garantáltan eljött a nyár. ha esetleg holnap valakiről letépnék a jegesmedvék a télikabátot, és később ezért a vacogó eszkimók harcba indulnának, akkor is. mégpedig azért, mert pénteken levezettem az első ezévi strandröpi mérkőzésemet. majd nagy hirtelen még vagy nyolcat.
mennyi homok...
ennek apropója az immár hagyományos befs-brsz universitas (gyk.:egyetemi/főiskolai) röplabda bajnokságok díjátadója és az ehhez kapcsolódó villámtorna volt. ezen vettem részt egyrészt, mint a lebonyolításban segítséget nyújtó személy (ezalatt annyit kell érteni, hogy a pályabontás közben engem ért a megtiszteltetés, hogy az újakat irányítsam, esetleg helyettük dolgozzak.) másrészt, mint játékvezető. na meg persze csináltam néhány fényképet is, mert az olyan jó.
ezzel gyakorlatilag a pénteki napot ki is pipálhatjuk, mert nem sok mindenre maradt már időm, és főként energiám. lefekvés után pedig - minden előzmény nélkül - szombat lett. e jeles szombaton volt épp fél éve, hogy beadtam a derekam az én csilimnek. na jó, nem kellett annyira unszolnia... (/me kacsint és mosolyog) ez a nap úgy kezdődött, hogy én balra el (haza), ő maradt otthon és tanult. így legalább egyikünk okos lesz, és nem keltjük teljesen debil páros látszatát. aztán este azért elmentünk vacsorázni. ebben nem az a különleges, hogy vacsoráztunk, mert azt a közhiedelemmel ellentétben máskor is szoktunk, hanem, hogy a majdnem középkori sir brian étteremben tettük ezt. nos a középkori hatást a felejthető hastáncos lány, a fatányér és a pincér szórakoztató szemtelensége adta. a többi huszonegyedik századi volt. de a kaja isteni, meg a hangulat is. tehát a célt elértük. és szerencsére a lakást is, pedig szinte halálra zabáltuk magunkat. azonnal aluldni tértünk lefeküdtünk, és később elaludtunk. éjjel csak két-három alkalommal fordultam a hasamra, mikoris pont olyan voltam, mint a bogár a hátán. nem értek a végtagjaim az ágyra felpuffadt hasamtól.
a vasárnap ismét semmittevős/tanulós volt, mígnem gábor barátomékkal ki nem látogattunk az egykori kopaszi gátra, amit a XI. kerületi önkormányzat (találóan) öböl XI.-re keresztelt, és gyönyörű parkká alakított. mivel kedvesem is kilátogatott eleinte esett, de meglepődés helyett a közeli cukrászda fedett helyiségét kerestük menedékül. ha már ott voltunk pusztán illedelmességből falatozunk is egy keveset. aztán vissza, mert kisütött a nap. illetve az addig is sütött, csak a felhőktől ez nem annyira látszott. megállapítottuk, hogy az öbölkszi (öböl XI) szép, a kisebb-nagyobb házikók is rendben lennének, csak épp egyik sem volt berendezve. volt amelyiken már látszott, hogy kávézó lesz (ráírták) volt amelyiket már rendezték (de nem tudjuk mivé), de készen semmi. pedig így a májusi nyárra talán illett volna, és nem mellesleg gazdaságilag indokolt lett volna elkészülni. na sebaj, majd fagyizunk télen a hóban.
