ha véletlenül valami sportfgadási tippnek látszó dolog jelnne meg a blogomon, akkor az: egyrészt tévedés, másrészt hülyeség, és senki ne fogadja meg. az utóbbi időben ugyanis botrányosan sok a melléfogásom e téren. gyakorlatilag 0 (nulla) százalékos hatékonysággal teszem meg tétjeimet. ellenben a tegnap névnapját ünneplő csili kaszál. (boldog névnapot neki mégeccer!) na nem baj, majd eltart, én meg feltett lábbal sörözgetek és böfögök, hogy "má' megint mit nézett, ez a madár spori!" persze addigra nagy pocakom lesz (alatta kockás hassal), meg persze bűzleni fogok a sok sörtől és az izzadságtól.
nem, ez mégsem jó! inkább megmaradok ilyen baromi jó pasinak, mint most (legfeljebb kevésbé leszek szerény) és kimegyek a helyszínekre szurkolni. sört ott is lehet inni, nem? naugye! tegnap a névnap mellett egy remekbe szabott röplaszta meccsen is jelen lehettem. sosem értem, hogy egyes csapatok miért nem tudnak csak CSAK nyerni!? miért kell mindezt úgy, hogy az első két játszmát elveszítik, majd megnyerik a következő hármat? biztosan azért, hogy nekem ott kelljen ácsorognom és fütyürésznem éjjelig. megjegyzem tegnapelőtt is így jártam, csak az legalább gödöllőn volt, ami még messze is van, meg el is késtem, meg még sárgalapot is kellett osztanom, ami azért nem törvényszerű, egy egyetemi röpi-meccsen. fel is vázolom a történteket, hamár...
szóval megy a meccs. én konkrétan 7:3-nál csatlakozom, mert addigra sikerült megtalálnom a helyszínt, mintegy 6-8 km lekocogása után. nem esett ám jól, ezt tegyük mingyárt hozzá. mivel a másik játékvezető teljes egészében kihagyta a mérkőzést, így az egyik edző dirigálta a derbit. (köszönet érte laci bácsi!) no átvettem a pozíciót az emelvényen. zajlott is az összecsapás. sportszerű is volt, meg minden. majd a negyedik szetben az egyik fiatalember ütött és (szerintem) hálóba csapott. szerinte nem. volt már ilyen a történelemben, általában félhangos hőzöngésnél több nem kíséri az esetet. nem úgy most. emberünk éktelen üvöltésbe kezdett irányomban, hogy ugyan mit láttam én szerencsétlen, hülye, ******* /ide fantázia szerint tessenek beleképzelni a megfelelő jelzőt/ mert ő ám olyan halál rendes, hogy tutira megmondaná, ha igazam lenne, de nincs. meg kell jegyeznem valóban nem volt unfair a mérkőzés, de azért engedtessék meg, hogy fenntartsam a jogot, hogy ítélkezzek, mint játékvezető. mivel szép szóval nem tudtam meggyőzni róla, hogy édesmindegy mi is történt, mert legvégső esetben tévedtem és akkor annyi. született kb 200 pont a meccsen, ez abból egy. nem oszt nem szoroz, és ha véletlen igaza lenne, akkor sem ez a módja, hogy közölje a véleményét. mivel ez nem nyugtatta meg, hirtelen felindulásból adtam neki egy sárga cédulát. így aztán hipp-hopp még egy pontot elbuktak, majd még azzal a lendülettel megkértem, hogy csak akkor folytassa a verbális ámokfutást, ha a továbbiakban nem kíván részt venni a mérkőzésen. béke lett.
ennek ellenére ez is öt (azaz öt) játszmás összecsapás volt, és még úgy, hogy az én tündér párom értem jött, úgy sem értem haza 22:00 előtt. ilyen az én sorsom. ma természetesen ismét éjszakába nyúló elfoglaltság elé nézek. ehh, kénytelen leszek a munkahelyemen pihenni!
jóccakát!
