ez van

délután óta azon gondolkodom, hogy mit felejtettem el blogolni. biztos nem volt nagyon fontos. viszont most éppen az olasz kupát nézem, pontosabban az inter-genoa meccset. az inter hosszú percek óta emberelőnyben, de gól nincs, pedig "tizi" is volt. a kommentátor (ismeretlen, sportklub) és a csetelők a csatorna oldalán egyre másra adják a tanácsot murinho-nak. pedig elég furfangos ember ez a portugál, tudja ő, miért ücsörög ibra a padon. amúgy josé-t valaki vagy nagyon bírja vagy utálja. én inkább az előbbi táborba tartozom, pedig a csapatainak nem nagyon szoktam szurkolni. de valahogy érdekes, izgalmas figura a ballonkabátjában, a nyilatkozataival, meg a kis cetliken átadott taktikai üzeneteivel.

no, de ha már foci, akkor a hétvégi mu-chelsea derbi, mert az több szempontból is érdekes volt. egyfelől a manchester meglepően simán lépett át a cselszkin. nem a győzelem, hanem a különbség volt a meglepő. (3-0). ettől még nem írnék, még akkor sem, ha nyertem a meccsel a sportingbeten. de! az index itt, azt írja: "A Manchester United kitervelte a tökéletes szögletvariációt, gólt szerzett, de a bíró visszafújta az akciót. Senki nem érti, miért." no én értem, egyfelől. azért mert nem tudta a szegény zászlós spori, mi is történt. persze figyelhetne jobban, de nem tudta. másfelől viszont kábé három éve egy utánpótlástornán ugyanezt láttam már testközelből egy szlovák ifi csapattól, szóval nem talált ki semmit a mu. (akik, nem tudják, mi történt, azoknak röviden annyi, hogy egyik játékos leteszi a labdát a szöglethez, majd picit megmozdítja, mintha igazítaná, majd otthagyja. úgy tesz, mintha átadná a lehetőséget a csapattársának, aki elkezdi vezeti a labdát.)

de el a focitól a szünet idejére. ma a mellettünk lévő lépcsőházhoz megérkezett vagy 10 tűzoltóautó. történt, hogy egy idősebb néni rágyújtott, majd lefeküdt. részletek az interneten. a néni nincs jól, a lentebb lakók szétáztak, de én jól megúsztam.

sűrűbben kellene posztot írnom, de valahogy mindig van más, amivel eltölthetem az időmet. csak tudnám, mi az. na mindegy. szóval válság meg gázvita ide vagy oda. mi a hétvégén is jól szórakoztunk. elmentünk csili egyik csapattársnőjéhez pálinkázni. a tervek szerint később tovább mentünk volna bulizni is, de ebből már nem lett semmi. jelzem a buli ivararánya a következő volt. 4 fő lány, 3 fő (üveg) pálinka, 1 fő én, és egy csomó sör. kimondottan jól éreztem magam... ezen kívül valymi kevés említésre méltó dolog jut eszembe. persze lenne mit csinálni. a szobám várja a nagy átalakítást, de sehogy sem akaródzik nekifogni. minden nap két-három tárgyat megmozgatok, hogy a lelkiismeretem rendben legyen, de így sosem jutok a végére. na de talán majd visszaolvasva ezeket a sorokat, megjön az ihlet. vagy nem, de ez biztos.

és van  az osztálytalálkozó biznisz. mivel egy ponton (15 ember) a dolog megrekedt, most egyesével írok e-mailt azoknak, akik a levlistára valami érthetetlen okból nem iratkoztak fel. amúgy azt hiszem, hogy olyasmi lehet a háttérben, hogy vagy a levelező programjuk tekinti levélszemétnek a gugligrup levelet, vagy ők maguk dobták ki olvasatlanul. esetleg konstatálták, hogy ok levlista, meg osztálytalálkozó és majd most jön a sültgalamb. azután megpróbálom felkutatni a maradék néhány osztálytársunk elérhatőségét is.

és akkor íme a nem egészen normális osztályunkról egy sztori, hogy tilla, (aki lehet, hogy könyvet ír???) ne reklamálhasson. szóval volt nekünk egy osztálytársunk a vikike. (hím!) szóval neki valahogy a játékkatonás dolgok picit elferdítették az a szellemi fejlődésének normális menetét. valahogy úgy lehetett ez, hogy kiskorában a kádban játszott a katonáival, mikor beleesett a hajszárító és valami militáns mutáción esett át.

szóval ez a mi vikink rendszerint hadban állt mindenkivel. ez a mindenki az osztály többi tagja, más osztályok tagjai és a tanárok, valamint egyéb látható és láthatatlan ellenségek voltak. történt egyszer, hogy szakrajz órára készülődtünk. vagyis a terem előtt hevertek szanaszét a cuccaink. mikor is a tanár jelezte, hogy mindenki húzzon a rákba, mert itt most nekünk nem lesz óra. helyette egy másik osztálynak lesz valami lemaradás okán. ott várakoztunk még egy kicsit, hogy a többiek is megtudják a hírt, mikor megjött a mi vikink. felkapott egy rajzhengert, hogy bemenjen órára. mi meg merő véletlenségből nem jeleztük, hogy ezt nem nagyon kellene. nos a kolléga belépője a követező képpen nézett ki. vállára vetette a rakétavetőt rajzhengert, berúgta az ajtót és agyonlőtte a láthatatlan ellenséget. a meglepetés az volt, hogy az ellen nagyon is látható volt. és a válaszcsapás sem maradt el. a tanár finoman jelezte, hogy a hadászati tevékenység megtorlása következő órán lezajlik. mi meg jót röhögtünk.

