ez van

vasárnap is voltam meccset (el)fújni. a különbség az egy nappal korábbihoz képest leginkább az volt, hogy most izgalmas volt a meccs. szintén nők, de legalább döntő szettel. mert azon tényleg lehet akkorát hibázni, hogy megutáljanak. de nem sikerült. sőt, isten igazából még csak fel sem szökött a pulzusom 60-62 fölé. mondjuk most a másik játékvezető sem azért volt a teremben, hogy elrontsa vasárnap délelőtti pihentető fütyörészésemet, hanem érdemi segítséget jelentett. ezek után a szerdát várom igazán, ahol a segítség is meglehet és még muffint is ígért a kollegina.

ha már röpi, akkor most jelzem előre, hogy ne nézzen már ki utólagos okoskodásnak, hogy idén nem lesz igazán komolyan vehető strandröpi magyar bajnok. nem azért, mert ügyetlen lesz, aki megnyeri a címet (ha lesz ilyen), hanem mert a jelnlegi állás szerint nem hiszem, hogy egy valóban komolyan vehető bajnokság zajlik majd a homokon. így májust közelítve azért legalább azt illene tudni, mikor-hol-hány versenyen kell majd helytállni a dicső címért.

tegnap voltunk mayloval kutyaszerelőnél. nem sok jó dolgot mondtak az állapotáról, de ma majd kés alá fekszik és tutira meggyógyítják. elég nehéz elképzelni, hogy az öreg bolhabusz ne rohangáljon évek múltán is a horányi partokon. hajrá bogyó!

ez egy ilyen hétvége. ma már a harmadik poszt. voltam meccsen. hogy is fogalmazzak. furcsa volt. szépen kiballagtam a mérkőzésre. viszonylag időben érkeztem, eddig minden rendben is volt. aztán eljutottunk a kezdésig, még mindig viszonylag megszokott medrükben folytak az események. leszámítva, hogy idős kollégám kettő alkalommal mutatta be az unokáját, akit magával hozott, mert ő majd olyan ügyesen kezeli az eredményjelzőt. majd felmerült a kérdés, vajon ki fogja vezetni a jegyzőkönyvet. egy elég szerencsétlen külsejű fiatalember ücsörgött ott nagy magányában, hát rá esett a választás. idős kollégám érdeklődésére elmondta a kolléga, hogy bizony még sosem csinált ilyet. gondoltam magamban, mindent el kell kezdeni egyszer, meg amúgy is csak "x"-eket kell rakosgatni egymás alá, nagy baj nem lehet. na ebben azért tévedtem egy kicsit. becsléseim szerint ekkor kettő volt a mérkőzés idejére eső pihenőidőmre leselkedő veszélyforások száma. később kiderült, nem ez a legnagyobb gond.

