nos, míg jártam a volt iskolámat egykori osztályfőnököm folyamatosan nyaggatott, hogy most már nagyon ideje lenne osztálytalálkozót szervezni. van ebben valami. ideje mindenkinek megmutatni magam. lássák csak, hogy míg ők lassan megöregszenek én friss és üde vagyok! ja nem! inkább kíváncsi vagyok rájuk. mert az egy egészen jó közösség volt. szóval előre, nekifutok, hátha összejön.

ennek kapcsán, hogy mindenki láthassa, mennyire jó fejek voltunk, rendszeresen megosztok itt egy-egy osztálytársamról valamit. volt például egy srác, aki egyszer kitalálta, hogy ír majd egy könyvet az osztályunkról. azt mondta, azért lesz sikeres könyv, mert a mi osztályunkban mindenki őrült. mikor mondtam, hogy én nem vagyok az, azt mondta, épp ez az egyik tünet, hogy ennyire tiltakozom. ha még nem írta meg a könyvet, akkor innen gyüjtögethet. mellesleg ez az illető öt évet húzott le ebben a gépipari suliban. valamikor talán a harmadik évben bejelentette, hogy amúgy neki fémallergiája van.

most megyek és eszem egy kis paprikáskrumplit. kér valaki? igazi karácsonyelőtti paprikáskrumpli. pont olyan, mint a húsvéti.

ja még előtte tök más. az jutott eszembe, miért nincs valahol egy olyan hely a környéken, ahová úgy be tudnánk ülni a haverokkal, mint a jóbarátokban a central perk? valaki csináljon nekem/nekünk törzshelyet! most!