iscream tillának boldog névnapot. több okból is azt gondolom, érintett e kérdésben. ha pedig már itt tartunk, akkor beszámolok az osztálytalálkozónk alakulásáról. a helyzet az, hogy alkottam egy osztálynévsort. fejből. olyan ez, mint apukáméknak és a kicsit korábbi generációnak az aranycsapat. ők álmukból is vágták: grosics - buzánszky- lóránt - lantos - bozsik - zakariás - budai - kocsis - hodegkúti - puskás - czibor. nos én a mai napig hasonlóan vagyok a bai - baksa - balázs...névsorral. gond nélkül megalkottam a bő névsort. azért bő, mert érettségi után néhány fővel kevesebben lettünk, mert az ötöd évet már nem mindenki töltötte ki. (2 fő) szóval megvolt a névsor, készítettem egy levelező listát és mentek is a mélek. eljutottunk 13 jelentkezőig, majd picit megállt a dolog. pedig néhány korábban másfelé menő osztálytársnunk neve is előkerült. néhány nap múlva megpróbálok mindegyiküknk külön-külön e-mailt küldeni, és közben várom, hátha kapok még néhány olyan címet, ami eddig nem volt birtokomban. röviden ennyi.

kicsit globálisabb kérdések is akadnak felénk. izrael már-már szokásos háborúját vívja. persze a palesztín az ellen. mivel vallási és politikai kérdéseket eddig sem és ezután sem feszegettem ezeken az oldalakon, most sem fogok ebbe a kérdésbe belemenni, de az azért elgondolkodtató, hogy izrael pont ott van ahol, és minden szomszédja ellensége.

minket jobban érint a "nagy gazdasági válság". bízom benne, hogy a seldon-terv működik és jön a felvirágzás. aki nem olvasott asimovot és alapítványt, annak ez nyílván semmit nem mond, de én most tettem le a trilógiát harmadszor, szóval "hiszek a tervben"! no de még nagyobb baj, hogy itt a zimankó, ami remek kis gázvitával párosul, hogy európa egy részén azért mindenki megtanulja, hol is van a helye. itt megint érdekességre hívnám fel a figyelmet. már nem először üti fel a fejét az orosz-ukrán gázviszály. a cég, amely nekem is munkaadóm, egy "keleti" nagy vas-alumínium-gáz konszern. és decemberben a nagy válságra hivatkozva kitalálták, hogy mindenki maradjon csak otthon januárban, majd kifizetnek, mintha dolgoznánk. így is lett. aztán beütött a gáz-krach. az nyilván csak véletlen, hogy most első körben kényszerpihennénk, mert akkora a napi gázfogyasztásunk... (említettem, hogy egy ukrán-orosz tulajdonosváltás zajlik éppen felénk?) de innen minden következtetés csak spekuláció és összesküvés elmélet lenne.

hirtelen ennyi jut eszembe. jóccakát mindenkinek!

nos boldog új évet mindenkinek. íme 2009 első bejegyzése tőlem. szilveszterem jól telt, köszönöm a kérdést. barátainknál voltunk és amolyan nyugdíjas szilvesztert tartottunk, de ilyen is kell, öregszünk. majd már másnap, elsején délután egy másik ismerősnél morzsaparti volt. ott egészen sokan összejöttünk és gigászi activity összecsapásban bezsebeltem az idei első didalt, bálinttal az oldalamon. ő a volt osztálytársam.

és, hogy továbbra sem a pihenés legyen a főszereplő az idén, elmentem az év első röplabda eseményére. (legalábbis nem hiszem, hogy hamarabb rendeztek volna máshol) a helyszín érd, és az esemény a 2009 perces röpitorna. 2-án 9-kor belefújtam a sípba és csabi kollégám 3-án délután (értelemszerűen 2009 perc elteltével) lefújta az eseményt. akik még nem elég frissek, azoknak kiszámolom, több, mint 33 óra folyamatos sportolásról van szó. a kék és a fehér alakulat csapott össze, oldalanként 5-5 egységre bontva. mindenki játszott negyven percet és csere és másik két hatos lépett pályára. érdekes volt megfigyelni, hogy péntek délelőtt, mindenki, ami kb 100 embert jelent állandóan a tornateremben sürgött-forgott, pályára lépés előtt 20-25 perccel már melegített. aztán éjjelre már látszott a fáradtság, de a különböző pihenőszobákban még nem lehetett igazán aludni, mert még beszélgetés, kártyázás, ivás (ejnye egy sporteseményen!) zaja nem hagyott aludni senkit igazán. de hajnalra már alig-alig lehetett az éppen játszókon kívül embert találni a teremben. majd a végére ismét felpörögtek a legtöbb játszmagyőzelemért versenyben lévő csapatok, míg a többiek már visszafelé számolták a perceket és inkább csak túlélni akarták a perceket.