elkezdődött az összecsapás. mindjárt az első pontnál kiderült, kedves öreg játékvezetőtársam még sok bosszúságot okozhat. én ott ácsorgok a helyemen és vidáman befújom a papíron gyengébb csapat játékosának hibáját, miszerint által nyúlt a háló felett, mikor erre éppen nem volt semmi szükség, mi több, szabálytalan volt. nem jó egy ilyen ítélet az elejére, mert inkább érezzék, hogy a spori velük (is) van, mert úgyis a másik csapat az erősebb. nagyobb akkor a béke. de ha így alakult, hát legyen. rekeszizom megfeszül, levegő áramlik kifelé, át a sípon, füttyszó harsan és be is mutatom a hibát. a hibázó játékos finoman érdeklődik, hogy mégis milyen indíttatásból tettem amit tettem. kedves sporttársam úgy érzi, koránál fogva mindenképpen kötelessége felvilágosítást adni, mejd el is mondja, bizony a lány, mint hátsó soros, nem teszi jól, ha a hálónál ugrálva csapkod a lasztiba. erre a lány mindjárt szükségét érezte, hogy megjegyezze, ő bizony első soros. sőt! legelső! (na ilyen nincsen ám, csak viccnek szántam) túlléptünk a problémán, de mindjárt nem voltam túl népszerű. később még volt olyan is, mikor is egyik játékos igen messzire átruccant a háló túloldalára. ez nem olyan szabályos, ezért gondoltam, ha kedves öreg kollégám nem sípol, akkor majd én. megtettem, mire ő egy amolyan megerősítő sípszót szintén elengedett. és legnagyobb meglepetésemre be is mutatta, hogy egy csúnya hálóérintést fújtunk itt le hihetetlen összhangben. hát nem, ellenben megint engem gondolt mindenki a leghülyébbnek a teremben. főleg, mert még meg is magyarázta az edzőnek a történteket. mivel később még felesleges sípszó és érthetetlen karjelek kombójával is sikerült hülyét csinálnia belőlem, vártam a gyors befejezést, mert éreztem, hogy az öreg T bácsi minden egyes segítségével egyre kínosabb szituációba keveredek, és a végén örülhetek, ha nem leszek közellenség a két csapat szemében. szerencsére viszonylag hamar végeztünk, így boldogan jöhettem el a tetthelyről, miután az öreg természetesen még egy alkalommal bemutatta a kisunokáját.

emericus - vasas 1:3

íme a világ egyik legbetegebb videója. régi, de atomállat! én oszting meg veletek!

még mindig nem mondhatom magam száz százalékos egészségi állapotban levőnek. lassan meg kell barátkoznom vele, hogy ez nem is betegség, hanem állapot. de ez nem szegi kedvem semmiben. az utóbbi napokban sajnos elég rohanósra sikerült. így például csilimmel is elég kevés időt tudunk együtt tölteni. ezen sürgősen változtatni kell!

csütötökön például a röplabda szövetség éves rendes közgyűlése vett ki elég sok időt a rendelkezésemre álló 24-ből. az egész megérne egy külön posztot, de nem fogok írni. lényeg, hogy botrányosan kevés embert érdekel a sportág jelene és jövője, pedig lenne mit tenni. vagy legalább értesülni. no persze ez (egyelőre) nem az én ügyem. arról már nem is beszélve, hogy az országos szövetség megjelent előljároja számomra megdöbbentő felfogásban gondolkodik mind az ő pozíciójáról, mind a tevékenységéről, mind arról, hogy kinek milyen mértékben kell részt vállalni a felmerülő  terhekből. de tényleg nem akarom kifejteni itt.

tegnap tánc, ami több, mint jelentős volt. hiszen első alkalom, hogy újdonsült táncpartneremmel próbálnánk. azért a feltételes mód, mert ismét rám hárult az edzés megtartásának terhe, így aztán ebből nem sok minden valósult meg. viszont az expár viselkedése meglepően barátságos volt velem szemben. konkrétan, mintha nem történt volna semmi. szerintem nem tudatosult még benne az új felállás.

nos megpróbálom a nap hátralévő részét pihenéssel tölteni, míg el nem kell indulnom a sosor mérkőzésemre.

még mindeig nem sikerült teljes mértékben megegészségesednem. pedig most már nagyon unalmas ez a betegség. ennek ellenére zajlik az élet. voltunk szombaton vacsorázni jó kis baráti társasággal. kereken tízen jöttünk össze a fortuna étterem- és szálloda hajón. vegyesek az élmények. amíg az amerikai (?) csoport meg nem érkezett, szinte hibátlan volt minden. kultúrált hely, némi extra, hogy hajón voltunk. kiszolgálás rendben. talán egy-két fogással volt kifogás, de ugye ízlések és pofonok... az én kajám kimondottan jó volt, csak picit kevés, de ne az én étvágyammal menjen az ember étterembe. vagy ne lazacsteak-et egyen. viszont a túristák érkeztével látványosan visszaesett a pincérek (szumma két fő) érdeklődése irántunk. és amikor sikerült magunkhoz csábítani valamelyiket, akkor is gyors, és kissé flegma volt a kapcsolattartás.

