mivel gigahosszú, na jó, három napos hétvége volt, ezért aztán ki is használtuk. igazából én csütörtöktől sörkúrát írtam elő magamnak, aminek azért elég züllés szaga volt. de azért a fejlődés felfedezhető volt, mert a csütörtöki és pénteki klasszikus kocsmázást vasárnap estére már kultúrált sörözés váltotta fel. méghozzá a nem oly rég nyílt (?) ferdinánd sörházban. balu barátommal és újdonsült barátnőjével. a hely meglátogatását csak javasolni tudom. van (némi) igyekezet, hogy valódi cseh söröző legyen. és igaz, hogy ebbe néha hiba csúszik (nem töltik kérdés nélkül a sört, pedig ezt írják az étlapban található tízparancsolatban), de azért jó a hely így is. a sör pedig saját ferdinand.

hétfőn pedig közös pihenés barátokkal az agárdi termálban. amolyan öreguras szórakozás. nos az is kimondottan jól esett! és így, hogy rövid a hét, még van esély arra is, hogy kibírom a hétvégéig!

nem vagyok egy hatalmas forma-1 rajongó, de bele-belenézek. mivel nálunk elég rég óta az rtl klub nevű - abszolút sporthoz nem értő - csatorna közvetít, ha nézem, azt ott teszem. évekig nem lehetett mást hallani, mint schumi az isten! nyerte is sorban a világbajnoki címeket. ezzel nagyon nem lehet vitatkozni. olvastam ugyan, hogy olyan autóban ült, olyan csapattárssal, hogy nem nagyon lehetett belle más, mint összetett első. azért egy baumgartner zsolti biztosan nem lett volna világbajnok abban a járműben sem. szóval nem ügyetlen és nyert is sorra. de rém unalmas. ettől függetlenül a palik-team már csak ódákat nem zengett hozzá. vagy zengett, csak az kimaradt a közvetítésből.

aztán jött a schumi nélküli éra. ott meg azt kellett hallgatni, ha itt lenne...

most ismét itt van. jónak mondható autóban végzett a mezőnyben az időmérőn. nem vert senkit hülyére. átlagos volt. éppen ezért azt gondoltam, most esetleg kicsit kevésbé lesz fontos a bulvár klubnak. tévedtem. most kezdődik a közvetítés a scumacher és a többik világbajnokság bahreini futamáról. van játék (schumival kapcsolatos kérdéssel), van felvezető műsor (minden téma a német nevével kezdődik (!)), és vannak riportok a helyszínről (az első mindjárt...)

egyszer (talán) knézy jenő mondott valami olyasmit, hogy néha nehéz pártatlannak maradni, de meg kell próbálni, ha valaki sportújságírással foglalkozik. hajrá rtl!

hogy megint a nyavajgás, hogy mennyire fáradt vagyok. de tegnap 04:37-kor (közép-európai idő szerint) indultam otthonról és 22:40-kor (szintén közép-európai idő) értem haza. közben ledolgoztam a napi adagot, aztán okítottam a leendő játékvezetőket és meglestem a már kiokítottakat ellenőrzés címszó alatt.

étkezés mekdonáldcba', ahol hiába próbáltam rábírni a T. személyzetet, hogy egy CSirkebékönhagyma szendviccsel ajándékozzanak meg, ők csak CBH-t adtak. az meg legfeljebb Cirkebékönhagyma.

de este éjjel legalább tejbegríz várt otthon, mert anyukám csinált nekem! tündéri volt, mert az jó. munkahelyemen meg szokás szerint evribádisáksz, mert nem tudjuk mi lesz.

van kérdés?

ideje összeszednem magam, és előrukkolni valami érdekessel, mert blogom látogatottsági adatai a béka se... alatt vannak. persze van ilyen, meg majd elmúlik, meg kit érdekel?