jómagam 12 órányi meccset vezettem. hárman voltunk, általában 2 meccs vezetés után négy pihenő jutott, kivéve, mikor valaki eljutott aludni, akkor mindenki többet vállalt. összesen két órát tudtam aludni, azt is elég zaklatott körülmények között. pulcsival takarózva, egy fél tornaszőnyeg és a linóleum kombóján, 20 másik ember társaságában, egy osztályteremben, ahol azért volt némi mozgolódás. ennek köszönhetően a második nap délutánján már nem bántam volna, ha gyorsabban halad az idő, de végül kihúztuk. ügyesek vagyunk!

annyira telezabáltam magam karácsonykor, hogy nem fértem a billentyűkhöz a hasamtól. volt jézuska, hozott remek ajándékokat. mi pedig csilimmel idén a kreatív vonalat választottuk. gyakorlatilag mindenki általunk készített, vagy alakított cuccot kapott. festettünk fűszertartót, képkeretet, üveget és sok egyéb szépet. és körbe is utazuk szépen a családjaink itt-ott elszórt tagjait. és ettünk. illetve ETTÜNK. volt, ahol a desszerteken kívül öt fogást tettem az arcomba. nem voltam utána éhes. ha idén már nem tenném itt tiszteletem - amire lássuk be van esély -, akkor mindenkinek boldog új évet!

ráadásul video, vicces:

hogy folytassam a megkezdett sort. gondoltam, mielőtt elvágtatok csilimhez karizni, még minden elvetemültnek, aki képes a blogomat olvasgatni karácsony környékén, boldogat kívánok! már kaácsonyt, meg akár olvasást is. szóval mindenki kapjon annyi és olyan ajándékot, amilyet és amennyit csak szeretne, és mindenki, akinek vettetek, csináltatok, adtatok, az legyen tőle nagyon boldog! hajrá pirosruhás/jézuska/stb! ideje belehúznod!

csavi

teljesen véletlenül az elmúlt két poszt címe úgy kezdődött, hogy valami... aztán voltunk a röpis jv teammel moziban. tavaly karácsonykor is volt egy hasonló mozizás, úgyhogy ez már-már hagyománnyá lett. a film a valami amerika második epizódja volt. ritkán gondolom úgy, hogy egy film második része van olyan, mint az első, de most ez a helyzet állt elő. sikerült a történetet megfelelő (értsd: nem túl erőltetett) módon továbbgörgetni. a szereplőgárdát megtartani, sőt tompos kátja és csuja imre (íízirájder öcsém) személyében még hozzátenni is sikerült az első részhez. zenében sem maradnak el az első résztől, és a poénok is ütősek. és akinek ez nem elég, azoknak ott van oroszlán szonja egy darab tangában. eddig sem gondoltam, hogy sok takargatnivalója van, de most már biztos vagyok benne!

vasárnapi mozizás óta egyetlen programunk volt. karácsonyi forgatagban agybajt kapni. sikerült! botrány, mennyi ember van a városban. egyszerűen elviselhetetlen! legközelebb elmegyek hawaii-ra karácsonykor, és mojito-t szürcsölök a tengerparton!

na most hirtelen a tököm karácsonyi hócipőm is tele lett. konkrétan bőhm györggyel. lement a szombat esti hőemelkedés gigadöntőjének első tánca. ül egy táncverseny zsűrijében és közli, a slowfox unalmas. majd azt is, a múltkor az angol keringőre hitte, hogy unalmas, de összekeverte a két táncot. namost ez a műsor alapvetően a tíz versenytáncra épül. szóval, ha valaki uncsinak találja a versenytáncok valamelyikét, akkor ne nézze. ráadásul a technikailag legnehezebb standard táncot. mert ő só elemeket akar látni. a produkciót nem akarom minősíteni, de alig volt benne verseny slowfox. tele volt show elemmel. ha unja ne nézze, nem győzöm hangsúlyozni. és a négy negyedes slowfoxot, ami stílusában teljesen elüt a háromnegyedes keringőtől meg kellene tudni különböztetni. de ha nem, akkor ne mondjon véleményt. pláne ne sok milláért. quickstepbe pedig ne akarjon akrobatikus elemeket.

bőhm gyuribá egy begyepesedett, vén hülye dilettáns! a műsorban pedig a három műsorvezető egy állandó csonkaandris fricskázás megy, ami végül jó is lehet. biszont az állandóan erőltetett karácsonyi hangulat uncsi! helló karácsony!

ma megkezdtem a végtelnbenyúló téli pihenőmet. ha nem változik semmi, akkor január vége felé megyek legközelebb dolgozni. ez persze csak első hallásra jó hír, mert ez már a válság következménye. ám jelenleg még nincs ok a nagyobb aggodalomra, mert még a fizetésünket megkapjuk. és amennyiben megfelelő mennyiségű rendelést gyűjtögetnek a kereskedőink, akkor utána minden megy tovább a régiben.

