még mindig nem mondhatom magam száz százalékos egészségi állapotban levőnek. lassan meg kell barátkoznom vele, hogy ez nem is betegség, hanem állapot. de ez nem szegi kedvem semmiben. az utóbbi napokban sajnos elég rohanósra sikerült. így például csilimmel is elég kevés időt tudunk együtt tölteni. ezen sürgősen változtatni kell!
csütötökön például a röplabda szövetség éves rendes közgyűlése vett ki elég sok időt a rendelkezésemre álló 24-ből. az egész megérne egy külön posztot, de nem fogok írni. lényeg, hogy botrányosan kevés embert érdekel a sportág jelene és jövője, pedig lenne mit tenni. vagy legalább értesülni. no persze ez (egyelőre) nem az én ügyem. arról már nem is beszélve, hogy az országos szövetség megjelent előljároja számomra megdöbbentő felfogásban gondolkodik mind az ő pozíciójáról, mind a tevékenységéről, mind arról, hogy kinek milyen mértékben kell részt vállalni a felmerülő terhekből. de tényleg nem akarom kifejteni itt.
tegnap tánc, ami több, mint jelentős volt. hiszen első alkalom, hogy újdonsült táncpartneremmel próbálnánk. azért a feltételes mód, mert ismét rám hárult az edzés megtartásának terhe, így aztán ebből nem sok minden valósult meg. viszont az expár viselkedése meglepően barátságos volt velem szemben. konkrétan, mintha nem történt volna semmi. szerintem nem tudatosult még benne az új felállás.
nos megpróbálom a nap hátralévő részét pihenéssel tölteni, míg el nem kell indulnom a sosor mérkőzésemre.
