ez van

ülök a munkahelyemen. próbálom, az utolsó egy órát életben tölteni. orrlukaimba egy-egy papírzsepit tömtem, mert az orrfújás és orr folyás már irtó uncsi. ilyen idétlen kinézettel böngésztem a blogom statisztikáját, különös tekintettel a keresőkifejezésekre.

örömmel fedeztem fel, hogy a trattoria étteremre kerestek és engem találtak. (ráday utca 16.) nagyon rendben van a hely. igaz, komoly érdekem is fűződik a reklámozáshoz, mert ismerős dolgozik ott. de nem (csak) attól jó. el kell menni és enni egyet.

kerestek még itt röplabda játékvezetői széket is és kutakodtak a röplabdázás szabályi kérdéskörben. majd indítok egy szabályismereti sorzatot, idei ellenőrzéseim úgyis 90% feletti átlagúak, ráadásul a szabályismereti tesztem 100%-os volt.

volt egy keresési kör, melyből a legnyersebb a tóth gabi segge, a legfinomabb a tóth gabi fenék volt. népszerű testrész lett. talán népszerűbb, mint a gazdája, mint előadóművész(?).

aztán a szalagavató beszéd és forgatókönyv meg társai is megjelennek még. azt továbbra sem értem, miért nem kérdeznek az emberek? elég valószínütlennek tartom, hogy kész forgatókönyvet, pláne beszédet találjanak. no meg ami jó egy két végzős osztályos suliban, a tornaterembe, az nem jó a 15 végzős társaságnak a papp lászló sportarénába. tehát inkább kéne használni valakinek a fejét (akár másét is) kreatívan, mint ész nélkül másolni. a beszéd még tán ennél is érthetetlenebb. nem hiszem, hogy nincs az adott suliban egy magyar szakos tanár, aki ki tud találni öt mondatot. ráadásul nem ártana, ha az az öt mondat azokhoz szólna, akiknek tűzik a szalagot és nem az ország másik oldalán végzőknek. márpedig nem hiszem, hogy a nógrád megyei 12 osztályos érettségizőinek írt beszéd pont illik budapesti műszaki szki-s szalagavatóra.

megyek zsepit cserélek az orromban.

ha minden igaz, másfél hónap szabadság után a főnököm csütörtökön villbibekk. ez amúgy nem egy lényeges infó, csak gondoltam, leírom. amúgy is többször eszembe jutott már, hogy napközben, ha van pár szabad percem, akkor csak úgy spontán posztolok. akkor majd a keresők és analíziseket készítő izék több eséllyel találnak a blogomra, így a végfelhasználóknál is nagyobb sansszal kerülök monitorra és végül baomi olvasott lesz a blogom.

amúgy gyakorlatilag lejárt a munkaidőm. alig-alig csináltam ma bármit is, ami hasznosnak nevezhető. leszámítva persze, hogy megnéztem egy dexter epizódot. megyek barbie girl próbára. majd re!

felemás hétvégén vagyok túl. rögtön kezdem a negatív részével. egyrészről rengeteg minden zsúfolódott bele, minek okán nem is igazán pihentem ki magam, és ráadásul csilimmel sem tudtam elegendő időt tölteni, pedig... de ezt majd később.

kezdődött tehát pénteken. az első igazán pozitív élmény (a két és fél óra próba után) akkor ért, mikor megérkeztem csilimhez. ő ugyanis "nyamival" készült. névszerint mákosgubával. azzal a fajtával, ami össze van sütve. egy százas skálán kábé 120 pontot adnék rá. egy orgazmussal felért. addig ettem, míg mozdulni tudtam. és aztán később még összeértek az ízek. ahh, nem is folytatom, mert tele lesz nyállal a billentyűzet.

szombaton remek röpitorna, hat meccs. ki lehetett bírni, de jobb lett volna pihenni. délután (újabb mákosguba orgia után) csili meccsére topogtunk át. mint kiderült egy játékvezetővel kevesebb volt a szükségesnél, így beugottam. kiderült, nem hiába. csilim viszont nem játszott. de a meccsről és az azt követő eseményekről nyilván majd ő fog firkálni. mindenesetre az edzőjének "elintéztem" egy sárgát.

utána pedig hatalmas ivászat a csajokkal. az sem volt rossz. nyilván férfitársaim megértik, hogy élveztem húsz lány társaságát...

