ez van

nem mondom, hogy mostanában kimerítettem a blog.hu tárkapacitását. de elég elfoglalt voltam. még valamikor csütörtök reggel kezdődött minden, mikor is dolgozni indultam. ez még teljesen hétköznapi elfoglaltság lenne. onnan egykori iskolámban látogattam meg egy osztályt, akik szalagavató problémákkal küzdenek. meghallgatva a problémájukat, nem csodálom, hogy gondjaik vannak. lehetetlent nem ismerve elvállaltam, hogy segítek, de őszintén megvallva, fogalmam sincs, mi lesz a megoldás. alapvetően az ötletükről kellett volna lebeszélni őket, hogy olyan zenékre akarjanak táncolni, amikre nem lehet. de még nem kell aggódnom a probléma miatt, mert még nem jött el az idő, hogy aggódjak. úgy vagyok vele, minden akadályt akkor kell leküzdeni, ha már előttünk tornyosul, nem pedig akkor, mikor még távol van tőlünk.

mindezen problémák összegyűjtése után ellátogattam az ibs-re, ahol viszont célegyenesben van a gólyabál. egész normális társaság gyűlt ott össze, komolyan meglep, hogy onnan ilyet sikerült meríteni. meg kell vallanom, nem vagyok éppen felemelő véleménnyel arról az iskoláról. de az általánosítás sem jellemző rám. így azt kell mondanom, szerencsésen sikerült jelentkezőket gyűjtenie briginek. innen is gratulálok.

és tovább haladva a történeti sorban, csütörtök éjjel még egy program belefért. ellátogattam a ráday kupola nevű szórakozóhelyre. túlzás lenne, ha azt állítanám, hogy ez budapest legigényesebb szórakozóhelye! de azt méltán kijelenthetjük, hogy aki nem akar mindenáron trendi lenni, csak jól akarja érezni magát, az ezt itt megteheti. ha másért nem, hát az 54 forintos italakció miatt. csütörtökön a cherry garrone volt ily méltányos áron, szombaton pedig a sör korsóját adják ennyiért. de a nem akciós sör sem volt több 150 magyar forintnál. a bulit sikerült annyira elhúznom, hogy reggel már csak taxival értem be a munkahelyemre. alvásról tehát szó sem lehetett.

pénteken tehát munka. frissen, üdén, kipihenten. hogy azért ne legyen egyszerű az élet, este még lementem táncra. ezek után már aludni is volt egy kevés időm. egy kevés, mert szombaton elkezdődött a 2007 perces röpi, aminek aktív részese voltam. elsőre mindjárt 8 órányit vezettem megszakítás nélkül. meg kell mondjam, a vége felé bizony volt már, hogy nem tudtam tökéletesen összeszedni a figyelmem és néhány elkerülhető baki is becsúszott, de azt hiszem, ez mással is előfordult volna. mivel este tízkor végeztem, és volt egy bulimeghívásom a közelbe, haza se indultam, hanem egyenesen a sensation nevű zórakozóhelyet vettem célba. igényes hely, ez kétségtelen. de ugyanakkor sznob, drága és nem tetszik. nem akarok nagyon elmerülni a részletekbe, de nehéz eldönteni mi volt a megdöbbentőbb. mikor a bejutás úgy történt, hogy 5 percet lifteztünk valamerre, vagy mikor lecsengettünk 7000 (sic!) forintot egy üveg pezsgőért.

mindenesetre igyekeztem jól érezni magam, ami nekem sikerülni is szokott. ezek utá persze megint nem sokat tudtam aludni, mert vissza kellett mennem a röpitornára, várt rám még hét óra játékvezetés. vasárnap este éjfél körül, mikor végre lefeküdni készültem, nem voltam az a baromi friss, kimondottan jól ment az alvás.

most a héten megpróbálom kipihenni magam, mert sosem lehet tudni, hogy mi vár rám legközelebb. és mellesleg kiderült az is, még mindig működőképes vagyok, mint pasi. még most is le tudok venni egy két hölgyet a lábáról. de ennek részleteit nem osztom meg a nagyvilággal.

nagy hirtelen ennyi, aztán majd még jövök ide.

2007 perc folyamatos röplabda. ez valami rekord szerű őrület. aműgy nem rossz dolog, hiszen valami sport mlgiscsak. 15 csapat játszik felváltva. két csoportban. ezért A oldalon mindig 7, B oldalon pedig 8 csapat cserélődik. ez átlagosan minimum 6 meccsnyi pihenő csapatonként. és így játékosonként is.

mivel 45 percet játszik egy-egy páros, ezért mindig négy és fél óra pihenő jut. (persze ez így nem teljesen igaz, mert ugye az ellenfeleket cserélni kell, tehát van, hogy csak 45 perc a szünet, és van, hogy 6-7 óra. de az átlag az stimmel.

atyaég, mióta nem írtam. de csak és kizárólag a nők az okai (vagy csak oka?) ennek. úgy nagyjából három darab. illetve inkább négy. szóval, történt, hogy a hétvégén voltam három labdarúgómérkőzésen, amiről semmit se tudnék írni. illetve tudnék, de nem akarok megbántani senkit, tehát nincs érdemleges infóm. talán csak annyi, hogy azért ezek a pályák ilyen hidegban már nem tesznek jót a lábaknak, úgyhogy fáj picit a két lábszáram. nem hiába öregszem asszem. (áááá, neeem!) viszont két alkalommal is találoztam játékvezető ellenőrrel, ami meglepő, mert ezt egy év alatt szoktam összeszedni. gyanítom, most sem miattam voltak ott, de sebaj. végülis nem sok rosszat tudtak mondani rólam, tehát örülök a találkozásnak. további örömteli sportvonatkozása a hétvégének, hogy talma világbajnok lett. már pár hónapja pont itt említettem, hogy rászolgált. most van három világklasszis sportolónk olyan sportágakban, amelyek mindenhol igencsak elismertek. (szávay - tenisz, bodrogi - bringa, talmácsi - motor). jó dolog ez. mert vannak kiválló kajakosaink, meg kenusaink, remek vízilabdázóink, kiváló öttusázóink, stb, de ezek mind olyan sportágak, amelyek nem számítanak a klasszikusan mindenhol elismert és ismert sportágak közé. (sajnos!) persze ettől még ezek nagyobb sportemberek is lehetnek, ezt nem vitatom, de azt látnunk kell, hogy nem minden sportág megbecsülése egyforma a világban. ki is felejtettem a negyedik világklasszisunkat, erdeit. mert a profi boksz is a földkerekség nagyobbik részén elismert és népszerű sport.

