azt olvastam, jamie oliver főz a g20-csúcson! megérdemli. én erre annyira nem vágyom, de kisebb társaságnak nagyon szívesen. így volt ez most is horányban. elkezdődött ugyanis az idény számunkra. tavaly nagyon kellemes napokat töltöttünk lent (fent?) horányban, és idén is eljött a pillanat, hogy kitelepüljünk. nekem kényszerpihenő a munkahelyen, csilimnek lejárt a meló, és az idő sem volt annyira kegyetlen már. szóval szombaton reggel (kora délután) nekivágtunk.
útközben bevásárlás és megérkezés után azonnal tűzrakás. kint és bent egyaránt, mert a házikóban a kinti nem túl acélos tizenegynéhány foknál alig valamivel volt kevesebb... leteszteltük tehát valóban hűvös időben a fatüzelésű vaskályhát. meg kell mondjam, ha az ember veszi a fáradtságot, hogy foglalkozzon a tűzzel, akkor egyfelől megússza szénmonoxid mérgezés nélkül, másfelől több, mint kellemesen meleget lehet varázsolni. szóval igazi retró fűtés volt, de az egész elfogadhatóan üzemelt. első este pöri volt a menü. természetesen bográcsban. és mivel a szivattyú a telet a házban töltötte, nem kockáztattunk, folyadék gyanánt kizárólag egri bikák vére került az étekbe.
az idő nem volt az a klasszikus nyaraló idő, de nem tántorított el bennünket ez az apróság. vasárnap volt talán a legrosszabb idő. eső, hűvös egyebek. ennek ellenére a létszám egy fő petivel nőtt. mondjuk az ő érkezése több, mint kalandos volt, miután megdumáltuk vele a találkozás részleteinek felét, majd elindultunk érte. nos ő otthon várta, hogy közöljük a többi részletet, de mi rutinosan nulla darab telefont vittünk magunkkal. azért idővel megoldottuk ezt a kérdést is, de senkinek nem kívánom, hogy utcai telefonfülkére szoruljon budapesten... viszont legalább áthaladtunk az éjszakai megyeri hídon, ami csini darab a maga nemében.
hétfő este aztán ismét haza kellett jönnünk. 
maylo szurit kapott én meg kivédtem az aktuális ellenfél minden fogható és néháy foghatatlannak tűnő lövését. ennek ellenére 2-1 nem ide. ráadásul éjjel lett vége az eseménynek, úgyhogy kései visszaautókázás. megyeri-híd megint éjjel. az időrendünk és az időjárás úgy alakította, hogy szalonnasütés idén sem volt (még), de azért a szalonnából lett finom, sült (roston) szalonna, mellé husik, zöldség, stb. miután a szabad tűzrakóhelyünket csilim befedte.
mielőtt teljesen elfelejtem, megemlítem, hogy van két madárkánk is a kertben. egyikük rigó, ezt hamar felismertük, a másik tuti madár, de nem tuti, hogy milyen. megfejtéseket kommentben kérem majd!
keddre egyetlen programpontunk maradt, a maradék nyersanyagból élelmet készíteni, úgy, hogy ne nagyon kelljen hazahozni semmit. maradt kolbászunk, amit 
meg lehetett sütni, és némi zöldség, amit a boltban gombával egészítettünk ki. na ebből valami paella-hoz hasonlót alkottam, a kolbászokat meg megsütöttem (...ez megsütötte...) és mind jól megettük. nem lett nagyon rossz, azt mondját. pikk-pakk betömtük. aztán fájó szívvel időlegesen búcsút intettünk horánynak. első adandó alkalommal azonban húzunk vissza!
a mai játékvezetői gyakorlatot meg majd legközelebb elmesélem! és íme a madárkánk, meg a híd:
