ma asszem egy életre elásom magam Erpíínél. de csak lassan a testtel, jussunk csak apránként el az utolsó cseppig!
reggel 03:57-kor (CET) két világcég a nokia és lord of the universe ltd (én) együttműködésére láthatott gyönyörű példát bárki, de nem látott senki, mert kevesek vannak ilyenkor ébren. legfeljebb a titkos rajongólányok, akik álmomat is lesik az ablakból. szegények megáztak. na mindegy, lényeg, hogy a finn cég terméke finoman zengeni kezdte az open up című nótát, mire is a lord of the universe ltd felébredt. nem mondom, hogy Koragon istenség nanoszekunumok alatt boot-olt fel, de azért zökkenőmentesnek nevezhetjük a folyamatot. a reggeli általános tevékenységek közben az jutott eszembe, ma nem nagyon kellene erőltetnem a munkát. hogy miért? csak. ezzel a vidám gondolattal teleportáltam magam annak a szerencsés munkáltatónak a telephelyére, akinek megengedem, hogy alkalmazzon. mivel ilyen virágos jó kedvem volt, a reggeli első jelenésem alatt egyetlen beosztottamat sem fenyegettem izzó vassal, kerékbetöréssel, stb. csak vidáman kezet nyújtottam, hogy az ő napjuk is jól induljon. majd irodámba vonultam és némi trimethylxanthine magamhoz vétele után neki kezdtem a tervezett munkának, vagyis a semmittevésnek. csak egy-két weboldal megtekintésével szakítottam meg e nemes tevékenységet.
annyira jól csináltam mindezt, hogy hipp-hopp hét óra lett. hogy másoknak is jó legyen, felmentem a reggeli értekezletre és boldogságot hoztam még néhány ember életébe puszta jelenlétemmel. kicsivel ezután félbe kellett szakítanom a semmittevést, mert embereim egy része munkáért könyörgött. az azonnali halál és a kegy között tipródtam egy negyed szemvillanásnyit. majd - mértéktelen empátiámról is tanubizonyságot tegyek - munkát, s ezáltal kenyeret adtam a kezükbe. ezzel végeztem is mára.
megtekintettem még egy dexter epizódot is, mert valamivel ki kell tölteni a napot. és Ronaanisu valamint Erpíí blogjaira vetettem pillantásokat. előbbi hölgy már tegnap óta semmi jelet nem adott maga irányából, de ennek az APEH lesz az oka. velük később még számolok ezért! ellenben oldalán a másik fent említett perszóna (személy) és közöttem kommunikáció alakult ki. nagyon finoman fogalmazok, ha azt írom kóstolgat. a kisasszony szemtelenül fiatal kora ellenére, szemtelenül pimasz megjegyzéseket tud tenni, amin egyszerű halandók tán még meg is sértődnének, de én igen jól szórakozom. fura mód, mikor már majdnem lehetetlen irányba terelem a kommunikációt, akkor valami fondorlatos módon ismét piszkálódni tudott. rájöttem, az a fegyvere, hogy amikor nincs válasz, akkor csak úgy kioszt és kész! ez nagyon vicces. ugyanakkor persze bosszant, hogy miért ne én kerekedek felül?! de rettentően élvezem a játékot, úgyhogy egészen megkedveltem a kommenteket, amelyekben nemnormális, perverz, idióta, satöbbi vagyok. mert vicces ez az egész, és ahogy én, úgy ő sem sértődik meg, ha egy szurka ül.
talán csak a gumicukor birtoklásom volt az a pont, ahol éreztem egy kis reccenést a tükörsima felszínen. és emiatt indítottam azzal, hogy most végképp elásom magam. gyanítom ugyanis, hogy nem csak én vagyok erpííí blogjának rendszeres látogatója a családban, hanem anyukám is. ugyanis kint a konyhában épp egy fél mázsányi töltöttkáposzta esik hőkezelés alá. na és a hölgy ezután vágyakozott a minap. nos én már látom, hogy mikor hazaérkezem, akkor egy kisebb talicskányit tolok be a tévé/szgép elé, és a legutóbbi portyámon beszerzett Teleki féle Villányi Cabernet Sauvignonnal egyetemben belehelyezem piciny arcocskámba. közben persze végtelen szeretettel gondolok mindkét hölgyre, akiket fentebb megemlítettem. sőt, akár beszélgetek is velük msn-en. közben pedig frissen szerzett audiovent albumomat fogom hallgatni!