eljött a vasárnap is, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. pakolás, amiből szinte semmi nem látszik, de éppen eléggé fárasztó volt. délután pedig csili nagyijához voltunk hivatalosak. ez minden esetben óriási zabálással jár, nem volt ez másként most sem. de mivel elég korán indultam, ezért még fotózni is volt némi időm a gellért hegy közelében. akit érdekel, az nézegesse. ott van a többi kedvenc között pár darab. katt:

ma ismét munka, majd próba. fáradok, de kitartok, nemsokára jön az én csilim, akivel pont egy éve csattant az első csók! siess szisza!!!

két egymást követő napon is volt szerencsém kissé hosszas próbákat tartani. mindkettő két és fél órásra sikerült. nem állítanám, hogy ez az ideális mennyiség ebből a dologból egy szuszra. se azoknak, akiknek meg kéne tanulni a lépéseket se nekem. de muszáj volt. legalábbis, ha szeretnénk a szalagavatóra eljutni a zenék végére. ugyanis mindkét helyen volt némi lemaradás. az okok elég összetettek, nyilván én is ludas vagyok némileg a lemaradásban és a táncolni szánékozókat sem lehet felmenteni, még nagy jóindulattal sem. példának okáért csak annyit mesélnék, hogy a tegnapi próbán beszélek a több, mint nyolcvan emberhez, miközben az egyik lány éppen előveszi a mobilját és telefonálni kezd. elkezdi ecsetelni, hogy "figyu, nem tudom mikor végzünk, mert szerintem még azt sem tudja, mennyit akar leadni!" persze ez nem maradhatott megtorlatlanul, szépen mellésétáltam és kellő hangerővel elkezdtem elmesélni, mennyi van még hátra, és hogy csak azon múlik, hogy mikor mehetnek, hogy mikor teszi le a telefont és hajlandó csatlakozni hozzánk. megtette kellő hatását.

de a szervező tanárok sem állnak mindig a helyzet magaslatán. egyrészt egy december eleji szalagavatóra szerintem nem október végén kell elkezdeni a próbákat. másrészt imádom, mikor elkezdik elmondani, hogy mi miért nem fog jól kinézni, mi miért nem fog sikerülni, mit, hogyan kellene a táncokban átalakítani. persze ők a megrendelők, tehát úgy kell lenni, ahogy ők akarják, de könyörgöm, legalább a koreográfiába ne szóljanak bele. mellesleg egyszer olyan szívesen megszerveznék egy egész szalagavatót. az egész szalagavató forgatókönyvet megcsinálnám. akkor legalább lenne valami eredeti. mert sajnos eddig azt vettem észre, hogy minden iskolában valamit kitalálnak, toldozgatják foltozgatják a máshonnan ellesett ötletekkel, de gyakorlatilag ugyanaz megy évekig, évtizedekig. jol az a tökös igazgató, aki egyszer rá meri bízni egy kívülállóra? keressen meg engem vagy bárki mást, aki sok-sok ilyet látott már belűlről, sok-sok helyen és legalább adjon egy esélyt. szerintem nem járna rosszul!

a pihentető hétköznap délutánok után, ma végre kétnapos röpitorna kezdődik. én meg játékvezetek. szerencsére csak az első napon. és ott is a legrövidebb csoportban. mivel csilim anyuja szállít a terembe (ő a főszervező), ezért ma a megadott időpontban felkeltem. így a szombati pihenés sem lesz sokkal nagyobb mennyiség, mint a hétköznapi. persze joggal merül fel a kérdés, hogy miért kelek olyan korán, hogy még blogolásra is fussa az időmből? nos azért, mert csilim anyuja elnézte a programot, és csak most reggel jött rá, hogy ott, ahol én vezetek, csak egy órával később kezdődik a program, mint másik termekben. úgyhogy most gondoltam hasznosan töltöm az időmet a mákoskifli és a kávé mellett.

sok-sok rohanás. ezek mennek mostanában. a köztes időkben kellen egy csomó mindenre időt szakítani, de akkor már tényleg állandóan lenne valami és bizony az már sok. tegnap például a legzűrösebb társaságnál voltam próbán. ott még az sem biztos, ami már megtörtént, szóval nem egyszerű felkészíteni őket a szalagavatóra. de nem kilátástalan a helyzet. ma viszont talán a legegyszerűbb csapatnál voltam. huszonegynéhány fiú fog erősen félreérthető (vagy éppen nem félreérthető?) mozdulatokat tenni az aqua nevű legendás banda barbie girl című zenei eposzára.