de a válság nem is itt csúcsosodik ki, hanem az rtl klubnál. most olvastam az index címlapján, hogy az rtl kirúgta medveczky művésznőt. ugyan a címoldalon az szerepel, hogy nyilatkozatai miatt, de ez akkor is válság. mi lesz most egyrészt a szegény művésznővel, másrészt a szombatestiláz mai gigadöntőjével??? ki fogja most a drága versenyzők szemébe vágni a hosszú, kimért állítmány nélküli mondatokat, arról, hogy mennyire, de mennyire csodálatosak voltak. és ki fog most nyilvánosan szerelmet vallani a jó bucinak? botrány! skandallum! megyek kávét inni és aztán vásárolni. jónapot!

nos, míg jártam a volt iskolámat egykori osztályfőnököm folyamatosan nyaggatott, hogy most már nagyon ideje lenne osztálytalálkozót szervezni. van ebben valami. ideje mindenkinek megmutatni magam. lássák csak, hogy míg ők lassan megöregszenek én friss és üde vagyok! ja nem! inkább kíváncsi vagyok rájuk. mert az egy egészen jó közösség volt. szóval előre, nekifutok, hátha összejön.

ennek kapcsán, hogy mindenki láthassa, mennyire jó fejek voltunk, rendszeresen megosztok itt egy-egy osztálytársamról valamit. volt például egy srác, aki egyszer kitalálta, hogy ír majd egy könyvet az osztályunkról. azt mondta, azért lesz sikeres könyv, mert a mi osztályunkban mindenki őrült. mikor mondtam, hogy én nem vagyok az, azt mondta, épp ez az egyik tünet, hogy ennyire tiltakozom. ha még nem írta meg a könyvet, akkor innen gyüjtögethet. mellesleg ez az illető öt évet húzott le ebben a gépipari suliban. valamikor talán a harmadik évben bejelentette, hogy amúgy neki fémallergiája van.

most megyek és eszem egy kis paprikáskrumplit. kér valaki? igazi karácsonyelőtti paprikáskrumpli. pont olyan, mint a húsvéti.

ja még előtte tök más. az jutott eszembe, miért nincs valahol egy olyan hely a környéken, ahová úgy be tudnánk ülni a haverokkal, mint a jóbarátokban a central perk? valaki csináljon nekem/nekünk törzshelyet! most!

éppen jégkorongot nézek a tévében és bunyóznak. ez természetes része a jégkorongnak. de vajon miért nem kezdenek a boxolók néha jégkorongozni?

néhány napja megy a nagy népi eszmefuttatás válság kontra magyar futball témában a a világ egyetlen magyar sportnapilapjának hasábjain. tegnap talán tisza tibor volt az egyik megszólaló (nincs nálam az újság, ha nem ő volt elnézést). lényeg, hogy miután kutasi róbert elmondta, hogy a reacnál egy évre rongyos 150 milla jut, és talán ez a valóban járható út, felháborodtak a mi aranylábú gyerekeink. mert mi az, hogy fizetési sapka! rongyos havi 300.000 forintból megélni? mégis hogyan? valaki azt nyilatkozta, az ő életviteléhez ez kevés! autót kell fenttartani, lakást fizetni, stb. mégis hogyan? nos, javasolnám az illetőnek, hogy kérdezzen meg például egy ápolónőt, aki ennek töredékét keresi! persze értem én, hogy egy ápolónő nyugodtan gürizhet hatvan éves koráig, de azért ideje lenne leszállni a magas lóról. tisza tibi kijelentette, egyedül a fizetési minimum (!) bevezetésével értene egyet. valamint azt is említette, hogy sávosan kellene ezt meghatározni, mert egy bármennyire is tehetséges fiataltól pofátlanság lenne, ha annyit keresne, mint egy sztárjátékos! bizony ezt a szót használta. bizonyosan nem magáról beszélt, hiszen ő szerény gyermeke a magyar focibiznisznek. de vajon kiről? aki magyar és focizik, az itthon legfeljebb egy fél évig sztár, mert elviszik külföldre. ott aztán a többség el is tűnik. így, ha belegondolunk, jobb is lenne az a háromszázezres limit. aki valóban sztár, az majd úgyis kikerül az igazi focit játszók országaiba. aki meg nem, az elmegy szépen dolgozni. akár foci mellett.

nem tudom, a jó tisza tibi éppen hol kergette a labdát, mikor a derék lichtensteini fiúk péppé alázták az újpestet. ők pedig talán éppen amatőrök. szóval, ha nem is háromszáz rongyos ezresben, de valahol meg kéne állítani a pénzeket. beleértve persze a pontokért és egyenes rúgásokért járó prémiumokat is. mert hiába jönnek a mi aranylábú barátaink azzal, hogy bizony ők 15 év után be kell fejezzék, meg mégiscsak furcsa lenne határt szabni a fizetéseknek, bizony ez nem így van. hogy mást ne említsek, ott vannak az észak-amerikai sportok. a major sportok. baseball, amcsifoci, hoki és a kosár. nos, ott bizony kőkemény fizetési sapkák vannak. ráadásul példának okáért egy nfl játékos, ha nem tetszik sem nagyon tud eligazolni, mert csak az a bajnokság van. ráadásul ő még tán annyi ideig sem lehet sztár, mint tisza sporttárs, mert abban a sportban annyi ideig nem lehet fennmaradni, csak nagyon keveseknek. arról már nem is beszélve, hogy mennyivel többen szeretnének sokkal kevesebb csapatba bekerülni. vagy ott a jégkorong, két naponta meccs. fizetési sapkával. a mi magyar focistáink megnézni nem tudnak annyi összecsapást, mint amennyin egy valódi sztár korongozó pályára lép egy idényben. ráadásul van egy olyan érzésem, hogy picit nagyobb az igénybevétel...

