ez van

mit követhettem el a nagy kávéisten ellen? miért kell ennyire szenvednem, ha meg szeretnék inni egy kávét? de komolyan! ott kezdődött, hogy megszólalt az ébrsztő. eddig minden ok, így megy ez rendszeresen. ma azonban valami hihetetlen nehézséget okozott, hogy a szemhéjam alsó és felső részét egymástól legalább minimális távolságban tartsam. azért valahogy bebotorkáltam a munkahelyemre. első utam a visszafelé tartó villamoshoz vzetett. volna. ám az ma nem nyitott ki. éreztem, hogy baj lesz, mert szervezetem koffeinért kiált. autómata! nem a szervezetem (valahol az is), hanem kávéautómata. gyárudvar-műhely-iroda-műhely-autómata. megtettem a felvázolt útvonalat. és zsebemből kikotorva a megfelelő összeget ott áltam a kávéfogyasztás mennyei pillanatának kapujában. meglehelgettem és fényesre törölgettem a kis fémdarabokat, elvégre mégiscsak szent dologra lesz. bedobáltam, nyomtam, vártam. gép felzúgott és láttam folyni az alkotókat. minden tökéletes volt. majdnem. valami apró részlet nem stimmelt. reggel volt még nagyon, tehát néhány miliszekundumnak el kellett telni, míg feldolgoztam, hogy az ár ezen a reggelen nem tartalmazza a műanyag pohár költségét. alig hallható káromkodások közepette visszabaktattam az irodába.

terveztem, hogy pohárral visszatérek, de annyian megtaláltak valami hülyeséggel, hogy ez nem kevés idővel később történhetett csak meg. szenvedtem rendesen. sebaj, a pillanat eljött és ott álltam, újabb pénzegységekkel felszerelkezve és egy bögrével. művelet hasonló az előzőhöz, plusz elhelyeztem egy bögrét a nedű leendő útjába. pénz be, gomb megnyom, semmi. sehol a várva várt eredmény. ismeretlen nyelvű hibaüzeneten kívül semmit nem kaptam. és ismét elbuktam a kávé árát.

közeledett a reggeli csodás míting ideje. felrémlett bennem a lehetőség, hogy ott lesz majd némi koffein, amiért akár embert is ölök, és elveszem tőle. már-már vidáman ügettem a tetthelyre. megérkezvén ifjú barátomat faggattam a kávé-probléma megoldásának a lehetőségeiről. válasz. ja, kávé, hát az nincs, mert nekünk is elfogyott és mi is azt szeretnénk reggel óta. kissé már ingerült voltam, de valahogy csak átvészeltem a maratoni hosszúságú ülést. nincs mese, ha ennek vége, irány a szomszéd területen lévő kimérés, ahol az arany árfolyama felett alig valamivel lehet szerezni irdatlan erős, nagyon rossz ízű kávét. néhány gyanútlan dolgozót félrelökve őrült módján haladok a célállomás irányába, mikor egy kolléga megállít. az iránt érdeklődik, mi a rák miatt mászkálok én reggel óta erre. pikk-pakk felvázoltam neki a szituációt. válaszul csak annyit mondott, szólhattál volna, mikor itt elmentél. (eddig négyszer) csináltunk kávét. kérsz?

boldogan éltek, míg meg nem haltak!

nem vagyok teljesen egészséges, mert még mindig gyötör a köhögés, pedig nem újkeletű a dolog. szerencsére azonban már csak néha-néha tör rám. ellenben a gépem ezer sebből vérzik. lassan a formatálás marad az utolsó lehetőségem, pedig ezt szerettem volna elkerülni. főként számtalan olyan beállítás miatt, amit valamikor nagy küzdelmek árán megejtettem, és semmi lelkierőm nincs, hogy újra kitaláljam, hogy kellett ezt csinálni. na mindegy, amíg lehet, addig próbálom az életfunkcióit fenntartani. egyelőre egész jól megy. mondjuk a dc-met nem sikerült életre keltenem, pedig elméletileg mennie kellene, gyakorlatban azonban semmi jele a megfelelő működésnek. megy, de nem keres, nem tölt. nos ennyi dióhájban. amúgy megvagyok. telnek a napok és teszem a dolgom. elég vegetatív, de ez van. majd csak jönnek az ingerek és ismét élni is fogok, nem csak létezni.