ez az a zene, amit akkor sem szeretnék meghallgatni, ha a rádióban szól. sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy órán belül húsz, huszonöt alkalommal hallgatom meg. hát ez is utólért.

most éppen az arsenal - wigan ligakupa összecsapás második félidejét nézem, miközben a poszt születik. előtte még megtekintettem aktuális kedvenc videómat csili blogján. ez a mambo italiano ezekkel a figurákkal megunhatatlan. és most azon gondolkodom, hogy igyak-e egy sört a meccshez.

ez amúgy érdekes dolog. régen azt gondoltam, ez teljesen értelmetlen, hogy az emberek isznak otthon. (igaz ez még akkor volt, mikor a sört nem nagyon szerettem, ami már önmagában is megmosolyogtató!) aztán volt, hogy valamelyik haverommal néztünk meccset. ezek olyan kreált tásasági események voltak, mert volt, hogy olyan valakivel ültünk a tíví elé, akivel mellesleg az egész napot töltöttem. ma meg már természetes, hogy ha meccset nézek, akkor kéne inni egy sört is. vagy felőnttem, vagy alkoholistává váltam. a kis fehér egerek azt mondogatják, hogy az előbbi!

nos mivel lassan minden tekintetben elmúlt a nyár, és most így november közepén már olykor húsz fok alá süllyed a hőmérséklet, megtartottuk a strandröpis évzáró vacsorát. ennek egyik eseménye nem más volt, mint, hogy a megjelent stábtagok "premier előtt" megtekinthették a nyáron készült képekből összeeszkábált videómat. meg kell jegyeznem, már az komoly feladat volt, hogy a mintegy 8000 képből kiválogassam azokat, amik égül bekerültek ebbe a válogatásba. íme:

aki a youtube-ot jobban szereti, annak ajánlom ezt a linket.

ps:ne felejtsétek valamelyik zenét kikapcsolni!

úgy születik napi két poszt, hogy az elsőből kifelejtek valamit. például. így van ez most is. okosan időrendben akartam haladni, így lemaradt a vége. mikor is este csilimmel bebújtunk a takaró alá...és aludtunk egyet

nem ennyire a vége, előbb. forma egy. legeslegelőször czollner gyula keressen magának tisztességes állást. ez a közvetítősdi nem megy neki. amúgy a kész átverás óta tudjuk, hogy amúgy sem normális, de ezt most ne elemezzük. valahogy úgy megy ez, hogy egyszer beült a paliklaci mellé, és idővel átvette az üvöltözős stílust. csak ő még a paliknál is sokkal rosszabb. ráadásul még annál is sokkal jobban szurkol a ferrárinak, mint a példaképe. ez leginkább akkor tűnik fel, mikor a jó laci hiányzik mellőle.

de térjünk a lényegre. nem vagyok egy hatalmas forma-1 fan, de azért, ha úgy esik megnézem. idén összesen, ha egy-másfél órányi közvetítést volt szerencsém látni. így aztán nagyon kedvenceim sincsenek. de általában a finneket bírom. akit viszont nem, a sumékör tesók és alonso. meg a ferrari. utóbbi leginkább az öreg sumi miatt. tegnap tehát úgy voltam az egész forma eggyel, hogy azért ez a hamilton megérdemelné. ennek megfelelően nem is nagyon néztem a közvetítést. elejéből pár perc, aztán elkapcsoltam, mígnem valahol az utolsó körökben vissza, mert csili anyukája jött éktelen nagy robajjal, hogy jujjjjjdeizgalmasnééézed? hát néztem. eső jön, emberek kerekeket cserélnek, stb. a részleteket rengeteg helyen el lehet olvasni. aztán mikor hamilton éppen nem volt világbajnok az uccsó 3-4 körben, akkor czollnergyuszi is üvölt boldogságában. majd a bizonyos utolsó kanyar, mikor is vettelt nem, de glockot megelőzte hamilton. általam nem kedvelt ferrari team egymás nyakában örül, czollner ezt nem érti, tán reménykedik és aztán mind koppannak. hamilton meg világbajnok. na gratulálok! hamilton megérdemelte. massa is megérdemelte volna, tegyük hozzá, mert igen kevésen múlt.