de maradjunk csak itthon, mert tudom, hogy az más világ. a magyar jégkorongozók sorra lépdelnek előre. megy a szekér. kitalálták, hogyan lehet erősebb a bajnokságunk, vállalják a sokkal több meccset. sokkal kevesebbért. bizony ők még csak nem is mind profik, akik a mol ligában kergetik a pakkot, ha jól sejtem. de említhetem a vízilabdázóinkat, akik a maguk sportágában a világ legjobbjai. nagyrészük tanul, hogy később megélhessen. mert annyit nem lehet összepólózni, hogy az elég legyen. kedves kuttor attila, tisza tibor és a többiek. azt hiszem, a labdarúgás mellett belefér a suli. lehet tanulni és idővel elmenni dolgozni. az még senkinek nem ártott meg!

apropó munka. elhatároztam, hogy gaskó kolléga mintájára én is szolidaritást vállalok valakivel. persze csak akkor, ha teljesítik a követeléseimet. mivel állambácsinak rendszeresen adok haza, amiből ő finanszírozza a békávé, máv, satöbbi működését, mert az nem megy csak úgy, ezért én is kérek a máv-cargo eladásából. elvégre, ha nincsenek adóforintok, nincs megmentés. cargo sincs és akkor nem lehet eladni. tehát nekem is jár, ha a vasúti dolgozóknak jár. és amennyiben ezt kifizetik, akkor természetesen merő együttérzésből sztrájkolok. majd szolidaritást vállalok mondjuk azokkal a csinos tizenéves lányokkal, akik borzalmas szerelmi csalódásból kifolyólag nem mennek iskolába. (pisti megfogta jucsi kezét, szemétrohadtparaszt!) nem bírják idegileg feldolgozni a sokkot! vagy méginkább sztrájkolok azért, mert a reac futbalistái kevesebbet keresnek, mint egy vasúti dolgzó, pedig a vasutasoknak még sapkájuk is van.

ideje nekem is beszállnom a karácsonyi bizniszbe. igyekeztem megkeresni a legmegfelelőbb videót, hogy az általam érzett kari-hangulatot visszaadjam. nesztek!

boldog karácsonyt!

ha az egésuségi állapotomat egy tízes skálán mérjük, ahol a tíz a makkmarci féle kicsattanó egészség, az egy pedig a halálközeli élmény, akkor a múlt heti állapotomat 8,7-9 közé tenném, de ebben már a fáradtság is benne van. az ehetit pedig egyelőre 3-3,5-re saccolnám. a múlt héten betegállományban voltam. most dolgozom. most persze értelmes ember azonnal gyököt von az értékekből, mondván szellemileg semmiképpen nem lehetek egészséges. pedig de. (vagy tényleg nem?)

lényeg, hogy múlt héten volt a nagy szalagavató hét, tehát otthon kellett maradnom. pontosabban nem volt időm dolgozni jönni. pontosan tíz próba és három szalagavató volt a menü. közben egy rövid - egy óra ötven perces - röpimeccsel. és bár az egyik táncomróllemaradtam a rohadtmocskostetves békávé miatt, összességében jól zártam a hetet. mindenhol mindenki elégedett volt. és a főműnek tekinthető (legalábbis nagyságában) keringő után nem győztük beseperni az elismeréseket. ez leginkább azért is esett jól, mert a próbák alatt többen is károgtak a tanárok közül, mondván, ez itt, meg az ott garantáltan nem lesz jó, tuti belebukunk, ha nem változtatunk rajta. mi a helgával kitartottunk és nekiünk lett igazunk. természetesen! úgyhogy a 42 (!) pár szépen elvolt az amúgy halál nehéz zenére, és mindenki örvendezett. a dícséretek között meg kell jegyeznem, hogy többen az általam tanított osztálytáncot említették a legjobbként a suliban. és bár némi elfogultság is lehetett bennük, azért nyilván nem lehetett rossz. és mivel volt vagy nyolc osztály, ez sem kis dolog. persze hozzá kell tenni, hogy ez utóbbinak a sikere hatalmas részben az osztályé, akik hajlandóak voltak (sőt, ők találták ki) mind barbie-nak öltözni. szoknya, paróka, rózsaszín felső, minden, ami kell. húsz fiúról van szó... de természetesen a másik két helyszínen is volt siker. és tudva, hogy a kertészek milyen rövid idő alatt tanulták be az egészet, valamint a táncsicsosok milyen kilátástalanul álltak az utolsó napokban előttük is le a kalappal. nem kis teljesítmény volt olyan szinten produkálni, ahogy tették.

aztán eljött a szombat és a diákolimpia ideje. öt kiba rettenetesen uncsi meccs. és mind én vezettem. valszeg ott szettem össze a megfázást. úgyhogy szót se többet eről.

most pedig ismét a munka frontján. na nem sokáig, mert a válság elért bennünket is. tehát szombattól, kábé egy hónap pihi. a cég elrendelte, hogy mindenki húzzon a rákba haza és vakargassa a micsodáját, míg a január vége el nem jő. cserébe szinte a teljes fizetésünket megkapjuk. ami azért nem rossz. csak ne lenne az a kellemetlen íze a dolognak, hogy mégiscsak válság miatt pihenünk, mi lesz, ha... de nem lesz. január végén beindul a nagyüzem és kezdhetjük visszasírni a pihenőt.