vasárnap ismét meccsvezetés, majd kimentem overdose futamára, de nem láttam semmit. kicsit sokan voltunk. ennél már csak a mai munkába menet hiányzott kevésbé. de túléltem. úgyhogy este mehetek focázni!

mivel imáim meghallgattattak részben, ezért mégiscsak elmegyek andi névnapi ivóparty-jára. a hideg sör bizonyosan meg fogja gyógyítani a torkomat. és még jobban segít visszaadni a hangomat. délután a már egyész mondatokat tudtam elmondani a jv-gyakorlaton.

a tévében a golf-tv című műsor megy, mert azt ekem nyílván néznem kell. jelzem nem emiatt kapcsoltam ide, hanem a röpi ffi magyar kupa döntő miatt. petink volt az egyik vonalas. büszkék vagyunk rá!

teljesen más téma, hogy nagyon hiányzik a bringázás, ezért feltétlenül meg kell csináltatnom a kerékpáromat sürgősen.

vissza a röpihez. tegnap ismét remekül oldottam meg a játékvezetőként rám hárított feladatot. pedig nem voltam egészséges. és nem épp könnyű csapatok játszottak. de a jókor kiszórt sárga megtette a magáét!

mentem bulájozni!

blogom népe! (ha még van ilyen, mert látogatottság és kommentek terén csúszom lefelé) az alábbi kiáltványt tenném közzé:

1. szabad légutakat!
2. kérem vissza csengő-bongó hangomat!
3. a torkomban lévő gombóc monnyon le!
4. orrfújás és haláli hörgés szerű köhögéstől mentes napokat és éjszakákat!
5. ismét a hideg sör vegye át a meleg tea helyét! (nincs amúgy baj a teával)
6. egyéb

szerintem nem olyan nagy kérés ez. várom a támogató aláírásokat/kommenteket!

ott fejeztem be, hogy elutazunk szlovákiába. nos, megtörtént. sőt! azóta haza is tértünk. nem keveset ettünk, ittunk, és még ennél is több emberrel ismerkedtünk meg. csilim vágai rokonainál jártunk. meg kell jegyezzem vannak páran. vága nem nevezhető világvárosnak, inkább csak kis falu. de annak remek. a fél falu rokona az én csilimnek, de, hogy pontosan kinek a kicsodája, ez még azoknak is csak nehezen volt követhető, akik figyeltek. én pedig nem nagyon figyeltem. nekem csak emberek voltak, akikkel baromi jól elvoltam. teljesen idegenként érkeztem és köbö 2 perc alatt úgy éreztem magam, mintha mindig is ismertek volna. nem hiába no, a vidéki emberek vendégszeretete legendás. legnagyobb örömömre a konyhában sem ügyetlenek, úgyhogy annyit ettem, amennyi ennyi idő alatt lehetséges volt. gyakorlatilag folyamatosan két napig. csak az ivás szakította olykor félbe.

szombat este még bulizni is voltunk a helyi sportpálya büféjében kialakított diszkóban. ez is elég vicces program volt. és természetesen kimentem egy focimeccsre is a járási bajnokságban. jó volt na! ahoj!

mi most (kb fél óra múlva) elutazunk szlovákiába, és ott nyílván nagyon jó lesz nekünk. addig is mindenkinek jó hétvégét, kellemetes nyuszit! hétfőn ismét itt vagyunk! és ez nem fenyegetés!