csak czollner gyusziék felejtették el, mikor óriási szerencséről hadováltak, hogy, ha az az utolsó kanyar nem így alakul, akkor ugyanolyan kicsivel lett volna massa a győztes, tehát az pont ugyanakkora mázli! szóval jó kis évad volt. fél év alatt elkocsikáztak pár százezer kilómétert, aztán 150 méteren dőlt el. hihi!

tegnap már majdnem írtam egy posztot, de aztán mégsem. a szobám átalakítása ugyanis elkezdődött. már elsőre tudtam, hogy kegyetlenül nagy meló lesz, de most is szinte kilátástalannak tűnik. főként, hogy nem is igazából csak a szobámról, hanem egy átfogó projekt keretében az egész lakásról van már szó. ez olyan trendin hangzik. mindezt igyekszem önerőből végrehajtani. a bútorok megmozgatásához természetesen igénybe veszek némi segítséget, de igazából mindent magunk csinálnánk. csilim, anyám és jómagam. első lépésben a már alaposan leharcolt ágyamtól szabadultunk meg. most így ágy nélkül vagyunk egy darabig. (csinos fiatal lányok, ha megsajnálnának és befogadnának...) szóval ez volt a hét vége nagy eseménye.

de mivel csilim dolgozott, ezért adtunk a kikapcsolódásnak is. egyrészt szombat este megtekintettük a max payne című mozit. olyan film, aminek a végén az ember fia legszívesebben nem csak úgy kisétálna a moziból, hanem kirúgná az ajtót és kukákat borogatna. amúgy rengeteg akcióklisével van telepakolva a játékadaptáció, de kikapcsolódásnak tökéletes. ráadásul márkimárk mark wahlberg a fő, aki mióta nem fehér repper/énekes egészen jókat alakít ilyen macsós múvikban. (pl.: négy tesó, tégla, stb).

mozi után tévé, hogy tutira szarrá menjen a szemünk öreg korunkra. mivel a két kereskedelmi gigász nem képes eltalálni a saját műsoruk kezdési időpontját, ezért a távkapcsoló az üzemi előírtnál többet volt használva. celeb-megasztár-szombat est láz háromszög volt. néha a tér-idő kontinuum elhajlásai miatt meccs. celebjeink szánalmasak továbbra is. ellenben rózsa gyuri és kicsiny lánya rém viccesen táncikáltak. kár, hogy végül kiestek. még nagyobb kár, hogy a gáspár család már ide is betette a lábát. lassan a csatorna lehetne már győzike&co klub is.

másik "kedvencem" fekete hulyekocsog páko meg a dzsungelben folytatott élet-halál harcot a szelidített nyugdíjas siklókkal. de legalább a tréfás műsorvezető páros jól szórakozott rajta.

na és hogy senki ne hihesse, hogy egész hétvégén tespedtem, szombaton kergettem a labdát. csere nélkül nyomtuk, mert kemények vagyunk (és mert nem mindenki veszi kellően komolyan a hétvégi focizást), így el is fáradtam. (meg is érdemeltem utána a sört!) gólt is szereztem, azzal lett döntetlen. ügyes vagyok!

legelső és legfontosabb információ, hogy csili ismét blogol. nyaggattam egy darabig, hogy miért nem ír, mire bezárta a blogot. aztán beletörődtem, hogy akkor ennyi, erre indított egy újat. most jött hát meg az ihlet. tanulság, felesleges piszkálni, nem attól fog blogolni (más egyebet csinálni)

ami még rém fontos bulvárhír, az az, hogy zalaegerszegen egy némettanárnő a gólyabálon sztriptízelt. nem megyek bele a részletekbe, akit érdekel, olvassa el! de a helyzet meglehetősen furi. már-már furdal a kíváncsiság, hogy a mi egykori csinos némettanárnőnk miért nem? mi késztette erre? vagy ronda, mint egy busz, és most mégis ő akart a legjobbnő (ezittaz) lenni, vagy lehet, hogy eddig utálták a kölkök, mert szigorú ám igazságtalan/gyerekgyűlölő/büdös/rossztanár/stb volt. most megelégelte, és lám a friss gólyák eljövetelével arra gondolt ideje megújulni és ez a legjobb módszer. mindenesetre most sikerült emlékezeteset alkotni. az persze külön érdekes, hogy a feladatokat szintén egy tanár találta ki. neki csak annyit mondtak: ejnye pistukám, ez kicsit erős volt! meg persze súgva hozzátették, hogy ennek a katinak azé' jó a segge, nem? míg a vetkőző tanerőt majdnem kipaterolták a suliból. végül majd a diákok dönthetnek a sorsa felől. nos a fiúk biztos a bentmaradásra küldenek emeltdíjas sms-t.

