bréking nyúz van! egyrészt, mert ritkán írok, így kevesen olvasnak és bántja a hiúságom a béka segge ülepe alatti statisztika. éppen ezért összeszedtem a fontos dolgokat a netről. nincs élő közvetítés a való világból, mert a párnaszájú picsa hölgy (hihi) állítólag kiborcsizott.

most, hogy a keresők felizzanak és a blogom felé irányítják a népet, elmondom a nagyobb problémát. elefáncsontparton feszkó van. ez alapvetően az elefántcsontpartiak gondja kellene, hogy legyen, de...

na itt jön a lényeg. onnan jön a kakaó. mindenhova. mondjuk tízből 7-8 szem tuti. na most ott tartanak, hogy nem lehet kivinni az országból semmit. ez pedig komoly gond. megdrágul és majd nem is lehet kapni. márpedig az én életem párja ezzel a termékkel üzemel. ennek hiánya nem jó neki. az pedig nem jó nekem. továbbá nem tud majd szuflét sem csinálni, mert abba csoki kell, ami megint kakaóból van. kérném tehát az összes béka, akarom mondani békefenntartót, hogy hagyják a közel-keletet, meg a többi kevéssé fontos válságot és rakjanak rendet a kakaók földjén! köszi!

ha majd magamhoz tértem ebből a sokkból. (és az értekezletnek is vége) akkor talán megírom táncos élményeimet is. jóreggelt!

na hol is kezdjem. essünk túl a nehezén, a barátnőm az imént közölte, hogy elzárkózik az ötlettől, hogy halle berryt valaha is bevegyük harmadiknak. ehh. a bosszantóbb probléma, hogy a remek windows hetesem fura problémát mutat. történt, hogy a remek önállóan váltó asztalhátterek egyszercsak nem váltottak maguktól tovább. ettől még ugyanolyan ízű lenne a fagyi, de mikor felfedeztem, megpróbáltam kicserélni valami másra. a baj ekkor tetőzött, mert egyáltalán nem lehetett.

mivel ez már több, mint bosszantó volt, visszaállítottam a rendszert és láss csodát, működött. nem egészen egy hétig. így viszont a probléma roppant bosszantó. a nagyobb baj, hogy fogalmam sincs mit csináljak, mert még csak hasonló problémával sem találkoztam a neten.

szóval mindenki segítsége jól jönne, aki találkozott hasonló jelenséggel. a legvégső problémám a megfázásom. sosem jön jókor, de mindig akkor sikerül összeszednem, amikor legkevésbé alkalmas. most például (közelgő születésnapom mellett) a legnagyobb probléma, hogy pénteken szalagavató. volt ezzel persze más probléma is, mert a múlt hétnek még úgy futottunk neki, hogy a két tánc közül egyik sem mutat valami fényesen. sokak számára meglepően (már-már idegesítően) nyugodtan viseltem mindezt, pedig a sikertelenséget igen könnyen varrhatták volna a nyakamba.

nos jelentem a helyzet az, hogy az utolsó (nem fő)próbán mindkettő tánc végére értünk. jöhet tehát a közönség. persze, szeretnék még csiszolni a két táncon és az a cirka 40-50 perc tánconként pont elég is lehet.

viszont azt nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a mai végzősök sokkal nehezebben jutnak el A-ból B-be. statisztikailag remek felmérést adhat, hogy sok-sok éve ugyanabban a suliban (UMSZKI) tanítgatok táncot, táncokat. ráadásul exosztályfőnököm osztályai mindig az enyémek, mint ahogyan a keringő is már hosszú évek óta. vagyis a mérés működik. kevesebb figyelem, kevesebb tehetség, kevesebb türelem és kevesebb kedv. jó lenne, ha megfordulna a tendencia, mert félek, ez nem csak a táncra vonatkozik.

ps.:halle berry most fehérneműben pisztolyt fog az operatőrre, illetve hugh jackmanre

dilettáns cégvezetés, ügyetlen diákok és idétlen gergely pápa. nekik együtt köszönhető, hogy az újév hangulatot alig-alig érzem. évi nagy karbantartásunk a tél kellős közepére került (természetesen ez az elmúlt évek egyik legkeményebb tele, hogy az egész még haszontalanabb legyen). így szabadságra gondolni sem lehet december közepe óta. igaz, az áprilisban erővel kivetetett 15 nap miatt nem is nagyon lett volna mit kivenni. az ünnepek rendre hétvégére estek, így a hosszú hétvégék is elmaradtak. mivel pedig az "osztályom" nem jeleskedett a tánctanulásban, ma már egy szép hosszú munkanapon vagyok túl. pedig még pezsgőillat terjeng a lakásban.

