ez van

jackie chan az istenek fegyverzete 2. epizódjának elején azzal a mondattal indít: "na ez a nap is jól kezdődik!" persze a gúgy, az irónia érződik. illetve biztos érződik, de se hongkongiul nem tudok, se az alámondás szerű szinkron nem adta vissza anno. de tudom, hogy így van. épp két rágót hajított volna a szájába, mint az "egyben", csak nem sikerült. hogy fent említett akcióhős-színész jut eszembe, az a tegnapi csúcsformában harmadik epizódból talán egyértelmű, de hogy miért épp e mondat, arra is rávilágítok. reggel minden műszaki berendezés megfelelően működött, telefonom hangjára felébredtem, televízió bekapcsolt. ez utóbbit már hárítanám is el, mert este végig követtem a meccset, amit ismételnek, de fényt ad, tehát marad. viszont még van idő lustálkodni, hiszen 0357 a pontos idő. busz meg 0445 körül viharzik el a ház elől. olykor kedvem szottyan gyaloglani kicsit és máshol, egy másik járatot elkapni, amivel egy korábbi metrót érek el, s negyed órával korábban bent vagyok, de ez nem az a nap. így lustulás. ilyenkor általában azon gondolkodom, milyen sorrendben kellene a napi elvégzendőket csinálni, de ez soha nem ér semmit, rohanok. nyilván unalmas tennivalóim vannak és kevés. (pl foci és angol egy időben...) így aztán szorgosan nyomkodtam le a telefon szundi funkcióját. (milyen kedves név, ahelyett, hogy baszogat funkció lenne, vagy idegesít, még, ha hasznos is!) szóval egyszer az automatizmussá érett kézmuzdulat végén kinyitottam a szemem is. két nulla egy négyes és egy ötös világított a zöld kijelzőn (más sorrendben: nulla-négyes-ötös-nulla) a vcr elején. (a buta amik csak így híják a videót) még hajnalban is vagyok olyan friss és jó fejszámoló, hogy igen nagyon alulöltözött állapotomból nem fogom elérni a 0451-kor induló metrót. főként, hogy kocogva is 7-8 perc a szésön. de még a minden kötél szakad ötnullaegyes metrót se nagyon. mindenesetre 7 (hét) perccel észheztérésem után már a sötét utcákat róttam. hajnali kocogás, de a metró csak távoli fénypötty az alagútban. nos a következő szerelvény cca 7-8 perc követési távolsággal robog az előző után. rendben, az lesz a cél. ekkor már viszonylag könnyű célt tűztem ki, mert, hogy ott álltam a peronon. ez mondjuk sikerélményt is ad, meg nem is volt más választásom. elértem jelentem! ekkor azonban jön az új probléma. illetve csak bő fél órával később, mert előre kár aggódni. ha a végső útszakaszt jelentő villamost el akarom érni, akkor csodára van szükség. kb 30 szekundummal a vonat határútra érkezése után ugyanis a sárga kígyó távozik. viszont a kettő között 200 méter és két adag lépcső van. azt gondolom, asafa powell (100 m sík világcsúcstartó) ilyen időt, ilyen korai időpontban még nem futott.

viszont ezek után viszonylag csendesen telt a nap. főnököm nincs jó passzban, így ő probálkozott belém kötni, de ügyesen nem hagytam magam, így mást kellett lebasznia. nyugodt hazatérés után pedig lehetőségem nyílt, hogy megtekintsem buci-felügyelő legújabb kalandjait, amiről tegnap lemaradtam. igazából önálló posztot érdemelne, de most mégis ide helyezem! figyelem, ropi, sör legyen kéznél!

 és akkor, ha mindenki megnézte, akkor lássuk, mit is láthattunk. kezdeném azzal, hogy nem egészen tudom követni az eseményeket. valami kimaradt a múltkori részből és most picit értetlenül álltam a tény előtt, hogy az asszonnyal már külön költözéses sztorin vannak és az pasival bír. mindegy, a 12-es karikát sem értem, hisz buta mese.

viszont remek párbeszédek voltak. ésszerű és életszerű kommunikációban teljesedtek ki a szereplők.

- le kéne cserélni! - így a gondnok
- cserélje le! - így a fizetett karbantartó cég vezetője

na ez a vezető amúgy is megér egy kis kitérőt. ez a bajorimis túlzással előállított kérődző női figura, ez nem létezik. a világban ilyen nincsen! ez annyira nevetséges volt, hogy arra nem találok szavakat.

aztán néhány dialógus bucival a főszerepben:

- holnap találkozunk!
- nincs olyan, hogy holnap, Johnnie! - buci

- én ezzel a radírral is meg tudom ölni magát!

- tudja, mit szeretek magában?
- mit?
- semmit! - buci

ezeken túl is bővelkedett a mű életszerű párbeszédben. ilyen volt dénes tábornok és gergőbá párbeszéde:

- utasítás! - mondja határozottan a tábornok
- honnan? - érdeklődik dénesbá'
- felülről!
- mennyire felülről?
- onnan már látni az Istent!

na ez a párbeszéd amúgy be is vezette a buci marshallal kapcsolatos összeesküvést. ez az epizód végén érte el a tetőpontot, mikor a rendőrhölgy és a tábornok egy saját maguk számára is rejtéjes beszélgetésben valósították a katarzist. itt erősen koncentráltam és vissza is tekertem, de semmi. mondjuk sakkban nem vagyok épp erős, épphogy a szabályokkal vagyok tisztában, rendőr meg végképp nem vagyok. de azon túl, hogy buci őrvezető maga a világos király, és hogy annyi bábú van, mint a rihadás, mert bármelyik mehet a levesbe. egyedül a fehér bucival kell erősen takarékoskodni.

ezen kívül is rengeteg szép és fontos dolog kerül ki egy ilyen epizódból. még buci is tanult a zsebesekről néhány igen titkos dolgot, meg nyomoztak, mint állat, pedig azt szerintem nem kell nekik. és volt még okos mondat is bőven.

ha nincsen eszed, legyen noteszed!

én minden nap a cirkuszban vagyok, csak be kell jönni dolgozni.

hány illegális program fut a gépen? - kérdi buci a játszótéren, ahol mindenki pikk-pakk kinyitja a kerékbilincset.

és a magyar nyelv, az magyar nyelv!

hát hajrá bucó kapitány, ismét jól szórakoztunk!