csókolom

megfázásommal küszködve vagyogatok. viszont tegnap engedtem a csábításnak és baluval feltekertünk a várba, mert a borfesztivál, az borfesztivál. zárásig maradtunk mindössze, lefelé pedig összefutottunk egy leánybúcsús csapattal, majd még beinvitált balu barátom a holdudvarba. jó hely, lehet jót bulizni, meg minden, de én mégiscsak bringás gatyóban voltam. szóval a hogy csináljunk hülyét magunkból projekt egy fontos állomását érintettem tegnap.

na de van ilyen. legalább még tart a nyárias idő. remélem, így lesz ez karácsonyig, akkor jöhet 10 nap kemény havazás, majd tavasz. elkalandoztam kicsit. hol van még a karácsony. úgy ennék valamit, de nem tudom, mit is akarok igazán. az előbb elpusztítottam egy tányér töltöttkáposztát, de még valami kellene. talán egy gyros esne jól, de az sem biztos. hmm, ha megvan, megmondom mi volt az. meg kellene csinálni az új fényképeket is ide a blog tetejére. na mindegy, ez is elmarad ma. mindenki nézegesse őket az indafotón meg atámblörön.

legeslegnagyobb kedvenc zenekarom a mr.big összeállt. és még szeptemberben magyarországra látogatnak. erősen gondolkodom, hogy ne hagyjam ki. ez már önmagában ok a posztírásra. azon kívül pedig van némi lemaradásom. régen írtam. sőt még egy ígéretem is függőben. majd az is jön. tegnapi focit kibírta a lábam. alig néhány napnyi javulásnak kell csak búcsút intenem, vagyis hónapok kérdése és rendbe jövök. addig is kissé begyulladt a fogínyem, hogy ne unatkozzak. viszont tudatosan fényképezek. ez jó. egyre több képem nyeri el a tetszésemet. lassan a fenti csíkot is frissre cserélem. addig az indán és a támblörön lehet nézelődni.

és ma kaptam üzit, hogy megdobnak egy blog.hu-s pólóval, mert megérdemlem! holnap meg elverjük a nagyképű céronáldó csapatát!

blogokat böngészve találtam több helyen is ilyen kérdésekre válaszolós, majd másnak elküldős dolgot. nem fogom kitölteni sosem az egészet, de van néhány bugyuta kérdés.

1. Hány éves leszel öt év múlva?
ez például egy teljesen értelmetlen kérdés. miért nem a mai korom a fontos?
...
20. Melyik a kedvenc kávézód?
erre azért kiváncsi lennék, hányan adnak valóban komoly választ. nem hiszem, hogy "énblogok" szerzői nagy kávéházban ücsörgők
21. Melyik a kedvenc teaházad?
mint fent
...
25. Naponta mennyi vizet iszol?
azért ezt sem biztos, hogy fejből meg tudnám mondani
...
29. Jártál valaha Kanadában?
miért pont kanada?
...
39. Milyen a mobilod csengőhangja?
mondjuk ez akkor jó, ha valami csengés szerű, mert azt könnyű jellemezni "bringgggg..."
...
44. Mibe mártogatod a chicken nuggetseket?
ez megint olyan kérdés, ami sokat elárul a bloggerről :)
45. Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat?
ezt meg nem értem, mi abban a nehéz?

*Személyiség*
67. Jellemezd magad egy mondattal:
az valószínű sokat elárulna
69. Liberális vagy konzervatív gondolkodású vagy?
annak fényében, hogy volt kérdés snoopyról és arról, hogy plüssállatokkal alszik e a válaszadó, ez némileg álkomolyan hat
...
71. Lenézel másokat?
ismét értelmes kérdés. milyen választ várnak ide? "le kiskö*sög!"