apropó segg. láttam celebvagyokot. tegnap előtt. háttértévézés volt, de mikor tóth gabi énekelt egyet spontán a celebtársaknak, akkor figyeltem. egyrészt meglepően jó hangja volt a dzsungelkörülmények mellett is. másrészt a mozgása is ügyes volt. és így láttam, ahogy jól belemutatta a hátulsó részét a kamerába. miért nem mondta senki eddig, hogy ez ilyen műsor?

bulvár rovatom most elköszön.

mivel csilivel beszélgetve szóba került, gondoltam leírom, hogy éljen william john clifton haley jr, aki leginkább bill haleyként lett ismert. ő volt, aki 1954-ben felvette zenekarával, a bill haley and his comets-szel a rock around the clock című számot. az első rock and roll. nagyon okos dolog volt az ifjú williamtől, hogy összehozta ezt a darabot, mert így van nekünk ez a műfaj. meg még rengeteg, ami ebből származik.

no hát köszönjük billie!

eddig sem gondoltam, hogy az iwiw lenne a legtutibb közösségi oldal, de pár napja facebook lakó vagyok. nos valami ilyesmi a közösségi oldal. lehet játszani, képet megosztani, zenét felrakni, meg videót. közösségekhez tartozni, és kutyát nevelni. meg ezer más dolgot, de se nem akarom felsorolni, se nem ismerem mindet. nem is fogom. viszont nem lehet ész nélkül keresgélni és jelölgetni boldog-boldogtalant. illetve lehet, csak több energiába kerül, mint amit megér. látod, mikor, mit csinálnak az ismerőseid és tényleg közösségi szaga van. (még magyarul is tud!)

irány a facebook! és a yoville, meg a kutyanevelde! simogassátok meg yoda-t a kiskutyámat!

nos mint azt megígértem csibinek, itt a kedvenc bögrém. ami hideg az hideg marad, ami meleg az meleg marad és eközben nem égeti meg a kezem. először nem is akartam elhinni, hogy ez tényleg működik.

és ráadásul nem törik össze, ha bárhová is magammal viszem. szóval ez az én kedvenc bögrém. mivel az ötlet tetszett, ti is tegyetek fel kedvencbögreképet a blogotokra!

némileg elhanyagoltam a blogom, de mostanra sikerült megválaszolnom a rengeteg kommentet (jelzem, máskor senki nem akar írni, most meg... de inkább írjatok!), kicseréltem a képeket a fejlécben. mostantól egy nagy, egyre nagyobb kedvenc mappa képei lesznek a posztok felett.

ezen túl éppen szabadságomat töltöm. ez mondjuk nem azt jelenti, hogy itthon tespedek, mert állandóan van valami. jelenleg éppen szalagavató próbára kellene igyekeznem, de még ez a pár perc bele kell, hogy férjen.

és még nagyon fontos, hogy immár elérhető a dexter harmadik évadjának első néhány része. szerintetek megvan már? :)

nos, adios!

nem is tudom, mit írtam utoljára. célszerű lett volna persze visszaolvasni, de most már nincs nagyon kedvem. hétfőn megvolt a temetés. nem volt könnyű, de jobban ment, mint gondoltam volna. sokan eljöttek, ami jól esett. olyanok is, akikre nem is gondoltam volna. például a hétfői focicsapatunk is képviseltette magát. köztük olyanok is, akik nem is ismerték apukámat.

