az úgy kezdődött, hogy a papilloma nevű antikrisztus megtámadta az én maylo barátomat. na már most maylo nem fiatal, viszont roppant barátságos. és én roppantul bírom. nézegették a dottorék, és szépen okosan kitalálták, hogy van a látócina és annak az ellenkezője a vakcina. ez utóbbi bár nem látja a vírust, de akár még segíthet is elpusztítani. kapta is maylóci a szurikat, amiket nem annyira viselt boldogan, de kemény csávó, tehát tűrte. persze minden ilyen eset után hosszas színészi munkával előadta a szegény esetlent. (valljuk be, tutira fájt is, de azért néha lebukott, hogy ha kell, fut-szalad.) szóval így állt a dolog, de nem javult a helyzet, sőt rosszabbra talált fordulni. látszólag. meg is ijedtünk rendesen, ma pedig maylo kés alá feküdt. na nem annyira önként, de nem sok választása volt.
jött a várás. ez mondjuk elég nagy hülyeség, mert az ember izgul, meg idegeskedik, meg gondolkodik. na azt nem nagyon kellene. szóval, letelt az idő, csilim elrongyolt a szerelőhöz. dokibá meg megmondta, olybá tűnik, a rosszabbodás oka, hogy éppen gyógyul a véreb. ellenben némi izomprobléma fellépett. megoldás, papiizé elmúl, izomizére meg jönnek a bogyók, szteroid formájában. ha kellő módon elrejtjük a szert, még trendi sportoló is lehet belőle, jól bekokszolva. szóval maylot az olimpiára! sőt, MAYLO FOR PREZIDENT!