de miután valakit megsértenék azzal, hogy rossz helyen húzom meg a határt, lássuk, miféle nőket említettem az elején. először is az az istennő érdemel említést, aki kissé hanyagolt az utóbbi időben. persze gyanítom (és remélem!), hogy nem kimondottan engem, hanem úgy általában a világhálót, de ez semmit nem változtat azon, hogy hiányzik a mindennapos eszmecsere. illetve az olyan nagy méretű eszmecsere. távollétében kevesebb az ihlet. ráadásul nem tudom bombázni a kérdéssel, hogy mikor adjam oda neki a progikat/filmeket, amiket szeretne! :D

következő hölgy (höööölgy?... :D) Ronaanisu egyenes következménye, hiszen ő "hozott össze" vele. (remélem olvassa ezt a kifejezést, mert akkor már írhatja is, hogy csak szeretnéd kisszívem! :D) szóval Eripííí elég sok időmet leköti. szerencsére. ahogy ronaanisu fogalmazott, olyanok vagyunk, mint egy rossz házaspár (vicces megfogalmazás! :D) első perctől fogva oltjuk egymást, de szerencsére egyikünk sem sértődős típus (illetve én nem, Eripííí meg csak akkor húzza fel magát, ha szembeállítja valaki a TÉNNYEL, hogy perverz, pedig nem kell azt szégyellni!), tehát jól elvagyunk itt-ott az elektronikus szupersztrádán.

a harmadik és negyedik női főszerplő a történetben egy bekezdésben kell, hogy szerepeljen. ex és ex anyukája. ha valaki egyszer azon tűnődik, van-e értelme a "legyünk inkább csak barátok!" mondatnak, akkor kérdezzen meg, és elmondom: van! igenis van, sőt! nehezen indult. nem azért mert nem akrtuk volna mindketten, hiszen a tánc összeköt minket. viszont nem egyszerre éreztük úgy, hogy le kellene zárni valamit, és ez feszültségeket okozott. ám voltunk annyira jó fejek, hogy meg tudtuk beszélni. és ő volt annyira rendes, hogy segített, ha kellett. furcsa helyzet volt, mikor egyedüllétem miatti gondjaimat csak egy emberrel tudtam megosztani, akivel együtt töltöttem (egy szobában) egy hetet. és ez a valaki pont a problémák gyökere volt. szerencsére én kellően értelmes maradtam, ő meg kellően megértő, így mára elértük, hogy rendkívül jó barátok lettünk. így esett, hogy a tőlük 300 méterre lévő pályán lévő meccs előtt beugrottam hozzájuk. nem meglepetésszerűen, mert ennyire nem akarok bunkó lenni, de nem is hosszas tervezgetés után. és teljesen természetesen működött a dolog. még hendméd műzliszelettel is megajándékozott, ami amúgy tök finya volt! és hogy miként jön a képbe a kedves mama? hát úgy, hogy ő már annak idején is azért bírt (többek között), mert nem kellett kaját kidobnia, ha feltűntem a láthatáron. így vasárnap kettő alkalommal is tettem látogatást. első alkalommal két szenyát (ejtsd:szemvics) nyomott a kezembe, második alkalommal pedig a családi ebédből kaptam egy adagot. kedves papával pedig beszélgettünk keveset a fociról. tehát leendő hölgy udvarlóim, azon nem kell aggódni, hogy a szülőkkel hogy jövök ki, remekül, csak győzzétek kivárni, míg hozzátok engednek! /me kacsint

ezek után ma még fontos meccset is sikerült nyernünk, úgyhogy vidáman térek nyugovóra. és csak annyit kérdeznék, ki látta a mai balázs-showt? aki nem, az bánhatja...

nagy semmitevésem közepette böngészgettem a webet. valami mazochista vénám egykoron rávett, hogy a mahasz hírlevelére felirassam magam. persze rendszerint olvasatlanul töltöm, de most belepillantottam. mindenesetre érdekes gondolatokat ébresztett bennem.

elsőként a single listára pillantottam. ez valamilyen okból csak top 10 nálunk. nyilván olyan okai lehetnek, hogy a a maxi fogyás nem olyan nagy mifelénk, de mivel ebben a legális letöltések is benne vannak, azért mindenesetre kínosan rövidke.

meglepett nagyon Ákos első helye. na nem azért, mert nem szeretem, mert ettől még lehetne első nyugodtan, csak épp a darab kissé régi, hogy az élen álljon. hasonlóan meglepő, hogy a Magna Cum Laude - Vidéki sanzon-ja a harmadik. kissé fura greatest hits jellegű így ez az összeállítás. és akkor még nem is említettem, hogy Cserháti Zsuzsától a Boldogság, gyere haza a nyolcadik. ez azért gyanítom, valami újrakiadásnak köszönhető. gondoltam valami összehasonlítást megejtek a billboard listájával, de rájöttem, hogy teljesen felesleges. semmi egyezést nem lehet találni. ugyanúgy, mint az album listán.

talán már csak jimmy-t kellett volna fellelnem, hogy teljes legyen a csőd, vagy épp pákót/győzit/stb. szóval hiába van már saját emtívínk, sehol nem vagyunk zenei téren. (bocsánat, könnyűzenei téren) a világhoz képest. legalábbis ezt gondoltam ekkor! aztán az album lista aján megtaláltam a top 10 válogatás album listát, és megállapítottam, hogy mi bizony messze a világ előtt járunk! ezt minden vélemény nélkül ideteszem:

tényleg, no comment! nos ennyit az én szenei kirándulásomról. részletek a »mahasz« és a »billboard« oldalain.

itt is vannak a képek, hogy betartsam ígéretem! tudja, kinek szól. a többieknek pedig üzenem, a videó is készül...

ma asszem egy életre elásom magam Erpíínél. de csak lassan a testtel, jussunk csak apránként el az utolsó cseppig!

reggel 03:57-kor (CET) két világcég a nokia és lord of the universe ltd (én) együttműködésére láthatott gyönyörű példát bárki, de nem látott senki, mert kevesek vannak ilyenkor ébren. legfeljebb a titkos rajongólányok, akik álmomat is lesik az ablakból. szegények megáztak. na mindegy, lényeg, hogy a finn cég terméke finoman zengeni kezdte az open up című nótát, mire is a lord of the universe ltd felébredt. nem mondom, hogy Koragon istenség nanoszekunumok alatt boot-olt fel, de azért zökkenőmentesnek nevezhetjük a folyamatot. a reggeli általános tevékenységek közben az jutott eszembe, ma nem nagyon kellene erőltetnem a munkát. hogy miért? csak. ezzel a vidám gondolattal teleportáltam magam annak a szerencsés munkáltatónak a telephelyére, akinek megengedem, hogy alkalmazzon. mivel ilyen virágos jó kedvem volt, a reggeli első jelenésem alatt egyetlen beosztottamat sem fenyegettem izzó vassal, kerékbetöréssel, stb. csak vidáman kezet nyújtottam, hogy az ő napjuk is jól induljon. majd irodámba vonultam és némi trimethylxanthine magamhoz vétele után neki kezdtem a tervezett munkának, vagyis a semmittevésnek. csak egy-két weboldal megtekintésével szakítottam meg e nemes tevékenységet.