reggel ugyanazok az arcok ugyanazokkal az idegesítő klisékkel. a lassan és unalmasan mindent részletesen ecsetelő embertől a szürcsölve kávéivón át, a dilettáns igazgatóig a hülye kérdéseivel. nagyon tudom unni a reggeli értekezleteket. tudom, hogy az első megszólaló gúnyos vigyorral meséli a problémáit, amik ha léteznek is, sokszor messze felnagyítottak. aztán az unalmasság csúcsa, mikor a második ember megrpóbálja az előző nap minden egyes részletét (vélt és valós eseményeket is!) elmesélni. ha az x beosztottjából egy meghúzott egy csavart, vagy meg kellett volna és ő azt állítja megtette, akkor azt tudni fogjuk. sőt a csavar szó vele kapcsolatban 6-8 alkalommal el is hangzik, mert a névmásokat nem ismeri emberünk. közben a kávéját olyan undorító módon szürcsöli, hogy arra kevesen képesek. utána cuppog is persze.

eközben a velem szemben ülő két ember közül az egyik majd elalszik. álmosan bólogatva unja az előadást. a másik fontoskodva bólogat mindenhez, jobb napjain bele-belekérdez a rövid előadásokba, mint jó főnök. kár, hogy valójában egy buta nihil. a cég pénzén mintegy tíz éve jár főiskolára. bámilyen pillanatban képes tanulmányi szabadságon lenni, iritálva ezzel mindenkit.

és a diri. teljes tudatlanságban, áltudományos vagy tudománytalan szavakat véletlenszerűen szajkózva. és szigort imitálva próbál érvényesülni. lassan mindenki a szemébe nevetve mond neki ellent, de ő ezt fel sem veszi.

háromnegyed óra értelmetlen értekezés után aztán folytatódhat az el sem kezdett munka. olykor lehetetlen feladatokkal, olykor értelmetlen munkával. fontos a látszat. dolgozunk.

vége. hurrá rohanhatok tovább, hogy egy órával később már olyanoknak tanítsak táncot, akik nem egyszerűen alkalmatlanok rá, de még csak nem is érdekli őket. az üvöltve kipréselt mondatomat végigbambulva felteszenk egy kérdést. pont azt kérdezik, amit az elmúlt másodpercekben fröcsögtem az arcukba. vajon tényleg nem értették? vagy a kérdezés iránti vágy volt oly' erős, hogy nem is koncentrált másra, el sem jutott az agyáig a mondanivalóm? nem baj, mert sikeres megértés esetén is képtelenek néha egy egyszerű lépést megtenni.

és még csak hétfő van. BUÉK!

le merném fogadni, hogy az ország jelentős része otthon próbálja kiheverni a töltöttkáposzta-mérgezés hatásait. na én a kisebbik részhez tartozom. éves karbantartásunkat (mint már említettem) dilettáns vezetőink a tél kellős közepére időzítették. persze akkor még azt mondták viccelődve, hogy nem kell aggódni, mert úgysem lesz hideg, meg minden nagyon szép és jó lesz. nem kell ecsetelnem mennyire van hideg. és persze nincs is rendben semmi.

így aztán én is itt szívok a munkahelyemen, mikor otthon kellene forraltbort kortyolgatnom. amikor pedig nem itt szívok, akkor másutt. tegnap (az egyetlen nem munkahelyemen töltött munkanapomon az ünnepek körül) debrecenben voltam, mert remek kis mevza (de mi az a mevza?) torna zajlik 7 válogatott részvételével. volt szerencsém (?) vonalbíróként eljutni az eseményre. nagyobb szerencse persze az volt, hogy haza is értem onnan. indulás ötkor, hat meccs, ebből kettő "csak" nézőként, hazaérkezés éjfélkor. kívánni sem tudtam volna jobbat.

vagy mégis. mert 27-én, a névnapomon nem kevés munka után otthon már várt az én EMKT-m, hogy egy lendülettel megrohamozzuk a Stefánia kultúrális központot. megtekintettük a presidance karácsonyi előadását, ami nem volt nagyon hosszú és az általam már ismert "nagy" előadásuk több eleme is visszaköszönt, de így is lenyűgöző volt. nagyon élveztem. illetve élveztük. a röpinél jobb volt.

