szombaton felléptünk. megvolt, jó volt. azután vacsoráztunk. ez is jó volt! sőt! a vacsora amúgy csirkecombfilé gyümölcsragúval. ezt én prezentáltam, tehát természetesen jó volt. vasárnap olimpia zárónap, benne kanadai jégkorong diadallal. ez is remek volt. hétfőn pedig...
az egész úgy kezdődött, hogy pár éve, annyit tudtam a röplabdáról, hogy nem célszerű ész nélkül rohangálni a pályán, mert van középen egy háló. és ha abba beleakad az ember, hatalmas hátast lehet dobni. azért persze ez nem akadályozott meg abban, hogy reklamáljak egy nyári tornán. mire közölték, lehet menni játékveztőnek, ha ilyen baromi okos vagyok. mentem. kezdésre egész jól ment. aztán előrébb léptem, majd még előrébb. és most, alig néhány év elteltével - hétfő este - veszprémben találtam magam, egy férfi extraliga meccsen, mint vonalbíró.
nem állítanám, hogy hibátlan volt, de egész sokáig kitoltam az első hibát. és végülis nem kérdezték után, hogy nem szeretnék-e inkább favágással foglalkozni. arról pedig egyszer talán külön posztot írok, milyen fílingje van, ha az ember a világ (egyik) legjobb játékvezetőjével működhet. röviden annyit róla, elegáns!
