ez van

mostanra már kissé uncsi a töltöttkáposzta és a halászlé. így eljött az ideje, hogy valami teljesen "karácsonytalan" kaja legyen a menü. így most, este fél tízkor elkezdett rotyogni a nyúlpaprikás. ettől még lehet, hogy holnap nem eszünk semmit, de legalább meg van rám az esély, hogy nem kapunk káposztamérgezést.

amúgy a karácsony gyakorlatilag befejeződött. helyenként májust meghazudtoló hőmérsékletekkel, de jó volt. holnap winter classic, amire vagy megyek vagy nem, de az már biztos. jó lenne, de már mindenki lemondta a részvételt, akit eredetileg hívtam. pedig még fotózni is szándékoztam. ejnye, hát így kell bánni a névnapossal?

mindenkinek! de azt azért árulja el valaki, készült-e statisztika azon ügy kapcsán, hogy a "kincs, ami nincs" című filmet miért lehet karácsony napjaiban négy alkalommal is megnézni a televízióban?

olvastam az indexen ezt a cikket. szenzációs. rendőr fegyvert rántott a hógolyózókra. nem közölték, hogy a rutinos nyomozó eddig milyen ügyeket látott el. tuti a nagy hógolyó banda leleplezésén dolgozott!

és ez a hülyeség már csak azokkal a tudósokkal vetekszik, akik szerint A Jézus születésének hírét hordozó angyalok anatómiailag képtelenek voltak a repülésre. Okos tudósok képesek voltak ezen gondolkodni. Méghozzá festmények alapján. Gratulálok nekik is!

így minden végéhez közeledve sikerült ezt a pár napot még a szokásosnál is sűrűbbé és átláthatatlanabbá szerveznem. mivel a hasonló helyzetekre kimutatott túlélési arány igen alacsony, ezért megpróbálom lejegyezni az eseményeket, hogy később a történészek összerakhassák az eseményeket.

előre jelzem, hogy több cselekmény teljesen indokolatlan és követhetetlen lesz. a szereplők nem kitaláltak és lesznek nők a történetben. (ezt most csak azért, mert úgy trendi, ha van pucérnő!)

2009.12.17. 03:29 | Újpest

teljesen ébren kinyitottam a szemem. ez ilyen sötétségben két dolgot jelenthet. egyik szerint éjjel van és valami okból már nem akar a szervezetem aludni, a másik szerint a szervezetem még akar, de zörög a telefon. csend van. akkor viszont lehet, hogy simán kinyomtam az ébresztést, hogy még öt percet pihenjek. mivel ez a még öt perc akár súlyos következményekkel járó fél óra is lehet, megnéztem a pontos időt. volt még időm, ezért lecsuktam a szemem. néhány nanoszekundummal később már aludtam. sikerült is valami mértéktelenül zavaros baromságot álmodnom. a velem különböző társadalmi csoportok által kapcsolatba kerülő női alakokkal való kusza szociális és szexuális kapcsolatrendszeremről. szerencsére pontos részletekre már nem emlékszem, így későbbi kényszergyógykezelésem (egyelőre) nem indokolt.

04:17

ismét felébredtem. most már muszájból. próbáltam erőltetni az agyam, hogy mit kell magammal vinnem egy rettenetesen távolinak tűnő esemény miatt, amiért már nincs időm hazamenni. sikerült maradéktalanul felkészülni, mint később kiderült.

a munka hosszú, unalmas és fárasztó volt. de legalább nem kellett rohanni sehova. ez már komoly pozitívum.

15:02 | egy Újpesti Középiskola

még egy próba. de nem kellene ez már. ráadásul bántóan gyér az érdeklődés. kicsit zavar, hogy huszonegynéhány emberből engem érdekel a legjobban. pedig nem nekem lesz nagy esemény másnap. sebaj. teszem a dolgom. jelzem a végére összeszedik magukat, egész jók.

15:58

vége. most irány beszerezni egy-két ruhadarabot. csak úgy, mert kell. a vásárlás sikeres, meglepően kis összegből meglehetősen sok mindent sikerült összevásárolni. irány haza. otthon rövid pihenés gyanánt e-maileket olvasgatok, meg még táplálkozozm is.