tegnap megtörtént. egyrészt elvesztettem starbucks szüzességem. ez még nem olyan nagy dolog, mert teljes életem volt a kávézólánc előtt is. az sokkal jelentősebb, hogy nulláról szinte teljessé tudtam tenni a karácsonyi bevásárlást. egyetlen délután alatt. persze szereztem segítséget is hozzá, mert voltak nyitott kérdések. most már csak két jelentéktelen apróság van hátra és jöhet a fenyőillatú, halászléfoltos ünnep.

apró szépséghiba, hogy dolgozni kell. és holnap is. de ha valami okból kifolyólag hirtelen bekövetkezne a karácsony, akkor is fel vagyok készülve. mondtam, hogy nem kell ezt elkapkodni!

egy hét. ennyi maradt karácsonyig. pontosabban már annyi sem. ennek a ténynek az ismeretében nem túl bíztató, hogy még alig-alig vásároltam ajándékot. ha hozzávesszük, hogy jövő héten még van szalagavatópróbám, mert az "osztályom" hozzáállása nem volt teljes mértékben kifogástalan, ráadásul a munkahelyemen éves nagyjavítás van. (a lehető legalkalmatlanabb időpontban)

szóval szarul állok. mondjuk ma legalább odáig eljutottam, hogy 80%-ig ötleteim vannak. ez mondjuk azért jó, mert így már "csak" be kell szerezni és a maradék 20 százalékot megötletelni.

bezzeg magamnak tudtam/tudnék vásárolni. vettem az elmúlt két hétben egy tévét 94 cm, samsung lcd. valamint egy telefont. nagyon okos. szintén samsung és galaxy. így már lassan egy hete kiegyensúlyozott android júzer vagyok. ha hozzávesszük, hogy a térdem is lassacskán teljes értékű lesz, akkor má tényleg csak a karácsonyt kellene túlélni. ez alatt természetesen azt értem, hogy mindenkinek megfelelő ajándékot adni, amiek valóban örül és hasznát is veszi, vagy élvezi, hogy kapta.

ha már szalagavató és ha már a térdem. tegnap felléptünk egy szalagavatón. nem voltam hanyattesve. sajnos a program egésze pontosan olyan ötlettelen és kiszámítható volt, mint általában szokott lenni. (ha egyszer lehetőséget kapnék...) a táncok pedig még ennél is rosszabbak voltak. három olyan tánc, ami szinte minden koncepciót és fantáziát nélkülözött, táncilag pedig abszolút semmit nem adott. untam nagyon. az osztálytáncok előtt palotás, utánuk keringő. "ezer" párral. zsúfolt, látványtalan.

azt mondják az okosok, tél tábornok ma ismét támadásba lendül. hát hiányzott ez, mint egy falat kenyér. pedig a hétvégén megízleltem, milyen az igazi hideg havas táj. szlovákiában jártunk. pontosabban selmecbányán, körmöcbányán és léván.

na ott volt hideg, meg hó is. igaz, most még szinte csak mutatóban, de volt. tudom, hogy nem nagyvárosokról van szó, tehát nem budapesttel kell hasonlítgatni, de ott nem is mutatott ez rosszul. érdekes módon nem jellemző feléjük, hogy eltakarítanák a havat. az autópályák kivételével mindent havasan hagytak. az autók csinálnak két nyomot oszt jónapot. sózni meg abszolút nem sóznak, amit én nagyon tudok üdvözölni. nálunk sem szabadna. egészen apró (nyúlsz@rnyi) kőzúzalékot szórnak el, amit tavasszal összesöpörnek. ennek ellenére a gyalogosok és az autósok sem lázonganak. egyszerűen megtanultak együtt élni ezzel.

