szombat és munkanap. ez már rosszul hangzik, de bele kell törődni. gergely pápa óta az első igazán átfogó naptárreform a magyar kormány munkássága. vagy a parlamenté. nem tudom ezt kinek kell ítélni. mindegy is. hány napos egy munkahét kérdésre mostanában az öt, hat, négy, és három válaszok is megfelelnek. végeredményben most itt vagyok, de ezt a szombati munkát nem lehet komolyan venni. ráadásul az én munkahelyem lassan olyan, amit egyáltalán nem lehet komolyan venni. a cég két részre tagolható bizonyos tekintetben. egyik fele gyárt, másik rendben tartja a gyártórészt. én az utóbbinál a karbantartó félnél húzom az igát. (meg lassan a lóbőrt) mi erősen függünk a termelő oldaltól és viszont. most, mikor eljött a szombaton hétfő van, akkor felmerült a kérdés, mi legyen. a termelők már a havi penzumot teljesítették, ezért a vezetés két út előtt állt. (ebből három lett a végére...) 1. szombaton rendesen munkanap és a termelendő anyag kicsiny maradékával elszórakoznak. ez esetben a karbantartás akár otthon is maradhat. illetve csak úgy itt van, hátha valami történik. ez azonban nem igényel teljes létszámot. viszont ez esetben a jövő héten nincs mit csinálni a termelőknek. 2. szombaton a termelés szünetel, karbantartás végzi áldásos tevékenységét zavartalanul. ez ott szünet, itt nem. viszont a jövő héten fél napi munkát kell 4 napra osztani.
megoldás? 3. termelés péntekig belehúz, majd nem jön szombaton. ekkor a karbantartás felvonul, de nem olyan nagyon, mert a termelésnek a jövő héten sincs dolga, tehát a karbantartás még négy napig elhúzódhat. három nap szünettel. ezt először is pénteken egykor találták ki. az emberek kettőig dolgoznak, tehát baromira lehetett tervezni a szabadnapokat. másodszor értelmetlen. a mai munkánk hétfőig/szerdáig pont ráért volna, mert akkor is négy nap lesz rá. na az emberek ennek szellemében is állnak hozzá. van, aki "elfelejtett" bejönni, na neki mondjuk vége lesz szerdán, azt garantálom, de nem csak emiatt.
én is hatalmas lelkesedéssel jöttem, miután éjjel 1:30 kor intettem búcsút msn-cimborámnak (huhh, ha ezen a cimborán kiakad, akkor halálistennő lesújt fakardjaival és végem...), és két majdnem teljes óra alvást abszolválva belátogattam. tettem ezt abban a hitben, hogy főnököm szabin. na ő volt olyan simlis, hogy bejött, mert azt gondolta egy ilyen szombatot nem vesz komolyan senki, tehát marad egy nap szabadsága. (ezzel még harmincötöt számlál mindennel együtt...) végül is ez sem gond, de ma a mostanában szokásos stílusában lebaszott. az indok az, hogy van-e sapka a fejemen vagy sem. legalábbis kábé ez. néha megvillantja, hogy ő a főnök és akkor ilyen. illetve minden nap megvillantja, csak mindig más a célpont.
körbe vette magát olyan alsóbb és középvezetőkkel, akiktől elvárja, hogy menjen a munka de közben nem veszi emberszámba őket. egy jelentős részüket úgy formálta, hogy azok félelmüket egyfajta rajongássá formálják magukban. ők a többség. függnek tőle, lelkükre veszik a lebaszást, neki és nem az ésszerűség által diktált elvárásoknak akarnak megfelelni. (itt gyorsan hozzá is kell tennem, főnököm szakmai hozzáértése teljesen megfelel a feladatnak. bizonyos dolgokban ugyan nem biztos, hogy a legkorszerűbben lát (szervezés, informatikai háttér, adminisztráció...), de a karbantartást el tudja látni, mint vezető.) ők azok, akik jelentenek, ha kell ha nem, mindent megkérdeznek, nem a probléma forrása felől közelítenek, hanem egy másik probléma felől: "mit tegyünk, hogy apu ne basszon le. (végül is ezzel is megoldják a problémát, csak nem azért, mert felmerült, hanem, mert különben...) ők azért a békés pillanatokban igyekeznek közel férkőzni hozzá.