20:02 | Budapest XI. kerület...

hogy egyszerűbb legyen az életem, még egy röplabda bajnoki is a nyakamba szakadt így a hajtás közepette. az eseményen többen is megjelentek, akik nem egyszerűsítették a helyzetet. egyikük megjelenése amúgy nem okozott különösebb meglepetést, másikuk azonban erősen sokkolt. mindenesetre sikeresen túléltem a különböző nőneműek megjelenését. valamint a mérkőzés sem stresszelt agyon.

már épp azon gondolkodtam, mi az, amit meg tudnék elpre csinálni, hogy a péntek túlélhető legyen, mikor megcsörrent a telefonom és kedves B barátom keresett. miután megegyeztünk, hogy ígérete ellenére nem érkezett meg a mérkőzésre, megkérdezte, mit csinálok. hát mit csinálnék? hazamegyek és alszom.

22:25 | Budapest, Széchenyi terasz

nem haza mentem, mint kiderült. B meggyőzött, hogy érdemes pár percre bekukkantani ide. salsa fiesta van. roptam egyet barátom leendő kedvesével. (bachatat), majd a hirtelen fellépő folyadékveszteséget egy korsó beck's formájában pótoltam. mivel a levegő nagyon száraz volt, ezt később még megismételtem. a harmadik után mellém állt egy csinos barna lány. éles szememmel azonnal feismertem benne egykori táncpartneremet. jól megörültünk egymásnak. beszélgettünk és még táncra is vetemedtünk.

2009.12.18. 01:47 | újpest

a lakásba lépve konstatáltam, mennyi dolgot hagytam félbe, mondván majd a meccs után megcsinálom. két perc múlva mély, ám rövid álomba szenderültem...

2009.12.18. 04:17 | újpest, ágyban

valószínüleg szólt az ébresztő. bár ezt csak a technikába vetett hitem mondatja velem, emlékeim nincsenek róla...

04:39

felébredtem és konstatáltam, hogy csúnyán el fogok késni. azért nem kapkodtam, mert a munkahelyemet csak szorgalomból látogatom e napon. a metrón nem hagytak aludni. és a 199-es buszon még mindig nincs fűtés. most má talán indokolt lenne.

06:09 | munkahelyem

megérkeztem. gondolataim és használati tárgyaim rendezése után gyors megbeszélés a beosztottakkal, majd értekezlet. kivételesen a kedvenc résztvevőm "csak" 25 percet beszélt, ezért nem kellett kapkodnom az indulással.

sikerült is fél órával a megbeszélt időpont előtt a megbeszélt találkozó helyre érnem, hogy azután mégis kicsit késve találjunk csak egymásra, mert pár méter távolságban vártunk. szép baleset.

09:30 körül | sportcsarnok

semmiről nem sikerült lemaradni. még a szalagtűzés gyakorlata zajlott. nem valami épületes dolog. később a táncpróbák is elkezdődtek. mondanám, hogy zökkenőmentesen, de ez nem fedi teljesen a valóságot. az első táncot mindjárt vagy húsz percig gyakorolták. kicsit úgy tűnt ismeretlen számukra a koreográfia. pedig nem látszott túlzottan bonyolultnak. azután a technika is felmondta a szolgálatot. sok-sok semmittevés után aztán sikerült letáncolni az osztálytáncot. végül a keringőt is. ha így megy este is, lenyűgözünk pár embert.

az aggodalom élő szobra tanárnő is majd' elmorzsolt egy könnycseppet, miután úgy vélte sikeres volt, sőt, még az általa koreográfiába kövtelt mozdulat is belekerült valahogyan. ki érti hogy? hmm.

egyedül dráma néni keresgélt volna kákán is csomót, de sajnos képességei nem voltak elegendőek, hogy fogást találjon rajtam. jelen állás szerint lenyomtam, mint a bélyeget. este majd még megküzdünk gondolom.