ami viszont érdekes, az az, hogy rövid időn belül kétszer futottam össze ugyanazzal a problémával. a dolog mindössze(?) annyi, hogy alkalmasint az időse(bbe)k úgy válik a nekik járó tisztelet annyit tesz, nekik aztán mindent lehet. valahol ott a gyökere a problémának, hogy néhányuk unatkozik. és a néhány unatkozónak bizonyos százaléka úgy tesz ellene, hogy nincs tekintettel senki másra. meg aztán nyilván van más oka is.

egyik rendszeresen visszatérő agyrém, hogy reggelente, vagy mondjunk inkább hajnalt. piacra kell menni. jólvan, menni kell én megértem. de az már nehezen megy bele a fejembe, miért éppen akkor, mikor a legtöbben akarnak eljutni munkába. biztos pont akkor a legideálisabb a pillanat a csirkefarhát/sárgarépa/tanyasi tojás/friss túró beszerzésére. és akkor tényleg lehet igazán fanyalogva felpréselődni a buszra. persze ott el is lehet várni, hogy szépen udvariasan felpattanjon a munkába, iskolába igyekvő ifjú, hogy átadhassa a helyet. sőt, le- és felszálláskor előre is engedje a nénit/bácsit. netán segítsen. biztos bennem van a hiba, de én nem feltétlenül tolerálom az amúgy is tömött járművön, ha ilyen okokból kell(ene) jópofiznom. persze más az, ha tényleg menni kell. segítek, átadok miegymás. de tessék elhinni a tanyasi tojás másfél órával később is ugyanolyan csirkeneveldéből származó tömegcikk lesz a piacon, mint nyitáskor!

és tessék megtanulni köszönni! az sem csak a fiatalabbak "kötelessége"! 

szombaton felléptünk. megvolt, jó volt. azután vacsoráztunk. ez is jó volt! sőt! a vacsora amúgy csirkecombfilé gyümölcsragúval. ezt én prezentáltam, tehát természetesen jó volt. vasárnap olimpia zárónap, benne kanadai jégkorong diadallal. ez is remek volt. hétfőn pedig...

az egész úgy kezdődött, hogy pár éve, annyit tudtam a röplabdáról, hogy nem célszerű ész nélkül rohangálni a pályán, mert van középen egy háló. és ha abba beleakad az ember, hatalmas hátast lehet dobni. azért persze ez nem akadályozott meg abban, hogy reklamáljak egy nyári tornán. mire közölték, lehet menni játékveztőnek, ha ilyen baromi okos vagyok. mentem. kezdésre egész jól ment. aztán előrébb léptem, majd még előrébb. és most, alig néhány év elteltével - hétfő este - veszprémben találtam magam, egy férfi extraliga meccsen, mint vonalbíró.

nem állítanám, hogy hibátlan volt, de egész sokáig kitoltam az első hibát. és végülis nem kérdezték után, hogy nem szeretnék-e inkább favágással foglalkozni. arról pedig egyszer talán külön posztot írok, milyen fílingje van, ha az ember a világ (egyik) legjobb játékvezetőjével működhet. röviden annyit róla, elegáns!

most olvastam, hogy a mi (MI!!) maxim zavozinunk, illetve zavozin maximunk, aki orosz születésű, de már magyar, volt amerikai is. vagy versenyzett ott. igazi világpolgár. engem személy szerint a féktelen magyarítás, meg egyéb honosítások zavarnak. ha nemzeti szinten is lehet igazolni sportolót, akkor olyan lesz, mint a klubok. annak meg nem sok értelmét látom. majd lesz egy csomó országban orosz korcsolyázó (illetve van is), pont úgy, mint kínai ping-pongos. brazil focista és magyar kajakos.

ettől persze még szurkoltam nekik. a csárdásuk kimondottan szimpatikus volt. csak ez nem egy szimpátia szavazás (nem a csillagszületik ugye), hanem sport. kemény sport.

hát még a hoki (akarom mondani jégkorong)! ma hajnalban szegény szlovák korongvadásznak akkorát koppant a feje a jégen, hogy a semleges harmadot teljesen pirosra festette. nem volt túl épületes látvány.