annyira jól csináltam mindezt, hogy hipp-hopp hét óra lett. hogy másoknak is jó legyen, felmentem a reggeli értekezletre és boldogságot hoztam még néhány ember életébe puszta jelenlétemmel. kicsivel ezután félbe kellett szakítanom a semmittevést, mert embereim egy része munkáért könyörgött. az azonnali halál és a kegy között tipródtam egy negyed szemvillanásnyit. majd - mértéktelen empátiámról is tanubizonyságot tegyek - munkát, s ezáltal kenyeret adtam a kezükbe. ezzel végeztem is mára.

megtekintettem még egy dexter epizódot is, mert valamivel ki kell tölteni a napot. és Ronaanisu valamint Erpíí blogjaira vetettem pillantásokat. előbbi hölgy már tegnap óta semmi jelet nem adott maga irányából, de ennek az APEH lesz az oka. velük később még számolok ezért! ellenben oldalán a másik fent említett perszóna (személy) és közöttem kommunikáció alakult ki. nagyon finoman fogalmazok, ha azt írom kóstolgat. a kisasszony szemtelenül fiatal kora ellenére, szemtelenül pimasz megjegyzéseket tud tenni, amin egyszerű halandók tán még meg is sértődnének, de én igen jól szórakozom. fura mód, mikor már majdnem lehetetlen irányba terelem a kommunikációt, akkor valami fondorlatos módon ismét piszkálódni tudott. rájöttem, az a fegyvere, hogy amikor nincs válasz, akkor csak úgy kioszt és kész! ez nagyon vicces. ugyanakkor persze bosszant, hogy miért ne én kerekedek felül?! de rettentően élvezem a játékot, úgyhogy egészen megkedveltem a kommenteket, amelyekben nemnormális, perverz, idióta, satöbbi vagyok. mert vicces ez az egész, és ahogy én, úgy ő sem sértődik meg, ha egy szurka ül.

talán csak a gumicukor birtoklásom volt az a pont, ahol éreztem egy kis reccenést a tükörsima felszínen. és emiatt indítottam azzal, hogy most végképp elásom magam. gyanítom ugyanis, hogy nem csak én vagyok erpííí blogjának rendszeres látogatója a családban, hanem anyukám is. ugyanis kint a konyhában épp egy fél mázsányi töltöttkáposzta esik hőkezelés alá. na és a hölgy ezután vágyakozott a minap. nos én már látom, hogy mikor hazaérkezem, akkor egy kisebb talicskányit tolok be a tévé/szgép elé, és a legutóbbi portyámon beszerzett Teleki féle Villányi Cabernet Sauvignonnal egyetemben belehelyezem piciny arcocskámba. közben persze végtelen szeretettel gondolok mindkét hölgyre, akiket fentebb megemlítettem. sőt, akár beszélgetek is velük msn-en. közben pedig frissen szerzett audiovent albumomat fogom hallgatni!

ez egy remek hétnek néz ki tegnap csúnya vereséget szenvedtünk ugyan, de az elsőtől, akik messze kiemelkednek a mezőnyből és nem nagyon kellett szégyenkeznünk. ráadásul egyik csapattársam ismét nem tudott elnáspángolni egy internetes focimanager progiban. még pár hónapja ajánlotta, mert ő már ott játszik mióta és frankó. na regisztráltam építettem csapatot és belecsaptam. zajlik a bajnokság, de lehetőség van barátságos derbiket játszani. hozzáteszem, mindjárt az elején szólt, minden kezdő hátrányban van, ezért ne menjen el a kedvem, az első szezonban csak vereségek jönnek. ki is hívott egy barátságosra. kapott egy sima hármast. persze megmagyarázta. újra kihívott, újra kikapott. tegnap valami professzori stábbal összeültek és kihívott harmadszorra is, méghozzá úgy, hogy meg is kért egy-két beállítás megváltoztatására. 1-0-ról visszajött a meccsbe 1-1-re de a beszámolók szerint hatalmas mázlival úszta meg a vereséget.

ezek után kaptunk este ki, ahol még a szememet is rendesen telibetrafálta egy labda. de minek fekszik az ember a lövés útjába ugye... most piciny monoklival élem életem, ami viccesen mutat. munkahelyemen már a hét utolsó előtti munkanapja is eltelt, főnököm sincs, meló se sok, úgyhogy hurráhangulat. emberek is jó kedvükben vannak. egyikük, kieszelt egy tréfát egy szabadságon lévő kollégával szemben. pillanatragasztóval a szerszámosszekrénye tetejére ragasztotta a poharát. érdekes lesz hétfőn, mikor bejön dolgozni...:D azért, mint jó főnök, szóltam, hogy nem fogom megvédeni, ha seggberúgják. (azért nagyon várom a hétfőt...)

egyetlen negatívum, hogy erpííí, minden fronton piszkálódik. most jól kitalálom, hogy mi módon álljak bosszút rajta. de olyan kis agyafúrt, hogy minden próbálkozásomat csírájában elfolytja. cccö.

kissé frissítettem a zenén is, mert már elég uncsi lehetett. remélem tetszik!

soha nem szeretnék hajlék és munka nélkül tengődővé válni. egyrészt, mert nem jó, másrészt, mert ma már ezt a "szakmát" is lejáratták. ma tíz munkanélkülire szerintem minimum nyolc állás jutna. csak hát azt el kellene végezni. és van egyszerűbb mód is a megélhetésre. nyilván, most rengeteg buzgó aktivista ellenséget szereztem (ha eljut hozzájuk a posztom) de nem érdekel. méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy bizony én is voltam munkanélküli. és a persze, fiatalon, erősen egészségesen, etcetera kifogást is hallani vélem már most, de tudom, hogy ez is csak kifogás. szóval voltam én munka nélkül. elfogadthatóan fizető és kényelmes, kultúrált munkahelyem megszűnt és előttem állt a lehetőség, hogy új területeken bontakoztathassam ki tudásom. (mindez már ráadásul kétszer is) én pedig keresni kezdtem. válogattam, mert válogathattam szerencsére. de, hogy ne az állam által adható szegényes kenyeret kelljen fogyasztanom, az átmeneti időszakot sem töltöttem tétlenül. mindaddig, míg nem találtam megfelelő állást, dolgoztam más területen. olyanon, amihez sem gyakorlatom, sem képzettésgem nem volt. igaz, nem is kellett. és bizony ilyen munkát rengeteget lehet találni. vagyis, aki nagyon akar, az jó eséllyel talál munkát magának. igaz, esetleg keményen kell fogni a kőműveskanalat, vagy fúrni a falat, húzni a kábelt, mint tettem én. esetleg pakolni az üzletek polcait, vagy bármi mást, de munka azért van. erős a gyanúm, hogy a segélyekért sorban álló, megállóban kéregető emberek java akár dolgozhatna is. ha akarna.

