kezdődött az egész a vasárnap délutáni kézilabda meccsel. újbuda - hódmezővásárhely. kedves csili édesanyja a hazai egyesületnél dolgozik, így szinte kötelező jelleggel látogattunk ki az összecsapásra. sajnos vendég győzelem született. ettől függetlenül élveztem az összecsapást. ezt követte - némi szünet után - a superbowl. ez talán megér pár mondatot.
nem is annyira a történések. azok már történelemnek számítanak. inkább a hangulat, kis (3 fő) társaságunk körében. alapvetően nem egyszeri magyar dolgozóra szabják a közvetítést, amit mellesleg meg lehet érteni. azért mi szilárdan elhatároztuk, hogy megtekintjük e nemes eseményt. 23 óra magasságában kezdtünk nézelődni tv ügyileg. bálint barátom csatlakozott hozzánk harmadiknak. beharangozó, miegymás. ez alatt én még inkább kaját csináltam. aztán az első sör kinyílt, és már javában fogyóban volt, mire a kickoff megtörtént. az első negyed némi meglepetéssel szolgált, mert az általunk favorizált - ugyanakkor jóval esélytelenebb - NY-i alakulat 10 percen keresztül őrizte a tojást, majd szerzett is 3 pontot. ezzel túl is lendültünk az első játékrészen. újabb sörök nyíltak, és szépen fogyott a szósz, amit a tortilla csipszhez csaptam össze. meglepően frissek voltunk. egyedül csili volt, akin átsöpörtek az álom első hullámai. mikor a második negyed első percében fordított a nyúinglend, még azt hittük, beindul a pontgyártás. azonban a meccs inkább csak csordogált, bár kétségtelen, hogy volt néhány izgalmasabb perc. de sajnos, mivel már javában elmúlt egy óra, nem volt egyszerű a pislantásoknál a nyitott szem : csukott szem arányt 1.0 fölött tartani. és ezen csak rontott a borzalmas félidei tom petty and the heartbreakers koncert. (bocs a rajongóktól!)
a harmadik játékrész 0 pontot hozott, bár volt itt izgalom, mert a "kedvenceink" mehettek volna, de túl sokan voltak a pályán, meg hasonlók. az utolsó negyed előtt még mindig álmos pillantásokat vetettem a tévére. ny-i td 10:7. lehengerlő patriots válaszcsapás 14:10. és ezzel el is dőlt. a 18 győzelem mellett vereséget csak hírből ismerő new england több, mint mezőnygóllal vezet, manning a saját 17 yardos vonalánál ácsorogva indíthatna attakot. és mivel ezek eddig elég impotens kísérletek voltak, így 2 perccel és 47 szekundummal a vége előtt már csak az utolsó korty sörök tartották bennem a lelket. persze a kortyokat lassan, magasra emelt pohárral fogyasztottam, mert a szemem addig sem kell nyitvatartani.
de manning megtáltosodott. csak megy-megy előre, mint egy hős partizán. a két helyszínre delegált közvetítőcsávó (hogy ....) eksztázisban. néha kritizálnak, persze láthatóan jogosan. mi is aggódunk, szidjuk a pillanatnyi kedvenceket. már-már feladjuk. majd eli (e.:iláj) kitépi magát az állati nagy védők szorításából (sic!) és ad egy remek labdát. tyree mintha gerincét törné, de megvan. újabb pléj és a páros a tácsdávnt is összehozza 0,667 másodperccel a vége előtt. 17:14 "ide". ettől ismét éberek vagyunk!
vége örömünnep - még egy sörrel -, majd lassan készülődés, mert munka van!
nem éppen a legfrissebb munkavállalóként (de a sztájk miatt legalább jelenlevőként) eltöltött munkanapot további sporttevékenység követi. 19:50-től (vajon miért e lehetetlen kezdési időpont?) röpimeccs. itt most se nem néző, se nem játékos, játékvezetői mivoltomban kell hozni a formát. a 36 órányi ébrenlét meg sem látszik. a meccset könnyedén levezetjük satirával. (a jegyzőkönyvet spiller istván - sport1-2 jégkorong, és steimnetz ádám - vízilabda vezeti!!!) és szinte frissen térek haza. amúgy 3:0-ra a dunakanyar nyert a bdg ellenében. és bő négy óra alvás után itt vagyok a munka frontján.