*Család*
73. Anya:
ide mit kell írni? igen? van? 1 db? vagy mi?
74. Apa:
ugyanaz

*Szex*
100. Mit gondolsz a házasság előtti szexről?
veszélyes, mert lekésheti az ember az esküvőjét miatta! :)

*Előfordul(t) valaha…*
102. Ittál alkoholt?
103. Füveztél?
104. Gyűjtesz képregényeket?
na ez a három így egymás után mókás :)
...
106. Ötnél több rap-albumod van?
pont rap?
...
109. A “lol” kifejezést élő beszédben is használod?
én mondjuk még írásban se nagyon
...
111. Hetente eszel gyors kaját?
nem, nem szeretem kergetni az ebédemet
...
115. Volt, hogy megittál egy egész doboz tejet egy
óra alatt?
gyanítom, mindenki naplót vezet erről is annyira fontos dolog

*Múlt*
117. Legrégebbi emlék:
erre nem is tudnék válaszolni
118. Valami, amit jó lenne elfelejteni:
ezt meg nem hiszem, hogy szeretik leírni az emberek
...
120. Mit csináltál, mikor a szeptember 11-i támadásokat meghallottad?
én konkrétan elindultam táncra, erre határozottan emlékszem, bár nem biztos, hogy a kérdés pont erre irányul. lényeg, hogy nem vettem benne részt!

*Jelen*
121. Hogy érzed magad?
unom a hülye tesztet
122. Mit viselsz?
később biztos komoly jelentősséggel bír majd a válasz
123. Mire gondolsz?
hogy ez egy baromság!
124. Mik a terveid mára?
SÖR

és 125 (!) kérdés van! rémálom!

nem nagyon gondolom, hogy ma szalagavató beszédet írnék. lenne más is, amit meg kellene csinálni, de nem fogok. nem vagyok felkészülve arra, hogy bármi olyat csináljak, ami kell. hogy miért is? csak. a jobb térdem nem gyógyul, miután hétfőn minden számítással és emberi elvárással szemben mintegy 10-15 fokos szögben meghajlott egy pillanatra. a baj az, hogy ekkor nem előre indult a térdem, hanem a másik felé. nem ezt nevezik üzemszerű működésnek. aztán valahogy az alvással is hadilábon állok. konkrétan három nap alatt teljesítem az egynapos tervet, ami megint nem jó. érdekes módon nem este hiányzik, hanem napközben a munkahelyemen. kerestem is a munkaköri leírásomban azt a pontot, amely arról rendelkezik, hogy munkám szerves és elválaszthatatlan eleme a szunyókálás. nem találtam. marad a kávé. ha most vérvételre kellene mennem, azt hiszem a tasakra a segafredo/jacobs/nescafe nevek valamelyikét vésnék fel.

na ezért nem lesz ma beszéd!

szöszi+megdugása

na pont ez az a keresőkifejezés, amire nem gondoltam volna, hogy a blogomhoz vezet. pedig a statisztika szerint de. nos erre én is igazán kíváncsi vagyok, hogy jött össze. és már másodszor van a statisztikában. viszont az elmúlt egy-másfél évben folyamatosan toplistás a 'szalagavató beszéd' illetve az utóbbi időben a 'szalagavaó koreográfia'. nos, most jött el az idő!

haladjunk a fent felvázolt rendben, de visszafelé. (így a végére marad a szöszi megdugása, amit addig még átgondolok.) első (vagyis utolsó) tehát a koreográfia. nos ez két féle dolog is lehet. az egyik a tánc koreográfiája maga. nos azt hiszem, ebben tudok leginkább bárki segítségére lenni. olyannyira, hogy most ragadnám meg mindenki figyelmét, hogy ebben a kérdésben e-mail, komment és ilyenek jöhetnek bátran. tényleg tudok segíteni! hogy ne csak a levegőbe beszéljek, még tanári karból is sikerült már embert faragnom! (már tánc terén gondoltam!) és rendkívül kreatív is tudok lenni. erre volt gyönyörű példa a lagzi lajossal kombinált strauss, mint keringő. de ennyit önnön fényezésemről.

