az ókori mitológikus művekben a dráma mindig ott kezdődött, mikor valaki magára haragította az isteneket. aztán lehetett hosszú vontatott száz meg száz oldalakat hajókázni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. ezzel a ténnyel már reggel is tisztában voltam. sőt már régesrég tudom. ennek ellenére ma magamra haragítottam egy istent. illetve istennőt. nem is akármilyet. a halálét. ezzel kapcsolatban szokták mondani, hogy semmi jót nem említ a nagy álmos könyv ilyen esetekre. meg, hogy most már inkább ne nagyon barátkozzunk, mert lehet, hogy rendes csávó vagyok, de azért mégis rossz vicc az ilyesmi.

hogy tilla is értse, kifejtem! :D reggel a fejembe ötlött, hogy Ronaanisu istennő születésnapja kapcsán áldozatot mutattam volna be, de akkor az nem jött össze. már régesrég pótoltam volna e tettet, de csak nem sikerült. hát gondoltam felkerekedek és paripám hátán megmásszuk az olümposzt, esetleg olimposzt. tehát felültem a bringámra és pomázig le se szálltam róla. tervem szerint a kissé pocakos kék zakós portás bácsinak a kezébe nyomtam volna kis csomagomat, egy levélke kíséretében, melyben többek között az szerepelt, az átvett tárgyakkal kapcsolatos észrevételt akár azonnal a kapu előtt reszkető "futár" számára át lehet adni. ezzel az istennő kezébe helyezve a döntést, hogy akar-e érintkezni a nyamvadt futárral. hiszen, nem szép dolog kivenni a döntést egy istennő kezéből. hiszen ez kicsit galád dolog. ráadásul nem rajong ezért. (ugyan ki tenné) ám tervembe hiba csúszott. a felderítő csapatokat az ellenség elfogta, megkínozta és megölte. így tökéletes helyismeret nélkül kellett végrehajtanom az akciót. és fogalmam sem lehetett a nyilvánvaló tényről: az istenek hegyén nincs recepció!

improvizálnom kellett hát. dexter nem lenne rám büszke, mert a kíváncsiságom elhatalmasodott felettem, és jack bauer vagy még inkább bordás őrnagy durrbele módján telefont ragadtam és kicsaltam az istennőt a szabadba. (a tudakozó tudja az olümposz számát!) volt meglepetés az kétségtelen. persze tudtam, hogy a kész tények elé történő állítás meglepetést szül. szerencsére gyarló életem, akkor ott még meghagyta, de valószínüleg gonosz tettem bütetésért kiált. állok elébe, hiszen hibámra kevés mentség van. tudtam mit teszek, tudtam, mit okozok ezzel. DE!!! nem így terveztem, és csak a jószándék vezérelt. most meg majd igyekszem jóvá tenni...ha lehet. (lehet?)