hol is kezdjem. pidi visszatért. jó. nagyon jó. érdekes dolog ez a blogolás. írunk, olvasunk, kommenteket írunk. ugyanúgy bámuljuk a monitort, mintha épp kedvenc aknakeresőnkkel játszanánk, vagy végeznénk a munkánkat. és észrevétlenül megszeretünk egy blogot. egy ismeretlen embert. egy betűhalmazt. és tudom magamról, milyen jó, mikor hosszas (vagy rövid) kihagyás után olvassuk a kommentekben a számonkérést, hogy hol a bánatban vagyunk, miért nem írunk. most pidi is elvonult. de nem hagytuk/hagytam. és visszatért. ráadásul hatott a nyavajgásunk is. tehát nem volt hiábavaló. és ez jó. az már kevésbé, hogy miért nem írt eddig. de ezt ne firtassuk, olvassa el mindenki »pidi blogját«. és ne (csak) ezért.

van egy remek könyvélményem. tán már tettem róla említést, de akkor még féltávnál. most végeztem. persze ne várjon senki új felfedezést. stephen king: mobil című műve, amit olvastam. nyilván sokan már előttem járnak, meg amúgy sem új fiú a szerző. de ez egy picit talán másabb, mint sok egyéb könyve. ezt másért szeretem. eleve az egész sztori olyan, hogy felkeltette az érdeklődésem. másrészt van benne egy olyan rész, ami kegyetlen. és itt nem arról van szó, hogy bármi gonosz elpusztít valami jót vagy ártatlant, itt egyszerűen egyetlen pont, ahol egy tragédia játszódik le. egy, a könyvben szereplő sok ezer közül. de azt valódi tragédiaként éli meg, aki olvassa. legalábbis én így voltam vele. ha esetleg valaki olvasta, olvassa, kíváncsi lennék majd a véleményére.

és most vidám dolgok, mert még a végén elkomolyodok (ami három évtizeden keresztül nem fordult elő). smilodon észre vette, hogy a tűzvonalban tényleg nem szól semmiről. (ha jól vettem ki a kommentből) de amit biztosan és konkrétan észrevett, az a film egyetlen cselekménye volt. buci kimenti a beteget a saját kutyája védelméből. mert fontos, hogy a kutyát ne lőjék le. nos ez egy érdekes rész volt. egyetlen dolog derült ki belőle számomra. mégpedig az, hogy az őrnagy karaktere szereti a kutyákat, de nem szereti az embereket. végül nem is igazán oldja meg a helyzetet. elkéri a szalonnát a szomszédtól, de aztán az nem kap szerepet a sztoriban. (hacsak az ablakpárkányon meg nem eszi jövő héten buci!) bemegy, de a kutyával semmilyen kapcsolatba nem kerül, mert az a macska után megy. ebből, mivel ezt a másik főszereplő veti a kutya elé, arra gondolok, hogy a történet írói nem szeretik azállatokat. és buci is csak a kutyákat, mert ez ellen nem emelt hangot. érdekes vonal volt ez. én imádom a kutyákat. jobban, mint a macskákat, de ez legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy adott esetben kutyát tartanék. (de szeretem őket, ezért nem kényszerítem, hogy elviseljenek!) de így mitől lett jobb. a kutya nyilván utoléri a macskeszt és annak annyi. tehát a barbár vonal megmaradt. ezzel az erővel a kutya lelövése is belefért volna a filmbe. igaz, akkor a szalonna nem kap szerepet. ráadásul, az a hűséges jószág, aki így védi a beteg, magatehetetlen gazdáját, az nem szalad a macska után. az nem eszik, nem megy el onnan. azt tényleg meg kell "fékezni", hogy segíteni lehessen a gazdin. (erről személyes tapasztalatom van!) tehát ez tényleg csak arra volt jó, hogy legyen műsor a kúltúrházig. vagy estéig, vagy nem tudom mi jön olyankor a tévében.

valóban jogos a kérdés, miért éppen buciból akarunk mi jack bauert faragni...nekem kiefer sutherland nagy kedvencem volt régen. mikor aztán a 24 központi figurájaként megláttam megijedtem. jobb az "ismeretlen" michael scofield, mint a befutott, jó szinész. nem szerencsés, ha karakterekben gondolkozik a néző, viszont elkerülhetetlen, ha ismert a színész. még fordítva szerencsésebb tlán. előbb a sorozat, majd kemény melóval lesöpörni a megszokott figurát. de bauer (az eredeti) nagyon jó karakter lett. beteges, kemény, őrült, hidegvérű állat. és sutherland ábrázata (főleg borostásan és kialvatlanul) telitalálat. de buci... és a többi figura is. tényleg nem tudunk elszakadni a régi megszokottól? miért kell zivarozni és kurvaokosnak lenni egy rendőrfőnöknek? komolyan, ki gondolja, hogy egy rendőri vezető másfél kilós sakkfigurákkal sakkozik az irodájában? és ellenfele (akit jól nem mutattak, de mindenki tudhassa, hogy hollósi frigyes lesz) telefonon mondja a lépéseket. amúgy szintén nagyon okos, nagyon művelt rendőri vezető. és nem a rendőr-fejek kvalitásait kérdőjelezem meg. ezeknél a figuráknál remélem, értelmesebbek. ezek nem életszerű alakok. ilyenek nincsenek. túldramatizált klisék. egy magas rangú rendőr valószínűleg inkább adminisztrációs munkák végtelenjében vész el, nem sakkozik az irodában és egyébként emberibb a hétköznapokban. és azt a kérdést már nem is akarom feszegetni, hogy miért kevergeti a kávéját látványosan (kamerának mutatva, kiskanalat hangosan kocogtatva lecsöpögteti a csészén, majd lenyalja, félreteszi) az, aki egyébként cukor és tej nélkül fogyasztja. (lásd buci a sakkozó főnök teve utcai irodájában)

de a fűrész kettő tényleg jó volt. a videó az, ami végtelenül hatásos volt. többet nem mondok. nézze meg, aki akarja. tényleg kár kihagyni. nos hirtelenjében ennyi jut eszembe. illetve dehogy. tegnap folytatódott a sportos időszak. hétfői foci. szigetelőszalaggal (sic!) egyben tartott ujjal álltam a ketrecbe, és a hárommal előttünk áló együttest magabiztos 2-1-re intéztük el. megy ez nekünk!