viszont, ha nem akarom fényezni magam, akkor tovább kell lépnünk. (valójában csak lépnem, mert egyedül írom a blogot!) szóval a szavató koreográfia úgy, mint forgatókönyv. nos ezt alapvetően kár a neten keresni szerintem, mert ahány iskola, annyi forgatókönyv. viszont egy javaslatom azért van. nem kell sok beszéd! és sok protokoll! de tényleg! valójában minden szervező úgy gondolja, ennyi jár szegény végzősöknek, mert majd elérzékenyülés van, meg a szülők is erre kíváncsiak. hát lónak az izéjét! nem kell az senkinek. tehát első lépésként valaki vezesse fel az eseményt. röviden! legyen szimpatikus fiatal tanuló, aki tud (!) beszélni. a beszéd ne legyen véresen mély mondanivalójú, mert azt a kutya nem fogja megjegyezni, és csak elunják magukat. tehát rövid, frappáns. persze kell a kultúra, legyen idézet, vers. de csak lazán. aztán jöjjön az, amit senki nem akar. igazgató néni/bácsi. a végzősök minimum négy éve unhatják a beszédeit, a többiek meg most fogják megunni. szóval csak röviden. második lépés! szalagtűzés. ha kevés az osztály, akkor a mindenki nevének felolvasása nem olyan nagy tragédia, de mondjuk 8 végzős osztálynál ez már azért meggondolandó. ha már mindenképp, akkor olvassák ketten, begyakoroltan, hogy az első név utolsó hangaji alatt már a második is elkezdődjön. mint a pályaudvari digitálisan összerakott bemondó.

a harmadik rész a legkényesebb. tánc. ezt egyrészt okosan kell sorbarakni, másrészt úgy kell megoldani, hogy a tűzés után ne kelljen szünetet tartani. nos, ide kell valami, ami kitölti az időt. láttam már táncoló párt, aki valamiért például kapcsolódott az iskolához, meg alsóbb évfolyamos sulizenekart is. lényeg, hogy beszéd ne legyen. mert abból volt elég az elején. a tánc mellett szól, hogy úgyis az jön, felvezetésnek pont jó. ellene, hogy félnek a szervezők, hogy mi lesz, ha jönnek a "profik" és majd hozzájuk hasonlítgatják az osztályokat. szerintem nem fogják. eszükbe se jut! ráadásul nem is ugyanaz egy pár, és egy húszfős csoport. szóval akár jöhet is a táncos pár. de akár a zenekar is. azzal viszont az a baj, hogy fiatalok lévén jó eséllyel valami rétegzenét játszanak. végül megoldás lehet, ha kap egy esélyt az alsóbb évfolyam.

a táncokat persze sorba kell rakni, de ez már tényleg helyi sajátosság. (akár ebben is segítek, ha kell!) amúgy a legjobb a sorsolás, mert akkor nem sértődnek meg az osztályok!

ha külön évfolyamkeringő van, akkor annak a végén kell jönni a tradíciók szerint. viszont ez előtt megint öltözés van. nehéz ügy, megint jönni kell valaminek. meglepetés a tanároktól? annyira ezen már amúgy nem lepődnek meg, de ettől még nem rossz poén. viszont pont a végzősök nem fogják látni. tehát ennek inkább valami spontaneitást illene adni. valahol menet közben, vagy a keringő után, amikor már nem várják.

végül a legfontosabb. az, mikor mindenki beszabadul táncolni. könyörgöm! ne egyetlen keringő szóljon húsz percig! javasolnám megkérdezni a keringőt betanító tanárt, talán hallott már párat. (persze, ha a tesitanár volt az elkövető, akkor ezt ne erőltessük!)