hajnali ébredésem kissé koraira sikeredett, és egyben csilimet is felvertem, amit végképp nem kellett volna. viszont percekkel később valami egyáltalán nem szokványos hang, majd csilim még kevéssé szokványos rövid, ugyanakkor éles sikolya ütötte meg a fülem. mint II. osztályú játékvezető, (mert kedden sikeresen levizsgáztam!!! gratulák???) azonal a hangok irányába fordítottam tekintetem. konstatáltam, hogy csilim álmos, de nem szenvedett maradadó sérülést, és a hang kissé odébbról jön. forrása egy negyven dekás harci bögöly éspervagy lódarázs! mit ló, elefánt! megőriztem a hidegvérem. egyikszememmel tovább figyeltem, hogy csilim valóban sértetlenül megúszta, másikkal a szoba átellenes sarkába követtem a CIA/MOSZAD/MI5/KGB/BKV/stb által fejlesztett pusztító erőt. pulzusom azonnal felszokött percenkénti 42-re. alig néhány másodperc alatt feldolgoztam a lehetőségeimet. tudtam, csak egyikünk maradhat. előrántottam a táskámban felejtett türcsit, ami még foci után a többi cuccal együtt került a táskámba néhány napja. ezzel már nekem is volt mindent elpusztító fegyverem. igaz, nem olyan gyémánthegyű acélszigony, mint az ellennek, de én még okos is vagyok. (meg II. osztályú játékvezető, mert kedden sikeres...) három-négy mach sebességgel (hangsebesség 3-4-szerese) repkedett a szobában, ám elsőre rádobtam az elfogó leplet. a meglepetés és a kiáradó illatanyagok lebénították a központi idegrendszerét/processzorát. begyűjtöttem és huss ki az ablakon.

a sebesültek ellátása után. visszafeküdtem az ágyba, hiszen még fél óra lustulás várt. azonban nem sokkal később újabb, hasonló bombázó hangjára lettem figyelmes. a főhős roppant csinos párja, ahogy az ilyenkor lenni szokott, már nem sikoltott fel másodjára, csak konstatálta, hogy ezzel még nincs vége. nosza a vegyi tarcsi-türcsi ismét bevetésre várt. megint elsőre találtam (hiszen kedden sikeres II. osztályú...)! ez a példány szívósabb volt és megpróbált elröppenni a fegyverrel, ám nem sikerült. másodpercekkel később a nézők ismét csak a főhős hibátlan sziluettjét figyelhették hátulról, amint eltávolítja a támadót.

így indult a mai nap. bent meg az idióta főnököm idegesít. az lesz a vége, hogy őt is kidobom az ablakon.

apropó, említettem, hogy kedden sikeres II. osztályú játékvezetői vizsgát tettem?

vagyis lehúztam a rolót. tegnap a műfüves bajnoki fordulónkon. és mivel a fiúk elől négyet is bevarázsoltak az ellen kapujába, így 4-0 ide. jó hangulatban gurítottuk le utána a sörünket. mivel ma játékvezetői vizsga, ezért remélem, hasonlóan sikeres napot zárok ma is. lehet, hogy most bele is pillantok a szabálykönvbe. végülis belefér a munkaidőmbe!

mivel túl sok időm nincsen, ezért csak összefoglalom az elmúlt napok eseményeit. elmúlt csütörtökön új csapatommal a bajnokság egyik legkülönlegesebb csapata ellen léptünk pályára. csak lányok! vicces meccs kerekedett belőle.

pénteken ismét voltam okítani a jövő játékvezetői generációját, ami vicces volt, mivel egyik kolléganőm párja is a nebulók közt volt és a kedves kollegina mindenképpen bele akart szólni abba, amit és ahogyan csináltunk. szerencsére főnökasszonyunk időben megállította az elszabadulni készülő káoszt. este pedig végre lejutottam táncra. remek hír fogadott. ha már mégis itthon leszek, akkor akár részt is vehetnék a vasárnapi fellépésen, mint tartalék. egyik lány párja nem egészen biztos, hogy megjelenik. és a bachata koreográfia újabb etapját megismertettem a többiekkel. szerintem szépen haladunk.

