ez van

na tessék! most olvastam (bár már hallottam róla), hogy mennyire jó dolog ez a sör. legyűri az izomlázat! tényleg! itt a cikk! és ennek valóban így kell lennie, mert még sosem tudtam annyit sörözni, hogy attól izomlázam legyen.

péntek délután "kicsengettek" a munkából. nem telt négy tizedmásodpercbe sem, hogy annyira megfeledkezzek a munkáról, mint olyanról, hogy az ss a moszad és a kínaiak sem szedtek volna ki belőlem semmit ezzel kapcsolatban. még az előttem lévő gyárról sem tudtam, hogy micsoda. de még azt sem, hogy hol van és, mi közöm hozzá! elkezdtem erősen koncentrálni a pihenésre. nemsokkal később felvett a csapatszállító jármű. ebben 2 fő ember tartózkodott, csilim és én, valamint egy fő kutya, maylo. irány haza. aztán vásárlás és horány. ott pedig béke és csand. nem! CSEND! így jobb. nem olyan nyomasztó csend, hogy a légyfing dobhártyarepesztő zajnak hangzik. olyan madárcsicsergős, enyheszellősusogós, fűnövéshangos csend. legjobb a madárcsivit.

szombat reggel fűnyírás, kajakészítés és haverokvárás. a kaja alatt ne gondoljon senki kis mennyiségű husikra és zöldségekre és salátákra és egyebekre, hanem komoly hadiipari mennyiségre. annyira, amennyit egy fejlődő ország lakossága fogyaszt egy átlagos gazdasági évben. csilim isteni salátáival kettő hűtő volt rogyásig. mert víz az nincs a telken, csak kútból, viszont két hűtő, mikró és internek (mobil) az bármikor.

sokhaveros, sokatzabálós, party-hangulatos, sokáigtartós szombat után jövé a vasárnap. már csak egyetlen pajtás-házaspárral és hozzájuk erősen kapcsolható kisméretű emberrel. még további zabálással és tóbanfürdéssel.

kell-e mondanom, hogy jó volt? ugyehogy?

szánalomligánk lassan elindul. akkor játszunk, amikor még senki. viszont télen tartunk három hónap szünetet. a nyári átigazolási szezonban egy magyar csapat sem igazolt szinte senkit. legfeljebb tóth norbi vonul ismét újpestre, de ez meg nem hírértékű, mert harmadszor fordul elő. pár csapat csődbe megy, ahol van pénz, ott nincs liszensz. fehérváron a megmondóember, aki szerint a mi edzőképzésünk a legeslegjobb, csak a világ a hülye, hozott egy edzőt németországból. ja, nem. mateusz jól bohócot csinált belőle. ami mondjuk azért jó, mert szövkapitánynak is szánalmas volt. de akkor is német sztáredző jön majd. olaszba szakadt ifjú titánunk nem nyilatkozik a sportnapilapnak, mert meg van sértődve. nyílván miattuk nem fér a kispadra sem. fradipályán meg továbbra sem történt egy kapavágás sem. hajrá magyarok!

ha már ennyi bíztatást kaptam, hát tessék:

csavi52.tumblr.com

a fotoblogom.

tegnap égtelen nagy vihar volt a nagyfaluban. mielőtt az eső mindent elmosott volna, még fényképeztem egyet, így sikerült:

tutira indítok egy fotóblogot!

egyáltalán nem igazságos dolog, hogy most, mikor végre magamhoz térnék a hétvége által okozott kómából, akkor 92 féle helyen 95 féle dolgot kell csinálnom közel egyidőben. és nem is ejtettem egyetlen szót sem arról a tényről, hogy olyan rettenetesen takony idő van, hogy nem is tudom szavakba önteni. mikor végre összeszerveztük a hétvégi telekjáratot haverokkal és saját rendezésű parkröpivel. banyek!

