ez van

azért nem kell a vadállatokkal játszadozni, mert aztán az ember pórul jár és aztán sírás meg rívás van. ott volt például a fószer, aki bement a házba savval a hátán és permetezni kezdte a családot. no őt annak rendje és módja szerint agyonverték. mondjuk őt emberek és nem állatok. de azért erősen furdal a kíváncsiság, hogy pro és kontra milyen alakok között fordulhat elő ilyen esemény. ahogy a hírekben láttam smink nélkül mehetnének a mónika showba, ha meg nem szűnt volna.

aztán ott volt az ember, aki megtámadta a turulmadarat. ő mondjuk nem is akarta megúszni, gondosan az aszfalt felé ugrott.

na és végül itt a bikaviador, aki túl akart járni a bika eszén. azon túl, hogy ez egy elég sportszerűtlen és egyoldalú játék, néha pórul jár az ember. mint ez is itt. nem mondom, hogy megérdemelte, de át kellene gondolni ezt a dolgot...

szerencse, hogy a webkettő nem ad át mindent, mert azért, a hangomnak nem örülne a  kisszámú de lelkes olvasótábor, vagy - ahogy évi (aki állítólag szerelmes belém) szokta mondani - janikám, a port jobban bírjuk.

szóval ez az örökbecsű fenyő nóta jutott eszembe tegnap reggel, mikor bár a rosszul szigetelt panelban vacogva ébredtem, de láttam a fényt az alagút végén! illetve az ablakban. persze gyanítom, most majd jól elromlik az idő, de két nap azért már kijárt nekünk.

ma tánc. az jó. bár kis csapatunk produkciója néha a szánalmas és a gyatra között egyensúlyoz.

és ma még bl döntő is lesz. azon túl, hogy két olyan csapat jutott be, akiket nem akartam látni az elődöntő után, azért a két edző összecsapása tuti érdekes lesz. lehet őket szeretni meg nemszeretni, de valamit csak tudnak. ha már ide jutottak.

valamelyik csatorna tévékettő vagy ertéelklub műsorra vette a holnaputánt. komoly előrelátásra utal ez, mert az időjárás is pont ilyen világvége, jégkorszak, satöbbi minőségű. bár a filmet nem láttam. lényeg, hogy szar idő van. ezt nem nagyon lehet szebben mondani.

ennek ellenére tegnap sikerrel abszolváltam néhány hosszú percet különböző buszmegállókban meccsre menet és onnan jövet. sikeresen kaptam küldést vasárnap este hétre. persze a meccs öt szetbe torkollott, hogy legalább későn is legyen vége, ne csak az idővel kelljen megküzdenem.

a meccs amúgy a szoros eredmény ellenére is csendben lement. vagy szerencsésen alakultak a dolgok, vagy van ekkora respektem/respektünk, hogy inkább csend volt. amúgy a kollegina remekül segített. sőt, kiszúrt egy apró málőrt, miszerint az egyik játékos sehogy sem hasonlít a jegyzőkönyvben szereplőre. gondoltam a meccs után ezt leellenőrzöm, szépen megkértem, ugyan kerítse már még egyszer elő az igazolását és fáradjon oda hozzám. hopp, olyan neki nem volt, máséval játszott. no ez kellemetlen.

dvtk - ferencváros, 2010.05.15. 75. perc

tóth helyett lipcsei. tóth bence lesétált és megölelte lipcsei pétert, mondott neki pár szót, majd lipcsei felment a pályára. 646. alkalommal a ferencváros színeiben. ezzel beállította dr sárosi györgy rekordját. vagy mégsem? mielőtt a játék újraindult volna, a játékvezető - takács jános - kisétált a kispadokhoz, magához kérte a lecserélt tóth bencét és felmutatta neki a piros lapot. állítólag, tóth még az ölelkezés alatt azt mondta lipcseinek "útravalóul": "nyírd ki!" azt nem tudjuk, kire vonatkozóan említette. mindegy is talán.

nos, ha emlékeim nem csalnak, akkor a csere akkor tekinthető befejezettnek, ha a lecserélendő játékos elhagyja a pályát, majd a becserélendő pályára lép. ha viszont ez így van, akkor lipcsei még nem lépett pályára a "súgáskor", vagyis a csere nem zajlott le. a kiállítás tehát a csere előtti szabálytalanságért járt, vagyis lipcsei fel sem mehetett volna a pályára.

majd a snapszúrásosok kijavítanak, ha tévedek. ha viszont nem, akkor takács jános tévedett, viszont nem kicsit. azért lipcseinek gratulálhatunk!