és akkor most a végére a legfontosabb! az elmúlt héten csilim ismét tizennyolc lett! kapott ajcsit, meg ilyenek. boldog szülinapot öreglány! (ezért ki fog nyírni!)

mai mottóm: "alkoholista az, aki annyit iszik mint mi, csak nem szeretjük!"

ezt pár napja olvastam a bash.hu-n. és most valamiért eszembe jutott. bár ez a kifejezés ma nem hangzik valami reálisan a számból. tegnap ugyanis kick off from hám volt (gyk.:kirúgtunk a hámból). egy kilencig tartó baráti röpcsata megtekintése után a beac büfé felé vettük az irányt, hogy egy csomó mindenki szülinapjára rendezett gigamega partyn vegyünk részt. az egyik ünnepelt csilim volt, de még ne kapkodjatok, neki ez előrehozott esemény volt. szólok majd időben, ha ismét elrepül felette az idő vasfoga. de vissza a tegnap estéhez buláj volt. tragikus rész, hogy a végén mejdnem elhagytam a fényképezőm a nagy búcsuzkodásban a rengeteg ser és kísérői elfogyasztása után. hangulat amúgy rendben volt. hím olvasóknak említeném, hogy kb 5 lányra jutott egy pasi a partyn. program az nem nagyon volt, csak mértéktartó (hahaha) alkoholfogyasztás meg dumcsi. végül petivel kiegészülve fél három magasságában elmentünk szenderedni csilimhez.

jó szokásunkhoz híven hárman egy fekhelyen. ez nekünk ebben a felállásban már nagyon megy. (strandröpi, nyaralás...) mivel petinek is programja volt/van, meg nekem is meló, ezért éreztük, hogy a három óra körüli átállás a sleep módra nem sok jóval kecsegtet. mivel azonban csilim lakhelye körül a buta tekintetű macskán kívül nincs megmagyarázhatatlan jelenség, ezért a várakozásoknak megfelelően a tér idő kontinuumban sem történt szakadás. szóval egy rövid megszakítás kivételével (szólt az ébresztő, de hamar túlléptünk rajta) negyed hatig lustálkodtunk. cca 150 centiméter ágyon osztozva hárman, plusz néha az állatok. ettől függetlenül jól ment az alvás.

negyed hatkor aztán jeleztem, hogy houston, van egy kis problémánk. nem más, mint a késés szele csapott meg engem. így aztán milisecundumok alatt bootoltunk, igaz csak csökkentett módra, hogy aztán nekivágjunk a citynek. hogy ne legyen késés, igénybe kellett vennünk egy személyszállító kisiparost is. végül ideértem időben. petiről nincs hír eddig. ez meg még akár jót is jelenthet.

mostanra azért az állapotom a normálishoz közelít. így látok ránémi reményt, hogy a munkaidő, hátralévő perceit úgy vészeljem át, hogy nem teszek kárt senkiben és semmiben.

úgy ennék egy fagyit. ez a vágyam nyilván valami keszonbetegséghez hasonló dolog. túl hirtelen ébredtem a kevés, de mély alvásból.

majdnem kifelejtettem!!! a newcastle utd oldaláról meg lehet rendelni a csapat mezét. akár 77-es számmal és szjani névvel ellátva. esetleg angliai ismerőssel összeállva, még a 20 fontos európába szállítás díját is meg lehet úszni... itt lehet megnézni. M-es kell és a perzonalizálás gomb mögött jön a szám, meg a név...

nemsoká jön miki! már itt a finn szakállas csávóra gondoltam, aki piros hacukában hordja a cuccost és tele van a...puttonya. én csokit kérek. csilis jó lesz! :) gondolkodtam, hogy mit kérjek karácsonyra, meg a névnapomra, mert az ugye elég közel van egymáshoz. mindenképpen szeretnék egy fotós hátizsákot. amiben laptopot is lehet utaztatni. íme: de ezen felül is bármilyen fotós cucc jöhet. (mondjuk egy tuti vaku). de az már elég drága dolog, úgyhogy valami fotósokosítós szakkönyv is jöhet.

a nem fotós témákból a 24 még meg nem lévő évadja(i). esetleg valami más tuti film. de ideje lenne az ing és nyakkendő készletemet is felfrissítni. na ennyit a kívánságlistáól. ha majd még eszembe jutna valami, akkor jelzem.

a posztkészítést rövid időre megszakítottam, mert csilim hívott, hogy alliteráció blogján viccet olvasott. persze nem mondom el, olvassa el mindenki maga. megéri!

igyekszem tovább idegesíteni az összefügő blogbejegyzések szerelmeseit azzal, hogy ismét erősen témát váltok. egy borg ügynök kapus már csak így nyomja! (most az a mondat jönne, hogy "ugye tilla?", de nem jön, mert összehangolt kommenttámadást intézett ellenem csilivel! :p) szóval a témaváltás. ma olvastam egy röpis oldalon, azt hiszem a volley magazin oldalán egy riport egy részét. az alany hatvanadik születésnapja alkalmából nyilatkozott, egykori játékos, ma elismert edző. volt tőle egy mondat, mi szerint a jó röplabda játékos egy futballkapushoz hasonlít. ezek után senki ne merje azt mondani, hogy nem értek a röplabdához!

