mai mottóm: "alkoholista az, aki annyit iszik mint mi, csak nem szeretjük!"
ezt pár napja olvastam a bash.hu-n. és most valamiért eszembe jutott. bár ez a kifejezés ma nem hangzik valami reálisan a számból. tegnap ugyanis kick off from hám volt (gyk.:kirúgtunk a hámból). egy kilencig tartó baráti röpcsata megtekintése után a beac büfé felé vettük az irányt, hogy egy csomó mindenki szülinapjára rendezett gigamega partyn vegyünk részt. az egyik ünnepelt csilim volt, de még ne kapkodjatok, neki ez előrehozott esemény volt. szólok majd időben, ha ismét elrepül felette az idő vasfoga. de vissza a tegnap estéhez buláj volt. tragikus rész, hogy a végén mejdnem elhagytam a fényképezőm a nagy búcsuzkodásban a rengeteg ser és kísérői elfogyasztása után. hangulat amúgy rendben volt. hím olvasóknak említeném, hogy kb 5 lányra jutott egy pasi a partyn. program az nem nagyon volt, csak mértéktartó (hahaha) alkoholfogyasztás meg dumcsi. végül petivel kiegészülve fél három magasságában elmentünk szenderedni csilimhez.
jó szokásunkhoz híven hárman egy fekhelyen. ez nekünk ebben a felállásban már nagyon megy. (strandröpi, nyaralás...) mivel petinek is programja volt/van, meg nekem is meló, ezért éreztük, hogy a három óra körüli átállás a sleep módra nem sok jóval kecsegtet. mivel azonban csilim lakhelye körül a buta tekintetű macskán kívül nincs megmagyarázhatatlan jelenség, ezért a várakozásoknak megfelelően a tér idő kontinuumban sem történt szakadás. szóval egy rövid megszakítás kivételével (szólt az ébresztő, de hamar túlléptünk rajta) negyed hatig lustálkodtunk. cca 150 centiméter ágyon osztozva hárman, plusz néha az állatok. ettől függetlenül jól ment az alvás.
negyed hatkor aztán jeleztem, hogy houston, van egy kis problémánk. nem más, mint a késés szele csapott meg engem. így aztán milisecundumok alatt bootoltunk, igaz csak csökkentett módra, hogy aztán nekivágjunk a citynek. hogy ne legyen késés, igénybe kellett vennünk egy személyszállító kisiparost is. végül ideértem időben. petiről nincs hír eddig. ez meg még akár jót is jelenthet.
mostanra azért az állapotom a normálishoz közelít. így látok ránémi reményt, hogy a munkaidő, hátralévő perceit úgy vészeljem át, hogy nem teszek kárt senkiben és semmiben.
úgy ennék egy fagyit. ez a vágyam nyilván valami keszonbetegséghez hasonló dolog. túl hirtelen ébredtem a kevés, de mély alvásból.