én meg ma ismét ellenőrizni megyek, mert az nagyon jó lesz.

a vancouveri bakiparádé tegnap egy szakadékba zuhant sífutónővel és egy menet közben átalakított női lesiklópályával folytatódott. már várom a grizlimedvéket, mikor felfalják a versenyzőket! (na jó nem várom, de ez lesz a következő.

holnap viszont remek farsangra vagyok hivatalos, ahol a pindúr terrroristák eltáncolják, amit tanítottam nekik! :)

azért a vankúveri események felforgatják kicsit az uncsi hétköznapokat. vagy az idő szépíti meg az olimpiák emlékét, vagy tényleg elég komoly bakiparádé van kanadaországban. mert történt ugye a szánkós tragédia. azt kell mondanom, bár ez a legtragikusabb, mégis ez a legmegmagyarázhatóbb. elfogadni nem, de megérteni lehet.

mint az időjárást. mi szenvedünk a téltől, ott meg 10 fok van és nem akart esni a hó. el is halasztották a férfi lesiklást, de aztán megrendezték egy fél edzés után. na ezt már nehéz magyarázni. és ha már néhányan úgy versenyeztek, hogy előtte nem mehettek végig a pályán, akkor legalább egy-egy pályán keresztbe csúszkáló pályamunkással nehezítették a feladatot.

no de pályamunkás volt ott, ahol nem kellett volna, cserébe olimpiai lángot tartó oszlop nem volt. illetve kevesebb. ezért a jó öreg gretzky szaladhatott a városba tüzet gyújtani. viszont a megnyitó legalább nem csúszott. nem úgy az 500 méteres gyorskorcsolya. no ott bedöglött a rolba, meg a tartalék rolba is. így alig másfél órát csúszott a program.

de svájc boldog van nekik már három aranyuk. olyan is, ami őket is meglepte.

annyira remek fellépésen vagyunk túl, hogy az csuda! ott tapsikolt exkisgazda meg gróf, meg hasonlók. mindenki nagyon meg volt elégedve, úgyhogy hurrá, hurrá.

ami még talán ennél is nagyobb érdeklődésre tartott számot a hétvégén (érthetetlen módon) az a téli olimpia. megkezdődött. kisebb-nagyobb bakikkal, balesetekkel, de megkezdődött. sajnálatos módon éjjel zajlanak az események, ami felettéb kellemetlen, ha az ember fiának reggel munka van.

hogy mi magyarok eddig nem sokat mutattunk, az nem olyan nagyon meglepő, de szegény ole ejnar barátom sem muzsikált valami fényesen. na sebaj, van még biatlon szám!

és személyes sportélményeim se maradjanak ki. szombaton ismét sikerült meglehetősen sokszor magam mögé nyúlni a labdáért, ami egy kapusnál nem sok jót jelent. de vasárnap legalább (szokás szerint) közmegelégedésre fújtam a fütyülőmet!

most roppant büszkének kellene lennem. még az elmúlt esztendőben csináltam egy koreográfiát. kicsi, de családias egyesületünk szépen fel is lépett vele. jó volt. majd nyáron jött egy fellépés, amire páran elmentek az egyesületünkből. hogy kik és miért épp ők, az egy külön kérdés, nem érdekes. és ott szépen háttértáncoltak ilyen-olyan énekesek mögött. no és ezt jól fel is tették a jutubra. így aztán, tegnap volt szerencsém látni, hogy a koreográfiám változtatás nélkül bemutatásra került. apró szépséghibája a dolognak, hogy két párossal, amivel ilyen formán nehezen kivitelezhető. (látszik is a hiba) és a zene nem az, mint a tánc.

nos kedves dilettáns sporttársaim. ha már loptok, tegyétek ügyesebben. kis változtatás esetleg. legfőképpen pedig megfelelő zenére, megfelelő táncot. vagy kérdezzetek! nem szégyen az! esetleg kérdezhetitek azt is, mi lenne, ha eltáncolnátok. segítenék megvalósíthatóvá tenni. mert nektek nem ment!