persze amúgy is értek minden sportághoz. este buli. csili előrehozott szülinapi partyja lesz, sör, csajok, stb.

csókolom!

tegnap estére már igencsak elkészültem az erőmmel. azt hiszem a sötét oldal erői mind összefogtak ellenem. valószínű, hogy hatalmas és nehéz barokk stílusú bútorokkal felszerelt irodáikban és dolgozószobáikban ültek, vagy épp álltak és néztek ki a felhőkarcolók legfelső emeletéről, miközben kezükben testes vörösbor, vagy épp nehéz kristálypohárban aranyló whisky lötyögött. az ultramodern skype képes telefonjukon (mert recesszió van és ez olcsóbb) konfeenciabeszélgetés útján tárgyaltak. végóü megegyeztek, hogy összehangolt támadást intéznek ellenem. nem akaom lelőni a poént, de jelenleg én állok nyerésre.

reggel a felkelés már nehezen ment, mert az elmúlt napokban erős alvásdeficitet halmoztam fel. de sikerült bootolnom, úgyhogy csilimnek köszönhetően álmosan bár, de eljutottam munkába. persze ott nem sikerült a tervem, miszerint egy kényelmes függőágyban napozva-szundítva töltöm a nyólcóramunkanyóólcórapihenésnyólcóóóraszórakozás első harmadát. ellenben a munkát követően lélekszakadva rohanhattam táncpróbára. nem volt egyszerű eset az osztály, még akkor sem, ha amúgy jó fejek, meg minden, de így a finishez közeledve komoly erőfeszítéseket kellett tennem, hogy minden úgy (vagy közel úgy nézzen ki), ahogy én azt szeretném. most inkább még csak közel úgy... persze sikeresen elhúzódott a próba annyira, hogy a gyors hazamanetel reménye csak ízetlen tréfaként fordulhasson meg a fejemben. viszont elég hamar vége lett a tekintetben, hogy a közelgő röpimeccsemre elinduljak. maradt a köztes megoldás, programot rögtönöztem a két már meglévő közé. mivel enni napszaktól függetlenül képes vagyok, ezért ezt az opciót választottam a képzeletbeli legördülő menüből. (ha terminátor és nem borg lennék, akkor nyilván a rendező megmutatná, ahogy a realtime háttér előtt fluoreszkáló zöld színnel megjelennek az opciók és a kis nyilacska a KAJA szóra közelít. majd mivel ez hálivúdi baromság, a vindóz miatt néhány másodpercig nem mozdulnék, csak a kis homokórát bámulnám.) mivel a beépített gps az örs-metró-deák-149v opciót találta a leghatékonyabbnak, ezért már be is épült a napi rutinba a deákon lévő meki.

az odaút még rendben lezajlott, ám ott nehézség ütötte fel a fejét. az összeset! a fent említett sötét erők holding egy csapat orkot küldött, hogy megszállják a változatos ízek házának szentélyét csoffadt aranyboltíves hamburgerest. nyilván nem lehettek illúzióim a világ talán legkisebb mekijével kapcsolatban, de azért ez durva volt. 99,97% ban volt telített a hely, amibe az álló, asztal nélküli területeket is beleszámítottam. és a teljes vásárlóerő egyetlen csoport volt. tahófalva 16 osztályos ovi-általános iskola és gimnázium* (*igény szerint szki, szakiskola, esetleg akadémiai képzés) összevont 1-13/z osztálya elfoglalta állásait. leginkább fél kisadag sültkrumpli tetemeket majszolva. akármerre néztem ott voltak. még a levegőt is elszívták, miközben a 8-19 évesek összes szociális és társadalmi problémáinak tipikus tüneteit laboratóriumi tisztasággal felvonultatták. teljes felsorolás nélkül említeném pistikét, akinek a haja eredeti fazék-kisolló style, szemöldökei ápolatlanul gondozatlanok és mélyen ülő tekintete előre elnézést kér. ő két lánnyal ült egy asztalnál. nyilván a zsíroshajúval és a büdöslehelletűvel, akiket a többiek utálnak viszont pisti másként nem kerül kapcsolatba női neműekkel. így hárman beszélgttek. persze leginkább az alfahím beszélt, miközben gondolatai azon jártak, hogy a csini szőke, két évvel idősebb, majd egyszer szintén vele ül egy asztalhoz, és eszik a krumpliából.

természetesen ez ne fog előfordulni, mert a szöszi most is az idősebb menő srácok asztalánál ült. két hím között. egyetlen agysejtje - ha épp nem a rágásra öszpontosított - már azon járt, hogy melyiknek adja majd a testét, ha egyszer végre felnőtt, 14 éves nő lesz. nyilván majd egyiknek se, mert egy buliban egy részeg skalpvadász fogja megdugni két hányás között, amiről majd azt meséli a szöszi, hogy milyenku*vajó volt, pedig szar lesz neki. a két hím amúgy nagyon menő volt. ez tisztán látszott az alsónadrágjukon, amin több volt a halálfej, mint egy katonai mérgeket előállító laborban. természetesen, ezt jól megfigyelhette mindenki, mert a farmer csak mintegy húsz centivel lejjebb kezdődött. ráadásul egyikük füle mögött még egy fincsi kis rágó is várta, hogy az isteni állkapcsok közé visszamehessen. (ha barátunk még emlékezett rá, hogy odatette.)