a strandröpis hétvégék nagy csodája, hogy összejön egy rendes kis társaság. a mag ugyanaz, sokat röhögünk és még többet iszunk. mellette a napi 16-18 órányi meló már szinte gyerekjáték. és valahogy sosem tűnik missönimpászibülnek, mikor reggel fél hatkor ébresztő van és ki kell menni pályát festeni a homokba, sátrat állítani orkánerejű szélben, meg 5 napra elegendő meccset levezetni déltől háromig. viszont amint hazaérek hulla fáradt leszek. mint ma. úgyhogy semmi féle részletekkel nem szolgálhatok a hétvégéről. csak az általánosságok. 3 és fél nap. sok meccs, még több homok, eső, szél, hőség felváltva. 4 liter pálinka, vaddisznók és róka. jó pihenést!

ezt a blogot is elég hanyagul vezetem, de mégis megfordult a fejemben, hogy kellene egy fotoblogot is indítanom. nem mintha én lennék a falu legjobb fotósa, de szeretek fényképezni. bármit, bármikor. még az utólagos pepecselés sem untat. sőt, kimondottan szeretek eljátszogatni a képekkel. legutóbb a miskolctapolca/lillafüred/eger hétvégénkenm készült pár száz fotót válogattam, rendezgettem, alakítgattam, és helyenként egészen elégedett voltam az eredménnyel. lehet, hogy egyszer megtanulok fotózni?

 és a többi...itt

reggel mikor a tükörbe néztem, ugyanaz a jófej srác tekintett vissza, mint máskor. apró különbség, hogy némi aggodalom volt a tekintetében, mert picit sikerült elaludni, de azért ugyanaz volt. viszont a tegnapi futball nem múlt el teljesen nyomtalanul. jobb középső ujjamat eltaláta a labda. persze én vagyok a hülye, mert minek teszem oda, de ezen már feesleges keseregni. eltalálta, hát eltalálta. még nem is zavart annyira tegnap. akkor inkább az volt a gond, hogy a csúnyán alámtekeredett vállam miatt nem tudtam felemelni a kezem. ez reggelre javult kicsit. de az ujjam az kegyetlenül fájt. és ami ennél is rosszabb, bedagadt. én ujjra hízok. most akkora, mint a másik kezemen kettő. de legalább fáj is. többek között a cipőkötés okoz némi nehézséget. meg más is, de nem szeretnék mindent részletezni. most pedig ideje lenne hazamenni, csak éppen a munkaidőm még javában tart. ez nem jó így.

blogom továbbra is inkább vegetál, mint él és virágzik, de nem szűnik meg. ingerszegény hétköznapjaimat némi szigeti sportvarázzal töltöttem meg, ahol kivételesen röplabda mérkőzéseket volt szerencsém vezetni. nem keveset, viszont sokat. de legalább meg is áztunk rendesen. azért nem volt ez ennyire rossz, mert szabad perceinkben még játszottunk is. ennek az lesz majd a vége, hogy egyszercsak megtanulok röplabdázni.

míg mi a sziget egyik felében a füves röplabda fanatikusainak fütyültünk, addig a másikban homokon ugrabugrált a strand-elit (?). ez idén amúgy is elég bonyolult kérdés, hogy most ki milyen minőségben vehet részt egy versenyen, ami amúgy milyen verseny is? szóval nem egyszerű. ennek eredményeképp a játékvezető kérdés még sokkal bonyolultabb. mert akinek van és egyáltalán lehet vizsgája a homokos szakághoz, az nem mrsz játékvezető. akinek nincsen, az meg az, de míg nem bizonyította, hogy ismeri a szabályokat, addig nem vezethet. így aztán az idei legnagyobb szervező team szépen vadássza a sporikat. igen ám, csak ennek az a vége, hogy olyan emberek vezetnek komoly meccseket, akiknek mindössze azért van egyáltalán játékvezetői papírjuk, mert gondoltak egyet két hónapja, hogy ja akkor én gyorsan elintézem ezt, hogy aztán majd jöhessek vezetni. lesz még ebből bonyodalom!

miután jól táncbemutattunk tegnap, igyekeztünk a mai napon pihenni. sikerült. ha jól körbe akarnám írni a mai napunkat, akkor leginkább egy teljesen üres képernyőt kellene posztolnom, de abban azért nem sok fantázia van. leginkább a tévéizmaink fejlődtek a mai napon. mert megérdemeljük!