14:55 | itthon

fürödtem, ettem, hajat vágtam. szép vagyok és jóllakott. kalandra fel!

kb 16:30 | a helyszínen

kedves főszervező tanárnő jelezte, nehogy elfelejtsem a jegyem, mert aztán sose jutok be! még őt sem engedik be. na vele ellentétben én úgy sétáltam ki-be, mintha a városligetben korzóznék. megérkeztünk tehát és miután a kötelező vizit és táskalepakolás megvolt. régi ígéretemet váltottam be és a szomszédos pláza egyik étterme felé vettük az irányt. ettünk, ami jó volt, mert szeretek enni és mert jó volt a lazac. a pincérnénit már ne is említsük. mindezeket már csak az asztaltársaságom tudta felülmúlni.

húztuk ugyan az időt, még egykori osztályfőnökömmel is hosszasan csevegtem az egyik bejáratnál (nem kérte el a belépőinket...), de így is sikerült még bőven az osztálytáncok előtt visszaérni. azért végül csak sorra került az "osztályom". ügyesek voltak. minden dícséret megilleti őket. mint a jó versenyló, a derbyn futották legjobbjukat.

fél órával, egy kevés pezsgővel és néhányn begyűjtött gratulációval később már cowboynak öltözve vártam, hogy színre léphessek a tanári kart erősítve/gyengítve a tanári táncban. némi baki miatt ennek az ismétlése elmaradt, ezért aztán szépen felszólítottak, hogy vezénylejem már fel a keringőmet. én megtettem, aztán le is hívtam őket tánc nélkül, mivel néhányan még öltöztek. kínos, de ekkora tapsot senki nem kapott, mint ők akkor. produkció nélkül. megfordult a fejemben, hogy bemegyek meghajolni, de végül nem tettem. mert szerény vagyok!

na aztán csak eljött a pillanat. mind az 56 kölök fent a parketten, zene szól ők keringőznek én pedig cowboy kalapban irányítom őket. ez volt a pszichiátria éves karácsonyi bálja!

siker, taps kedves aranyos diákok, pár érthetetlenül savanyú ábrázatú tanár és buli. én/mi csak a tanári étkezde szolgáltatásait vettük igénybe, a kocsmai próbatételeket, amit az osztály volt szíves felajánlani a mai munka miatt hanyagoltam.

2009.12.19 | 04:17 újpest

az elmúlt napok alvást csak nyomokban tartalmaztak, mint a csoki mogyorót. így a mai napi munkába érkezésre külön intézkedési tervet dolgoztam ki. az elmúlt éjszaka remek volt, csak az alvás... na de kinek hiányzik az. mi mindent hagy ki az ember az alvással töltött időben!

lényeg, hogy beértem...

és végig is küzdöttem a napot. estére még programom is lett volna. koncerttől a buliig nem is egy, ám olyan krónikus alváshiányban szenvedtem, hogy tényleg úgy viselkedtem néha, mint egy zombi. azért, hogy ne legyen teljesen összevissza az életvezetésem ritmusa, próbáltam az esti alvásra koncentrálni. ennek eredményeként vasárnap is kómás voltam. remek. de túléltem a giga-hetet. kint pedig hó van és hideg. vagyis TÉL!

jajj. a rendszeres posztolásból heti egy, majd mostanra majdnem havi egy lett. ez tarthatatlan, de tényleg semmire nincs időm. még a gépemen lévő fényképeket is csak pár napos, esetenként hetes késéssel rendezem. így találtam néhányat, amit az épp zajló javítás alatt csináltam a munkahelyemen. hát nem a vidámpark, vagy disneyland a munkahelyem.

holnap pedig ismét umszki szalagavató, vagyis ismét ország világ megláthassa, mit alkottam. de ez egy másik poszt.

hét nap alatt:

• 2 tánc-edzés (egyről szinte teljes egészében lemaradtam)
• 6 meccs-vezetés
• 1 focimeccs (játszom)
• 1 teljes tanfolyam
• 5 ledogozott munkanap
• 1 fellépés
• 3 megtartott táncpróba

na ezért ritkák a posztok!

aljas nap ez a hétfő! hosszú-hosszú (kényszer)pihenő után ismét munkába kellett jönni. nem volt olyan vészes a 4:17-es kelés, és még az első néhány óra is kissé újdonság varázsa fílinget keltett bennem, de 11 körül, túl a harmadik kávén már nem volt olyan fene vidám a hangulatom. ráadásul tegnap elbuktam három (3) eurót internetes fogadáson, mivel megint nem szóltak, hogy melyik meccsek vannak megbundázva. és továbbra is taknyos undorító idő van. elég volt ebből!

valamelyik nap elkezdtem nézni valami sportműsort. aztán vége lett az adott meccsnek és a tévé maradt háttérzajnak. természetesen nemsokára jött az elmaradhatatlan "közvetlen ajánlat" valami remek fitnesz gépet ajánlottak, napi tíz perc guggolás a cucc segítségénel és hihetetlen alakja lesz a kedves vásárlónak, ha kicsengeti az árát, ráadásul, ha elégedetlen, akkor két héten belül még a pénzét is visszakérheti. jelzem addigra akár csini, fitt, kerekseggű exvásárló is lehet. elkapcsoltam. nem sokkal később újabb "televíziós vásárlás".