szombaton ng barátom mérkőzésére látogattam ki. na itt szembesülhettem azzal, amit otthagytam. alpári, bunkó, trágár paraszt játékosok és nézők osztják az észt. kicsit alacsonyabb ingerküszöbbel sosem fejeződne be meccs. ráadásul nem nagyon volt igazuk. ha belegondolok, hogy az jár ma magyarországon meccsre, aki amatőr szinten űzi is a sportot, akkor nem meglepő, hogy rajtuk kívül viszont senki. nem nevezhető épp családi eseménynek. "na te kis buzi, már megint mi a faszt fújtál? mert ennyire hülye vagy..." és most még csak valami finomabbat idéztem! a gyengébb gyomrúaktól pedig elnézést. amúgy szórakoztató volt nézni a 22 eléggé ügyetlen figurát, ahogy küzdenek az elemekkel, egymással és a labdával. este ng-vel meccs és pohárfeneke nézés. viszonylag szolidan, másnap fellépés.

másnap. fellépés. ha tudtam volna, mikorra kell menni, biztos alszom még egy órát. mindegy. ráadásul a lány, akivel eredetileg (illetve eredetileg nem) táncoltam volna, csak a 11 óra körüli programban vett részt. azért később kiderült, nem is olyan nagy baj, hogy ott vagyok, mert niki leendő expárjának a vonata féltávnál rostokolt, mikor táncolni kellett volna. nosza beugrottam, és így leendő táncpartneremmel már túl is vagyunk az első közös fellépésen.

délután csilim még sehol, telefonja off, ezért még egy blaszos meccset meglestem. ng most lengetett. a játékvezető meg naívan kérdezgette merre voltam ma. nem akartam a táncos részletekkel untatni, felvilágosítottam, hogy több, mint egy éve már csak röpit fújok. majd megjött csilim is, úgyhogy usgyi haza és végre találkoztunk.

ma pedig ismét munka. ez mondjuk nem volt szép, de túl vagyok rajta, mint ahogy az újabb játékvezető gyak.okt.-on is. megint mókás volt. én is tanultam belőle ezt-azt. mire érdemes odafigyelni. ami nem is baj, holnap másodosztályú vizsga. jajj, de izgulok! megyek is enni, aztán focizni!

az a röpi. megvolt a másodosztály ú felkészítő második etapja is, úgyhogy nem maradt más hátra, mint a vizsga. no az vicces lesz nyilvánvalóan, mert a teljes mrsz vezetés megjelenik majd. illetve, akinek a játékvezetéshez köze van és majd okos kérdéseket tesznek fel. no persze ez engem csak annyiban izgat, hogy sokáig fog tartani, ami egyben azt is jelenti, hogy ismét lemaradok egy táncról. magának a vizsgának a kimenetele nem hiszem, hogy olyan nagyon érdekes. heten megyünk vizsgázni. aki felkészített minket, nyílván nem arra számít, hogy mind hülyék vagyunk, mert az neki is kellemetlen lenne. tehát legrosszabb számítások szerint is a nagyobbik fele sikeres vizsgát kell, hogy tegyen. mivel az ellenőrzések átlaga alapján készített rangsort én vezetem (nem csak ebben a hetesben, hanem brsz szinten) jó eséllyel benne vagyok ebben a félben. idáig egyszerű matek, vagyis nem kell elolvasnom a szabályokat. arról nem is beszélve, hogy sosem készültem különösebben ezekre a vizsgákra, aztán mégis itt tartok. lehet, hogy el sem kellene mennem?

mindezek után tegnap részt vettem a feltörekvő (leendő újonc) játékvezetők gyakorlati felkészítésén, mint az egyik gyakorlat vezető. érdekes móka. jó nézni, hogy milyen kis ügyetlenek. én is ilyen lehettem. mókás!

azt olvastam, jamie oliver főz a g20-csúcson! megérdemli. én erre annyira nem vágyom, de kisebb társaságnak nagyon szívesen. így volt ez most is horányban. elkezdődött ugyanis az idény számunkra. tavaly nagyon kellemes napokat töltöttünk lent (fent?) horányban, és idén is eljött a pillanat, hogy kitelepüljünk. nekem kényszerpihenő a munkahelyen, csilimnek lejárt a meló, és az idő sem volt annyira kegyetlen már. szóval szombaton reggel (kora délután) nekivágtunk.

