olyan szépen indult a múlt hét, hogy erre mondját tán nem is igaz. így is lett. nem volt heti 5 munkanapom, vagyis jutott a pihiből. megjött a vakum, vagyis új lehetőségek nyíltak meg előttem. és kaptam extraligás küldést is. nos eljő a péntek. beslattyogok a munkahelyemre. nos persze rögtön baj van. majdnem sikerült elhárítani, de a csodákra várni kell. a jó főnök szerint azonban csak estig. ez annyit jelentett, hogy frissen üdén haza a munkából annak letelte után, hogy szinte azonnal gödöllő felé vehessem az irányt, mert ott vár rám a női bronz-csata. vonalazgatok is böcsülettel. elfogadhatóan abszolválom az eseményt, hazamegyek és hipp-hopp indulok is vissza munkába, hogy reggel hatra ismét elfogyasszak egy műszakot.

mondanom sem kell, a terveimnek lőttek a hétvégi fényképezéssel kapcsolatban, mert szombaton mint a mosott sz*r, olyan voltam. igyekeztem megőrizni a nappal-éjjel ritmust, vagyis nem átaludni a napot. este még táncolni is elmentünk nikivel. ami az én állapotomban nem lehetett nagy élmény neki.

otthon aztán beestem az ágyba és szét aludtam (volna) az agyam. de... reggel 8:30-tól ismét remek lehetőségem nyílt meccseket vezetni. szám szerint hatot, ami mintegy nyolc és fél óra elfoglaltságot jelentett.

azt gyanítom, nem kell ecsetelnem, milyen könnyen ment az alvás vasárnap este...