jackie chan az istenek fegyverzete 2. epizódjának elején azzal a mondattal indít: "na ez a nap is jól kezdődik!" persze a gúgy, az irónia érződik. illetve biztos érződik, de se hongkongiul nem tudok, se az alámondás szerű szinkron nem adta vissza anno. de tudom, hogy így van. épp két rágót hajított volna a szájába, mint az "egyben", csak nem sikerült. hogy fent említett akcióhős-színész jut eszembe, az a tegnapi csúcsformában harmadik epizódból talán egyértelmű, de hogy miért épp e mondat, arra is rávilágítok. reggel minden műszaki berendezés megfelelően működött, telefonom hangjára felébredtem, televízió bekapcsolt. ez utóbbit már hárítanám is el, mert este végig követtem a meccset, amit ismételnek, de fényt ad, tehát marad. viszont még van idő lustálkodni, hiszen 0357 a pontos idő. busz meg 0445 körül viharzik el a ház elől. olykor kedvem szottyan gyaloglani kicsit és máshol, egy másik járatot elkapni, amivel egy korábbi metrót érek el, s negyed órával korábban bent vagyok, de ez nem az a nap. így lustulás. ilyenkor általában azon gondolkodom, milyen sorrendben kellene a napi elvégzendőket csinálni, de ez soha nem ér semmit, rohanok. nyilván unalmas tennivalóim vannak és kevés. (pl foci és angol egy időben...) így aztán szorgosan nyomkodtam le a telefon szundi funkcióját. (milyen kedves név, ahelyett, hogy baszogat funkció lenne, vagy idegesít, még, ha hasznos is!) szóval egyszer az automatizmussá érett kézmuzdulat végén kinyitottam a szemem is. két nulla egy négyes és egy ötös világított a zöld kijelzőn (más sorrendben: nulla-négyes-ötös-nulla) a vcr elején. (a buta amik csak így híják a videót) még hajnalban is vagyok olyan friss és jó fejszámoló, hogy igen nagyon alulöltözött állapotomból nem fogom elérni a 0451-kor induló metrót. főként, hogy kocogva is 7-8 perc a szésön. de még a minden kötél szakad ötnullaegyes metrót se nagyon. mindenesetre 7 (hét) perccel észheztérésem után már a sötét utcákat róttam. hajnali kocogás, de a metró csak távoli fénypötty az alagútban. nos a következő szerelvény cca 7-8 perc követési távolsággal robog az előző után. rendben, az lesz a cél. ekkor már viszonylag könnyű célt tűztem ki, mert, hogy ott álltam a peronon. ez mondjuk sikerélményt is ad, meg nem is volt más választásom. elértem jelentem! ekkor azonban jön az új probléma. illetve csak bő fél órával később, mert előre kár aggódni. ha a végső útszakaszt jelentő villamost el akarom érni, akkor csodára van szükség. kb 30 szekundummal a vonat határútra érkezése után ugyanis a sárga kígyó távozik. viszont a kettő között 200 méter és két adag lépcső van. azt gondolom, asafa powell (100 m sík világcsúcstartó) ilyen időt, ilyen korai időpontban még nem futott.
viszont ezek után viszonylag csendesen telt a nap. főnököm nincs jó passzban, így ő probálkozott belém kötni, de ügyesen nem hagytam magam, így mást kellett lebasznia. nyugodt hazatérés után pedig lehetőségem nyílt, hogy megtekintsem buci-felügyelő legújabb kalandjait, amiről tegnap lemaradtam. igazából önálló posztot érdemelne, de most mégis ide helyezem! figyelem, ropi, sör legyen kéznél!
és akkor, ha mindenki megnézte, akkor lássuk, mit is láthattunk. kezdeném azzal, hogy nem egészen tudom követni az eseményeket. valami kimaradt a múltkori részből és most picit értetlenül álltam a tény előtt, hogy az asszonnyal már külön költözéses sztorin vannak és az pasival bír. mindegy, a 12-es karikát sem értem, hisz buta mese.
viszont remek párbeszédek voltak. ésszerű és életszerű kommunikációban teljesedtek ki a szereplők.
- le kéne cserélni! - így a gondnok
- cserélje le! - így a fizetett karbantartó cég vezetője
na ez a vezető amúgy is megér egy kis kitérőt. ez a bajorimis túlzással előállított kérődző női figura, ez nem létezik. a világban ilyen nincsen! ez annyira nevetséges volt, hogy arra nem találok szavakat.
aztán néhány dialógus bucival a főszerepben:
- holnap találkozunk!
- nincs olyan, hogy holnap, Johnnie! - buci- én ezzel a radírral is meg tudom ölni magát!
- tudja, mit szeretek magában?
- mit?
- semmit! - buci
ezeken túl is bővelkedett a mű életszerű párbeszédben. ilyen volt dénes tábornok és gergőbá párbeszéde:
- utasítás! - mondja határozottan a tábornok
- honnan? - érdeklődik dénesbá'
- felülről!
- mennyire felülről?
- onnan már látni az Istent!
na ez a párbeszéd amúgy be is vezette a buci marshallal kapcsolatos összeesküvést. ez az epizód végén érte el a tetőpontot, mikor a rendőrhölgy és a tábornok egy saját maguk számára is rejtéjes beszélgetésben valósították a katarzist. itt erősen koncentráltam és vissza is tekertem, de semmi. mondjuk sakkban nem vagyok épp erős, épphogy a szabályokkal vagyok tisztában, rendőr meg végképp nem vagyok. de azon túl, hogy buci őrvezető maga a világos király, és hogy annyi bábú van, mint a rihadás, mert bármelyik mehet a levesbe. egyedül a fehér bucival kell erősen takarékoskodni.
ezen kívül is rengeteg szép és fontos dolog kerül ki egy ilyen epizódból. még buci is tanult a zsebesekről néhány igen titkos dolgot, meg nyomoztak, mint állat, pedig azt szerintem nem kell nekik. és volt még okos mondat is bőven.
ha nincsen eszed, legyen noteszed!
én minden nap a cirkuszban vagyok, csak be kell jönni dolgozni.
hány illegális program fut a gépen? - kérdi buci a játszótéren, ahol mindenki pikk-pakk kinyitja a kerékbilincset.
és a magyar nyelv, az magyar nyelv!
hát hajrá bucó kapitány, ismét jól szórakoztunk!