"te egykori fitnesz-oktató-modell-akitfelkértünk-jópénzért-hogy-add-el-magad-nekünk, te milyen giga-állat jól nézel ki! gyúrsz vaze? ló...t, kedves exmodell, most is ég a zsírom! jajjnemárnemhiszem! de, mert..." rajta a kütyü, amitől percenként négyszáz (!) felülést csinál az ipse, állva, beszélgetés közben, úgy, hogy nem fejt ki erőt, de olyan kockás lesz a hasa, hogy rubik ernőt is megihleti.

és ezzel azt hittem vége, de nem! sőt, szinte ez után azonnal újabb reklám. tehén-joliról rosszul fésült, szarul öltözött kép. snitt! mosolygós, újfrizus, csinire sminkelt kép, mínusz 30 kiló. barátnő műcsodálkozás, majd kérdés, hogy mi a rettenetes nyavalya kapta el, hogy elveszítette testének 40 százalékát? gyúrsz? nem! gyúrógép? nem! hasrezegtető bizbasz? nem! na akkor mi? tapasz! érted! tapasz vaze. este felrakom, reggelre leadtam egy rakás kilót.

hát egyikben sem hiszek, de legyen, működjön. akkor is undorító! emberek, nem baj, hogy híztok és dagadtak vagytok! sőt, mi azon dolgozunk, hogy a mozgást, meg a sportolást, azt felejtsétek el! elég a kis mozgás, sőt, majd mi mozgatunk, sőt, még az sem kell!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

csütörtökön érdekes napot zártam. mindenek előtt volt egy remek próbám egy osztállyal. ezzel semmi érdekes nem volt, pedig reggel még azt gondoltam, ez lesz a legmókásabb. de nagyon rendesek voltak a srácok - és az egy szem lány - így aztán bár szórakoztató volt, de sima ügy. este meccs vezetés. na itt már történt egy s más. alapvetően sima meccs volt. egy-két vitatott ítélettel, de ahhoz képest, hogy két dobogós helyekért harcoló csapat meccse volt szinte eseménytelen. párszor kellett csak elcsendesíteni az elégedetlenkedőket, de ennél durvább meccset is láttam már. viszont a vesztes csapat kapitánya a meccs után "beszélgetni" kívánt. tudni kell róla, kiválló játékvezető. az mrsz-ben a vonalbírók küldéséért is felel. ellenben játékosként messze nem viselkedett játékvezet-pártiként. nem is lehet ilyesmit elvárni természetesen, de azért ennyire talán nem kellett volna másik meccset néznünk. de túlestünk ezen a beszélgetésen is és mentem sörözni, ahova egy barátom hívott. vártunk még pár embert, de csak nem akartak megérkezni.

aztán telefonon is kerestük őket. finoman szólva nem volt teljesen tiszta a tudatuk. nem sok reményt fűztünk a későbbi találkozáshoz. aztán egyikük mégis befutott. nem kicsit illuninált állapotban. ördög jelmezben és pirosra festett arccal. nem kis meglepetést keltett az utcákon gyanítom. nélküle mentünk tovább, és bulitunk egyet. másnap reggel csörgött a telefonom. a meg nem érkezettek egyike volt. annyit kérdezett, találkoztunk-e előző nap. mondtam, nem. megköszönte az információt, és elmondta, hogy épp próbálják rekonstruálni az eseményeket. az is jó buli lehetett.