 

mert szerintem jó, egy kis ráadás.

reggel még nem indult zökkenőmentesen a nap, majd picit romlott a helyzet. az egész napos punnyadás következtében semmiheznincskedvem hangulat uralkodott el rajtam, majd némi lelkiismeretfurdalás, hogy egy egész hétvége semmittevéssel telt. közben a kedves pajtásaim is értesítettek, hogy a hatórás mozi nyolckor lészen. ráadásul már kaptam egy előzetes kritikát, hogy a csúcsformában harmadik része már nem is olyan jó. ezek után nem akartam kimozdulni itthonról végleg. főként, hogy újdonsült msn-partnerem délután újra megjelent és beszédbe elegyedtünk. mivel ez már napok óta igen kellemes elfoglaltság, hát komoly dilemmát okozott az idulás. azért persze mentem. és bár a délutáni beszélgetésről így sajnos le kellett mondanom, a film fantasztikus volt. (pontosabban a trécselést félbe kellett szakítanunk Az Egy Pidivel) annyit röhögtem, mint már régen. javasolnám mindenkinek, hogy ne hagyja ki. ráadásul az első két résztől teljesen független, így élvezhető anélkül is. de azokat sem érdemes kihagyni! nem villantanék részleteket, mert ez így egy az egyben fantasztikus volt. asszem ezt még meg fogom nézni.

és programoknál tartva, 26-tól wc-történeti kiállítás a millenárison. felemelő téma! :D de valahogy azt gondolom, érdekes lehet. mint ahogy a már szombat óta tartó world press photo kiállítás is az. ebben bizonyos vagyok. ez mindig érdekes. és ott van még a pidi által beharangozott titanic kiállítás. végre arra is szereztem utitársat!

most kéne írnom a beszélgetéseink részleteiről, hogy tilla kíváncsiságát is kielégítsem. több okból nem teszem ezt. egy, beszélgetéseink témája felölel mindent. olyan minden tevékenység mellett semmiről is sokat és sokszor bármiről semmit típusú beszélgetések, vagyis hosszú lenne. kettő, semmi olyan nem "hangzott el", ami tilla piszkos fantáziáját megmozgatná, három, csak, mert én ilyen vagyok. mindenesetre mi jól elvagyunk. (nagyképűen azt írom, hogy mi. és kész!)

ráadás! megosztom mindenkivel, mit is szoktam én "nassolni". alkalmanként persze. sajt, valamilyen kemény vagy, penészes, de abból nem mindet szeretem ily formában. erre, áfonya, vagy erdei gyümölcs lekvár és esetleg valami savanyúbb alma. mindez száraz vörös borral!

a sok pihenés annyira volt jó, hogy miután elálmosodtam és lefeküdtem, valahol az első fél órában még tettem mozdulatokat valószínűleg, majd nem. itt kardinálisat hibáztam, mert valami kitekeredett pózban, párnával a hátam alatt aludtam reggelig. ekkor aztán a nálunk állomásozó szomszédok halk csavejére keltem, gondolom, mindenki hallotta és tudja miről beszélek. tehát a kellemes ébredés után újabb kellemes élmény ért, felfedeztem, hogy milyen furcsa irányban is képes hajlani a gerincoszlopom. pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy már nincs is nekem ilyen, de fájt (és fáj), tehát van. kedves édesanyám azonban orvosolt keveset problémáimon, mert kávéval a kezében zörgetett az ajtón. "fenn vagy?" kérdezte. erre nem válaszoltam, mert ez az a kérdéskategória, amire nem lehet értelmesen válaszolni. azt mondta, hozott egy kávét, nehogy nekiinduljak alulöltözve, mert itt vannak a szomszéd nénik. némi iróniával megjegyeztem, hogy "tényleg?, jó, hogy szóltál!" de azért hálámat is kifejeztem a trimethylxanthine tartalmú léért. aztán megtudtam gyorsan, hogy iccaka talma tovább növelte előnyét a motoros száguldó verseny élén. ma meg nagy bajban leszek, mert moziban tartózkodom bucifelügyelő kalandjai alatt. ejj, mi lesz most?

kedves smilodon! legyen szíves a részletekről black moon-nál érdeklődni, ő itt bennfentes, mint ez kiderült. irigylem érte! ma elég lustán töltöttem a napot. postára jutottam csak el. a critical mass is kimaradt. nem volt megfelelő partner, így inkább msn előtt ücsörögve töltöttem az időt. szerencsémre megfelelő tárgyalópartnerre akadtam. (most már napok óta így vagyunk) tulajdonképpen annyira jól eldumálgatunk, hogy nem is nagyon hiányzott a kerekes vonulás. arra jöttem rá, hogy érdekes módon lehet érdekes emberekre lelni a világban. soha nem gondolná az ember. másik tanulság, hogy sokszor órákig lehet beszélni a semmiről is. sokkal fontosabb a beszélgetőpartner, mint a téma maga. persze jó eséllyel a jelzett személy is olvassa, ez esetben talán nem kellene sokat dícsérnem, mert elbízza magát. :)

holnap mozi, és ezzel vége a szabad hétvégék korának. jövő héten már meccsek jönnek. elég elfoglalt leszek, azt hiszem. na megyek vissza msn-re.

a helyzet bizony egyre fokozódik! nem akarok túl drámai lenni, de most a kommentekkel új probléma lépett fel. én vagyok, aki nem kapok e-mailt róluk. vajon mi lehet ennek az oka. kezdem azt hinni a blogmotor betegeskedik. oda neki a fáslit, művészúr kap gipszet. holnap critical mass, ezt nem győzöm hagsúlyozni. vicces, mert nagyjából ugyanakkor motoros felvonulás is lesz a város túloldalán. asszem csak szegény rolleresek maradnak ki a szórásból, mint kétkerekűek, de lehet, hogy csak én nem tudok róla. mindenesetre egyre érik bennem az elhatározás, hogy a kerékpáros rendezvényen tiszteletemet teszem. voltam már párszor, hatalmas buli ennyi ember közt tekerni.

 

 

úgy néz ki, egyik beosztottammal sikerült olyan mértékben szembekerülnöm, hogy annak csúnya vége lesz. valahogy nem szeretem, ha hülyének néznek. ha meg arról van szó, hogy mindezt a munkával kapcsolatban teszi valaki, ráadásul gusztustalan módon, akkor azt hiszem, nem kell együtt dolgoznunk. igaz, még nem állíthatok semmit biztosan, de délutánra okosabb leszek és akkor csúnya vége is lehet a dolognak!

de vissza a jó dolgokhoz! ma szavatópróba van. végre talán kitalálják a frankót a kölkök. mindig itt vannak a nehézségek. "mit táncoljunk?" bár most kipihenten kisimult arccal megyek, így lesz türelmem. aludtam 7 (hét) teljes órát az iccaka. felemelő érzés volt reggel. ráadásul, ha ilyen jó idő marad (már értem ezalatt, hogy napsütés, mert a hajnali négy fok arcomra fagyasztotta a mosolyt), akkor akkora fagyit tolok az arcomba, hogy magam is elcsodálkozom rajta!

 

azonnal blogolnom kell! meghatározhatatlan színnel és vastag betűkkel! válság van. nem is akármekkora! azt hiszem, félre kell tenni az öszödi sérelmeket is és a fradi tulajdonlása is erősen sokadrangú kérdéssé zuhan vissza! (vagy az már eddig is az volt?)

stohl andrást baleset érte a tűzvonalban forgatásán!