annyi, de annyi elfoglaltságom van, hogy nincs időm írni. ellenben senki nem követeli kommentekben a megjelenésemet. ez nem szép! a héten életem legmagasabban jegyzett meccsét vezettem szerintem. országos egyetemi bajnokság final fourba jutásért. a pályán kb 4-5 válogatott játékos. és ezek közül csak egy-kettő volt, aki nagyon csúnya dolgokkal összefüggésben említette a nevem. igaz egyikük tán még most is ott reklamál, de mindhiába, mert tudom, hogy nem volt rossz, amit csináltunk.

aztán volt még olyan is, hogy buliztunk a héten és még a béel döntőt is lejátszották heves és szakértő nézői részvételem mellett. igaz a részvétel néhány ezer kilóméterrel odébbról történt, a huszadik század nagy vívmánya, a televízió segítségével. bár itt érdemes hozzátenni, hogy a döntő nézőinek csak kis százaléka választotta azt a megoldást, hogy a helyszínen tekinti meg az eseményt, tehát a választásommal a döntő többség mellett tettem le a voksomat!

tegnap pedig már az első (másfeledik) tuti fellépésemen is túl vagyok újdonsült partnernőmmel, aki rém ügyi és nagyon ari, meg ilyesmi. szóval niki ügyes és jófej. legfrissebb esemény pedig, hogy ma üzembe helyeztem a vadi új öltönyöm és a cipőmet. mellesleg egy időben ezzel egy esküvő is zajlott. főnökasszonyom kimondta a boldogító igent. és ezen az eseményen annyi volt a röpis és röpis jv, hogy akár közgyűlést is lehetett volna tartani.

na hiányoztam? remélem, igen. komoly oka volt a távolmaradásomnak. és bár senki nem árasztott el kommentek ezreivel, hogy ó jajj, merre járok, azért elmesélem. szóval úgy volt, hogy felmerült, elmehetnénk csilim anyukájának üdülési jogával horvátországba. aztán ezt lemonduk, ezért megkapta egy ismerős. majd ő is lemondta, ezért én szabadságot vettem ki. aztán mégis lemondtuk, mert gazd.válság van. de, ha már szabadság, akkor menjünk valahova. irány miskolctapoca, diósgyőri vár, lillafüred, eger. remek hétvége volt kettesben. utána pedig folytattuk a telken. kettesben továbbra is. és nagyon jó volt. végre relax és pihi. csak mi és maylo az eb. sűrűbben kellene így kiruccanni. funky volt nagyon. (a la r.zs.)

hétvégére már itthon voltunk, mert feladatok vártak ránk. fellépés, csilimnek strandröpi, kertiparti és sportágválasztó. ez utóbbi konkrétan kettő teljes napot jelentett a tűző napon. ugrabugra és gyerekek hada. szóval volt benne kihívás. viszont ha már ott voltam akkor ki is próbáltam ezt-azt, amit amúgy nem valószínű, hogy ki fogok. mostmegyek pihenni, mert hétfőn várnak strandkézi edzésre! jupi.

ha még a mai munkanapot túlélem, akkor egy hétig garantáltan nem aggódom a munkahelyemet érintő gazdasági válság miatt. illetve amiatt, hogy ezzel takarózva kirúgják a fél céget. szintén nem nagyon foglalkoztatnak olyan dolgok, mint például, hogy egy nyerésre álló röpicsapat miért lesz idegbeteg kettő (!) szerintük téves ítélet miatt. méghozzá annyira, hogy az összes színes lapot fel kell nekik mutatni minden féle kombinációban, hogy aztán hazamenjenek. olyankor, amikor még mindig nyerésre állnak.

csak azzal kell foglalkoznom, hogy az én csilim csilinapi ajándékául szolgáló kikapcsolódásba ne csússzon hiba! és ez nagyon jó!

hosszas távolmaradásomnak semmi, de semmi oka nem volt, azon túl, hogy nem volt ihletem írni. pedig mi mindenről lett volna. botrányba fulladt röpimeccstől munkahelyi válságig. de ezek kimaradtak.

