megvolt a nagy hepaj, sok órás paintballal kezdődött, ami nem kicsit mókás, és legalább olyan fájdalmas. négy órán keresztül lőttük egymást halomra pár barátommal. tényleg nagyon mókás, csak sajgó térdekkel és kézzez jöttem haza egy esés folyományaként. testemen pedig számtalan gabona fetéknyomkőr éktelenkedik. na nem a festék miatt látszanak, hanem, mert a nyavalyás goló nagyot üt. lilutunk rendesen. van olyan pontom is, ami lilulni nem lilult, de jobban fáj, mint a többi találat. igen ott. hgu barátom 3 méterről lőtt oda. pont oda! azért még élek, és tán férfiúi mivoltom is megmarad.

háború után barát és ellenség egy emberként fogyasztotta nálunk a főztömet. és még a legkegyetlenebb ellent sem mérgeztem meg. sőt, elégedetten távoztak. illetve távoztunk partizni. nos a budapesti éjszakai élet kihívásokkal küzd, de baluval ettől függetlenül sokáig bírtuk, még sebesüléseink ellenére is.

vasárnap elég minimálprogramot tartottam, hogy hétfőn kipihenten mehessek dolgozni. meg is volt, majd jött a foci. és a labda. nos itt is ért találat. már a bemelegítésnél. baráti tű által sebesültem meg. bírtam még, de kedd reggel az orvost céloztam meg. baj van, mondta. bal gyűrűsujjamban a szalag folytonossági hiányt szenvedett. sín, kötés, pihenés. na itt tartunk most.