...el kell mondanom, hogy tegnap megtekintettem a meccset, ahogy azt terveztem. sőt, fogadtam is rá. előre megmondtam az én anyukámnak, hogy úgy lesz, hogy diego forlan beveri az elsőt. aztán jön a mi gerzsonunk és jelentős részt vállal az egyenlítésben. (felrúgják és "tizi" vagy "szabirugi", gólpassz, satöbbi.)

idáig zökkenőmentesen haladtunk. ezek után kellett volna az atleticonak rúgni még egyet és gerának kialakítani a 2-2-es végeredményt. ez 101-szeres szorzó, ami a 250 magyar forintomra 25.250 forintot eredményezett volna. na ez azonban nem következett be. marad az egy-egy. (pedig ezen is agyaltam a fogadás megtétele előtt!) hosszabbítás végén pedig forlan másodszor is...

nem baj zoli, te jó voltál! gratula!

aztán az időjárás okán is sírtam kicsit, ám tegnap abból is sikerült kihozni a legjobbat. (majdnem legjobbat, mert állvány nélkül nem lett elég éles a kép, de egynek jó.) ráadásul a munkahelyemen készült a kép, és az igazgatónk épp arra járt. persze nem sok mindenre használható, mert elég outsider-ként szokott viselkedni, megnyílvánulni szakmai kérdéseben, de azért belém kötött, hogy mennyi rengeteg szabadidőm van. na de mit vár ezért a pénzért. én legalább valami értékeset találtam ebben a lepusztult gyárban.

ps.: mert mindig elfelejtem! kedden volt nálam egy régebbi válogatásempéhárom albumom. ezek régen úgy készültek, hogy mikor volt egy cd-nyi anyag, kiírtam. nagyon vegyesen is akár. a táncos rész miatt vittem magammal, ami a mi tánctanár bácsinknak meg is tetszett és elkérte a korongot. azt már nem akartam említeni neki, hogy csak óvatosan, mert az ő konzervatív zenei világának erős lesz az aljas kúszóbabtól a pina, pina, punci vagy az análfinálé...

no nem azért, mert véres lesz a közepe! bár ki tudja. sosem készítek poszt-vázlatot. inkább azért, mert részben várom az esti el finálét, aminek lesz egy angol résztvevője. nem vagyok nagy fullham szurkoló, de szeretem az angol focit. ráadásul ott a gerazoli, akit meg különösen kedvelek. és még csak nem is kispados, neadjisten lelátóról szurkoló, hanem főszereplő (lehet).

no és a másik angolos téma az időjárás. förtelmes! komolyan jónak indult április vége, május legeleje, de most megint végeláthatatlan viharok, meg esők, meg lehülés. nem kell ez nekünk. süssön a nap, legyen meleg. olyan igazi meleg.

szeretem, mikor olyan meleg van, hogy remeg a levegő. a bitumenbe beleragad a cipőtalp és mozdulatlanul is izzasztó a hőség. jó, lehet, hogy ez nem normális, de szeretem.

apropó cipő. hetek (sőt hónapok) óta próbálok cipőt venni. meg nadrágot is, de azt többé-kevésbé orvosoltam. lehet, hogy bennem van a baj. (állítólag rosszabb vagyok, mint egy nő, de ezt akár bóknak is tekinthetem) nem sikerül sehogy sem. valahogy nem vagyok képes a divatirányzatokkal azonosulni. nekem tetsző (viszonylag egyszerű fazonú), mindenképpen kényelmes cipőre van szükségem. de ilyet szerintem nem gyártanak. néha azt érzem a cipőgyártók, egy-két apró dologgal mindig szándékosan elbaltázzák a kész lábbelit, mielőtt piacra dobnák. boá!

lett némi szabadidőm vasárnap délután, meg amúgy is keresztül kellett szelnem a mi fővárosunkat tiranát budapestet, így fotózgattam. nem sokat, csak párat. van mit nézni a városban. de tényleg. persze bőven van rejtegetni valónk is, de talán nem véletlenül emlegetik, hogy milyen szép budapest.