A főhőst játszó színészt még csütörtökön megműtik, a sorozat cselekményét pedig az utókezelés miatt át kell írni. Stohl ugyanis ínszalagszakadásával legalább hat hétig gipszben lesz majd.

A Tűzvonalban című televíziós sorozat csütörtöki forgatásán Stohl Andrást baleset érte. A színművésznek gyakorlat közben szakadt el az Achilles-ína. A sorozat főszereplőjét nem sokkal délután négy óra után érte a baleset, még a délután folyamán megműtik - közölte a film producere.

Hábermann Jenő elmondta: a csütörtöki forgatás nap volt a legkeményebb, a főszereplő Stohl András éppen próbálta az egyik jelenetet, amikor rosszul lépett, és elszakadt az Achillese. A producer hozzátette, a színművész a műtétet követően három hétig fekvőgipszet, majd újabb három hétig járógipszet kap. Ez azt jelenti, hogy az akciójelenetekben bővelkedő sorozat történetét ehhez az új helyzethez kell igazítani...folyt>

ilyenkor azért azt gondolom, mindenkinek el kell gondolkodnia, hogy a saját bajait felnagyítva önző módon éli életét. másokkal nem törődik. most itt az idő ,hogy összefogjunk! van miért, van kiért!

2362 perce vagyo ébren, mivel éjjel nem sikerült aludni. meccsnézés, majd buli, ahvá nem jutottunk be, helyette sörözés, majd hazajövet. éjjel kis segítséggel ébrenmaradás és munka. mellesleg ma kereken 11602 napos vagyok. pidi és smilodon reklamálja a kommenteket, amiket én látok, de hiszek nektek. ott van most épp négy. lehet, hogy valami a blog.hu motorral lehet, de ezen nem tudok sajnos hirtelenjében tenni. ha a probléma továbbra is fennáll, berakom ide a kommenteket.

vissza a számokhoz, negyedszer írják ki a fradi vásárt. háromszor nem kellett a kutyának sem. most hirtelen majd jó lesz? negyedikre? ugyan. szombaton meg critical mass! lehet kerekezni! én tervezem, hogy megyek és bíztatok mindenki mást is, mert ez egy jó dolog. sokezer ember fog ott tekerni.

csapkodok tovább. vissza az ébrenléthez, meglepő, hogy ma mindössze három alkalommal vettem magamhoz trimethylxanthine-t. kávé formájában. most viszont néhány ezer kilojoulet kellene a testembe juttatni, mert megéheztem.

és 7 milliméternél hosszabb hajszálam nincs. megnyíródtam.

most vagy jó reggelt, vagy jó estét, vagy jó napot. napszakilag jó reggelt, de mivel már a harmincadik órája vagyok ébren, illene lefeküdni, tehát jó estét. de sajnos még dolgoznom kell egy jó darabig, tehát jó napot. és most mindenki válassza ki a megfelelőt magának. este meccsnézést követő bulájozás lett volna, ami szimpla sörözésbe csapott, mivel a kiszemelt főiskolai buli helyszínén, illetve előtte az utcán még éjjel (este, hajnalban...) egykor is százak vártak bebocsátásra. miközben bent állítólag valaki vezényelt, hogy együtt mozogjon a nép, mert más módon esélyük sem volt. ekkor még egy sör következett a kitudja hányadik után, majd a hazamenetel. mivel ébredésig kettő órányi időm sem nagyon volt, gondoltam, net/tv/dvd/valami, mert ennyi időt aludni még sokkal rosszabb, mint ennyit se. szerencsémre találtam még egy őrültet, aki nem alvással tölti az éjszakát, így 4-ig emesentünk. ismeretségünk nem mondható ezer évesnek és elmélyültnek, olyannyira nem, hogy az életben soha nem találkoztunk és mindössze mmásodik alkalommal kommunikáltunk online. ettől függetlenül szerintem nagyon jól elcsevegtünk. leszámítva azt a fél órát, míg megpróbáltam visszakerülni az éterbe, mert fagyhalál állt be a kompúteren. de a többi idő teljesen aktív, sokszor semmiről nem szóló beszélgetéssel telt, ami oly nagyon jó volt, hogy most meg kell oldanom a hócsinálás problémáját. innen üzenem az illetőnek, hogy nagggyon jól haladok! de vasárnap még jó idő lesz! végül eljutottam munkába is és most megpróbálom legalább hatvan százalékban nyitott szemmel túlélni a mai napot. jelenleg úgy érzem, menni fog! és akkor majd elmondhatom, hogy se buci, se bauer nincs sehol. 24? mit 24? 34, sőt 44! ez lesz juanes, a borg kapus sorozatának címe!

a nap legjobb híre, hogy 30 éves (pont mint én, ez nem lehet véletlen!) a kettőspont és a zárójel. már hogy így együtt. prof scott fahlmann, a pittsburghi egyetemi tanár harminc éve írta először le így: :) mindezt most olvastam az indexen. ez mindenképp örömteli! és azóta hogy elfajzott!

 

találtam sok más hírt is. rendkívül érdekes egytől-egyig. például lola abbahagyja az éneklést. mi jöhet még, mi tragédia érheti az emberiséget ezek után?! de tényleg. szerencsére "csak" az érettségi miatt, tehát később még akár folytathatja is. megjegyzem, nyáron a strandröpik alatt volt szerencsém a kisasszonyhoz. ő, mint fellépő, én, mint szervező. ráadásul egy másik srác egy suliba jár vele. hogy fogalmazzak, hogy ne sértsek meg senkit? lényeg, hogy a sztárhölgy nem szereti, ha közel megy a fotós. (ugyan mit gondol, helikopterből fényképezik?) pedig pici, tehát messziről nem látszik. ja és az iskola amibe jár (mint magántanuló, ha jól emlékszem), az finoman szólva sem a legkeményebb gimnázium szerte kis hazánkban. ettől persze érettségizni kell. és nem mehet a kemény munka a tanulás rovására. érdekes sztori volt vele kapcsolatban a röpin, ami most ugrott be. érem, kupa, díj stb átadás volt épp. közvetlenül előtte a koncert, amin énekelt fellépett. (minden állomáson így ment ez.) majd a főszervezők egyike, aki a díjátadást levezényelte, jó fej módon azt mondta: "a díjak átadásában segít lola". bele a nép közé a hangátvivő berendezésen. erre lola felmérve, hogy egy csomó sportoló pasi a díjazott, akik nyilván ott ennyi ember előtt majd még puszit is akarnak, annyit mondott: "ezt nem mondod, dehogy is'" ezt kissé emelt macska szerű hangon. persze kihallatszott, mert nem voltunk messze és a mikrofon is be volt kapcsolva. erre a szervező hölgy derűs arccal: "dehogynem!" így lola átadta. most meg tanul. van mit.