celeb vagyok, no! 

ezekből. most épp az eső esik, ami annyiból jó, hogy legalább hajnalban nem fagy be a ...-m. de most már volt eleget tél. de tényleg. nyolcvan ruhadarab, beázott cipő, sapkában rohadó fej. térdig vizesedő nadrág. na ezekből tényleg elég!

jöhetnek a pluszok, a napsütés, stb. ráadásul szokás szerint ezer dolog van. mászkálás mindenfelé. ha épp nem röpimeccs, akkor pölö tánctanítás. most legalább apróknak. egészen. 28 db derékig érő terrorista (6-7 éves) készül a farsangra. lelekesek, viccesek és roppant fárasztóak. riszpekt a tanítónéniknek!

itt a kapitány. a földi időszámítás szerint 20100202 a dátum. borg hajónk idegen bolygóra tévedt. a hó és a fagy fogjai vagyunk. a legénység elcsigázott és fázik. pálinkakészletünk rohamosan fogy. kérjük mentőcsapatok azonnali küldését!

futsal láz van. itt az eb nálunk. ki lehet menni, lehet nézi a tévében. hajrá magyarok. ráadásul figyel ránk ojrópa ilyenkor. jók az ilyen események. kicsit talán nagyobb nyilvánosságot kaphatott volna. de e tekintetben nem akarok panaszkodni. viszont!

nálunk a sportklub adja a meccseket. gondolom, mivel mi vagyunk a rendezők, a mi tévénk közvetítése megy a nagyvilágba is. háááát. minimum bosszantó, hogy mindkét kapu veszélyben forgott, míg mi a szövetségi edző tarkóját nézhettük. sarokrúgásnál a hosszún érkező és a sarokrúgást végző is lemaradt a képről. az, hogy a mi saját közvetítésünket egy stúdióból kommentálja a sportklubos világi/léderer/mittudoménki az durva. nem volt pénz buszjegyre? 300 HUF most még. világi péter meg azt közvetíti, sajnos nem tudom mi történt, én is csak azt a képet látom, mint önönk. szégyen. hajrá sportklub.

de legalább az mtv kuratórium megálljt parancsolt a nagypályás vébé elkótyavetyélésének.

remek szervezés és változatos eladás. ez jellemezte a mai napomat. 10:04-kor csörgött a telefonom, hogy pontban tíz órakor kezdődik valami, amin ott kell lennem. állítólag több hónapja alakul a dolog. kicsivel később már a megfelelő helyen voltam, hogy mintegy huszonöt perc múlva máris átmenjünk a másik helyiségbe, mert megjöttek az előadók.

nem akarom hosszúra nyújtani, előadtak. kb úgy, hogy "volt egy felmérés. x válasz érkezett. ezek az alábbiak voltak. vagyis ez a vonal volt a legtöbb. grafikonon a válaszok így oszlanak el..." nos, nem egy felmérés volt és sok-sok kérdés. többször gondolkodtam el, vajon mit tehetnék a föld fókapopulációjának megmentéséért.

két előadó között felszólalt a mi jó termelési igazgatónk, hogy mintegy 32 perceb elmondjon egy vagy két mondatot, amiben azonban alany és állítmány nem nagyon volt. de legalább közvetlen utána az ő közvetlen helyettese hozzászólt. közölte, hogy egészen eddig unalmas baromságokat mondott a főnöke. de tényleg, kerek perec lehülyézte. na itt jól szórakoztam.

a fenti szám szám megfejtése nem olyan nagy titok, de azért nem írom ide. (segítségül annyit, sokkal kevesebbnek nézek ám ki!) viszont ideje lenne megborotválkoznom. mert krisztusi korral krisztusi borosta is jár, úgy néz ki.

elhatároztam, hogy blogom fazonján változtatok. ha már a bejegyzések  nem túl gyakoriak. talán a héten ennek látható eredménye is lesz.

