két egymást követő napon is volt szerencsém kissé hosszas próbákat tartani. mindkettő két és fél órásra sikerült. nem állítanám, hogy ez az ideális mennyiség ebből a dologból egy szuszra. se azoknak, akiknek meg kéne tanulni a lépéseket se nekem. de muszáj volt. legalábbis, ha szeretnénk a szalagavatóra eljutni a zenék végére. ugyanis mindkét helyen volt némi lemaradás. az okok elég összetettek, nyilván én is ludas vagyok némileg a lemaradásban és a táncolni szánékozókat sem lehet felmenteni, még nagy jóindulattal sem. példának okáért csak annyit mesélnék, hogy a tegnapi próbán beszélek a több, mint nyolcvan emberhez, miközben az egyik lány éppen előveszi a mobilját és telefonálni kezd. elkezdi ecsetelni, hogy "figyu, nem tudom mikor végzünk, mert szerintem még azt sem tudja, mennyit akar leadni!" persze ez nem maradhatott megtorlatlanul, szépen mellésétáltam és kellő hangerővel elkezdtem elmesélni, mennyi van még hátra, és hogy csak azon múlik, hogy mikor mehetnek, hogy mikor teszi le a telefont és hajlandó csatlakozni hozzánk. megtette kellő hatását.

de a szervező tanárok sem állnak mindig a helyzet magaslatán. egyrészt egy december eleji szalagavatóra szerintem nem október végén kell elkezdeni a próbákat. másrészt imádom, mikor elkezdik elmondani, hogy mi miért nem fog jól kinézni, mi miért nem fog sikerülni, mit, hogyan kellene a táncokban átalakítani. persze ők a megrendelők, tehát úgy kell lenni, ahogy ők akarják, de könyörgöm, legalább a koreográfiába ne szóljanak bele. mellesleg egyszer olyan szívesen megszerveznék egy egész szalagavatót. az egész szalagavató forgatókönyvet megcsinálnám. akkor legalább lenne valami eredeti. mert sajnos eddig azt vettem észre, hogy minden iskolában valamit kitalálnak, toldozgatják foltozgatják a máshonnan ellesett ötletekkel, de gyakorlatilag ugyanaz megy évekig, évtizedekig. jol az a tökös igazgató, aki egyszer rá meri bízni egy kívülállóra? keressen meg engem vagy bárki mást, aki sok-sok ilyet látott már belűlről, sok-sok helyen és legalább adjon egy esélyt. szerintem nem járna rosszul!

a pihentető hétköznap délutánok után, ma végre kétnapos röpitorna kezdődik. én meg játékvezetek. szerencsére csak az első napon. és ott is a legrövidebb csoportban. mivel csilim anyuja szállít a terembe (ő a főszervező), ezért ma a megadott időpontban felkeltem. így a szombati pihenés sem lesz sokkal nagyobb mennyiség, mint a hétköznapi. persze joggal merül fel a kérdés, hogy miért kelek olyan korán, hogy még blogolásra is fussa az időmből? nos azért, mert csilim anyuja elnézte a programot, és csak most reggel jött rá, hogy ott, ahol én vezetek, csak egy órával később kezdődik a program, mint másik termekben. úgyhogy most gondoltam hasznosan töltöm az időmet a mákoskifli és a kávé mellett.