és hogy honnan jutott ez most eszembe? hát onnan, hogy tegnap mérkőzésre igyekezvén egy szaglószervemet erősen próbára tévő "úr" jelent meg a villamosmegállóban. nem csontsovány öregember volt, hanem kissé testes 30-40 közötti. egy darabig sasolt, majd egy fiatal lányt szemelt ki mellettem. megközelítette és hosszas monológba kezdett. idővel felpillantva az újságomból figyelni kezdtem, hogy esetleg hős lovagként felmutassam az embernek a táskámban lapuló piroslapok egyikét. emberünk, szegény, szerencsétlen, munka- és hajlék nélküli éhező volt. saját elmondása szerint. fiatal hölgy szereplőnk pedig talpraesett. mikor a "kajárakénenémiapró!" varázsige elhangzott, a leányzó mosolygott, és visszakérdezett: "éhes vagy?" majd a választ nem megvárva táskájába nyúlt és előkotort egy szendvicset. "tessék, jó étvágyat! én csináltam és nekem elég egy is!" emberünk rémült arccal vette el, hosszas várakozás után, talán azt is állíthatjuk, hebegett valami köszönöm félét, bár ezt inkább csak szerettük volna hallani. aztán kénytelen-kelletlen elfordult a lánytól. pont felém és láttam az arcán az undort. idegesen tépkedte az alufóliát és csapdosta a földhöz. (talán a kukáig elvihette volna, hisz szabadideje rengeteg van. míg tovább vártunk a villamosra, immár a lánnyal csevegve, láttuk emberünket, aki még mindig az egész szenyával a kezében vissza-visszafordul, hátha már távoztunk...

és ha tévednék, és ez lenne a kisebbség, akkor majd boldogan kérek bocsánatot a megbántottaktól, és töprengek akár e fórumon, akár máshol, hogy miként lehetne segíteni a problémán. még, ha csak egy apró vélemény is vagyok.

***

ezek után már csak hab volt a tortán, hogy a csillebérci úttőrőtáborban rendezendő két meccsemből a második elmaradt. délután/este pedig a champs sport-pub egyik boxában mámultuk a sportközvetítéseket, úgyhogy jó volt a múlt hét legvége. határozottan jó.

az ókori mitológikus művekben a dráma mindig ott kezdődött, mikor valaki magára haragította az isteneket. aztán lehetett hosszú vontatott száz meg száz oldalakat hajókázni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. ezzel a ténnyel már reggel is tisztában voltam. sőt már régesrég tudom. ennek ellenére ma magamra haragítottam egy istent. illetve istennőt. nem is akármilyet. a halálét. ezzel kapcsolatban szokták mondani, hogy semmi jót nem említ a nagy álmos könyv ilyen esetekre. meg, hogy most már inkább ne nagyon barátkozzunk, mert lehet, hogy rendes csávó vagyok, de azért mégis rossz vicc az ilyesmi.

hogy tilla is értse, kifejtem! :D reggel a fejembe ötlött, hogy Ronaanisu istennő születésnapja kapcsán áldozatot mutattam volna be, de akkor az nem jött össze. már régesrég pótoltam volna e tettet, de csak nem sikerült. hát gondoltam felkerekedek és paripám hátán megmásszuk az olümposzt, esetleg olimposzt. tehát felültem a bringámra és pomázig le se szálltam róla. tervem szerint a kissé pocakos kék zakós portás bácsinak a kezébe nyomtam volna kis csomagomat, egy levélke kíséretében, melyben többek között az szerepelt, az átvett tárgyakkal kapcsolatos észrevételt akár azonnal a kapu előtt reszkető "futár" számára át lehet adni. ezzel az istennő kezébe helyezve a döntést, hogy akar-e érintkezni a nyamvadt futárral. hiszen, nem szép dolog kivenni a döntést egy istennő kezéből. hiszen ez kicsit galád dolog. ráadásul nem rajong ezért. (ugyan ki tenné) ám tervembe hiba csúszott. a felderítő csapatokat az ellenség elfogta, megkínozta és megölte. így tökéletes helyismeret nélkül kellett végrehajtanom az akciót. és fogalmam sem lehetett a nyilvánvaló tényről: az istenek hegyén nincs recepció!

improvizálnom kellett hát. dexter nem lenne rám büszke, mert a kíváncsiságom elhatalmasodott felettem, és jack bauer vagy még inkább bordás őrnagy durrbele módján telefont ragadtam és kicsaltam az istennőt a szabadba. (a tudakozó tudja az olümposz számát!) volt meglepetés az kétségtelen. persze tudtam, hogy a kész tények elé történő állítás meglepetést szül. szerencsére gyarló életem, akkor ott még meghagyta, de valószínüleg gonosz tettem bütetésért kiált. állok elébe, hiszen hibámra kevés mentség van. tudtam mit teszek, tudtam, mit okozok ezzel. DE!!! nem így terveztem, és csak a jószándék vezérelt. most meg majd igyekszem jóvá tenni...ha lehet. (lehet?)

egy kedves emberrel leveleztem egy esetben. kedd lehetett, de nem ez. egyremegy. eszperente levelemen nevetett, s ez fejemben szeget vert. egyszer bejegyzek eszperente nyelven. s e tettre kedvem e percben kerekedett.
reggel felkeltem, s tettem-vettem. kezdtem hetem rendesen, termeltem (s termelek) mert meg kell keresnem kenyerem. de nem rettenek el, mert e hetem kezdete ezen reggel s este fele eltelt. egy meg egy reggel kell e helyre keverednem (e helyen termelek, s emberek felett rendelkezek), s ezzel eleget tettem tervemnek, megkerestem kenyeremet.

de kedvem emellett remek lehet, mert fent (nem)nevezett emberrel kedvesen csevegtem egy helyen, melyen jegyez tetteket s terveket. s egy perce leltem e helyen egy kellemes szerzetet, neve eleje E, s kedvem remekebb lett, mert kedves velem.

