ma hajnalban nagyot fordult velem a világ, és sajnos nem jó irányba. elvesztettem az édesapámat.
az ÖREG lefeküdt és nem kelt fel többé. régóta betegeskedett. itthon feküdt és csak árnyéka volt egykori önmagának. annak az önmagának, aki az igazi dolgozó ember volt a szememben. olykor napi tizenkét órát, hogy azután osztálykirándulni jöjjön velem. vagy mikor az összes unokatestvéremmel rajta lógtunk és kivitt focizni minket a kiserdőbe. nagyon gyenge volt, de nem voltam felkészülve rá, hogy elmegy. erre nem lehet. és tegnap még olyan vidám volt. viccelődött. ahogy egész életében. aztán eleludt.
nyugodj békében fater! fiad.