úgy döntöttem, ezt meg kell ismételni. az ötlet amúgy két ismerősömtől is támogatásra lelt már. egyikük éjjel akarja végigsétálni a várost. nem lenne hülyeség. egy másik ismerősöm pedig azt mondta, kellene rendezni egy olyan túristás városnézést, csak éppen itthon. ez is megfontolandó. biztosan látnánk újdonságokat.

én például a fenti szobrot eddig még sosem láttam. arra az elhatározásra jutottam, hogy utánajárok, mit érdemes látni a városban és azt meg is nézem.

vasárnapi képek »itt«.

nem elég, hogy ismét kikaptunk, még a büfé is zárva volt a meccs után, mert a helyi lakosokat zavarja a hangoskodás. nem mennék nagyon bele, hogy a kilenc harmoncas meccs után rendszerint hatan-heten ücsörgünk a büfében és tényleg csendesen szürcsölgetjünk 1-1 sört vagy inkább alkoholmentes valamit, mert a többség vezet.

aztán ott volt még a hős rendőr, aki kiürítette a tájmszkveeert. hősiességéért cserébe meghívta a polgármester ebédelni. tehát nincs büfé, no és a vereség. hazamentem és megnéztem a flashforwardot. felvételről szigorúan, mert megállíthatós-felvevős-visszatekerős tévével gurítunk ám! a büfé (és otthon a megfelelő sör) hiányában egy cuba libre-t kevertem magamnak, ha már van a lakásban bacardi. ezzel elfogyasztottam a ff-ot. majd álomra szenderültem. bő négy és fél óra.

na de milyen négy és fél óra! egyszerre csak a metróban ébredtem. újpest központ után a "parkoló vágányon" terroristák bombát erősítettek a testemre. meg egykük ott várta, hogy felébredjek. elintéztem. részletekre nem emlékszem, de valami rendőr ezután fegyvert adott, mert kemény csávó vagyok. ezután a buszon utaztam. kilences volt. nem tudom, honnan tudom, de kilences volt. átmentünk vele a tower-bridge-n. egyenesen a kálvin térre. ott egymás lábát taposták a terroristák.

4:13-kor nyerésre álltam! aztán felkeltem és eljöttem dolgozni! nem tudom, milyen típusú filmet nézzek ma este!?

volt már olyan, hogy a bl döntő unalomba fulladt. vagy legalábbis nem az volt az év meccse. lássuk be, a tét nem kicsi. odafigyel az egész világ és hatalmasak az elvárások. senki nem akarja azt a meccset elveszíteni. persze ettől még jó meccs is kerekedhet belőle, de nincs rá garancia.

az uefa/el döntő kicsit el van hanyagolva. próbálkoznak is egy ideje, hogy abból is nagy sorozatot csináljanak. nos még nem jött el ez a pillanat. a meccsekért nem kapkodnak a csatornák. a csapatok egy része átgondolja, hogy érdemes-e túlzott energiákat áldozni rá, ami majd a bajnokságban hiányzik.

és akkor itt a lényeg! eljött mindkét döntő ideje és nem vagyok benne biztos, hogy nem a kisebbik meccs lesz a nagyobb. vagyis jobb. sőt, úgy gondolom, az lesz! azon túl, hogy az el-ben magyar játékost is láthatunk - sőt, gera zoli akár főszereplő is lehet -, az atletico-fulham meccs számomra jobbnak ígérkezik az inter és a bayern derbijánél.

már csak azért is, mert a német focit kimondottan nem szeretem. a bajorok nem is rúgják a labdát, hanem tolják. rakosgatják fegyelmezetten a bőrt, aztán jön a holland ember és lő egy nagy gólt! ha hagyják! mert a túloldalon a mourinho féle tökéletesre fejlesztett célfutball képviselői törekednek rá, hogy az egyetlen mindent eldöntő találatot kék-fekete csapat szerezze.

ellenben a spanyol-angol ütközetben egyik csapat sem a bajnokság éléről jön. ők itt mutathatják meg magukat. hogy döntőbe jutottak, már önmagában szenzáció, ezért sokkal felszabadultabban mutathatják meg tudásukat. sokkal inkább várom a váratlant, főként mert egyikük sem a nagy elitből való, így vannak hiányosságaik. meg kell lepniük az ellent, hogy ellensúlyozzák azt.

"látják, a nap is másként süt ma!"

"az adóbevallás nem lehet nagyobb, mint egy söralátét."

