blogom továbbra is inkább vegetál, mint él és virágzik, de nem szűnik meg. ingerszegény hétköznapjaimat némi szigeti sportvarázzal töltöttem meg, ahol kivételesen röplabda mérkőzéseket volt szerencsém vezetni. nem keveset, viszont sokat. de legalább meg is áztunk rendesen. azért nem volt ez ennyire rossz, mert szabad perceinkben még játszottunk is. ennek az lesz majd a vége, hogy egyszercsak megtanulok röplabdázni.

míg mi a sziget egyik felében a füves röplabda fanatikusainak fütyültünk, addig a másikban homokon ugrabugrált a strand-elit (?). ez idén amúgy is elég bonyolult kérdés, hogy most ki milyen minőségben vehet részt egy versenyen, ami amúgy milyen verseny is? szóval nem egyszerű. ennek eredményeképp a játékvezető kérdés még sokkal bonyolultabb. mert akinek van és egyáltalán lehet vizsgája a homokos szakághoz, az nem mrsz játékvezető. akinek nincsen, az meg az, de míg nem bizonyította, hogy ismeri a szabályokat, addig nem vezethet. így aztán az idei legnagyobb szervező team szépen vadássza a sporikat. igen ám, csak ennek az a vége, hogy olyan emberek vezetnek komoly meccseket, akiknek mindössze azért van egyáltalán játékvezetői papírjuk, mert gondoltak egyet két hónapja, hogy ja akkor én gyorsan elintézem ezt, hogy aztán majd jöhessek vezetni. lesz még ebből bonyodalom!