novemberben valahol összefutottam egykori iskolám egy tanárával. teljesen véletlen találkozás volt. rámnézett és rögtön megörült nekem. kellene egy kis segítség. érettségiző osztály. csak fiúk, és táncolni kéne. megbeszéltük mikor találkozzunk az osztállyal. az első megbeszélések és a mai napi produkció köszönő viszonbyan sincs egymással. drum and bass-t, discot, rockot és hip-hopot akartak. én megmondom őszintén, ne értek ezekhez.

azért belecsaptunk. furcsa így utólag nézni, mi is lett belőle. fel kellene venni egyszer a legelső próbát és az eredményt. érdekes a fejlődés. egy rakás ember összevissza ugrabugrál. még én sem tudom, mi lesz belőle. az első alkalmakkor nem is akarom tudni. hagyom, hogy alakuljon a dolog. formálódjon, majd, mikor alakot kezd ölteni, kissé gatyába rázom. nem is olyan kicsit. végül a kezdeti négy zenéből tíz-tizenöt másodperceket hagytam nekik és kaptak mellé két és fél perc salsát. kiegészültek néhány lánnyal.
három hónapja azt sem tudták, mi az a salsa. pláne a rueda. ma meg azt kérezték, hol lehet ilyet tanulni. nagy dolog, hogy nem egyszerűen elfogadták és megtanulták, hanem megszerettték az egészet.

még érdekesebb a keringő. ott tudom, mit akarok kihozni belőle. sokkal szorosabb keretek közé kell szorítani a produkciót. eleinte persze azt próbáljuk elérni, hogy mindenki a megfelelő lábát rakja a megfelelő után. végül öt percen keresztül 80 ember teszi azt, ami az elmúlt hónapokban kipattant a fejemből. jó ezt látni. este szalagavató. a utolsó keringő a kőrcsarnokban. aztán ősszel lebontják. így múlik el a világ dicsősége. és így leszek része a történelemnek.