másik nagy sztárunk, mit másik, a legnagyobb, az egyetlen, az univerzum győzije lemondott a kölkökről. a szívem szakad az önzetlenségébe. hát tudja mi köll a pujának! a szerető beja asszony! istenem, már szinte meghatódtam, mikor a velvet írásában olvastam a további forrást. blikk.hu. akkor tehát mégsem. vagy mégis, mert sem az újság, sem a SZTÁR ÚR nem arról híres, hogy justicina, az igazságos szobra rájuk hajazna. tehát gyakorlatilag semmi nem történt, de rittyent belőle egy cikk.

de olvastam tudós dolgokról is. például azurák csaba a naplóban (vagy máshol), arról beszélgetett egy nyelvész proffal, hogy mik az öszödi beszéd nyelvészeti hatásai!!! ezen eddig én nem gondolkodtam, de most majd megteszem. fontos kérdés lehet ez a jövőre nézvést!

levezetésnek elolvastam még azt a fontos statisztikát, amit léderer ákos (sportklub) bizonyosan fel fog tudni használni a labdarúgó közvetítésekben. arról van szó, hogy az USA lakosságának a tavlyi 77%-kal szemben idén már csak 71 %-a mos kezet nyilvános wc használata után. érdekes adat.

tegnap akartam írni valamiről. a tudományos fantasztikus regényem komoly jelentőségű része lett volna. mára új ihletet kaptam, de kissé megváltoztak a dolgok. lássuk!

a mutánsok kiszabadultak! (a mutánsok odabent vannak! lett volna tegnap a cím)

juanes gyanútlanul lépett a pláza üveggel körbezárt előterébe. az energiafelvevőhely kettős arany boltíve aladt áthaladva furcsa emberekre lett figyelmes. teljesen emberszerűek voltak, gyanútlan és tapasztalatlan szem embereknek nézte volna őket, de a borg érezte, hogy itt nem egyszerű földi lényekről van szó. a sok apró lüktetés és a képátalakítón évek alatt kapott lüktetés tette őket mutánsokká. nem volt fenyegetés a levegőben, ezért a borg a pulthoz lépett és elmondta, milyen ízű energiacsomagot kér. szokatlan lassúsággal készítették el a hátsó traktusban. valószínűsítette, hogy a mutánsokétól eltérő kívánságát nehezen rakják össze a teljesen szintetikus alapanyagokból. aztán kiderült, csalódnia kellett. az éves kóla-fogyasztásának 50 százalékát kitevő adag kikérése után csodálkozva érzékelte, hogy jéghegyek úsznak a papírpohár fekete tartalmának felszínén. pedig határozottan kijelentette, hogy nem szeretne ilyet. de nem akart aznap vitatkozni. hagyta az egészet. aztán beleivott. azonnal kiköpte, érezte, hogy baj van. meg akarták mérgezni. ekkor éberebben figyelte a mozgolódásokat. kiszúrta a mutánsokat. a forgó üvegajtó tövében az üvegen akartak áthaladni. mint a méhek, ha a szobában ragadnak. az ablakon át a fény felé mennének. nem ismerik az üveget. és nem értik mibenlétét. csak ki akarnak jutni. szerencsére nem megy nekik. most még bent maradnak.

hazatérve a digitális újság hasábjait olvasgatja. egy beszéd ó, nem is beszéd, hanem egy beszéd kiszivárgásának évfordulójára emlékeznek. a mutánsok ismét megszállták az utcákat. a borg nem érti mi történik. egyszerűen gondolkodik. semmi mély tartalmat nem akar megfejteni. nem a motívációt, a megoldást nem érti. hova fog ez vezetni. mi lesz, ha mind kiszabadulnak. ha megértik az üveget. ha megértik, hogy meg lehet kerülni és a nyitott ablakon kirepülhetnek...

már itthon is, sőt, már lassan megyek is tovább. táncozás lesz. közben pidi megfenyegetett, hogy felnéz ide, tehát elő kellene rukkolni valami szenzációs dologgal. de semmi ötletem. el fogom veszíteni egy látogatómat!!!!! áááá. na ez nem hozzáállás, össze kell szednem magam!

kezdésnek némi reakció smilodonnak. a kacsás fürdős jelenet valóban érdekes volt, mint a motorosok üldözése. az úgy teljes egészében. de tényleg ez a sorozat... de jön a héten a mozikba a csúcsformában 3. azt semmiképpen nem szeretném kihagyni. annyira nem, hogy még a bemutató hetében szeretném látni. jackie chan amúgy is nagy kedvencem, de ez a sorozat hihetetlenül jó. na most rövid időre távozok. éhes vagyok ugyanis. aztán majd még egy fél poszt beleférhet. esetleg.

ha nem tudnám magamról, hogy kiválasztott, és mint ilyen nyilvánvalóan halhatatlan vagyok, izgultam volna egész munkaidő alatt. éjjel valami üzemzavar volt, ezért reggel, mint a felbojdult méhkas, úgy rohangált mindenki. természetesen én igyekeztem megőrizni a hidegvéremet. egyrészt soha nem voltam az az idegeskedő típus, másrészt azzal előrébb nem vagyunk, ha ész nélkül kapkodunk. és végül, de nem utolsó sorban, kiismertem itt a viszonyokat ahhoz, hogy tudjam, nem is érdemes fejest ugrani az ilyen jellegű gondok megoldásába. ilyenkor, mikor mindenki a sötét vég eljövetelét látja a gondokban, két dolog szokott előfordulni. belecsap valaki a közepé nagy dérrel-durral, majd mikor sikerül kibogozni a szálakat, akkor kiderül, hogy az egész felhajtás oka egy légypiszok. persze addig őrültekháza. üvöltözés és egymásnak ellentmondó ötletek, utasítások. gyártani ilyet, olyat és azonnal. általában kiderül, hogy a hiányzó alkatrész réges rég le van gyártva. másik eset, ha tényleg van valami megoldandó feladat. ekkor a megoldás módja szokott nevetségesen alakulni. aki döntési helyzetben van, vagy azt hiszi magáról, az ész nélkül ontja az elképzeléseket. ma ez utóbbi verzió állt fel. volt, hogy egy másik üzem vezetője, egy főmérnök egy igazgató és én voltunk egy irodában. hárman háromféle megoldást vázoltak. egyszerre!!!

de a durva nem ez volt, hanem, hogy ma egész nap lótás-futás, hogy mit és milyet gyártsunk. ehhez méreteket kellett szerezni és semmi nem célravezetőbb és egyszerűbb, mint ha magam csinálom. nyakig a zsíros, olajos, vizes trutyiban mászkáltam sokméteres mélységekben, meg a fölött. közben egy hatvankilós vasdarabot párszor a fejem fölé emeltek daruval. ez nem valami megnyugtató. egy alkalommal a sokméteres gödörbe is majdnem dobtam egy fejest. és egész nap egy fékberendezést nélkülöző targonca volánja mögött ülve közlekedtem. azt hiszem nincs munkavédelmi szabályzat, amit ma ne hágtam volna át. vagy hágtak volna át velem kapcsolatban. de akkor szép az élet, ha zajlik!