útközben bevásárlás és megérkezés után azonnal tűzrakás. kint és bent egyaránt, mert a házikóban a kinti nem túl acélos tizenegynéhány foknál alig valamivel volt kevesebb... leteszteltük tehát valóban hűvös időben a fatüzelésű vaskályhát. meg kell mondjam, ha az ember veszi a fáradtságot, hogy foglalkozzon a tűzzel, akkor egyfelől megússza szénmonoxid mérgezés nélkül, másfelől több, mint kellemesen meleget lehet varázsolni. szóval igazi retró fűtés volt, de az egész elfogadhatóan üzemelt. első este pöri volt a menü. természetesen bográcsban. és mivel a szivattyú a telet a házban töltötte, nem kockáztattunk, folyadék gyanánt kizárólag egri bikák vére került az étekbe.

az idő nem volt az a klasszikus nyaraló idő, de nem tántorított el bennünket ez az apróság. vasárnap volt talán a legrosszabb idő. eső, hűvös egyebek. ennek ellenére a létszám egy fő petivel nőtt. mondjuk az ő érkezése több, mint kalandos volt, miután megdumáltuk vele a találkozás részleteinek felét, majd elindultunk érte. nos ő otthon várta, hogy közöljük a többi részletet, de mi rutinosan nulla darab telefont vittünk magunkkal. azért idővel megoldottuk ezt a kérdést is, de senkinek nem kívánom, hogy utcai telefonfülkére szoruljon budapesten... viszont legalább áthaladtunk az éjszakai megyeri hídon, ami csini darab a maga nemében.

hétfő este aztán ismét haza kellett jönnünk. maylo szurit kapott én meg kivédtem az aktuális ellenfél minden fogható és néháy foghatatlannak tűnő lövését. ennek ellenére 2-1 nem ide. ráadásul éjjel lett vége az eseménynek, úgyhogy kései visszaautókázás. megyeri-híd megint éjjel. az időrendünk és az időjárás úgy alakította, hogy szalonnasütés idén sem volt (még), de azért a szalonnából lett finom, sült (roston) szalonna, mellé husik, zöldség, stb. miután a szabad tűzrakóhelyünket csilim befedte.

mielőtt teljesen elfelejtem, megemlítem, hogy van két madárkánk is a kertben. egyikük rigó, ezt hamar felismertük, a másik tuti madár, de nem tuti, hogy milyen. megfejtéseket kommentben kérem majd!

keddre egyetlen programpontunk maradt, a maradék nyersanyagból élelmet készíteni, úgy, hogy ne nagyon kelljen hazahozni semmit. maradt kolbászunk, amit meg lehetett sütni, és némi zöldség, amit a boltban gombával egészítettünk ki. na ebből valami paella-hoz hasonlót alkottam, a kolbászokat meg megsütöttem (...ez megsütötte...) és mind jól megettük. nem lett nagyon rossz, azt mondját. pikk-pakk betömtük. aztán fájó szívvel időlegesen búcsút intettünk horánynak. első adandó alkalommal azonban húzunk vissza!