kedden egész nap javították a liftünket, úgyhogy háromszor megmásztam a 10 emeletet oda-vissza. aztán estére kész lett. beszálltunk mayloval, hogy sétálni induljunk. már majdnem leértünk, mikor iszonyatos erővel lefékezett. kábé olyan érzés volt, mintha egy méterről leugrottam volna és nyújtott térddel sarokra érkeztem volna. azt hittem a gerincem a fejem tetején jön ki. nem így történt. de nem volt kellemes. az azt követő negyed óra, amit a liftben töltöttünk mayloval szintén nem, bár akkor inkább csak unatkoztam. még jó, hogy nem vagyok klausztrofóbiás. ellenben maylo nem nagyon örült a 2,5 köbméternyi élettérnek, mikor arról volt szó, hogy futkározás, szagok és pisilés lesz. kiszabadulásunk után persze bepótoltuk, hogy aztán ismét felkutyagolhassunk a lépcsőkön.

a munkahelyemen sem tökéletes minden. éppen a külsős munkavállalókat kellett szabadságolni, miután leleményes vezetőink rossz szerződéseket kötöttek. így kellően lecsökkent a műhely létszáma. így fordulhatott elő, hogy ma egyik emberrel darutattam, akinek nincs rá jogsija, a kötözést egy szintén vizsga nélküli emberre bíztam, míg én egy fék nélküli targoncával hordtam az anyagot. ez a munkabiztonság.

ps.:válogatottunk szárnyal. tuti, hogy világbajnokok leszünk!

volt némi kihagyás, de itt vagyok. nem történt semmi különösebb. mindössze elkezdődött az őszi szezon immár hivatalosan is. ennek csalhatatlan jele, hogy levezettem az első röplabda mérkőzésemet. a pénzügyőr fogadta a gróf hadik hdse csapatát. nagyon simán indult, kettő nullás szet állás után már szinte aláírtam a jegyzőkönyvet, de a hadik szerzett egy szet győzelmet. végül a papírforma érvényesült és 3:1 lett a meccs.

papírforma volt az is, hogy az új szabályokkal kapcsolatban alakul ki némi vita. meglepetésre az utolsó játszmáig kellett várni, hogy valaki kiabálva reklamáljon. de ez a kérdés is megoldódott.

munkahelyemen is áll a bál, mivel a helyi vezetés év elején elbaltázta a külsősök szerződését és egészen mostanáig nem foglalkozott a kérdéssel. most azonban elfogyott a keret. atyánk a Cég meg nem ad erre többet, így a külsős dolgozók mehetnek pihenni. érdekes helyzet.

visszatérve a röpihez. az említett vitás kérdés az, hogy eddig a szabály arról rendelkezett, hogy:

• a háló érintése önmagában még nem szabálytalan, azonban, ha a játékos a labda megjátszása közben, vagy arra tett kísérlet közben -pl sánc - tette, akkor az már szabálytalan.
• ezzel szenben most az a tényállás, hogy a háló érintése csak akkor szabálytalan, ha a játékos a labda megjátszásakor teszi és a szintszalagot is érinti, vagy egyértelműen befolyásolja a játékot.

szóval az ütő vagy sáncoló játékos, ha nem a felső "peremét" (a szintszalagot) üti a hálónak, akkor akár minden esetben rángathatja azt. nos ez gyökeres ellentétben van az eddigi felfogással. ebből vannak a viták. ma pálinkafesztivál van és vb selejtező. ha nem rúgok be estig, akkor az utóbbit is megnézem.

most, hogy egy harmadik iskola is megjelent a tánctanulási igényével, nem sok szabadidőm maradt. persze nem feltétlenül baj ez, de azért bizonyosan fárasztó lesz decemberig. mindehez jön, hogy csilim új munkája miatt kissé másként alakul a szabadideje, úgyhogy felborult az eddigi rend. így alakulhatott, hogy ma semmi különösebbet nem csináltam. itt járt a nagymamám. először azóta, hogy a fia meghalt. nem volt egy vidám látogatás, de sokkal jobban dolgozza fel az eseményeket, mint anyukám. látogatása alkalmából illett valamit tálalni ebéd gyanánt és ez a feladat rám hárult. érdekes módon az élelmezés mostanában rám hárul. amíg időmbe belefér ez nem is gond. meglpően változatosan tudok sütni-főzni. attól meglepő, hogy a héten már több olyan kaja is készült, amiről fogalmam sem volt, hogy tudok olyat csinálni. még a hortobágyi pali is egészen ehető volt, csak a hirtelen összedobott csirkepöri szaftja volt kevés, és a felduzzasztás eredményeképp nem volt tökélees az íze. később arra is rájöttem, hogy az újonnan készülő ételek elkészítésének akár utána is lehetne olvasni. nem tudom megmondani, miért improvizáltam eddig. viszont bejött. úgy tűnik, amit már ettem, azt meg is tudom főzni. érdekes.