és legyen buli! dübörögjön egy darabig a rákendroll! de most komolyan, az annyira báli lenne. ne csak a kötelező diszkóbavonul a banda legyen már!

beszédet nem ma írok. de lesz az is, csak már úgyse olvas idáig senki, mert hosszú lett a poszt!

ledolgozós szombat van. és én azon agyalok, hogy vajon mit csinálok itt? mármint a munkahelyemen. két hét szünet után a hatodik napon is dolgozni? ez emberjogi kérdés. szerintem nagyon durva. a napi koffein (trimethyl-xanthine) bevitelem szerintem délutánra jócskán meghaladja az egészségügyi határértéket, de valahogy nem tudok a munkára koncentrálni. haza akarok menni. pihenni. most!

hosszú idő után bringával mentem dolgozni. 51'29". ezt azt időt kell megjegyezni, a jövőben ehez mérem a többit. amúgy nem ment rosszul, leszámítva, hogy a népligetnél kissé hamarabb fordultam el, mint kellett volna. annyi baj legyen. ide tartozik még, hogy pidi tegnap átadta a saxobankos bringás kabátot, ami az övé, csak én hordom. atom állat jól néz ki, és mintha rám öntötték volna.

knézy jenő úgy kezdett az imént egy mondatot, hogy: "el szeretném mondani azon kedves nézőinknek, akik bekapcsolták a készüléket..." kedves jenő! csak ilyen nézők vannak. talán nem kell megmagyaráznom, miért! :)

írhatnék most arról, hogy hosszú idő után ismét van bringám és ez jó, mert tekerhetek kedvemre...

...vagy arról, hogy oda-vissza végigkerekeztünk a szentendrei szigeten...

...vagy arról, hogy két hét után meló volt ma, és ez nagyon hétfő...

...vagy arról, hogy elhagytam a napszemüvegem...

...vagy sok más dologról.

de én csak arról fogok, hogy bántottam valakit, akit nem kellett volna. aki nem ezt érdemelte. nem ezt akartam. valami elromlott és én nem vettem észre időben, ezért most olyan valakinek rossz, akinek csak jót akartam! nekem sem jó, de ez nem vígasz, tudom. sajnálom!

ha moziba megyek, gyakorlatilag mindig a legnagyobb adag üdítőt veszem meg, és minden esetben két szívószálat teszek bele. ennek két oka van. egyik, hogy ugyanannyiért tehetem ezt meg, vagyis így nekem a mozi szolgáltatásai fajlagosan olcsóbbak (ez a gazdasági ok, a másik, hogy egy szívószálon nem jön elég folyadék.) ez utóbbi kérdésben volt már, aki szembe helyezkedett velem, mondván ugyanannyi jön, ám most a braniacben épp ezt a kísérletet végezték el. és!!!!! 23 százalékkal több üdítő jut a számba két szívószállal, mint eggyel! köszi srácok!

ennek a fele se tréfa! esténként szépen (nem, nem szépen, hanem undorítóan) elkezd fájni a torkom, és ezzel így elszenvedek egy darabig. tegnap beszéltem egyik barátommal, aki hasonló tünetekről számolt be. azt mondta: "nem igaz, bassza meg, egy kurva sört se tudok meginni. nagy a baj!" és tényleg! na most mindezeken túl azért jól vagyok, mert a munka - mint olyan - csak azért szerepel a szótáramban, hogy fel tudjam idézni az ezzel kapcsolatos emlékeimet. majd! ma meg hun-rom. komolyan ki vagyok éhezve a magyar focira. a realitások persze még most is arról szólnak, hogy a dél-afrikai vébét majd csak tévén követik fiaink, de azért valami csak kellett, hogy töténjen, hogy így állunk. ha másról nem, arról kell beszélni, negyediknél rosszabbak nem lehetünk már. persze legyen úgy, hogy még ennél is szebben alakul. és ne feledjük, a mai meccs elsősorban emlékezés marian kozmára! ne legyen botrány!