"Korábban is azt mondtuk, hogy a Fradinak a szurkoló az élő lelkiismerete. Játékosok és vezetők jönnek-mennek, a szurkoló viszont örök. Nem az aktuális vezetőséget vagy játékost nézi, hanem a Ferencvárost mint intézményt. Képviseli a hagyományait, védi a tekintélyét."

a fenti szavak boros bánk levente a ferencvárosi szurkolók szövetsége alelnökének szavai. most, így szombat este hét óra előtt pár perccel, amikor elkezdem keresni az idézetet, éppen az adta az apropót, hogy félbeszakadt a fradi - diósgyőr meccs. mégpedig azért, mert a fent említett szövetség által képviselt "szurkolók" egy része úgy döntött, pályára lép. jön majd az újabb büntetés, ez ellen persze a tiltakozás. a tulajdonos, talán majd megunja és ismét csóró lehet a fradi. de az szinte bizonyos, hogy a szurkolók részéről boros majd tiltakozik és valakit hibáztat. beleszól olyasmibe, amiben nem kellene. mert abban igaza van, hogy a szurkolóért kell harcolni a pályán. sőt, szinte mindenben igaza lehetne. csakhogy akkor igaz ez, ha minden úgy megy, ahogy kell mennie. a csapat kimegy a pályára, teljesít valahogy, és eladhatóvá teszi a profi focit. a szurkolóknak. ha ez jól megy, sok a szurkoló. ha nem, akkor kevés, és akkor a pénz is kevesebb. de a lényeg, hogy boros mit fog mondani a mai eseményekre? ki lesz ezért a felelős? biztos nem ő, nem ők, a szövetség. pedig, ha ő, a szurkolók nevében kér, követel, akkor vigye is el a balhét a "szurkolók" nevében.

mostanra a balhé folytatódott. a meccset nem fejezik be. illetve befejezik. most, a hatvanvalahanyadik percben. hajrá fradi!

kezdeném azzal, hogy amennyiben (középiskolai) tanár olvasná merő véletlenségből e sorokat, úgy látogasson el inkább ide a továbbolvasás helyett!

ha ezzel megvagyunk, akkor folytatnám. abban a remek élményben lehet részem, hogy a középiskolások fiú diákolimpiájának versenybírája lehetek. alapvetően nincs ezzel baj, sőt tetszik a feladat. csakhogy! ahhoz, hogy a bajnokság egyáltalán elkezdőthessen, egyeztetni kell a tanárokkal, akik a csapatokat vezetik. nem is lenne ezzel semmi baj. mivel a szó elszáll, alapvetően e-mailben kommunikálnék. ha lehetne. mert mi fordulhat elő? 1.: a T. tanerő benevezte ugyan az ő csapatát a bajnokságra, ám az elérhetőség rovatban semmit nem adott meg. talán, az iskola központi telefonszámát. az mondjuk nagyon jó, csak épp semmire nem megyek vele. a testnevelő tanárok ugyanis - tisztelet a kivételnek - csak elvétve érhetőek utól a tanáriban. vagy épp órán vannak, vagy oda mennek, vagy onnan jönnek. vagy már haza is mentek. 2.: T tanerő megadott ugyan elérhetőséget, de minek? küldök e-mailt, kérem jelezzenek, hogy mi a helyzet, mert ugye később jön a kifogás, én semmit nem kaptam. ekkor jut el hozzá az összes fontos infó kb harmadszor. na most az e-mailre nem reagál. nem küldi vissza a visszaigazolást sem. minek? majd az a hülye kitalálja, hogy megkaptam-e. sebaj, én kitartó vagyok, felhívom a megadott mobil számon, ha van. felveszi? természetesen nem.

na de van, aki visszajelez. ekkor szokott az lenni, hogy tulajdonképpen neki a bajnokság időtartama alatt egyetlen szabad perce sincs, de azért elküldené a következő 5 hónap(!) teljes sportprogramját, ami őt érinti. nem vicc. több oldalnyi dokumentum. és ugyan igazítsam már hozzá a bajnokságot.

persze van kivétel is. van, aki rendes, segítőkész, urambocsá megköszöni a munkámat. ellenben, aki nem, az nem számítson sok jóra. tudom, hogy sokáig működött a szuperliberális bajnokság ebben a műfajban. idéntől nem. én kegyetlen leszek!

aki pedig idáig olvasott és a kivételek közé sorolja magát, attól szíves elnézést kérek! ;)

idén egyben maradt a város október 23. kapcsán. ez persze nem kellene, hogy információval bírjon, de sajnos nem teljesen természetes ez. én meg elmentem és fényképeztem. van az ünnepnek látványos oldala is. fel is raktam pár képet indás odalamra. egyúttal, ha már foglalkoztam netes megjelenésemmel itt is raktam egy kis rendet. linkeket javítgattam és elkezdtem lecserélni a felső fénykép csíkot.