"bátorság, elvtársak!"

az első nap termése OV-tól. :)

ma pontosan 24 éve, hogy robbanás történt a csernobili atomerőmű 4-es blokkjában. a következményeket elég jól ismerjük...

majd' négy éve, egy nyári napon röplandáztam. parkröpi volt, nagyon komoly. persze annyira értettem hozzá, mint a szőlőnemesítéshez. persze azért be tudtam szólni a játékvezetőnek! ebben mi magyarok nagyon jók vagyunk. bármilyen sportágban a játékos, és főként a szurkoló akkor a szakember, hogy a föld nem hordott még a hátán akkorát. én is ilyen voltam. meg is kaptam, hogy lehet szépen jönni sporinak! persze megyek. és mentem. pár hónappal később második sportágban szereztem "bíró-igazolványt". és belevágtam. (nem)meglepő módon egészen jól ment. tavaly előtt már részt vettem az újoncok "kiképzésében", tavaly pedig játékvezetői bizottsági taggá váltam. csütörtökön pedig mi történt? a brsz közgyűlése elnökségi taggá választott! villámkarrier! megy az önéltrajzomba! 

mikor szép idő van vasárnap, mint például tegnap, akkor az ember fog egy csinos lányt (esetleg megfelelő pasit, de ezt főként a gyengébbik nemnek ajánlanám) és kisétál a római partra. a római jó. az elmúlt években épült-szépült. lehet menni busszal, autóval, gyalog, hajóval, vonattal.  szóval ki kell menni a rómaira és leülni fröccsözni/sörözni. esetleg tolni egy hekket vagy kolbászt.

garantáltan ez a tuti!

olyan szépen indult a múlt hét, hogy erre mondját tán nem is igaz. így is lett. nem volt heti 5 munkanapom, vagyis jutott a pihiből. megjött a vakum, vagyis új lehetőségek nyíltak meg előttem. és kaptam extraligás küldést is. nos eljő a péntek. beslattyogok a munkahelyemre. nos persze rögtön baj van. majdnem sikerült elhárítani, de a csodákra várni kell. a jó főnök szerint azonban csak estig. ez annyit jelentett, hogy frissen üdén haza a munkából annak letelte után, hogy szinte azonnal gödöllő felé vehessem az irányt, mert ott vár rám a női bronz-csata. vonalazgatok is böcsülettel. elfogadhatóan abszolválom az eseményt, hazamegyek és hipp-hopp indulok is vissza munkába, hogy reggel hatra ismét elfogyasszak egy műszakot.

mondanom sem kell, a terveimnek lőttek a hétvégi fényképezéssel kapcsolatban, mert szombaton mint a mosott sz*r, olyan voltam. igyekeztem megőrizni a nappal-éjjel ritmust, vagyis nem átaludni a napot. este még táncolni is elmentünk nikivel. ami az én állapotomban nem lehetett nagy élmény neki.

otthon aztán beestem az ágyba és szét aludtam (volna) az agyam. de... reggel 8:30-tól ismét remek lehetőségem nyílt meccseket vezetni. szám szerint hatot, ami mintegy nyolc és fél óra elfoglaltságot jelentett.

azt gyanítom, nem kell ecsetelnem, milyen könnyen ment az alvás vasárnap este...

hétfőn apró sérüléssel fociztam, de szerencsére idénre rendszeresített formámat tartani tudtam, sőt, talán picit javult is a helyzet. kapott gól nélkül zártam a meccset. ez mindig jó érzés. az meg különösen, hogy három meccs után is mindössze két alkalommal kellett magam mögé nyúlni. ezzel a két kapott góllal messze a legkevesebbet kaptuk a bajnokságban. ami meg külön jó. dobogósok is vagyunk természetesen!

szerdától vasárnapig junior eb-selejtező volt kishazánkban. röpi. meglepő módon sokan voltak és hangulatos volt. azért meglepő ez, mert elég rossz a marketingje a röplabdának kis hazánkban. legalábbis nekem nagyon úgy tűnik. ezt az eseményt sem reklámozták agyon. bár igaz, a sport tv adott két meccset is. többet kellene szerepelni a sportágnak a médiában. megnőne az érdeklődés, jönne némi pénz is. a nézőkkel a hangulat is emelkedne, ami a színvonalat is emelheti, ha másért nem, mert egyre többen akarnának röpizni. satöbbi.

de ez csak saját vélemény, nem vagyok sportközgazsász vagy sportmarketing szakember. mindenesetre sok ilyen rendezvény kellene. volt ez annyira látványos, hogy el lehesseb adni a laikusoknak is. én személy szerint szombaton és vasárnap is dunaújvárosban voltam meccset nézni, fotózni. jó volt.