buli, buli, majd alvás a buliban. illetve a házigazdánál, egy általuk felajánlott helyen. mert az mégiscsak más, mint csak úgy "bealudni". többé-kevésbé ez volt a hétvége programja. no meg nemrég egy kis mozi. johnny deppel és christian bale-lel. na nem voltak ott a moziban, csak szerepeltek a filmben. de nem is rosszul. a film a közellenségek volt. és 30-as évek béli gengszetres. kb klisémentes, józenés múvi.

holnaptól meg két nap melegvíz nélkül itthon. ez most persze egyáltalán nem kapcsolódik ide, csak gondoltam megemlítem. most pedig még egy kis tenisz, majd fürdés és alvás a további program.

jóccakát/csók! (mindenki ossza be!)

...de a miénk se könnyű! karban tartunk. munkahelyen, nem itthon! és ez igazán fárasztó, ráadásul a kevés, de kellemes ezen túli elfoglaltságom sem feltétlenül alakul úgy ahogy szeretném. nem az jön, ami mégis jól alakul, hanem, ami nem. tegnap este a már egyszer tönkrement (hétvégén agárd felé) kölcsön bringa, amit azóta megpróbáltam megjavítani, ismét bekrepált. éppen csilim felé bringáztam volna. illetve bringáztam is, csak épp dugába dőlt a terv. oda lett a bringázás öröme (is)! valamit tenni kell, mert tervbe volt véve, hogy megyek gárdonyba tekerve. ez így nem biztos, hogy összejön. meg kellene már csináltatni az enyémet!

ma olvastam a zindexen (vagy máshol, nincs kedvem megkeresni a cikket), hogy gyűlik már a virtuális aláírás a petíción, mely szerint a jó MJ (gyk.:michael jackson) igazán megérdemelne egy posztumusz béke-nobel díjat. miért is? mondják a derék hamburgerzabálók, hogy annyira, de annyira tündi és kedves volt, hogy rengeteget tett a békességért munkásságával. gyanítom ez nem azoknak a fejéból pattant ki, aki perrel próbáltak vélt vagy valós igazuknak okán pénzt szerezni az átszabott zenésztől, mondván csemetéjüknek kicsit több szeretett jutott a szükségesnél. de akárki is az ötletgazda, kicsit talán túlzásba viszi az elérzékenyülést. mert valahogy nehezen tudom elképzelni, amint az iraki és kuwaiti katonák, mellettük afgán, izraeli, amerikai, stb kollégáikkal egyszerre fogták magukat és eldobálták a fegyvert, hogy egymás nyakába borulva énekeljék a beat it-et. persze tudom én, nem így törnek ki a békék, de azt sem gondolom túl életszerűnek, mikor a stockholmi (vagy éppen felsőpakonyi) béketárgyaláson a derék bush (clinton, gorbacsov, oszama, akárki) végső érvként az esti fogadáson, a karaoke partin a heal the world-öt dalolta el, minek eredményeként néhány könnycseppet elmorzsoltak a diplomata urak, majd egy coke elfogyasztása mellett aláírták az örök békéről szóló szerződést.

na jó, komolyra fordítva, nyílván arra gondolnak, hogy annyi rengeteg zstont gyűjtött az exzenész, a derék afrikai hosszútávfutó csemetéknek, hogy az valóban megsüvegelendő. na de ez azért nem egy béke nobel-díjas mutatvány. persze, hogy mindenki emlékszik erre, és tényleg szép dolog, és még a korai jacko számok is valóban maradandóra sikerültek. (aztán a későbbiek nem annyira, szerintem.) na de ez azért...