kezem javulgat, pár napot még el kell viselnem a kötést és a sínt, de már inkább csak idegesít, mint hasznos. legalább is szerintem. persze ezt már tényleg fél lábon is kibírom. addig is próbálom értelmesen eltölteni a rámszakadt szabadidőt. mint említettem, többek között, fényképezéssel, és kis üzletem építgetésével.

no és természetesen röplabda játékvezetői-versenybírói karrierem építgetésével. "megnyertem" a fiú diákolimpiákat. és lassan megyek játékvezető ellenőrnek is. szóval szépen lékedek előre.

jóccakát!

nem minden fenékig tejfel azért a magyar foci tájékán. tegnap volt szerencsém (?) megtekinteni a zete kispesti vendégjátékát a mi kis sörligánkból. röviden szar volt. gyenge játékvezetés mellett két rosszul játszó, helyenként durva és alattomos csapat rohangált lézengett a pályán. a szünetig csak annyi történt, hogy egy szabálytalanság-lánc egyik epizódjaként máté arcát átalakította abraham, aminek nulla következménye lett. a szünetben kiderült, hogy a honvéd legaktívabb tagja, a hatalmas tehetségnek kikiáltott hrepka az első negyveöt perc felét ácsorgással vagy éppen sétálással töltötte. ennek a nagy semmittevésnek eshetett áldozatul a honvéd kapus is, akit a 65. perc környékén le kellett cserélni. nem sérült meg, rosszul lett. szerintem megfázott. a meccs után sisa 'megmentő' tibort kirúgták.

láttam egy reklámot is. valamely' lakásillatosítóipari cég reklámozta szezonális újdonságait. egyiek ezeknek a forraltbor illatú légfrissítő, ami persze még nálunk is jobban tudja, mikor van büdös a lakásban. remek. már csak azért is, mert szeretem a forraltbor illatát. tovább megyek, a forraltbort is! és szeritnem a kettő között lehet összefüggés. nem állítom, hogy mindenki esetében így van ez, de azért jószerével az szereti az illatát, aki magát a forraltbort is. amelyik háztartásban a nedűt megát nem szeretik, ott jobbára az illatára sincs akkora igény, hogy erre iparágat alapozzon bárki is. azt már nem is elemezném mélyebben, hogy mennyire valódi a forraltbor illat egy mesterséges, műanyag cuccban.

szerintem célszerűbb feltenni egy adagot. és a végén meginni! egészségünkre!

nem kevés focis posztot jegyeztem már itt, úgyhogy feltétlenül illik gratulálni az u20-as válogatott bronzérméhez. és ki tudja, mi lett volna, ha az elődöntőben az igen halovány brazilokkal hoz össze bennünket a sors! hajrá magyarok!

most, hogy sérülten nem kaphattam potyákat csapatunk kapujában, csak külső szemlélője lehettem a meccsünknek. mit mondjak, nem volt jó nézni, ahogy szokásos pechszériánkat hozva ismét kikapunk. hajtottak a fiúk. játszottak ember, majd gólhátrányban, de felálltak, és a végén az ellenfélnek volt szerencséje. hatalmas szerencséje. nincs mit tenni. idén a tisztes helytállás marad nekünk a maradék fordulókra, hogy tavasztól ismét megmutathassuk, tudunk mi ennél többet is!

szóval hajrá mi! és hajrá magyarok! mindenki szurkoljon a 20-asoknak délután!

ismét egy pálinkafesztivál. kicsit most más volt. kimondottan jó, de más. leszámítva persze, hogy sza..á áztunk. sikerült utána elmenni bulizni is. azzal sem lett volna nagy baj, ha nem nyomorgatják meg a kezem. ettől függetlenül remek volt. nem láttam ugyan válogatottunk portugália elleni vergődését, de ez talán nem is olyan nagy tragédia.

mivel még mindig pihenésre vagyok kárhoztatva, volt alkalmam átböngészni a statisztikám. még mindig, mindenhol a szalagavató koreográfia, beszéd, táncok, stb. na de komolyan, ezt ilyen nehéz kitalálni? akkor gyerünk, kommentbe az iskola nevét, végzősök körülbelüli számát, stb, és megbeszéljük. ha meg tánc kell, nos ebben tudnék csak igazán segíteni. sőt, zajlik is már az első próba.

