sosem örömteli, ha az ember kórházba látogat, de pláne nem, ha közeli hozzátartozója tartózkodik ott. jelen esetben édesapám az, aki egy eü intézmény ellátásában részesül. mondjuk legalább nem váratlan esemény miatt került oda, hanem egy régóta fennálló betegsége/állapota miatt. persze ez ugyanúgy negatívum is egyben, hiszen az sosem jó, ha valaki huzamosabb ideig betegeskedik. ellenben így nem ijedtünk meg attól, hogy bevonult, hanem inkább a remény az, ami felcsillan, hogy legalább vége lehet az egyhelyben toporgásnak.
mellesleg jól viseli az ottlétet. (ez nem olyan meglapő fél nap után.) általános állapota jónak mondható, tehát, ahogy mondani szokás, a körülményekhez képest jól van.
és, hogy ne csak kellemetlen dolog legyen a posztban, lássuk mi minden történt velem a hétvégén. kezdetnek ellátogattunk csili atyjához, mivel születésnapját ünnepelte. innen és utólag is isten éltesse! volt szerencsém kedvesem hugaival is találkozni, és megállapítani, egyikük igen szemtelen, de szórakoztató hölgy. valamint kiderült az is, hogy tollasban is mintegy verhetetlen vagyok. érdemes lenne ezzel a sporttal is kicsit többet foglalkozni. csütörtököt péntek követte, ami amúgy szombat ráadásul még az előző hónapból, és utána ismét szombat következik...szóval másodika. nos ez baráti kirándulást jelentett. nem mentünk messzire, csak nagykovácsiba. (képek az aktuális rovatban) régebben nem keveset tartózkodtam ott, lévén szegény dédnagyim lakhelye volt ez a település. akkor még szerény kicsiny falu, ám mára felfedezte a pénz így egyre drágább telek árakés egyre cifrább paloták jellemzik. ezzel egyidőben a természet által bitorolt terület egyre kisebb. ez nem jó, de szerencsére még így is akadt elegendő. nos felcipeltük a hegyre, amit fel kellett (és abból is jelentős mennyiséget, ami nem kellett), hogy piknikezzünk egyet. nem nagyon tudom eldönteni, hogy maylo avagy balázs volt, aki jobban élvezte a túrát. a szombat és a vasárnap munkával telt. országos minitornán vettem részt játékvezetőként. nem mondom, hogy nem volt fárasztó a két nap alatt 17 meccs, de vicces volt az aprónép. és helyenként feltűnően ügyes.
valahogy így múlt el a munka ünnepét körülvevő 4 nap, most pedig várom, hogy elmehessek focizni az éjszakába és a szakadó esőbe.