"aki nem a puncira gondol, nem összpontosít eléggé!" - sam stead (legalábbis a hazugságok hálójában c. film szerint)

többek között két dolgot csináltam régen. az egyik, hogy posztot véstem ide, a másik, hogy bringáztam egy tisztességeset. az előbbi hiányosságot ugyi most éppen pótolom (mikor olvassa bárki is, már pótoltam), a másik holnap következik. közel egy év kihagyás után két hete tekertem köbö 15 km-t egy kölcsön eszköz nyergében. ezzel felkészültnek is érzem magam, hogy holnap megtegyem az újpest-agárd-újpest távot. valójában nem érzem magam felkészültnek, de ez eddig sem zavart, miért éppen most zavarna. megyünk, aztán lesz valahogy. becslésem szerint az érdi dombokig eljutok valahogy, mielőtt hősi halált halok feladom és kínosan hallgatásba burkolózom néhány hétre. rosszabb esetben a baracsakai határban ér utól a "kalapácsos ember" ez esetben a bv intézetben megpihenek picit. ezzel legalább későbbi (nem tervezett) bűneimért előre leülök egy keveset, hátha majd beszámítják, ha kell.

a hét amúgy érdekesen gyors ütemben telt. napi munka ezerrel, mert a cégnél komoly javítások zajlanak. fejben és fizikailag sem pihentető. itthon pedig szorgos tündibündit háziurat játszottam. rámszakadt a háztartás egy jelentős része a héten, így volt alkalmam csiszolni konyhaművészetemen. csilim javaslatára csináltam például carbonarat. most már tapasztalatból is tudom, hogy nem nagy ördöngősség, de segítség nélkül készült, ami azért level kettő. enni is csak évekkel ezelőtt ettem, mert senki nem csinál ilyet a közelemben, porból, tasakból nem szeretem az ilyesmit, étteremben pedig nem ezt rendelném, hanem inkább valami tengeri dolgot. maradt tehát, hogy felidézem az ízének az emlékét, majd elképzelem, miből állhat össze és megpróbálom. sikerült!!! nem akarom fényezni magam, de azon túl, hogy sikerült valóban finomat alkotni, tényleg olyan volt, mint amilyennek a carbonarat képzelem. a többi kaja sem volt rossz, de arról legalább már akkor is tudtam, mi lesz, amikor belekezdtem.

nos jóccakát! pidinek jó kocogást! ;)

semmi, de semmi esemény nem zajlik körülöttem napok óta, amit ide kellene írnom, de azért elérkezetnek láttam az időt, hogy firkáljak ide. (pláne, ha tényleg lesz bloggerigazolvány és anélkül nem lehet majd nekem itt firkantanom a jó kis posztokat.) mostanság inkább a tumblr-os fotobloggal foglalkozom. mert ott még van rengeteg dolog, amit meg kell tanulnom. mostantúl egy hétig napi rendszerességgel fel kell hívnom az ídesanyám, mert elment nyaralni. vitte a szomszédot, vagyid borítékolható, hogy hétfő dél magasságában már azt kell hallgatnom, hogy ő ilyet mégegyszer nem csinál és már elege van és megbánta. csilimet delegáltuk a forma egyre. mondtam neki, hogy, ha a palik-szujó-czollner trió valamelyik tagjával összefut, pofozza meg őket, mert nem szeretem egyiküket sem.

a statisztikámat böngészve meglepődtem, hogy az első húszban szerepel a "szöszi+megdugása" kifejezés. a "szalagavató+beszéd" is, de az már fél éve toplistás, és még senki nem írt, hogy valóban kell a segítség.

amúgy azért írok, mert tegnap megnéztem a tourt. volt némi lemaradásom e téren, mert csongrádon némi elszigeteltségben tengettem napjaimat. az a harmincegynéhány ember jelentette a világot. és leginkább a tánc. szobatársaim között volt olyan, aki a david hasselhoff nem halt még meg? kérdésre (ez a tánctanárunktól hangzott el) csak annyit válaszolt, nem, csak szőrős! szóval elszigeteltség után tour. nézem, és meg kellett állapítanom, hogy a második hét el is maradhatott volna. rájöttem, hogy az astana nevű kerékpáros világválogatottban tekerő contador-armstrong párostól annyira tart a mezőny, hogy inkább nm is csinálnak semmit. ők meg igazából utálják egymást, úgyhogy nem kapkodnak. az erős fél a rutinostól, a rutinos meg tartalékolja az erejét. majd egyszercsak valami nagyon monumentálisan látványos szakaszon eldől minden. ha hegyen, akkor talán contador, esetleg valaki, akire senki nem számít. hincapie, klöden, le mevel? ha a csütörtöki időfutam, akkor armstrong. esetleg hincapie vagy klöden. az viszont bizonyos, hogy kissé feszült, ugyanakkor meglehetősen egyhangú a tour.