a mai játékvezetői gyakorlatot meg majd legközelebb elmesélem! és íme a madárkánk, meg a híd:

végre a főnököm is belátta, amit én már rég tudok. miszerint semmi szükség arra, hogy ebben az állásidő nevű játékban részt vegyek, vagyis teljesen feleslegesen töltöm itt az időmet. mondjuk minden verbális és egyéb eszközzel győzködöm már sokadik napja. de meg lett az eredménye, holnap már nem jelenek meg. de tényleg felesleges is lenne. amit az elmúlt négy napban részemről munkának lehet csúfolni, azt egy átlagos képességű orángután másfél óra alatt el tudja végezni. persze vannak időszakok, mikor nem ilyen a helyzet, de ez most tényleg csak arra volt jó, hogy kitöltsem az összes fészbúkos idióta tesztet. mint például a melyik vagyok a hét törpe közül. meglepetésre pinokkió jött válaszul, mondván: végighazudtam a tesztet. pedig dehogy! amúgy az otthoni net gyorsabb, tehát újabb indok, hogy ezeket a teszteket inkább otthon csináljam.

volt időm töprengeni az élet nagy dolgain is, de mivel ez nem szokásom, így ezzel nem töltöttem értékes időmet. azért persze átfutott az agyamon néhány gondolat. például, hogy mennyi minden vár rám mostanában. mindenek előtt másodosztályú vizsga. nem gondolom, hogy ez megoldhatatlan feladat elé fog állítani, de azért rámegy három délutánom. ráadásul mindhárom tánc-időpont. márpedig, mivel vadiúj táncpartnerem van, kéne már valamit alkotnunk. ráadásul a bachata oktatás is szünetel, amivel meg lettem bízva. és nagyon nem szeretném, ha belekontárkodna valaki... aztán ott vannak a szerdák. a latin kezdő, amin nem tudom, mi is lesz valójában a feladatom, mert a tanárunk hívott, hogy menjek. na majd kialakul persze. mindenesetre csilimet már lecsábítottam, aki hoz még két (2) embert, hogy elegen legyünk.

közben persze nyílván lesznek meccsek is, amiket le kell vezetni. és egészen bizonyosan lesznek frissen végző játékvezető palánták, akinek a gyakorlati oktatásán aktívan részt kell vennem. már az időpontok is megvannak. remek móka lesz ez is.

és még nem beszéltünk a rengeteg fociról. most, hogy elméletileg heti 3-4 alkalommal is mehetek, végképp sűrű lenne a program, úgyhogy ebből nyilván le kell húzzak valamit.

de mindenek előtt, hétvégén irány horány!

ma csilimmel ketten két meccset (kb) két perc alatt vezettünk le. nála nem jöttek el a vendégek, nálunk kevesen voltak a hazaiak. szerintem nagyon jól és gyorsan vezetünk meccset. járna valami prémium nekünk, mint a leghatékonyabb párnak.

tegye fel a kezét, aki látott már néger* villamosvezetőt! gyanítom, nem sok kéz lendült a magasba. most tegye le, akinek már fárad aki külföldi utazás, nyaralás, egyéb alatt látott. gondolom, még sokkal kevesebb kéz van a levegőben. jó, köszönöm, mindenki leteheti. aki viszont égető vágyat érez, hogy találkozzon eggyel, az utazgasson a negyvenkettes (42) járaton. engem ma ő hozott be. további jó étvágyat kívánok!

*a néger kifejezés semmilyen negatív/rasszista megkülönböztetést nem takar jelen esetben, csak az egyértelműség kedvéért. helyette afro-magyar, színesbőrű, stb behelyettesíthető!

valahogy nem akarnak olyan gyakorisággal és rendszerességgel jönni a posztok, ahogy azt gondolnám. na és az új blogkülső sem készült el még... de majd lesz ilyen is! most koncentráljunk a jelenre. kispályás csapatunk (az első számú dréher) megkezdte menetelését a 2009-es évben is. rögtön egy 5-2-es vereséggel. lefájóbb pont mégis inkább az ujjam, amit már a bemelegítésnél sikerült eltrafálni egy labdának. most ez nem olyan jó érzés.