ma megcsináltam az adóbevallásom. ismét hét számjegyű összeget adtam az államnak személyi jövedelemadó formájában. kedves állambá'! most, hogy itt ez a roppant nagy válság, igazán visszaadhatnának nekem egy kicsikét ebből!

na ebből persze nem lesz semmi. most pedig szépen elmegyek mérkőzést vezetni. pedig nem sok kedvem van hozzá.

gyakorlatilag egy teljes hét poszt nélkül maradt, de mivel senki nem aggódott, ezért nem is részletezném, mi zajlott. lényeg, hogy csütörtökön sikerült egy roppant botrányos meccset vezetnem. röplabdában lehet ugye sárga-, piros- illetve piros+sárga lapot adni. na ezt megtettem 2 percen belül. kicsit később a csapat kedve elment a mérkőzéstől és szépen hazamentek. jujj, de kár!

végre ki is aludtam magam. amire már komoly szükségem volt, lévén szerda reggel felkeltem, aztán este egy szűk négy órás szundítás után legközelebb szombat hajnali egy felé aludtam újra. ekkor már azért igen erős igényem volt rá. de közben legalább elfogyasztottam némi alkoholt. nem sokat, éppen csak annyit, amennyinek a tiszta szeszre váltott mennyiségével egy teljes vészhelyzet évadban lehettt volna sebeket fertőtleníteni. legfőképpen a tegnap éjjeli 70% aszútörköly volt baráti a fesztiválon. azon a pálinkafesztiválon, amire a taxis úgy vitt el, hogy újpesten bekapcsolta a gps-t, hogy eljussunk a deák térre!!!

"kedves utasaim és a magam nevében köszönjük kedves utasunknak, hogy megvárhattuk! egy kézfeltétel jól esett volna cserébe!" ez a néhány kedves szó tegnap hangzott el a 42-es villamoson, miután egy nagyon kényelmes utasra várva hosszas másodperceket töltöttünk az egyik megállóban. van humora a villamospilótának.

régebben nem szerettem a lecsót. mostanában meg szinte a kedvenceim közé tartozik. ma is ezt ebédeltem. kikaptam a hűtőből a hétvégén elkészült anyagot. hanyag eleganciával 4 tojást felcsaptam. csak úgy egy kézzel, mint a nagyok a tévében. aztán nem sokkal később már toltam is az arcomba.

hétvégén pedig jó volt horányban. csilim apukájának a szülinapja. jött feleségestül meg egy rakás gyerekestül, akik között a rokoni kapcsolat minimum szövevényes, és ebbe nem szeretnék belemenni. (persze majd ezért is le leszek szúrva, hogy nem is az...) jó két kilónyi vadállat belefordult a szalonnával kibélelt bográcsba. meg vörösbor is, nehogy szomjas legyen. rögtön egy egész üveggel. meg még sok apróság. mindez előre elkészített túróscsuszához párosult. elfogyott. tehát nem volt rossz.

néhány hete éjjel, egy kisebb társaság csapódott le az éjszakai buszról az oktogonnál. öt-hat nem-ma-barnult és egy külföldi. már leszálláskor is elég "baráti" volt a viszonyuk, majd a társaság ütni-verni kezdte az idegent, végül a földön rugdosták tovább. azt gondoltam értesítem a rend őreit. 112. szinte azonnal felvették, és újabb röpke várakozás után a legközelebbi érintett jardnak elmesélhettem az esetet. mivel még tartott a "baráti csevej" nem maradtam le semmiről gyakorlatilag közvetítettem az eseményeket. épp ekkor értek a téma végére a fiúk. szerencsére a külhoni átvészelte és úgy tűnt feláll. meg is nyugtatott a hölgy a vonal végén, hogy azért majd (!) küldenek arra egy járőrkocsit. míg a környéken vártam a buszt, nem jött meg...

ma már értem az okát, miután elolvastam »ezt« a cikket!