mellesleg jelzem, kedvenc jegyzethelyem embere ehetne, ellenben teste senyved s belegebed. ez nem eshet meg! ez esetben leszek rettenetes, s megjegyzem: ejnye-bejnye! ne kelljen, ehh. de szememmel lesem szerkezetet, mely kerek s percekek jelez, percek kellenek s elmehetek, kedvem egyre remekebb!

legyetek kedvesek, s rendesek, szeretlek benneteket!

hehe

hosszú hét-hosszú hétvége-közepesen rövid hét-nagyon rövid hétvége-rövid hét-hosszúhétvége. e tengeri kígyó harmadik állomásába kezdünk bele. jelenleg azon vagyok, hogy még rövidebbé tegyem ezt a hetet. de olyan rövid nem tud lenni, hogy ne fáradjak el a végére. mert már ma több napra elegendő feladatot sikerült begyűjtenem. úgyhogy lesz megint rohanás. tudom tilla, tudom... de nem felelhetek meg mindenki intelmeinek. ronaanisu istennő kegyét már megpróbáltam kivívni. kabátot vettem magamra az ünnepi víkend alatt. a vasárnapi meccseken semmi érdemleges nem történt, hétfőn viszont nyakunkba vettük a várost-országot-európát és kirándultunk. a nap fénypontja a sturovói (ejtsd:párkányi) sztrapacska evés volt. a hozzá járó (kötelező) képosztasaláta volt az, amin a legtöbbet viccelődtünk. mikor egyik lány a társaságból kért még egyet, közölte, kirúg a hámból. majd felvilágosítottuk, hogy bizony erősen, mert jó magyar forintból hetvenhetet is ki kell majd csengetnie az étekért. felfoghatatlanul olcsón étkeztünk. még én, aki köztudottan végtelen mennyiséget fogyasztok is 1200 magyar pénzegységnyit táplálkoztam. pedig ettem én már annyiért étteremben, amennyit itt összesen fizettünk öt és felen. a fél a barátomék irdatlan rossz csemetéje volt. csináltam pár képet is, majd alkalmasint fel is pakolok ide párat, csak győzzétek kivárni.

tegnap még a meleg büszkeséget fennen hirdető férj és férj című vígjátékot is megtekintettük. azóta a nevetéssel összefüggő izmaim lázban égnek. (hasfal, rekesz, arc, stb) mögöttem egy nő szó szerint majdnem megfulladt. kegyetlen mennyi poént összeraktak a filmben, úgy, hogy közben a sztori is megmaradt. és bár a melegekről szólt az egész, az alap sztori és a vég nem ez volt. csak a cselekmény ment erre. de remekül volt kitalálva. nem állíthatom magamról, hogy minden melegek nagy barátja lennék. (bár két nő, meg én...:D) de félre tréfa, azt hiszem senki, még a legelvetemültebb ellenző sem gondolhatja e film után, hogy na a sok b... és - bár ezt nem tudom megítélni igazán - a másik oldal sem lehet megsértődve. talán így is lehet kezelni a dolgokat? javaslom mindenkinek, hogy nézze meg ezt a filmet.

mikor kijöttünk, heverommal és barátnőjével azon poénkodtunk, hogy egy jó akciófilm után az emberben benne van az a lövöldözős-verekedős-világmegmentős fíling, hogy utánozza a főhőst. hát most itt akkor a lány akár haza is mehet... :D megnyugtatásul közlöm hölgyrajongóimmal, minden maradt a régiben. inkább a film csajozós vonulatát ragadom majd meg. jut is eszembe, ercsivel mi van? :D

ps:nem láttam a tűzvonalbant!!!

tegnap 8 fokban túlestem két meccsen. rögtön rövidujjúban és rövidnadrágban jelentem meg a helyszínen. este meg remek amerikai foci meccset néztem, pedig más programom kellett volna, hogy legyen, de sajnos nem jött össze. aztán ma egész napos esztergomi-párkányi kiruccanás és evés volt. de most ezeket nem is részletezném, mert egy ideje kicsit más jár a fejemben.

van nekem egy ismerősöm. illetve nevezzük inkább barátomnak. kettőnk kapcsolata több, mint érdekes, de ennek a részleteit most talán hagyjuk. furcsa, különc figura az illető, de talán pont ez, ami megfogott benne egykoron. pontosabban nem az, hogy furcsa, hanem az, hogy olyan, amilyen. nagyon érdekes és értékes embernek tartom. tehetséges és van egy olyan egyénisége, ami csak az övé. nem idomul, nem akar változtatni ezen, de ezt szeretem. sok mindent tudok róla, és sok minent nem. amit nem, azt azért nem, mert nem mondta, én pedig nem kérdeztem. alapvetően nehezen nyílik meg. viszont, ha valakinek van hozzá türelme - mert azt hiszem kell hozzá, és ezen nem fog megsértődni -, akkor nem akármilyen embert ismer meg. ahogy egyre jobban megismertem, egyre jobban megkedveltem. olyannyira, hogy ma már nagyon fontos része a hétköznapjaimnak az ő barátsága. tudom, hogy ő is kedvel engem, tehát a barátság szót bátran írhatom. van azonban egy kérdés, amiben nem tudunk dűlőre jutni. hogy mi ez, az nem fontos, lehetne ez bármi, nem ez a lényeg. (ráadásul nem hatalmazott fel, hogy ezt ideírjam, meg talán amúgy sem akarom, tehát nem teszem. mellesleg nem kizárt, hogy olvassa is majd e sorokat, és Ő tudni fogja, miről van szó.) a lényeg, hogy ebben a kérdésben nem nagyon lépünk előre, pedig nem lenne ez olyan nehéz dolog.

egyszerűen én türelmetlen vagyok kivárni a pillanatot, hogy haladhassunk, Ő pedig határozatlan. ebben nagyon különbözünk. én, ha valami elgondolkodtat, akkor átgondoom, döntök és igyekszem mihamarabb cselekedni. ez sajnos néha túl gyors másoknak. neki is. Ő hezitál, határozatlan, és bár tudja mit szeretne, nem határozza el magát. nos, mielőtt most bárki arra gondolna, hogy Őt hibáztatom, szólok, nem így van. tudom, miért, mi mindenért hezitál, és teljes mértékben megértem. ha nem lenne ilyen helyzetben, talán az sokkal többet jelntene Neki, mint nekem. pont ebben a kérdésben próbáltunk vona dűlőre jutni ismét, de nem sikerült.