a márcziusi röpimeccsvezetés-dömping is lassacskán véget ér. ma és holnap van még egy-egy összecsapás, aztán pihi. illetve jöhet a felkészülés a másodosztályú vizsgára, na és a vizsga. a következő lépés a világhír felé! :) a felkészülést nagyban segíti, hogy főnökasszonyunk felkért a nemes feladatra, hogy az újoncok gyakorlati felkészítésében vegyek részt. lehet erre nemet mondani?

most már csak az kellene, hogy a munkahelyemen ne kelljen lógni, ugyanis állásidő van ismét, de én itt bent lúzerkedem, mert a kedves főnököm ezt jó ötletnek véli. én nem, nagyon nem. így aztán bár bejövök (erősen késve), de nem csinálok semmit. és hazamegyek jó korán! kemény csávó vagyok mi?

blogom népe! tegnap lement karrierem eddigi legfontosabbnak és előzetesen legnehezebbnek vélt meccse. valóban fontos volt és helyenként komoly figylmet kívánt. egy bajnokság közepén nem szokás ugyan azt mondani, hogy egy adott mérkőzés dönt a végső sorrendről, de komoly hatása lehet a végkimenetelre. (hogy mást ne mondjak, az nb1-ben ma újpest - dvsc, és a sportmédia erről értekezik napok óta. a mai ns-ben hat oldalt szenteltek szánalmas futballbajnokságunk aktuális cscseseményének.) nos az első játszott a másodikkal. helyenként tényleg szemkápráztató dolgokat műveltek, és komoly figyelmet kellett szentelni a történéseknek, hogy ne kerüljünk bajba. a meccs lement, a csapatok elfogadták az ítéleteinket, nem vitatkoztak. az ellenőr pedig kíválóra értékelte mindkettőnk munkáját. és, hogy ne legyen elég az (ön)fényezésből, az idei átlagom is idefirkantom: 94,5%!

igyekszem javulni!

ex(táncpartnerem) [álló sor, jobbról a második] valamikor januárban bejelentette visszavonulását. ez - lássuk be - várható lépés volt részéről. nem repestem hát az örömtől, de mivel valahol fel voltam készülve nem is estem kétségbe. viszont ilyenkor célszerűen másik táncpartner után kell nézni. nem kapkodtam, mert egyfelől csilimmel csak elmegyünk már végre salsázni (rokizni, tangózni, stb), másfelől a tánctanárunk oktatói/koreográfusi feladatokkal bízott meg, tehát el tudtam foglalni magam tánc terén. mindemellett volt jelöltem a pozícióra, akinek ezt meg is említettem, de szerintem nem vette komolyan. viszont az elmúlt kedden nekem szegezte kissé félénken a kérdést, hogy akarom e őt! természetesen, mint táncpartnert. én meg természetesen akartam. tehát megtörtént a váltás, van új táncolós lány. [guggoló sor baloldali lány]

ennyit a táncról. röpi. a meccsdömping csúcspontjához közeleg. ezen a héten nem kevesebb, mint négy mérkőzés levezénylése vár rám. ebből egy zajlott le tegnap. nem volt valami nagy kihívás. egy pedig ma következik. na ez már inkább (indiánabb, ha-ha)! a férfi első osztály két első helyén tanyázó alakulat csap össze, és az eredmény a bajnokság végső kimenetelét is döntő módon alakíthatja. ráadásul a fordított pályaválasztással zajló "visszavágó" egy hét múlva esedékes. na azon is ott leszek, és szintén nem nézői minőségben. (gyk.:nem is játékosként!)

persze egyértelműen a mezőny egyik legjobbjának kell az ilyen összecsapáson fújni a sípot. és igen magamra gondolok, és nem, nem vagyok beképzelt, csak épp most jött az e-mail, hogy ismét ideje egy osztályt lépni felfelé, úgyhogy felkészülni, majd vizsga. nincs megállás!

az most már szinte mellékes, hogy a két derbi miatt két csütörtöki focit is ki kell hagynom. sebaj, jön a hétfői műfüves bajnokság. jövő héten forduló!