adtam magamnak 24 órát (!), hogy feldolgozzam az látottakat. és smilodonnak (meg bárki másnak) beszámoljak bucó zászlós kalandjairól. nem is annyira a cselekmény a fontos azt hiszem. főként, mert az volt a legkevesebb. de a mély mondanivaló, a karakterek egyedisége és azok a helyzetek, amiket a színészek erőnek erejével mégis természetesnek tűnő módon elénk tárnak nem maradhatnak említés nélkül.

megtudthatuk, hogy a mi agyonpályáztatott és tendereztetett világunkban a rendőrség képviseli az egyszerűséget. egy örs, ami gazdasági irányítás nélkül áll, könnyedén alkalmaz egy gondnokot, akit bármikor lehet használni kisebb pluszfeladatokra. ilyen az örs épületének szerkezeti átalakítása. és hogy ne maradjon segítség nélkül, a rendőri állomány szabadidejében nem rest segíteni. igaz, nem akárki a gondnok, hiszen egy huszonhatévet szolgált, a tisztes rendőrnyugellátást megérdemlő úr, aki mellesleg hollósi frigyes. ez arra is feljogosítja, hogy bármikor felülbírálja az első rendőri vezető döntését. csak épp nem számolt azzal, hogy bucó ezért majd leteremti. az epizód alatt kábé olyan rendszerességgel, ahogy a török veri barátait - a látszat kedvéért - rejtő légiósregényeiben. persze ez ügyesen, szinte észrevétlen erősíti a nézőben a főhős jellemét. de őt még hagyjuk.

más új szereplő is akadt. szabó muskétás, a kerületi kapitány, akit trokán péter, egykori erdész (szomszédok) alakít. első találkozás a bucival, alattvalójával izgalmas. buci jól megmutatja ki az úr a háznál. elküldi melegebb éghajlatra a főnökét, aki vadászni szeret. milyen új jellem ez az egykori erdésztől! és a hűvös eleganciája, a vállára vetett zakóval, valamint a halkan elmondott fenyegetésével, ejha!

további új szereplő is akadt. szintén nehéz lehetett elsajátítania a figurát. garmavölgyi lászló, bocsánat dr. garamvölgyi lászló rendőrségi megmondó nem mást alakít, mint dr garamvölgyi lászló rendőrségi megmondót. mellesleg buci rendésszel jó barátságot ápol.

és akkor a mi bucink. a körzet rendészeti minisztere. milyen érdekes egyedi vonásokat kellett megtanulni a színészembernek. például el kell játszania, hogy az otthoni házifeladatként előállított gyermek mellett más hölgynek is tud ilyet csinálni. remek alakítás. nem is tudom honnan gyűjti hozzá a hátteret. meg kell szegni a szabályokat is. nem komoly, olyasmi, mint egy gyorshajtás. ez is parádés! szembeszáll szabó főfelügyelővel. leordibálja a hajat a fejéről. előtte (és utána) a gondnokkal is, aki bősz állatvédő. persze buci is, de most kirakja a kutyát az udvarra! (valami azt súgja, lesz még ebből szobakutyi!) kezeli a balkézgyerek konfliktust is, és szeret mindenkit. továbbá, szabóval történt afférja mellékszálaként kiderül, hogy már szerzett vissza repülőt terroristáktól. úgy mellékesen. és mindig is rendőr akar(t) lenni. ennek némileg ellentmond, hogy 15 perc alatt megtesz mindent, hogy kirúgassa magát. de azért a szerető a belső elhárítás csinoskája, tehát van ok a bizakodásra. bár nem sok, miután az őrizetes lábát kalapáccsal eltöri. majd vidáman közli a mátkájával, hogy reggel ő már nem zsaru. ráadásként egy szabályosnak biztosan nem nevezhető őrizetbevételt is megejt. kemény, mint az alpesi zergeszar. komolyan éreztem a tévé előtt, hogy biztonságban vagyok, ha bucó tizedes és barátai vigyáznak rám és a rendre. stohl 'bucó' bauer még a plafonba is lövöldöz alkalmasint, a nyomaték kedvéért. ezt megint nem tudom, hogy számolja majd el. ezért már várom is a folytatást. addig meg lehet, hogy újranézem a részt.

»itt látható!«

jajj, hirtelen ennyi komment piditől! na most ez nyilván külön posztért kiált! :) hol is kezdjem. roy, ha részese lesz a játéknak, az mindenképpen egy önálló részt érdemel. legfeljebb nem fűrész, hanem valami más szerszám lesz a cím. (csavarhúzó?) de komolyra fordítva a szót, ha kicsit is segít az általam felvázolt dolog, már megérte. de ha ettől függtlenül megszabadulsz tőle, az még jobb!

tévéműsor vasárnap. ha nem lennék focibuzi, akkor valószínűleg elpusztulnék a tévé előtt. szerencsére azonban sportműsor van bőven. bár adam sandlert és ezt a filmet én is szeretem, tehát megnéztem, nézegettem, mivel igazán izgalmas futball sem sok volt. szerencsére a naplóról időben elkapcsoltam. de előfordul, hogy az ilyen végtelenül idegesítő műsorokon marad a tévé. valószínűleg mazo vagyok és ezzel idegesítem magam. de ma hallottam, hogy ismét balázs és mónika só az rtl klub remek műsorai közt. ez már tényleg a vég! ma szerencsére foci van, így ebből kimaradok. talán még egy even, a mindenható fér bele. aztán egy alvás. hogy megint eggyel kevesebb legyen a fűrészig! :D

nem vagyok egy motorsport-rajongó, de ma végignéztem talma versenyét. izgalmas volt. állítólag az idény legjobb futama. lehet. talma jó helyen volt, majd a toronymagasan vezető pasini bukása után élretört. aztán ott páran még elbírkóztak. én már beletörődtem, hogy második lesz, legnagyobb ellenlábasa mögött, mikor a kommentátor még mondogatta, hogy meg lehet előzni, de várni kell még. én már-már lehülyéztem, mert az utolsó kőrben történt mindez. aztán talama előzött, még két kanyar, ember visszaelőz és nyer. hát igaza lett a tévéembernek. ez nem jó, de talma világbajnok lesz és kész. így döntöttem.

volt valamikor egy posztom, amiben a vueltán résztvevőkről tettememlítést. megemlítettem pár nevet. nos nincs vége a vueltának, és legkevésbé sem akarom itt fényezni magam (de akarom!!!), de azért érdemes oda visszatekinteni! említettem - többek között - bodrogit. a nagy kronón második lett ,tehát kiszaladt az a bizonyos eredmény. remélem a vébén hasonlóan jól megy neki. pereiro sioval kapcsolatban tévedtem, bár neki a neve is sokat nyomott a latba, mikor megemlítettem, és mivel kiesett, ki tudja, mit érhetett volna el. valószínűbb azonban, hogy nem sokat. schreck tényleg inkább a neve miatt került ide, míg rubiera csúnyán átvert. illetve a discovery, mert mást rántottak elő a kalapból. akit még megemlítettem, denis menchov. a vuleta éllovasa. de tényleg nem akarom fényezni magam, mert ott is megjegyeztem, én őket (is) figyelem, de nem feltétlenül ezek az emberek nyerik a vueltát. de aztán lehet, hogy mégis.

