ez van

aki nem tanár, vagy nem lesz az, sosem tudja meg, milen a "másik oldalon". míg az ember fia/lánya valamilyen tanitézetet látogat, mint tanuló/hallgató, addig van egy képe a tanárokról. majd kikerül onnan és megint van egy, kicsit más. ha ő maga is az lesz, akkor egy harmadik féle. hát nekem van egy negyedik. azon már jó ideje túl vagyok, hogy napi kapcsolatban legyünk, mint tanár és tanítványa, és a nemsokkal később bekövetkező, "kissémásígyvisszatekintve" korszak is réges rég elmúlt. ám van szerencsém rendszeresen tanárokkal érintkeznem. sőt, alkalmanként tanítgatni őket. illetve, ez így talán nem is megfelelő kifejezés, mert én nagyon messze vagyok a tanártól. a pedagógustól. pusztán egy konkrét dologban próbálok nekik némi tudást átadni. nem egyszerű. most pedig olyan helyzetben vagyok, hogy egy tanár diák vegyes csoportnak van szerencsém(?) a tánctudását alakítgatni. hogy is mondjam...érdekes. nem akarok sem általánosítani, sem megsérteni bárkt is, de nem egyszerű. azt gondolom, azzal, hogy átálltak valamikor a másik oldalra, kihalt belőlük valami. az, amivel még a legelvetemültebb diák is tisztában van, hogy ha a tudásra szükség van, akkor az majd valakitől jön. ha akarom a tudást, be kell fogadni. persze sok diák van - egyre több - aki nem akarja azt a bizonyos tudást, de aki akarja, az előbb-utóbb elfogadja a fenti tényt. a tanárok nem. ők akarják a tudást. sőt, azt is tudják, hogyan kell azt átadni. sőt, úgy gondolják, csak és kizárólag úgy lehet, ahogy azt ők gondolják. hogy érthető legyek, néhány apróság. a tanár figyelme hamar lankad. neveli a körülötte lévőket, elvárja, hogy gyorsan jusson sok információhoz, de nincs rá ideje, hogy tanuljon. úgy gondolja, tudja, hogyan kellene átadnod a tudást, és azt is elvárja, így add át. szól is, ha nem így teszel. arról már nem is beszélve, hogy a diákokkal ellentétben sosem ér rá, így mindenféle tervezés felesleges velük kapcsolatban.