gondoltam nem foglalkozok ezzel az igen komoly kérdéssel, de mivel rettenetesen későn van a foci (mellesleg múlt héten büntetőt hárítottam!!!), hát firkálok ide ilyet is. szóval tánc! van ugye n1 és n0. ők egy ideje együtt táncolnak. hogy tisztábban lássunk n0 mostanság inkább táncolgat, ha éppen tiszteletlt teszi órán. persze nyolc év alatt nyílván megkedvelte n1-et. tán nem is csak, mint táncpartnerét. de ott van neki p, és mivel vele évek óta együtt van, nem gondolná az ember, hogy más irányú határozott érdeklődést mutatna n1 iránt. hiszen ez p-vel szemben csúnya dolog lenne, pláne, ha ennek a szándékának jelét is adja. tehát ilyen nem fordulhat(na) elő. (pedig de!) és így az sem merülhet fel senkiben, hogy csak azért táncolgat még, mert hátha egyszer úgy alakul. aztán ott van még j (aki lehetne cs is...). ő meg éppenséggel nem táncol senkivel sem. n1 ügyes, tehetséges. kell valaki, aki kevésbé veszi félvállról a dolgokat. például nem késik a fellépéséről 2 órát. kézenfekvő, hogy j szóba jöhet. szóba jön. megbeszélik ok. azt is megbeszélik, hogy természetesen előbb az érintetteket értesítik. n0-t és f-et, aki az egyesület élén áll. megtörténik mindkettő. addig pedig még a látszatát is elkerüli n1 és j, hogy már megköttetett a háttéralku. hiszen mégse máshonnan derüljön ki. n0 reakciója egyrészről érthtő, nem örül. pedig éppen p-vel is táncolhatna. de nem örül. sőt! ő most ország világ előtt hangoztatja, mekkora szerencsétlen, hogy vele ez történt. mindezt persze úgy, hogy vele itt csúnyán kibaszúrtak. és itt kerül még a képbe b is, hogy teljes legyen a szappanopera. b-nek ma már vajmi kevés köze van a tánchoz. néha lelátogat és elmegy n0-val billiárdozni. na most egy ilyen alkalommal nyílván meg is egyeztek, hogy ezek milyenek. és b is beszállt a kiabáljuk világgá a gaztettet mozgalomba. ez elsősorban onlájn jelenik meg. "néhány ember mennyire undorító táncon! pedig azt hinné az ember, hogy a tánc illemre tanít! gusztustalan rohadék dolog! pfúúújjjj!"

na most kérdezem én: mi szükség van erre?

az úgy kezdődött, hogy a papilloma nevű antikrisztus megtámadta az én maylo barátomat. na már most maylo nem fiatal, viszont roppant barátságos. és én roppantul bírom. nézegették a dottorék, és szépen okosan kitalálták, hogy van a látócina és annak az ellenkezője a vakcina. ez utóbbi bár nem látja a vírust, de akár még segíthet is elpusztítani. kapta is maylóci a szurikat, amiket nem annyira viselt boldogan, de kemény csávó, tehát tűrte. persze minden ilyen eset után hosszas színészi munkával előadta a szegény esetlent. (valljuk be, tutira fájt is, de azért néha lebukott, hogy ha kell, fut-szalad.) szóval így állt a dolog, de nem javult a helyzet, sőt rosszabbra talált fordulni. látszólag. meg is ijedtünk rendesen, ma pedig maylo kés alá feküdt. na nem annyira önként, de nem sok választása volt.

jött a várás. ez mondjuk elég nagy hülyeség, mert az ember izgul, meg idegeskedik, meg gondolkodik. na azt nem nagyon kellene. szóval, letelt az idő, csilim elrongyolt a szerelőhöz. dokibá meg megmondta, olybá tűnik, a rosszabbodás oka, hogy éppen gyógyul a véreb. ellenben némi izomprobléma fellépett. megoldás, papiizé elmúl, izomizére meg jönnek a bogyók, szteroid formájában. ha kellő módon elrejtjük a szert, még trendi sportoló is lehet belőle, jól bekokszolva. szóval maylot az olimpiára! sőt, MAYLO FOR PREZIDENT!