nos, hazatértem csongrádról. letelt a tánctábor. határozottan pozitív csalódás volt. arra gondoltam, lemegyek, mert a tánctanárunk megkért rá, na és mert ugye jól jöhet az a néhány óra, most, hogy új táncpartnerem van. ezen túl nem számítottam sok jóra. végül azonban jó lett. saját lustaságomat leküzdve képes voltam a délelőtti edzés mellett délután és vacsora után is edzeni. persze kellett, hogy megfelelő partnert találjak ehhez. táncpartnerem teljesen vevő volt az esti próbákra is, ennek eredményeképpen egészen komoly fejlődést sikerült elérnünk. mind sorrendek terén, mind összhangban. és ez még nem is olyan nagy meglepetés. ellenben, hogy a többiekkel is sikerült egész korrektül elleni az nem olyan természetes. mert előfordul, hogy nehezen tolerálom az idiótákat. de most sikerült normálisan elfoglalnom magam az edzéseken kívül is.

a kaja meglehetősen érdekes volt. az egy hét alatt sikerült minden nap (!) karfiolt ennem. és persze nem önszántamból. sikerült például megismerkednem a karfiolfőzelékkel. pedig eddig erről még csak nem is hallottam. viszont ezt ellensúlyozandó az adagok sem voltak épp túlzóak. még szerencse, hogy nálam finnyásabb és/vagy kisebb étkűek ültek rendszeresen körülöttem, mert így az ő maradékaikkal kiegészítve meg is volt a szükséges adag.

érdekes dolog volt még, hogy négy nap ottlét után csilim hívott telefonon, hogy mostan beszélt az én anyukámmal, aki közölte, hogy ne nagyon keressem a személyimet, a lakcímkártyámat és a bankkártyámat, mert kimosta otthon a nadrágommal. még jó, hogy nem terveztem ott nagybevásárlást.

ellenben ma, elmentünk vásárolni. és vettünk sok szép ruhát. elsősorban csilimnek, másodsorban nekem. dióhájban ennyi