és ennek okán ma kaptam egy sms-t. "csak bocsánatot szeretnék kérni, tudom, hogy most utálsz, vagy semmibe veszel..." NEM!!! nem így van! és nem hiszem azt sem, hogy bocsánatkéréssel tartozik. ha most Ő is hibázott, akkor sem. mert máskor meg én vagyok hibázok. tudjuk mindketten, hogy ezen nem fogunk egy perc alatt dűlőre jutni. viszont én abban is biztos vagyok, hogy ez a kettőnk viszonyát nem fogja gyökeresen megváltoztatni. az, hogy, hogy Ő olyan helyet foglal el az életemben, mint amilyet elfoglal, az nem egy-egy konkrét dolgon fog múlni. olyan szintet ért el a barátságunk, amiben néhány nagyon bizalmas dolgot is megoszt velem. olyan dolgokat, amiket egészen kevesekkel. és én is bármikor rábízom legféltettebb titkaimat is. ez utóbbi persze nem nagy szó, hiszen én elég könnyen megnyílok emberek előtt. részéről ez sokkal nagyobb dolog, amit, azt hiszem illik annyira megbecsülnöm, hogy nem "utálom" vagy "veszem semmibe" egy olyan dologért, ami türelemmel kezelhető. még akkor is így van, ha mindketten tudjuk rólam, hogy türelmetlen vagyok. de pont az ilyen barátságokért érdemes megküzdenünk saját rossz tulajdonságainkkal. és felülkerekedni esetleges bosszankodásainkon.

szóval, ha olvasod, üzenem, hogy Te pont ugyanaz vagy nekem, mint korábban. remélem, hogy Te sem gondolod másként!

szombat és munkanap. ez már rosszul hangzik, de bele kell törődni. gergely pápa óta az első igazán átfogó naptárreform a magyar kormány munkássága. vagy a parlamenté. nem tudom ezt kinek kell ítélni. mindegy is. hány napos egy munkahét kérdésre mostanában az öt, hat, négy, és három válaszok is megfelelnek. végeredményben most itt vagyok, de ezt a szombati munkát nem lehet komolyan venni. ráadásul az én munkahelyem lassan olyan, amit egyáltalán nem lehet komolyan venni. a cég két részre tagolható bizonyos tekintetben. egyik fele gyárt, másik rendben tartja a gyártórészt. én az utóbbinál a karbantartó félnél húzom az igát. (meg lassan a lóbőrt) mi erősen függünk a termelő oldaltól és viszont. most, mikor eljött a szombaton hétfő van, akkor felmerült a kérdés, mi legyen. a termelők már a havi penzumot teljesítették, ezért a vezetés két út előtt állt. (ebből három lett a végére...) 1. szombaton rendesen munkanap és a termelendő anyag kicsiny maradékával elszórakoznak. ez esetben a karbantartás akár otthon is maradhat. illetve csak úgy itt van, hátha valami történik. ez azonban nem igényel teljes létszámot. viszont ez esetben a jövő héten nincs mit csinálni a termelőknek. 2. szombaton a termelés szünetel, karbantartás végzi áldásos tevékenységét zavartalanul. ez ott szünet, itt nem. viszont a jövő héten fél napi munkát kell 4 napra osztani.

megoldás? 3. termelés péntekig belehúz, majd nem jön szombaton. ekkor a karbantartás felvonul, de nem olyan nagyon, mert a termelésnek a jövő héten sincs dolga, tehát a karbantartás még négy napig elhúzódhat. három nap szünettel. ezt először is pénteken egykor találták ki. az emberek kettőig dolgoznak, tehát baromira lehetett tervezni a szabadnapokat. másodszor értelmetlen. a mai munkánk hétfőig/szerdáig pont ráért volna, mert akkor is négy nap lesz rá. na az emberek ennek szellemében is állnak hozzá. van, aki "elfelejtett" bejönni, na neki mondjuk vége lesz szerdán, azt garantálom, de nem csak emiatt.

én is hatalmas lelkesedéssel jöttem, miután éjjel 1:30 kor intettem búcsút msn-cimborámnak (huhh, ha ezen a cimborán kiakad, akkor halálistennő lesújt fakardjaival és végem...), és két majdnem teljes óra alvást abszolválva belátogattam. tettem ezt abban a hitben, hogy főnököm szabin. na ő volt olyan simlis, hogy bejött, mert azt gondolta egy ilyen szombatot nem vesz komolyan senki, tehát marad egy nap szabadsága. (ezzel még harmincötöt számlál mindennel együtt...) végül is ez sem gond, de ma a mostanában szokásos stílusában lebaszott. az indok az, hogy van-e sapka a fejemen vagy sem. legalábbis kábé ez. néha megvillantja, hogy ő a főnök és akkor ilyen. illetve minden nap megvillantja, csak mindig más a célpont.

körbe vette magát olyan alsóbb és középvezetőkkel, akiktől elvárja, hogy menjen a munka de közben nem veszi emberszámba őket. egy jelentős részüket úgy formálta, hogy azok félelmüket egyfajta rajongássá formálják magukban. ők a többség. függnek tőle, lelkükre veszik a lebaszást, neki és nem az ésszerűség által diktált elvárásoknak akarnak megfelelni. (itt gyorsan hozzá is kell tennem, főnököm szakmai hozzáértése teljesen megfelel a feladatnak. bizonyos dolgokban ugyan nem biztos, hogy a legkorszerűbben lát (szervezés, informatikai háttér, adminisztráció...), de a karbantartást el tudja látni, mint vezető.) ők azok, akik jelentenek, ha kell ha nem, mindent megkérdeznek, nem a probléma forrása felől közelítenek, hanem egy másik probléma felől: "mit tegyünk, hogy apu ne basszon le. (végül is ezzel is megoldják a problémát, csak nem azért, mert felmerült, hanem, mert különben...) ők azért a békés pillanatokban igyekeznek közel férkőzni hozzá.

aztán van két ember, akivel nem tud mit kezdeni, ők pozíciójukat tekintve nehezen megfoghatóak és amúgy sem akarnak beállni a sorba. őket figyeli és szemmel tartja, megpróbálja megelőzni a döntéseiket. vagy előre látni. ott egyszerűen nem marad alul, igaz felül sem kerekedhet. viszont a kevés alkalmat, mikor megfoghatók, azt kegyetlenül kihasználja.