tegnap röplabda játékvezetői továbbképzés és vizsga zajlott. a szabályismertető részről teljes egészében lemaradtam. el kellett jönnöm és pont a végére értem vissza, ezért némi drukk volt bennem a tesztírással kapcsolatban. feleslegesen, mint kiderült. viszont az érdekes, hogy a röplabdázás szabályai alapvetően megváltoztak. más a hálóérintés megítélése, a liberó-helyettesítés, a csere, és mégy néhány apróság. alkalmasint idekanyarítom ezeket.

megvagyok. teszem a dolgom úgy, mint máskor. persze rengetegszer eszembe jut, hogy azért nem minden ugyanolyan, de próbálok túllenni ezen. csilim nagy segítség. viszont feszültebb és türelmetlenebb vagyok. anyukám nehezebben viseli. talán ezt a legnehezebb kezelni. próbálom, de helyenként elveszítem a kontrollt. ilyenkor nem egyszerű a közelünkben lévőknek sem.

érdekes még az emberek reakciója is. sokan nem tudják kezelni. sokan másként kezelik, mint én és ez néha meglep. csilim is meglepett, de rájöttem, nagyon sokat segít, hogy ő úgy kezeli a helyzetet, ahogy. aztán van, aki durván érzéketlen módon állt a helyzethez. de nem vagyunk egyformák.

köszönöm mindenkinek, aki gondolt ránk, együttérzett velünk.

ma hajnalban nagyot fordult velem a világ, és sajnos nem jó irányba. elvesztettem az édesapámat.

az ÖREG lefeküdt és nem kelt fel többé. régóta betegeskedett. itthon feküdt és csak árnyéka volt egykori önmagának. annak az önmagának, aki az igazi dolgozó ember volt a szememben. olykor napi tizenkét órát, hogy azután osztálykirándulni jöjjön velem. vagy mikor az összes unokatestvéremmel rajta lógtunk és kivitt focizni minket a kiserdőbe. nagyon gyenge volt, de nem voltam felkészülve rá, hogy elmegy. erre nem lehet. és tegnap még olyan vidám volt. viccelődött. ahogy egész életében. aztán eleludt.

nyugodj békében fater! fiad.

ma hajnalban szokásomnak megfelelően a napi nemzeti sportot olvastam. volt benne egy batár nagy hirdetés. csak gratulálni tudok a juventus rádiónak és a reklámcégnek a fantasztikus matematikai felkészültségükhöz!

juventus rádió féle pitagorasz tétel!

hja a bash óta semmi bejegyzés. már épp akartam írni a bloggernek, aztán rájöttem, hogy az én vagyok. akkor viszont inkább posztot vések a webkettőbe. hétvégén újabb kispályás labdakergetős bajnokságban mutatkoztam be. de vereség volt. viszont iszonyatosan leizzadtam. az meg nem baj. viszont lassan futballnagyhatalom vagyok, és nyugodtan kesereghetek, hogy kemény a hétfő-szombat ritmus!

szombat este viszont buláj volt. nem akarok én negatív kritikákkal bárkit elrettenteni bármitől, de a szombati moulin-rouge-ban rendezett (és minden szombaton rendezendő) slágerterasz+salsa party nem volt az igazi. leginkább a salsa partyról tudnék nyilatkozni, aholis a legautentikusabb salsa előadója rickey martin volt. és tőle is egy kábé 10-12 éves szám. szóval felejthető. át is vánszorogtunk a cactus juice-ba, ahol fényévekkel volt jobb a hangulat és a buli, de már punnyadtak voltunk. sebaj, hgu barátoméknál koraeste jól éreztük magunkat, és ez kárpótol mindenért.

tanulva hibáinkból, vasárnap már biztosra mentünk, mert az egyetlen programunk csili nagyijának meglátogatása volt. úgy látszik, ha vasárnap, akkor gasztronómiai orgazmus. legalábbis nekünk, mert olyat, de olyat zabáltunk, hogy arra nincsenek szavak. egyszerűen nem tudtam semmit kifogásolni, éppen ezért nem is nagyon tudtam ellenálni a négy-öt fogásnak. fujj, de rossz volt :D!