most, hogy sérülten nem kaphattam potyákat csapatunk kapujában, csak külső szemlélője lehettem a meccsünknek. mit mondjak, nem volt jó nézni, ahogy szokásos pechszériánkat hozva ismét kikapunk. hajtottak a fiúk. játszottak ember, majd gólhátrányban, de felálltak, és a végén az ellenfélnek volt szerencséje. hatalmas szerencséje. nincs mit tenni. idén a tisztes helytállás marad nekünk a maradék fordulókra, hogy tavasztól ismét megmutathassuk, tudunk mi ennél többet is!
szóval hajrá mi! és hajrá magyarok! mindenki szurkoljon a 20-asoknak délután!