nos én nem vagyok a második kicsiny csoportba tartozó. (messze vagyok minden téren onnan.) viszont az első sorba sem vagyok hajlandó beállni. ezt persze tudjuk mindketten. ezért aztán gyakori megjegyzés, hogy "nem kellene! ezt meg kell csinálni! és a te feladatod, ekkor és ekkor legyen meg! és nem érdekel, hogy oldod meg!..." pesze ez 150 decibellel. meg cifrábbak. persze nagyrészt más feladatáról, vagy általam megoldhatatlanról van ilyenkor szó. de a háborúban nem állok vesztésre. ugyanis még egyetlen alkalommal sem veszítettem el a nyugodtságomat. és ez őt rendkívüli módon bosszantja. azon túl minden, valóban számonkérhető feladattal elkészülök. így neki marad az üvöltözés, nekem pedig a mosoly, hogy már megint a vérnyomása...cegény...no és a hab a tortán, hogy ma, mikor a reggeli értekezleten jött a soros leba, akkor nehezedő pillákkal figyeltem. pulzusom felugrott percenkénti 40-re is talán. ő meg nem volt formában, ezért üvöltés helyett, csak normál hangon osztotta az intelmeket, elvárásokat, meg, hogy ő miről mit gondol. na itt nagyot hibázott, mert a kevés alvás és az uncsi szöveg eredménye kapcsán, majd leragadtak a szemeim. pedig ez nem valami fegyver volt. egyszerűen rámtört az álmosság. szerintem ezzel nagyon felidegesítettem. most várom, hogy jöjjön, mert nemsokára eljut hozzá egy infó, minek kapcsán először egyik kollégámat kapja majd el, majd, mivel én is soros vagyok ma, meg némileg engem is érintő kérdésről van szó, jön ide. a műhely végéről fog beüvölteni az irodába. én majd kimegyek komótosan, ártatlan arccal megkérdezem, mi bosszantotta ennyire fel. ő elüvölti, hogy ennek, meg annak meg kéne lenni és miért nincs úgy, ahogy és...majd hogy addig innen senki sehova, míg...ekkor felfedem az adut és közlöm, hogy készen van. mert már a probléma jelentkezése előtt megvolt. ezt persze nem árulom el. ekkor ő nem dícsér, csak annyit mond majd: "ez a szerencséd!" aztán hazamegyünk.

***

tisztelt egybegyültek: pidi/ronaanisu* ajándékra van felterjesztve koragon istennél. az ajándék megvan! ezt azért fontos elmondanom, mert őt nagggyon bosszantja, hogy nem tudja mi az, pedig akarja tudni. és nincs annál gonoszabb dolog, mint közölni, vár a meglepetés, de hogy mi az...még talán azzal tudnám tetézni, ha minden érdeklődő kommentezőnek megírnám e-mailben. hijj, de gonosz tudnék lenni, ha akarnék! :D de nem vagyok! ugye nem? ;)

tilla, nem véletlen azon a részén vagy a holdnak, ahol az a sok tulipán nő? 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -*hogyan ejtsük ronaanisut? roná(rövid á) ániszú vagy ranániszu? vagy más?

csináltam magamnak egy írtó savanyú teát. kicsit meglódult a citromleves üveg a kezemben. hát van ilyen. meg kell is a cévitamin ilyenkor. tegnap reggel még rettenetes bátor voltam. felvettem az extra vékony pulóverem, rá egy kapucnis felsőt, hogy mégis valami a hideg ellen, aztán usgyi dolgozni. ja, mínusz három volt odakint. mondom magamben, ennek a fele se tréfa. elzötyögtem a határútig, fel a metróból, hát ott még hidegebb. na vazze, a végén még fázni fogok. ma már vastagabb pulcsit vettem a kapucnis alá. de hajlok rá, hogy megfogadjam a tanácsát azon kedves ismerőseimnek, akik a kabát, mint hideg ellen védő ruhadarab viseletére hívták fel a figyelmem. csak mit csináljak vele délután? mert akkor baromira nem hiányzik. és a szörnyű az egészben, hogy semmi jóval nem kecsegtetnek a jósok. megjegyzem nem vagyok fázós, de ez a hirtelen jött zima' nem kedvemre való! arról nem is beszélve, hogy a víkendremég esőt is jósolnak. mikor én a gyepen ugrabugrálok rövidnaciban, meg ilyenek. rosszabb esetben a vonal mellett állok és nézem a másik térfél eseményeit. na ezt nem nagyon szeretném!

viszont egy kis pihenés, ahh... mert megint csak rohangálás, jövés-menés. tegnap reggel 3:57-kor kelés, hazaérkezés 21:30 körül, lefekvés éjfél magasságában. aztán nágy óra alvás... nem folyatatom. mint általában.úgyhogy most nagy a dilemma. csütörtökön alvás vagy sör 54-ért? jelzem, mostanság jobban bírkozom az éjszakázással, mint Ronaanisu. bepasizott szerintem! olyan ám! :D

ma az egyetlen és legfontosabb dolog kerül bejegyzésre! minden más eseményt majd holnap posztolok, addig ráér, de reggelre virradóra valaki...

(van még más is...

 ...de nem árulom el...

 ...ráér...

 ...majd egyszer...

 ...személyesen...

 ...és meg fogsz...

 ...lepődni :D)

na igen, a leges... megint bölcsebb lesz. a pontok helyét nem töltöm ki, mindenki amit gondol. (tudom, hogy még elpirulna, ha leírnám, ami nekem jutott eszembe!) szóval boldog szülinapot! ...mert megérdemled! :D

szóval, mikor megismertem Pidi volt, aztán Yazoo, meg Reno, most Ronaanisu. de bárhogy is hívta magát, nagyon jó volt vele eltölteni az időt. remélem ez még sokáig lesz így!

na és aki rosszat mer gondolni a pontok helyére... jajj annak!

váóváóváó. hazaértem a mai gigameccsek után. hááát, mit is mondjak. tegnap óta mindenki oltogat, hogy budapest legbalhésabb pályája, első a második ellen, satöbbi. és persze mindenki aggódott, hogy mi lesz ott. az első meccstől is óvtak, ahol ugyanaz a hármas vezetett, csak én még partjeleztem. azon két sárgalap volt, valamint egy őrült főrendező, akinek a feladata nem más volt, mint a rend fenttartása. (ezért is FŐRENDEZŐ). nos ő volt a mecscen a legnehezebben kezelhető tag. első meccs szünetében jött megkérdezni tőlem, mint partjelzőtől valamit, amit mellesleg nem nekem kellett volna megítélnem. legfeljebb segítséget nyújthattam volna a játékvezetőnek. mellesleg segítettem is, legjobb tudásom szerint, csak épp ez pont az ellenkezője volt, mint a főrendező elképzelése. amúgy az esettől hat méterre voltam. ő hatvanra. előttem senki. előtte huszan, meg a porfelhő. (ez a pálya a legkoszosabb/porosabb egész budapesten, sőt, az országban.) nos a mi főrendezőnk megkérdezte (gusztustalan, primitív stílusban), hogy a másik meccset (első a második ellen) ugye nem én vezetem. de bizony, hangzott az önelégült és kellően idegesítő válaszom. (nem volt ez véletlen.) na erre közölte, hogy akkor ő sajnos nem tud felelőséget vállalni a rendért. (ő még mindig a főrendező...) na, gondoltam, csak nem fog olyan nagy gondot okozni, ha ne számíthato rá, hisz eddig is csak szidta a játékvezetést. na meg a vendégeket. jött a főmeccs. (közte egy óra szünet, mert ilyen okosan kötötték le a meccset.) nos ettől kellett rettegni. a meccs, kábé, mint egy sörözés. baráti hangulat néha a kispadról egy-egy bekiabálás, de semmi olyan, ami miatt aggódni kellene. alamikor adtam egy sárgát, hogy ne unatkozzunk. azon se volt sok vita. meccs vége felé már azt kérdezgették, ugyan mikor szándékozom lefújni. nos nem hosszabbítottam túl sokat. mindenki elégedett volt a nulla-nulla után. egy ember volt picit sértődött. igen, igen, a mi főrendezőnk. hát istenem, mindenki nem lehet boldog...

