsoportdöntőjét. pedig a másikat még láttam, mert a neten megtaláltam az illegális megosztást és néztem is rendületlenül, ám a green bay hattyúdalánál elment a közvetítés és nem is állt helyre. talán ezért is veszítettek hosszabbítás után.

amiről még lemaradtam, az a napló extra, amelyben a jó öreg izraeli-magyar-amerikai para csávó, uri geller hajlítja a kanalat.

szerencsére a web2.0 korában ezzel nem veszítettem semmit. mellesleg mindez onnan jutott eszembe, hogy olvastam egy blogot. »ezt« ajánlom is mindenkinek, aki hisz és aki nem az ilyen dolgokban. én nem. nagyon nem. komolyan mondom, nem is értem, hogy hogy lehet ezzel milliókat keresni. persze van, aki elhiszi és pénzt áldoz ilyen dolgokra. és még meg is értem, ha ez kell a boldoguláshoz, a gyógyuláshoz, akkor legyen. hiszen az elhatározás, az akarat kell. ha nem megy másként, hát legyen így. de azért ne feledjük, akik parafenomének által akarnak gyógyulni, nem biztos, hogy meg is gyógyulnak. és ha nem jött össze, nem számolnak be az eredményről.

és ebben a videóban azért van néhány tanulságos dolog. de senkit nem akarok ezzel lebeszélni semmiről. én is mindig azt mondom, én vagyok a kiválasztott. ebben is lehet hinni. csak sokat kell mondogatni. szóval mindenki tegyen belátása szerint. én inkább azt hiszem, iszok még egy sört!