na szóval a mekiben is végeztem, úgyhogy átkeltem a fővámtér közelébe. lévonalban cirka 1800 méter, tehát a békávé 40 perc alatt oda is szállított. jöhet a derbi. sok-sok rém ügyes lány nézett farkasszemet, hogy aztán igazán emlékezetes meccset vívjanak. legalábbis a tekintetben, hogy ét órásra duzzadt az összecsapás. mert amúgy elég gyenge derbi volt. vagy én voltam már túl fáradt.

ekkor döntő csatát vesztettek a sötét oldal erői, mivel csilim értem jött (istennő!!!) és hazaszállította európa legformásabb férfis.ggét. már-már azt gondoltam, végső győzelem, de nem, mert otthon még ruhák várták, hogy valaki kiteregesse őket. anyám is a sötét oldalra állt? (szolgálati megj.: nem kell reagálni!!!) megtörtént. és még álltam a lábaimon. nem sokáig, mert az asztal teljes erejéből a sarkamnak vágódott. nyüszítés, fogcsikorgatás, halál, feltámadás. és újabb hős a gonosz elleni harcban: dincs. ugyanis ajcsit kaptunk tőle. csilis és rizses milka formájában, ami ismét csak növelte az életerő és vidámság pontjaim számát. level 1 ok! ma jöhet a második menet!

minden havak megszállottai most örülhetnek! itt a latyak alapanyaga! alapvetően amúgy nincs ezzel gond. szeretem én is a havat. csak a közlekedés megbénul nálunk a harmadik hópehely után. meg aztán a latyak és az ész nélküli sózás tesz tönkre mindent. viszont, ha már esik, akkor essen rendesen. igaz, szombaton, mikor csilim féle úszóversenyre mentünk, akkor nem volt éppen leányálom. pénteken itthonról még őszi szerkóban indultam el, úgyhogy nem kicsit voltam bajban, mikor neki kellett vágni a jeges-havas sztyeppének. na azért nem volt megoldhatatlan a feladat. az úszóverseny kritikán aluli volt több tekintetben is, de ez elég összetett probléma és nem is az enyém, ezért nem fecsérlek rá több bitet.

ellenben utána a vacsi, na az hibátlan volt. elvonultunk mgeünnepezni az évfordulót végre rendesen. már-már törzshelyünknek tekinthető trattoria lett a végállomás, ahol aztán adtnuk a kulináris élvezeteknek. én például vörös lazacot ettem fokhagymás friss parajjal. nem részletezném...

vasárnap aztán jött a feketeleves. nekiestünk végre a szobaátalakitási projekt izmosabb részének. több mázsányi felesleges holmi lett a kukásautó tömörítő hidraulikájának martaléka. és még mindig nem végeztünk. ráadásul a festés, bútorrendezés, stb még csak említés szintjén került szóba, úgyhogy lesz még pár derékfájós hétvégénk. amúgy abszolút igazságtalan, hogy az ember pikk-pakk szét tud pakolni és hatalmas káoszt tud teremteni, majd hasonló sebességgel tudja megálmodni a gyönyörű új és rendezett vackot, de a kivitelezés anyagilag és fizikailag is felemészti a szerencsétlen pára - jelen esetben szerény személyem/személyünk - tartalékait.

ráadásul a munka-szalagavatók-tánc-röplabda-egyéb sokszögben örlődve próbálunk minderre időt és energiát keríteni. tegnap este az x-men második epizódja alatt eszembe is jutott, hogy xavier profot fel kellene tárcsáznom, hogy itt is eljött az ideje, hogy megálítsa az időt, míg elkészül a szoba. lehetőleg a többi különleges képességű pajtás hathatós segítségével. de aztán rájöttem, hogy nincs szebb a jól végzett munka kellemes fáradtságánál ez csak egy film.

apropó tánc. ma gyakorlatilag befejeztük a koreográfiát a legzűrösebbnek induló suliban. ez engem is meglepett. persze nem állítom, hogy már nem is kell menni többet próbálni a magyar gyusziba, de meglepő gyorsan és hatékonyan sikerült haladnunk, így ma már meghallgathattuk a zene utolsó traktusait is. nagyon nagy szó ez, figyelembe véve, hogy 4 hete még az sem volt biztos, hogy lesz tánc, legkevésbé az, hogy mi és hányan táncolják. ez utóbbi téren mondjuk még ma is történt változás, de most már nem lesz nagy baj.

most megyek és tolok némi kalóriát az arcomba.

ui.:ma azt mondta az üzemorvos, hogy egészséges vagyok, mint a makk, és ugye sportolok valamit, mert az adatok ezt mutatják. szóval fess és erős vagyok, senki ne reménykedjen, hogy megörökölheti a csavarhuzo.blog.hu domaint! csókolom!