valamiért bírom csankot, aki jelenleg a zete szakvezetője. egyrészt megjelenésében is van valami érdekes. ő sem a melegítőbe bújt edzők sorába nem állt be, se az öltönyösökébe, akik idejönnek mondjuk a világ másik feléről, de rögtön akkora szurkolók leszenek, hogy csapatszínű nyakkendőt hordanak. persze az sem rossz, de jó, hogy csanknak van saját stílusa. semmi extra, csak olyan vadászos lazaság. most arra nem térnék ki, milyen edző, mert ezen lehet vitatkozni, biztos nem rossz, mert rendszerint elfogadható eredményeket hoz aktuális csapataival.

amiért most róla írok, az a hétközi újpesti kupameccsük. pontosabban az azt övető nyilatkozata. szokásos higgadt, kissé már flegma stílusa. nem túlszakmázott okoskodással magyarázza a győzelmet. és az az irónia, amivel ecsetelte, hogy a mérkőzés egyetlen gólszerzőjének becserélését semmi nem indokolta. nem volt kiugró formában, a mérkőzés nem kívánta, hogy pont ő szálljon be, edzésmunkája se követelte a csapatba, csak megérzés volt. bejött.

már tegnap meg akartam írni ezt a posztot, de nem volt erőm hozzá. hosszú volt megint a hétvége, de eseménydús. pénteken elmentem ismét vonalazni. ez volt a második. most a női extraliga egyik elődöntője jutott. nem állíthatom, hogy a MÁV-Előre vendégjátéka a BSE otthonában megoldhatatlan feladat elé állított, de gyakorolni jó volt. ezt a szokásos péntek esti tánc követte. mivel már a csütörtök is eseménydús volt, nem állíthatom, hogy nagyon frissen mozogtam volna. táncpartnerem nyilván repesett az örömtől, hogy használhatatlan közeli állapotban vagyok.

aztán haza, hogy pihenjünk és másnap együtt induljunk miskolcra. ennek részleteit nem szeretném leírni, de mókás pillanatok voltak néha...

szombaton tehát miskolc. a mi tánctanárunk magával ragadott, hogy levigyen. az út sem volt egyszerű, mert az autóban ideálisnak tekinthető hőmérsékletről kissé más az elképzelésünk. de lejutottunk, így megtekinthettük a 35. miskolci formációs táncfesztivált. magyar bajnokság, satöbbi. kicsit hosszú volt (tizenegynéhány óra egy műanyag székben, hogy bőrkeményedésesre ültem a hátam!), de volt mit nézni. meg fényképezni. készült is öt és félszáz kép. elég lesz átválogatni. hazaérés közel háromkor (hajnalban természetesen) de legalább nem volt időm elaludni a nyakam.

délelőtt fél tizenegykor már ráckeén ellenőriztem az igazolásokat. sima meccs. kicsit izgultam ugyan, hogy sikerül-e végigegyensúlyoznom a meccset, egy szerkezeten, amit játékvezetői emelvénynek hívnak, de valójában a bordásfal tetejére eszkábált tákolmány. délután pedig még egy derby várt rám. az is sima 3-0, ám a vesztes csapat egyik hölgytagja megkérdezte a meccs után, miért is volt ilyen elfogult a játékvezetés. nos őt az edzője nem tette be a meccs alatt egy percre sem. talán nem véletlenül. igaz, az edző hasonlóan volt sportszerű, de ez legyen az ő bajuk.

sorsoltak. galloknak jó hír, hogy lesz elődöntsük, rossz, hogy biztos kiesőjük is. rögtön első párnak kihúzták a LYON - BORDEAUX párost. aztán egy szerintem elég érekes (és szintén csak szerintem elég egyértelmű) negyeddöntőt sorsoltak. BAYERN - MU. a harmadik lehet talán a legizgalmasabb csata. az ARSENAL fogadja (és majd látogatja meg) a BARCELONA-t. a negyedik párosba a "maradék" INTER és CSZKA MOSZKVA jutott.

lesz mit nézni.

lecsapta csirkével a címben jelzett reklám jutott eszembe, mikor az előbbi cikket elolvastam. rém vicces, hogy a néni lecsapta a postást egy csirkével! :D

bár gyaníthatólag a levelek kézbesítője nem örült ennyire!