nos, hazatértem csongrádról. letelt a tánctábor. határozottan pozitív csalódás volt. arra gondoltam, lemegyek, mert a tánctanárunk megkért rá, na és mert ugye jól jöhet az a néhány óra, most, hogy új táncpartnerem van. ezen túl nem számítottam sok jóra. végül azonban jó lett. saját lustaságomat leküzdve képes voltam a délelőtti edzés mellett délután és vacsora után is edzeni. persze kellett, hogy megfelelő partnert találjak ehhez. táncpartnerem teljesen vevő volt az esti próbákra is, ennek eredményeképpen egészen komoly fejlődést sikerült elérnünk. mind sorrendek terén, mind összhangban. és ez még nem is olyan nagy meglepetés. ellenben, hogy a többiekkel is sikerült egész korrektül elleni az nem olyan természetes. mert előfordul, hogy nehezen tolerálom az idiótákat. de most sikerült normálisan elfoglalnom magam az edzéseken kívül is.

a kaja meglehetősen érdekes volt. az egy hét alatt sikerült minden nap (!) karfiolt ennem. és persze nem önszántamból. sikerült például megismerkednem a karfiolfőzelékkel. pedig eddig erről még csak nem is hallottam. viszont ezt ellensúlyozandó az adagok sem voltak épp túlzóak. még szerencse, hogy nálam finnyásabb és/vagy kisebb étkűek ültek rendszeresen körülöttem, mert így az ő maradékaikkal kiegészítve meg is volt a szükséges adag.

érdekes dolog volt még, hogy négy nap ottlét után csilim hívott telefonon, hogy mostan beszélt az én anyukámmal, aki közölte, hogy ne nagyon keressem a személyimet, a lakcímkártyámat és a bankkártyámat, mert kimosta otthon a nadrágommal. még jó, hogy nem terveztem ott nagybevásárlást.

ellenben ma, elmentünk vásárolni. és vettünk sok szép ruhát. elsősorban csilimnek, másodsorban nekem. dióhájban ennyi

nézem a tourt, és nemsokára megyünk bringázni, ha minden igaz. ez azért nagy szó, mert lassan egy éve nem volt bringa a se..em alatt. valahogy időm se nagyon volt, mindig akadt más, no és nem is jó a bringám. most sem jó még, de csilim bátyjának a tartalékbringájával kerekezhetünk kicsit. talán a széljárás nem az igazi, de jó lesz.

holnap pedig tánctábor kezdődik. az lesz talán a legfurcsább, hogy ez egy teljes hetet jelent csilimtől távol. ez pedig teljes mértékben szokatlan, hiszen megismerkedésünk óta erre nem volt példa. furi na!

nézem a tourt, és nemsokára megyünk bringázni, ha minden igaz. ez azért nagy szó, mert lassan egy éve nem volt bringa a se..em alatt. valahogy időm se nagyon volt, mindig akadt más, no és nem is jó a bringám. most sem jó még, de csilim bátyjának a tartalékbringájával kerekezhetünk kicsit. talán a széljárás nem az igazi, de jó lesz.

holnap pedig tánctábor kezdődik. az lesz talán a legfurcsább, hogy ez egy teljes hetet jelent csilimtől távol. ez pedig teljes mértékben szokatlan, hiszen megismerkedésünk óta erre nem volt példa. furi na!