"jön ferenc és az édesapa. az emberek felszisszennek!" nem tudom, mi a törénet. tv2 napló, véletlenül kapcsoltam ide. de ez a két mondat olyan drámai, hogy ide kellett szúrnom. valakinek a tragédiáját kiszúrta a tévé és most ilyen és ehhez hasonló mondatokkal kötik le a nézőket. továbbkapcsolok. sportcsatornákon sport. ezt nem kommentálom. rtl klubon valami agyromboló német sorozat. szerintem ezekből nem fogynának ki ezer év alatt sem. viasat 3, az ezer éves família kft. ott most ezek futnak, múltkor angyalbőrben bemutatót láttam. hbo. a nem olyan csúnya jennifer aniston valami romantikus vígjátékban, amit volt szerencsém az exemmel megnézni, de már nem sokra emlékszem belőle. nyilván nem én akartam látni. de rendes pasi vagyok, kapható az ilyesmire! m1. IGEEEEEN! buci ezredes (vagy mi) újra akcióban. na ezt megnézem.

mindjárt az elején hihetetlen jelenet. motoros tolvaj futszalad. hőseink üldözik. (elég idétlen amatőr üldözős jelenet, de ezt hagyjuk) gyalog fut és beleesik egy építkezésen a friss betonba. pont egy fekvő embernyi van ott. micsoda véletlen! rendőr mondata: "ebbe köss bele, ne a járókelőkbe!" egy jelenet ezért a mondatért. istenem de szánalmas!

ilyenkor vagy inkább hétfőn délelőtt szoktam hétvégi beszámolót rittyenteni, de most nincs sok kedvem hosszas sztorizásban kiteljesedni, úgyhogy majd csapkodok. tegnap remek céges bulin voltam a balcsin, ami elgondolkodtatott. ez már nem a harmadik ilyen buli rövid időn belül, amin részt veszek. hatalmas pénzeket költenek ezek a cégek. félreértés ne essék, nem baj, csak meglepett. inkább jó dolog ez. a tegnapi egy háromnapos hétvége volt a dolgozóknak. balatonon, danubius hotles, hotel marina. all inclusive + programok. ez kéne mindenhol! bár hozzá teszem, itt nem volt az a lelkesedés, amire én számítottam. alig-alig aktivizálták magukat a népek. éppen ezért nekem nem sok dolgom volt. két csapat röpizett, azt meg valahogy ki lehetett bírni. végén még be is szálltam, mikor már megfogyatkoztak a résztvevők. aztán persze evés-ivás. tíz után hazaértem és elrohantam bulizni. ez egyébként telejesen jellemz erre a hétvégémre (is) egyik helyről a másikra rohantam. de azért élveztem.

de mindenképp említést kell tennem a tegnapi utazásról. nissan micra. 5 fő. egyik 2 méter, egy másik 100 kg. azért el lehet képzelni mennyire volt kényelmes ez oda-vissza. ráadásul a sofőr GPS-szel navigált a balatonra. a BAH-csomóponttól. no comment. nem a GPS a történelem legnagyobb találmánya. vagy még nem. mert mondjuk bp-balaton nem hiszem, hogy GPS használatot igényel. bent a városban (bföldvár) eltévedt a berendezés.

de tényleg, mik a a legnagyobb találmányok, gondolkodott ezen már valaki? így, hogy blogolok illik asszem ideírnom a számítógépet, vagy az internetet. de ezek elég összetett dolgok. a paír mindenképpen. és az mp3-lejátszó. a szabad zenehallgatás lehetősége. a bicikli, az mindenképpen. az olyan evidenciákat, mint villanykörte, nem írom ide. bár illene. sör! ki ne hagyjam! :D a mozi. nem a fiilm, nem a tévé, a mozi. és a császármorzsa. van még egy csomó, de végtelenségig írhatnám. fényképező! ki ne hagyjam. és most tényleg nem írok többet.

pidinek. ha olvasod és érdekel. roy. picit töprengtem a problémádon. azt, hogy mi a mozgatórugója (szerintem), már megírtam kommentben, tehát nem írom le újból. nem állítom, hogy tudom a megoldást, de van egy elképzelésem, mi javíthat picit a helyzeten. azt hiszem, a teljes elzárkózás nem megy, mint írtad, mindig talál valami módot a kapcsolatfelvételre. ne gondolkodj rajta, ne törd a fejed ,mit akar, ne akard megfejteni. van. ha kapcsolatba kerülsz vele légy tárgyilagos, rövid, semmitmondó és teljes mértékben érzelemmentes. azt hiszem, bármilyen reakciót bíztatásnak vesz. ha kicsit is jófej vagy, annak nyilván nagy jelentőséget tulajdonít. ha ellenséges vagy, ha kikelsz magadból, az is egy érzelmi reakció, és ő arra is reagál. vagy jóvá akarja tenni a hibát, vagy jófejnek hiszi magát és kizárja az őt kellemetlenül érintő részeket a tudatából és csak a heves reakció élménye marad benne. márpedig az ilyen számára mindig azt fogja jelenteni, hogy van értelme annak, amit csinál. ha nem reagálsz "sehogy", akkor nincs mibe kapaszkodni. csak kommunikálj, ha muszáj. és ne közölj semmit a mondanivalóddal. leginkább az ingerszegény kapcsolat az, ami elveszi a kedvét. de ha tévedek, akkor ne verd le rajtam! akkor marad a B verzió. hello roy! játszani akarok!

tegnap eb selejtező volt. az eredmény papírformaának mondható, de nem ilyen egyszerű. talán eezel nem is érdemes már foglalkozni, de mégis. mert én ugye játékvezető volnék vagy mi. és itt a játékvezető erősen érintett a kérdésben. mert hogy akkorát tévedett (?), amekkorát nem nagyon illik. olvastam, hogy húsz perc alatt nem illik tíz emberrel sem három gólt kapni. ez így van, de ne feledjük. épp vaódi bravúr készült. hasonló se volt még ezekkel a fiúkkal. nagyon össze lehet törni ilyenkor. nem egy gól ide, hanem egy ember előny oda. azért az nem mindegy.

