szerencse, hogy a webkettő nem ad át mindent, mert azért, a hangomnak nem örülne a kisszámú de lelkes olvasótábor, vagy - ahogy évi (aki állítólag szerelmes belém) szokta mondani - janikám, a port jobban bírjuk.
szóval ez az örökbecsű fenyő nóta jutott eszembe tegnap reggel, mikor bár a rosszul szigetelt panelban vacogva ébredtem, de láttam a fényt az alagút végén! illetve az ablakban. persze gyanítom, most majd jól elromlik az idő, de két nap azért már kijárt nekünk.
ma tánc. az jó. bár kis csapatunk produkciója néha a szánalmas és a gyatra között egyensúlyoz.
és ma még bl döntő is lesz. azon túl, hogy két olyan csapat jutott be, akiket nem akartam látni az elődöntő után, azért a két edző összecsapása tuti érdekes lesz. lehet őket szeretni meg nemszeretni, de valamit csak tudnak. ha már ide jutottak.
