ez van

a sok pihenés annyira volt jó, hogy miután elálmosodtam és lefeküdtem, valahol az első fél órában még tettem mozdulatokat valószínűleg, majd nem. itt kardinálisat hibáztam, mert valami kitekeredett pózban, párnával a hátam alatt aludtam reggelig. ekkor aztán a nálunk állomásozó szomszédok halk csavejére keltem, gondolom, mindenki hallotta és tudja miről beszélek. tehát a kellemes ébredés után újabb kellemes élmény ért, felfedeztem, hogy milyen furcsa irányban is képes hajlani a gerincoszlopom. pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy már nincs is nekem ilyen, de fájt (és fáj), tehát van. kedves édesanyám azonban orvosolt keveset problémáimon, mert kávéval a kezében zörgetett az ajtón. "fenn vagy?" kérdezte. erre nem válaszoltam, mert ez az a kérdéskategória, amire nem lehet értelmesen válaszolni. azt mondta, hozott egy kávét, nehogy nekiinduljak alulöltözve, mert itt vannak a szomszéd nénik. némi iróniával megjegyeztem, hogy "tényleg?, jó, hogy szóltál!" de azért hálámat is kifejeztem a trimethylxanthine tartalmú léért. aztán megtudtam gyorsan, hogy iccaka talma tovább növelte előnyét a motoros száguldó verseny élén. ma meg nagy bajban leszek, mert moziban tartózkodom bucifelügyelő kalandjai alatt. ejj, mi lesz most?