 

persze való igaz, ezek a fiúk profik, tehát érzelmeknek itt nics helye. nem tudnék vitatkozni ezzel a megállapítással. de azért azt se feledjük, mi történt még. a kapusunk agyrázódással védett. a szerkezetátalakítás még nem sikerült, mikor a törökök, ezt kihasználva gólt szereztek. csak egyet. ekkor a kapust le kellet cserélni. a kapuscsere sosem jó. összezavarja a védelmet, az új portás pedig nehzebben lendül játékba, mint egy mezőnyjátékos. én már csak tudom. az új kapus azonnal kapott is egy gólt, amiért nem lehet hibáztatni. majd a hosszabbításban szegény balogh be is ütötte a bőrt a kapunkba. hát ez is megesik. de nem mentegetem őket. ez van.

a meccs után bevetettük magunkat az éjszakába. igen jót buliztunk. még össze is pajtiztunk egy kisebb társasággal a morrison'sban.persze ennek egyenes következménye volt, hogy ma nem dolgoztam. elintéztem pár ügyemet, amivel elmaradásban voltam. úgyhogy nem telt haszontalanul a nap. ja, és hazafelé hajnalban ettem egy szenyát az oktogonon lévő subwayben. felfedeztem, hogy érdekes a nyitvatartásuk. 08-08-ig. miért? persze logikus, miért legyen 0-24-ig, de azért meglepő. szimpatikusan meglapő. :) én sem négykor kelek. 3:57-kor. mert miért négy?

délután még arra is volt időm, hogy befejezzem a fűrész trilógiát. kicsit más volt ez, mint az első kettő, de érdekes. a vége különösen, mivel nyitva hagyott némhány kérdést. ezekre persze van tippem, de inkább megvárom a megvalósítást. biztosan lesz meglepetés. pidi oldalán azt láttam negyvenkettőt kell még aludnom. így teszek.

addig olvasgatok. smilodon, valami ajánlat? a hatásvadászattal igazad lehet, de azért nekem az egész tetszett. és mikor nem olvasok, elmegyek moziba. mindenképpen szeretném megnézni a bourne ultimátumot. egy ismerősöm már ajánlotta dvd-n, de az nem olyan. nincs benne mozifíling. persze ez megint olyan film, hogy az ismerősök közül nem találok olyat, aki el akar erre jönni. ja és a törést is meg akarom nézni. meg a simpsonst. na megint mennyi lemaradás, ááááá. valami moziklubba kellene tagságit vennem. vagy alapítani egyet. na majd alakul.

asszem még akartam valamit, de nem jut eszembe. hát majd legfeljebb újra írok. ráadásként egy vicc az utókornak:

három nőt kiképeznek houstonban. kérdezik őket sorban a végén:
- hova szeretne menni?
- én a marsra - mondja a vörös. - mégis az a vörös bolygó!
- én a vénuszra! - mondja a barna. - az igazán nőies.
- én a napra! - vágja rá a szőke.
- de hát az nagyon meleg, olyan technológia még nem létezik...- válaszolják a tudósok.
- nem baj, majd éjjel megyünk!

tegnap előtt délután egy iskolába voltam hivatalos. bizonyos szalagavatót kellett leboltolni. odafelé tartva leszállok a hévről, hogy átkeljek az úton. az utat épp félig felbontották, ami amúgy mellékes, csak megjegyeztem. csoportnyi gyalog megelőzött és mivel nem voltam határozottan a falka rész, gondoltam nem kockáztatom meg, hogy nyomukba eredek, mert az eutósok nem biztos, hogy érzik a falka összetartó erejét. de a kis piros autó. yaris mozdulatlanul állt. akkor átkelek. indulok és tülköl. nekem. na de mér'? teszem fel a kérdést magamban és tekintetem a vezető felé irányítom. hopp ez mosolyog. rám. mit mosolyog, vigyorog. és integet. ismerem. exex kedves édesanyja... életem legviharosabb szakításába előtt ő volt az exleendő anyós. ha tudom, hogy arra jár, azt gondolom elüt. erre boldogan mosolyog rám. az idő... még váltottunk is néhány szót.

de van, ami nem változik. ilyen például a bkv. tegnap érdekes dolog jutott eszembe. biztos van rajtam kívül más is, aki már ütközött akadályba tömegközlekedve. ellenőr, stb. nem érvényes, soha nem is volt, hamis, ez a matrica nem jó, szám nincs beírva...sorolhatnám. mindezt drágán, rossz minőségben adott szolgáltatásért cserébe. de jól van, fizessük meg az utazás árát. meg a veszteséget adóból. (és a soktízmillás jutalmakat) de! van, ami nem pénzkérdés. csak egyetlen téma. mert kedden a ferenciek terén lévő garzon szűkösségű aluljáróban ez jutott eszembe. miért kell nekem akadályversenyben részt vennem? leszálltam a metróról, felmentem meg le, aztán tovább haza. 5 perc különbséggel. (abba tényleg nem akarok belefolyni, hogy egy ilyen útmegszakítás jeggyel újabb 250 (60, 80?) forint.) de hogy milyen nehéz haladni. ha mindenkitől elveszem a szórólapot, most papírboltom lenne. a kérdezők meg megint újabb hadat jelentettek. és mikor jövök vissza - mondom 5 perc - akkor ugyanez vissza. ráadásul lefelé jegyellenőrzés. rendben. majd lent is! na azt elzavartam. ugyan ne vicceljen már! mit gondolt, félúton szálltam fel a mozgólépcsőre? de ezt ne boncolgassuk. a szórólaposokkal kezdjünk valamit. erőnek erejével lehet csak túljutni rajtuk. értem én, hogy van, akinek ez megélhetés, vagy kiegészítés és kell. de engem cefetül zavar. idegesít és komoly akadályokat jelent a haladásban. miért nem kezeli ezt a kérdést a bkv? ez nem pénz kérdése! ehh

smilodonnak. igen, az a rész az. elgondolkodtató. valóban felveti, miért épp ő. de azt gondolom, tudatos sokkolás a cél. ha így van, bejött. én pont azért gondolom, hogy jó a könyv, amiért te még mindig nem tudod. hónapokkal később is "friss" az olvasásélmény. ma a tv/video/dvd/könyv-rengetegben nem sok olyan alkotás van, ami még ennyi idő elteltével is megmozgatja az agyad. bár e kijelentésem akkor lehet igazán hiteles, ha már én is hónapokkal túl leszek a könyvön.

idekívánkozik még valami. ma reggel (hajnalban) olvastam a sportsajtóban john terry (az angol labdarúgó-válogatott kapitánya) egy nyilatkozatát.

"Az egyik lábujjam eltörött, és a szezon első napjától kezdve beinjekciózva játszom, érzéstelenítés nélkül edzeni sem tudnék. Nem kell nekem műtét, nem érzek semmi különöset. Ez egy törött lábujj, nem fogok belehalni...Rövid a karrierem és a Chelsea vagy Anglia egyetlen mérkőzéséről sem akarok lemaradni - még egy edzésről sem..."