azért ennél meglepőbb eredményeket is produkált a statisztika. minden kommentár nélkül néhány megdöbbentő találat:

-nem akarok szalagavatón részt venni

-meglestem a női wc-t video

-barátnőm annya (!) megdugása

kezem épp nem fáj annyira és sokáig (két-három másodperc) gondolkodtam, hogy vajon mit mondott az orvos a pálinkáról! emlékeim szerint nem sokat. az nagyon valószínű, hogy nem fog ártani, hiszen nem kell gyógyszert szednem és a pohár olyan könnyű, hogy a bal kezemet nem kell semmiképpen sem használnom hozzá. vagyis egyenesen adódik, hogy ki kell mennem a pálinkafesztiválra. a pálinka gyümölcsből van, vagyis csupa vitamin. ebből adódóan sokat segít a felépülésemben. van aki nem ért egyet az elméletemmel? ugye nincs.

tegnap pedig (hála a hárombetűs szolgáltató oda-vissza tekerős tévéjének, megtekintettem kissé csúsztatva u20-as válogatottunk olaszország elleni vébé negyeddöntőjét. kimondottan örülök, hogy az eredmény ismerete nélkül nézhettem végig a meccset, mert fordulat az volt bőven. így legalább egész heti izgalmaktól mentes hetem vége felé kimondottan jól szórakoztam. és le a kalappal a magyarok előtt! még kettőt kellene nyerni srácok!

megvolt a nagy hepaj, sok órás paintballal kezdődött, ami nem kicsit mókás, és legalább olyan fájdalmas. négy órán keresztül lőttük egymást halomra pár barátommal. tényleg nagyon mókás, csak sajgó térdekkel és kézzez jöttem haza egy esés folyományaként. testemen pedig számtalan gabona fetéknyomkőr éktelenkedik. na nem a festék miatt látszanak, hanem, mert a nyavalyás goló nagyot üt. lilutunk rendesen. van olyan pontom is, ami lilulni nem lilult, de jobban fáj, mint a többi találat. igen ott. hgu barátom 3 méterről lőtt oda. pont oda! azért még élek, és tán férfiúi mivoltom is megmarad.

háború után barát és ellenség egy emberként fogyasztotta nálunk a főztömet. és még a legkegyetlenebb ellent sem mérgeztem meg. sőt, elégedetten távoztak. illetve távoztunk partizni. nos a budapesti éjszakai élet kihívásokkal küzd, de baluval ettől függetlenül sokáig bírtuk, még sebesüléseink ellenére is.

vasárnap elég minimálprogramot tartottam, hogy hétfőn kipihenten mehessek dolgozni. meg is volt, majd jött a foci. és a labda. nos itt is ért találat. már a bemelegítésnél. baráti tű által sebesültem meg. bírtam még, de kedd reggel az orvost céloztam meg. baj van, mondta. bal gyűrűsujjamban a szalag folytonossági hiányt szenvedett. sín, kötés, pihenés. na itt tartunk most.

mindenek előtt tegnapi bejegyzésem óta gyakorlatilag agyhalotti állapotban aludtam egy tisztességeset. feltőltődtem és ismét a régi vagyok. illetve nem egészen, mert ébredés után, hirtelen felindulásból rendet raktam a szobámban. évek óta nem volt erre példa. és hogy mindezt magamtól és egyedül tegyem, arra évtizedek óta! most megyek paintball-ozni és mindenkit szitává/pöttyössé lövök!

még csak ezután jön a szalagavató szezon! pedig ezen a héten annyira kizszigereltem energiáimat, hogy mostanra teljesen hulla vagyok. képtelen minden szellemileg akár csak egy kicsit is megerőltető tevékenységre. munka, röplabda, új üzlet, és megannyi egyéb apróság szép lassan az elmúlt egy két hétben felőrőlt. még a fotoblogom is hanyagoltam, pedig az most nagyon érdekel. illetve érdekelne, ha lenne erőm egy kicsit is bármire, biztosan fotóznék. de nincs. múlt hétvégém is teljes egészében kimaradt. vagy biznisz partin voltam, vagy játékvezetői továbbképzésen. és vasárnap estére még egy meccs is beesett.

sebaj, holnap ffi nap haverokkal. péntból, kaja, buli, sör. mi kellhet még?