bkv-sztrájknak vége, de esik a hó. nem lehetne kicsit simán, normálisan hétköznap?

határozottan elegem lett a budapesti közlekedési vállalat zrt-ből. de úgy ahogy van. részletezve az irreális jegy és bérletárakból, a lepusztult járművekből, a tahó ellenőrökből, a tájékoztató jellegűnek sem mondható menetrendből, az elherdált trilliárdokból és most már a sztrájkoló buszvezetőkből is.

amikor a mindenkinek meg kellett húzni a nadrágszíjat, senki nem akart azért sztrájkolni vagy lemondani a 10 százalék feletti béremelésről, mert azt az utastól veszik el. most bezzeg igen. hivatkoznak versenyszférára, meg minden baromságra, ha arra épp lehet mutogatni. ha meg nem, akkor meg hirtelen a KÖZ alkalmazottjai. maradjunk annyiban, akkor, amikor más örül, ha megmarad az állása, nem túl szimpatikus dolog két számjegyű béremelésért ellehetetleníteni azok közlekedését, akiknek amúgy a pénzéből élnek!

kedves gyerekek, eljött a mai mese ideje. történetünk egy igaz mese és egy csúnya téli estén játszódik a nagy faluban. rögtön bele is vágnék. négy jelentősebb szereplővel kell megismerkednünk. egy legény az egyik. azt a részt át is ugranám, mikor a legény felszáll a villamosra. a lányok és asszonyok sorra felejtik el mondanivalójukat, álluk leesik és szájtátva nézik. szívverésük felgyorsul, kiszárad a szájuk, a bugyijuk pedig... na tehát ezt hagyjuk most. ugorjunk oda, hogy a legény leszáll a villamosról. vele együtt a másik három szereplő is. a két vén szipirtyó és egyikük négy év körüli unokája. a kormeghatározás a 39 rétegben ráhegesztett ruha miatt talán nem pontos. a két rozzant öreg a gyönyörű latyakos estének örülve hagosan beszélget. gyakorlatilag a villamos, az utca és a fél város hangját elnyomja idegesítő károgásuk és bihogásuk. a legény már kissé unja, de jobban unja a kis hős. egy lépésnél testsúlyát bal lábára helyezi testsúlyát - mind a tizenkét kilót - kezével a nagyiba is csimpaszkodik talán. jobb lábát megemeli és előre lendíti. van dammokat és jet li-ket megszégyenítő félkörívet ír le. (a filmes verzióban majd ez ilyen lassított megkerülős-kamerás jelenet lesz!) és kb 8,5 centiméterrel a nyugger térdkalácsa alatt sípcsonton rúgja.

döbbent csend. majd szinte egyszerre:

nagyi: balázskaaaaaaaa!

balázskaaaaaaaa: nagyiiiíj, ne kijjabájjjj mááááár!

vége! menjetek aludni!

nos boldog új évet mindenkinek. íme az első poszt, senki nem mondhatja, hogy idén nem húzok bele. ráadásul elég rendhagyó lesz a poszt, mert sokáig és lassan fog megszületni a terveim szerint. az egész még 2009 januárjában kezdődött, mikor is rábeszéltek, hogy vezessek a 2009 perces röplabda tornán érden. beadtam a derekam és végig szenvedtem a majd' 33 és fél órát. majd a végén megfogadtam, ilyen hülyeségre még egyszer nem leszek kapható. idén a torna 2010 perces és már január másodikán nulla órakor elkezdődik. és én persze itt vagyok...

a torna kb 20 perce elkezdődött. játékvezető társam (egyik a kettőből) vállalta az elejét. így én most még csak pár képet lőttem el és megírtam ezt a posztot.

2010.01.02, 06:05. nos túl vagyok az els etapon. levezettem a 4 meccsemet. úgy osztottuk be, hogy 4 vezetés 8 pihenés. mondhatni zökkenőmentes volt. most 320 perc pihenés következhet, amit muszáj tényleg pihenéssel töltenem, mert már érkezéskor sem voltam friss. jó éjt!