 

ezért (is) szeretem az angol labdarúgást. és valahogy így gondolom én is. ezért védtem hétfőn és már vasárnap is bedagadt ujjal. ráadásul sokat javult azóta, tehát még csak el sincs törve. de persze most nem szeretném, ha terryhez hasonlítana bárki. a párhuzam csak a sérülésre vonatkozhat. (hiszen ő mezőnyjátékos! :D)

hol is kezdjem. pidi visszatért. jó. nagyon jó. érdekes dolog ez a blogolás. írunk, olvasunk, kommenteket írunk. ugyanúgy bámuljuk a monitort, mintha épp kedvenc aknakeresőnkkel játszanánk, vagy végeznénk a munkánkat. és észrevétlenül megszeretünk egy blogot. egy ismeretlen embert. egy betűhalmazt. és tudom magamról, milyen jó, mikor hosszas (vagy rövid) kihagyás után olvassuk a kommentekben a számonkérést, hogy hol a bánatban vagyunk, miért nem írunk. most pidi is elvonult. de nem hagytuk/hagytam. és visszatért. ráadásul hatott a nyavajgásunk is. tehát nem volt hiábavaló. és ez jó. az már kevésbé, hogy miért nem írt eddig. de ezt ne firtassuk, olvassa el mindenki »pidi blogját«. és ne (csak) ezért.

van egy remek könyvélményem. tán már tettem róla említést, de akkor még féltávnál. most végeztem. persze ne várjon senki új felfedezést. stephen king: mobil című műve, amit olvastam. nyilván sokan már előttem járnak, meg amúgy sem új fiú a szerző. de ez egy picit talán másabb, mint sok egyéb könyve. ezt másért szeretem. eleve az egész sztori olyan, hogy felkeltette az érdeklődésem. másrészt van benne egy olyan rész, ami kegyetlen. és itt nem arról van szó, hogy bármi gonosz elpusztít valami jót vagy ártatlant, itt egyszerűen egyetlen pont, ahol egy tragédia játszódik le. egy, a könyvben szereplő sok ezer közül. de azt valódi tragédiaként éli meg, aki olvassa. legalábbis én így voltam vele. ha esetleg valaki olvasta, olvassa, kíváncsi lennék majd a véleményére.

és most vidám dolgok, mert még a végén elkomolyodok (ami három évtizeden keresztül nem fordult elő). smilodon észre vette, hogy a tűzvonalban tényleg nem szól semmiről. (ha jól vettem ki a kommentből) de amit biztosan és konkrétan észrevett, az a film egyetlen cselekménye volt. buci kimenti a beteget a saját kutyája védelméből. mert fontos, hogy a kutyát ne lőjék le. nos ez egy érdekes rész volt. egyetlen dolog derült ki belőle számomra. mégpedig az, hogy az őrnagy karaktere szereti a kutyákat, de nem szereti az embereket. végül nem is igazán oldja meg a helyzetet. elkéri a szalonnát a szomszédtól, de aztán az nem kap szerepet a sztoriban. (hacsak az ablakpárkányon meg nem eszi jövő héten buci!) bemegy, de a kutyával semmilyen kapcsolatba nem kerül, mert az a macska után megy. ebből, mivel ezt a másik főszereplő veti a kutya elé, arra gondolok, hogy a történet írói nem szeretik azállatokat. és buci is csak a kutyákat, mert ez ellen nem emelt hangot. érdekes vonal volt ez. én imádom a kutyákat. jobban, mint a macskákat, de ez legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy adott esetben kutyát tartanék. (de szeretem őket, ezért nem kényszerítem, hogy elviseljenek!) de így mitől lett jobb. a kutya nyilván utoléri a macskeszt és annak annyi. tehát a barbár vonal megmaradt. ezzel az erővel a kutya lelövése is belefért volna a filmbe. igaz, akkor a szalonna nem kap szerepet. ráadásul, az a hűséges jószág, aki így védi a beteg, magatehetetlen gazdáját, az nem szalad a macska után. az nem eszik, nem megy el onnan. azt tényleg meg kell "fékezni", hogy segíteni lehessen a gazdin. (erről személyes tapasztalatom van!) tehát ez tényleg csak arra volt jó, hogy legyen műsor a kúltúrházig. vagy estéig, vagy nem tudom mi jön olyankor a tévében.

valóban jogos a kérdés, miért éppen buciból akarunk mi jack bauert faragni...nekem kiefer sutherland nagy kedvencem volt régen. mikor aztán a 24 központi figurájaként megláttam megijedtem. jobb az "ismeretlen" michael scofield, mint a befutott, jó szinész. nem szerencsés, ha karakterekben gondolkozik a néző, viszont elkerülhetetlen, ha ismert a színész. még fordítva szerencsésebb tlán. előbb a sorozat, majd kemény melóval lesöpörni a megszokott figurát. de bauer (az eredeti) nagyon jó karakter lett. beteges, kemény, őrült, hidegvérű állat. és sutherland ábrázata (főleg borostásan és kialvatlanul) telitalálat. de buci... és a többi figura is. tényleg nem tudunk elszakadni a régi megszokottól? miért kell zivarozni és kurvaokosnak lenni egy rendőrfőnöknek? komolyan, ki gondolja, hogy egy rendőri vezető másfél kilós sakkfigurákkal sakkozik az irodájában? és ellenfele (akit jól nem mutattak, de mindenki tudhassa, hogy hollósi frigyes lesz) telefonon mondja a lépéseket. amúgy szintén nagyon okos, nagyon művelt rendőri vezető. és nem a rendőr-fejek kvalitásait kérdőjelezem meg. ezeknél a figuráknál remélem, értelmesebbek. ezek nem életszerű alakok. ilyenek nincsenek. túldramatizált klisék. egy magas rangú rendőr valószínűleg inkább adminisztrációs munkák végtelenjében vész el, nem sakkozik az irodában és egyébként emberibb a hétköznapokban. és azt a kérdést már nem is akarom feszegetni, hogy miért kevergeti a kávéját látványosan (kamerának mutatva, kiskanalat hangosan kocogtatva lecsöpögteti a csészén, majd lenyalja, félreteszi) az, aki egyébként cukor és tej nélkül fogyasztja. (lásd buci a sakkozó főnök teve utcai irodájában)

de a fűrész kettő tényleg jó volt. a videó az, ami végtelenül hatásos volt. többet nem mondok. nézze meg, aki akarja. tényleg kár kihagyni. nos hirtelenjében ennyi jut eszembe. illetve dehogy. tegnap folytatódott a sportos időszak. hétfői foci. szigetelőszalaggal (sic!) egyben tartott ujjal álltam a ketrecbe, és a hárommal előttünk áló együttest magabiztos 2-1-re intéztük el. megy ez nekünk!