sikerült N.G. sporttárssal beülnünk még sörözni, majd épp hazaértem bordás tábornok eseteire. ma se sok minden történt az idétlenségen kívül. meg a terrorista-kiírtáson kívül. ami olyan mellékszál szerű volt. most megfürdök, és talán még reno kartársnő is megjelenik msn-en. mert tegnap nem láttam...

olvastam az indexen, hogy jön a hideg, meg a szél, mag az eső. sőt, azt írták, ők már azt is tudni vélik, mi lesz 23. után, de nem merik leírni. ma szép őszi idő volt. tényleg. igaz nem kánikula, de szép. igaz, mikor a meccs második félidejében percekig kellett állmom az oldalvonal mellett, kicsit kevésnek éreztem a mezt (aláöltözetlenül) és a rövidnadrágot. tíz fok volt. a meccset inkább hagyjuk. semmi. tényleg semmi. elment az idő és kész.

kéne még alakítani a blogomon. már félig meddig meg is vannak a tervek a fejemben, csak kicsit lusta vagyok. tehát ebből ma nem lesz semmi. utálom, hogy ilyen lusta tudok lenni. pedig unatkozni sem szeretek, szóval olyan ez, hogy valamit kell tennem, csak nem mindig az izgat, amit valóban tenni kellene. érthető ez? nem? mindegy, én értem. jó lenne az elképzeléseim szerint alakítani a blogot, unatkozni sem akarok. látszólag adott minden, de azért se. na majd, lesz ez is valahogy. vagy felbosszantom magam és megcsinálom mégis.

halogatásról jut eszembe! blszben idéntől nem a csapatok közvetlenül fizetnek, hanem átutalással kapjuk a pénzt. illetve nem kapjuk. én például a szeptember 29-30-ai hétvége meccseiért sem kaptam pénzt. egyre több a gond ezzel az egésszel, ha ez így megy tovább, abbahagyom.

tegnap előtt majdnem teljesen sikeres napot zártam. megpróbálok időrendben haladni. reggel munkába jövet semmi extra, azonban bent nyugodt, csendes nap. főnököm nyugodt, nem üvölt. és a munka is halad, úgyhogy nekem sem kell senkivel vitáznom. aztán jut időm, hogy elkezdjek egy-két dolgot összeszedni a blogomhoz, ami később oda is került. közben Pidivel levelet váltunk, ami nagyon jó, mert minden rendben utána. (mondjuk előtte sem volt baj, csak én voltam kicsit gyagya :D) délután a blog további csinosítása és egy szökés epizód megtekintése a menü, majd elmentem röpimeccsre. ott vár a játékvezető ellenőr. ez már kevésbé jó hír, de különösebben nem izgatom magam. meccs simán lemegy, és az ellenőr is agyon dícsér.

boldogan megyek haza, ahol Pidivel még msn-ezni is sikerül. közben (persze jóval ezelőtt, csak kifelejtettem) megkeresett egy volt tanárnőm, hogy van a suliban egy osztály, akik az ő "szíve csücskei". na most ezeknek szalagavatójuk lesz és mivel ő jót akar nekik, megkeresett engem. bennem bízik. hát ez jól esett. mondjuk az sokat segítene, ha inkább az idő istene lennék, mert e téren bizony vannak nyitott kérdések.

na és Piditől eszméletlenül jó zenét kaptam. olyat, hogy megfeledkezve úri neveltetésemről elengedtem magam, és olyat mertem mondani... :P (ugye?) aztán nyugovóra térés előtt megnéztem, hátha már láthatóak a hétvégi meccsek. láthatóak voltak. keresztbe verték mindkét napom, borzalmas csapatokkal. áááá. pedig már terveztem, hogy felteszem a kérdést a hétévgi mozival kapcsolatban. de most picit át kell gondolnom. szombaton kb héttől érek rá... jó, hogy ezt már éjfél után néztem meg. így a tegnapi napot piszkítja, nem a tegnap előttit.

 M Á S N A P

tegnap aztán inkább kaotikus napom volt. nyugodt meló, majd haza, közben vásárlás. aztán szinte a munkahelyemig vissza és röpimeccs. onnan a nagyvárad térre és buli. hajnali kettő körül értem haza. szinte hihetetlen helyen voltunk. sztyúdent parti, ami annyit jelentett, hogy diákkal a beugró féláron volt. na ez mondjuk nem érintett, így a teljes háromszáz forintot ki kellett csengetnem. hja, gondolkodtam is sokat. és bent egész este a sör 54 (!) forint. egy korsó csapolt sör ötvennégy forint! őrület. nem kellett félteni, kihasználtam az alkalmat.

ezek hatására nem kicsit vagyok álmos. ráadásul, most nem volt olyan szerencsém, mint legutóbbi hajnalig tartó bulizásomkor, nem akadt senki msn-en, aki segített volna ébren maradni. nem hiába, vannak pótolhatatlan emberek! (akarom mondani istenek!)

míg a blogomat szépítgettem még egy ici-picit, addig megnéztem a dallas cowboys - buffalo bills amerikai foci meccset. életem legizgalmasabb és fordulatosabb utolsó néhány perce volt. én nem is tudnám itt hirtelen visszaadni, mi minden történt ott. akit valóban érdekel, az a »www.nfl.hu« oldalon meg fogja taláni a meccs beszámolóját. esetleg angolul az »nfl.com« még tartalmasabb.

»itt« még egy videó is található minderről. lényeg, hogy az utolsó két másodpercen állt az óra, amikor még kétszer változott a győztes kiléte... 

ezeket pedig nem másutt, mint a showtime honlapján találtam. nem rossz az az oldal!

»ez az«

nem csak a tartalom, de a kinézet is teljesen rendben van! 10 pont.

tilla, gyűlik a dexter, ha van egy lemeznyi, megkapod!