2010.01.02, 14:12. túl a második etapon nézzük meg miről is van szó. mi ez az egész egyáltalán. szóval kitalálta valaki még réges-régen, milyen vicces dolog, ha adott évben olyan hosszú sporteseményt rendeznek, mint az évszám. ráadásnak, pár röpis kitalálta, legyen ez az év els sporteseménye. van A és B csapat. mindkettn belül vannak "alcsapatok", "csapategységek" vagy valami. így van A1-A5 és B1-B5. akik neveztek, azok a csapatukkal az A1-B5 valamelyikét foglalják el. és végül is A játszik B-vel egy gigameccset. na és ezt a nagy hatalmas szívást vezényli három játékvezető. köztük én. most túl az első bő tizennégy órán, részemről nyolc meccsen, vagyis meccs-részen (40 perces egységekről van szó), egy ebéden, két sörön és részletekből összeadva mintegy másfél óra alváson, ismét pihenhetek egy keveset.

rám is fért. a vége felé már volt olyan meccs, amin olybá tűnt, a labda is lassítva repül, és a kezemet felemelni olyan nehéz volt, hogy meg kellett néznem, nem aggatott-e rá valaki egy tankot.

2010.01.03, 05:53. nos. levezettem még két etapot és aludtam másfél órát. ittam két jégert és segítettem átrendezni a termet, miután beázott a pálya köepén. dióhéjban ennyi történt. valójában zombivá változtam. 4x4 meccs. az 16x40 perc. ha jól saccolok, akkor 640 szumma. vagyis 10 óra meg még negyven perc. ha összeszámolom, akkor meccsenként cca 70-80 pont, vagyis köbö 1200. mindegyiket megelőzi egy nyitás. tehát minimum 2400 fújás. féj a fogam, ahogy tartottam a sípot. fáj a rekeszizmom, ahogy megtámasztottam a sípolásoknál. amúgy köszünöm, jól vagyok.

és végül befejeződött. a beázás és a rendezkedés miatt, csak 9:45-kor telt le a 2010 perc, ami ugye érdekes, de lement. mindenki elégedett volt. minket játékvezetőket szokás szerint beállítottak a tömegbe, hogy aztán le se sz.... nekem nem is tűnt fel, mert egy évvel korábban ugyanez volt, de volt, aki meglepődve kérdezte, hogy-hogy meg se köszönték, mikor mindenkit szinte név szerint emlegettek. van ilyen. túl fogjuk élni!

úgy vélem, itt az ideje, hogy

BOLDOG ÚJ ÉVET

kívánjak!

tegnap előtt este, nem sokkal karácsony után, megajándékoztuk egymást egy idegennel. szép dolog ez, de nem egészen értettem. történt, hogy ellátogattunk a morrison's 2 nevű kultúrális intézménybe. midegy is, hogy miért és kivel, nem nagyon számít történetünk szempontjából. lényeg, hogy roptuk a tömegben, mígnem megszomjaztunk. elmentem hát a pulthoz, hogy frissen csapolt malátaszörpöt vásároljak magamnak és kedves barátomnak. két korsóval a tömeg felett lavírozva próbáltam visszaverekedni magam a kiindulási pontra, mikor szembe jött egy lány. felpillantott. felismerte a sört. felnyúlt, lehúzta a kezemmel együtt és jó nagyot húzott belőle.

most jönne az a rész, hogy aztán se puszi, se pá továbbállt. de nem így volt. elengedte a poharat, hozzámhajolt és belecsókolt a nyakamba. nem ilyen futó puszi. éreztem a nyelvét végigszaladni a nyakamon. épp mondtam volna, hogy akkor egészségedre, mikor felfigyeltem rá, hogy távolabbi keze egy másik kézbe fonódva folytatódik. a (feltehetően) barátja kezébe. a fiatalember ezt a mutatványt végig is nézte, mejd továbbálltak. boldog karácsonyt nekik!