aztán van két ember, akivel nem tud mit kezdeni, ők pozíciójukat tekintve nehezen megfoghatóak és amúgy sem akarnak beállni a sorba. őket figyeli és szemmel tartja, megpróbálja megelőzni a döntéseiket. vagy előre látni. ott egyszerűen nem marad alul, igaz felül sem kerekedhet. viszont a kevés alkalmat, mikor megfoghatók, azt kegyetlenül kihasználja.
nos én nem vagyok a második kicsiny csoportba tartozó. (messze vagyok minden téren onnan.) viszont az első sorba sem vagyok hajlandó beállni. ezt persze tudjuk mindketten. ezért aztán gyakori megjegyzés, hogy "nem kellene! ezt meg kell csinálni! és a te feladatod, ekkor és ekkor legyen meg! és nem érdekel, hogy oldod meg!..." pesze ez 150 decibellel. meg cifrábbak. persze nagyrészt más feladatáról, vagy általam megoldhatatlanról van ilyenkor szó. de a háborúban nem állok vesztésre. ugyanis még egyetlen alkalommal sem veszítettem el a nyugodtságomat. és ez őt rendkívüli módon bosszantja. azon túl minden, valóban számonkérhető feladattal elkészülök. így neki marad az üvöltözés, nekem pedig a mosoly, hogy már megint a vérnyomása...cegény...no és a hab a tortán, hogy ma, mikor a reggeli értekezleten jött a soros leba, akkor nehezedő pillákkal figyeltem. pulzusom felugrott percenkénti 40-re is talán. ő meg nem volt formában, ezért üvöltés helyett, csak normál hangon osztotta az intelmeket, elvárásokat, meg, hogy ő miről mit gondol. na itt nagyot hibázott, mert a kevés alvás és az uncsi szöveg eredménye kapcsán, majd leragadtak a szemeim. pedig ez nem valami fegyver volt. egyszerűen rámtört az álmosság. szerintem ezzel nagyon felidegesítettem. most várom, hogy jöjjön, mert nemsokára eljut hozzá egy infó, minek kapcsán először egyik kollégámat kapja majd el, majd, mivel én is soros vagyok ma, meg némileg engem is érintő kérdésről van szó, jön ide. a műhely végéről fog beüvölteni az irodába. én majd kimegyek komótosan, ártatlan arccal megkérdezem, mi bosszantotta ennyire fel. ő elüvölti, hogy ennek, meg annak meg kéne lenni és miért nincs úgy, ahogy és...majd hogy addig innen senki sehova, míg...ekkor felfedem az adut és közlöm, hogy készen van. mert már a probléma jelentkezése előtt megvolt. ezt persze nem árulom el. ekkor ő nem dícsér, csak annyit mond majd: "ez a szerencséd!" aztán hazamegyünk.
***
tisztelt egybegyültek: pidi/ronaanisu* ajándékra van felterjesztve koragon istennél. az ajándék megvan! ezt azért fontos elmondanom, mert őt nagggyon bosszantja, hogy nem tudja mi az, pedig akarja tudni. és nincs annál gonoszabb dolog, mint közölni, vár a meglepetés, de hogy mi az...még talán azzal tudnám tetézni, ha minden érdeklődő kommentezőnek megírnám e-mailben. hijj, de gonosz tudnék lenni, ha akarnék! :D de nem vagyok! ugye nem? ;)
tilla, nem véletlen azon a részén vagy a holdnak, ahol az a sok tulipán nő?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -*hogyan ejtsük ronaanisut? roná(rövid á) ániszú vagy ranániszu? vagy más?