és az élet sem áll meg. igaz, úgy általában kicsit retro-fílingje van az embernek, mert az étteremben a kötényes nénike papíron számol, vasárnap bezárnak a boltok. rengeteg öreg skoda és lada rohangál. no meg sok-sok helyen fűtenek kis kandallókban, kályhákban. sokkal nyugisabb minden arrafelé, amit meg tudnék szokni. cserébe hidegebb van és érezhetően korán sötétedik, pedig alig van északabbra.

a térdem is egészen jól bírta a sétálgatásokat, mára már olyan 80%-os állapotúnak mondanám. még a sportolást nem kellene erőltetnem, de általános használatra kitűnő.

ráadásul a kirándulást ugyan a munkahelyem szervezte, de el tudtam csábítani a barátnőmet is. így nem csak sokkal jobb volt nekem, hanem még rengetegen irigykedtek is rám. én meg azóta is emelt fővel közlekedhetek a munkahelyemen.

no és persze csináltam jó sok fényképet is, mert fényképezni jó! üzenem is a mikulásnak, hogy ebben a témakörben az objektíven felül is számtalan ajándéknak tudnék módfelett örülni!

rájöttem, nem teljesen kizárt, hogy a mikulás, télapó, jézuska, stb kombó valamely tagja bele-beleolvas a blogomba. és ha így tesz, akkor szerencsés lenne, ha találna ott infót arról, minek is tudnék roppant mód örülni a fenyőillatú halászlé elfogyasztása alatt/előtt/után. ezért, arra gondoltam, ha eszembe jut valami, akkor azt ide kiposztolom menten

itt van mindjárt egy jó kis objektív. illetve annyira nem is kicsi, meg van enneél sokkal jobb (és drágább) is, de én nem vagyok telhetetlen, beérem ezzel a tamron 70-300-assal is.

de már az is nagyon szép dolog lenne, ha mondjuk egy tele konverterrel meglepne. olyan sok szép fényképet csinálnék. még annál is többet, mint eddig.

jó lenne egy kabát is. eljött az ideje, hogy szép és meleg kabátom legyen. mert van szép meg van meleg, csak a kettő kombinációja hiányzik igazán. na most már ez sem annyira ártana. de ruhából sosem elég, így egy fekete öltöny, vagy néhány ing sem csalna könnyeket a szemembe.

és még van sok-sok minden, de azt majd legközelebb!

nem szerencsés negatív posztot írni, de valamit azért csak kellene. vagy nem kellene, csak én úgy érzem. azt mondják a hangok. rengeteg meccset vezetek mostanában. már-már nekem is sok, nemhogy még annak, akivel együtt kéne lennem kevés szabadidőmben. de viseli hősiesen, hála.

és még jön hozzá a múlt csütörtök. fociztam. van ilyen. sokszor. most azonban mindenféle külső segítség nélkül kiment a térgyem kalácsa. pár perccel a vége előtt, tehát nem lehet a bemelegítés hiányára fogni. de nem kicsit, mert arról írni sem érdemes. hanem annyira, hogy két szimpatikus snapszitag kezdett lecipelni a pályáról. most bucira dagatdt lábbal (másfél bigmac térfogatú) pötyögök.

a csütörtök óta eltelt időben vezettem egy röpimeccset (a sérülés után egy órával), aztán tanítottam szalagavatót. az mondjuk mókás volt, mikor az ifjú hölgyek bicegve utánoztak. persze tudták mit kellene csinálni, csak vicces volt a rokkant öreggel szórakozni. aztán még táncra is letotyogtam, de oda már feleslegesen.

szombaton - hogy a látvány is passzoljon a történtekhez - ellenőriztem egy meccset, ami a második játszmában félbeszakadt, mert a lánynak kifordult a térde az egyik csapatból. legalább láttam is olyat, amit éreztem. na és vasárnap vezettem még két meccset. az a kisebb probléma volt, hogy a második végére ismét úgy dagadt a térdem, mint a vízben áztatott kukoricakása. (annyira jónak tűnő hasonlat, hogy remélem, igaz) a nagyobbik gigszer a második meccs egyik edzője és az egyik kísérő szülő. hogy a szülőnek a sport szabályai teljesen újak és idegenek, az nem annyira lep meg. nem szokásuk. de a stílus (ami maga az ember) az már meglepőbb volt. hangosan és nyíltan csalással vádolt, mert fogalma sem volt arról, miben és mikor kellene reklamálni (az is művészet, csak egyszerű szurkoló ezt nem tudja) aztán a meccs végén az edző is jött és mondta az okosat. összességében amúgy kb három pontot reklamáltak. a mérkőzésen pedig 175 labdamenet ért véget ponttal. ettől föggetlenül minden bizonnyal igazuk volt, mert "ők itt fizetnek, hogy játszhassanak, mi pedig pénzt kapunk, hogy elrontsuk azt"

és a végére a legrosszabb, ma olvastam, hogy elment leslie nielsen. imádnivaló, utánozhatatlan, és műfajában kétség kívül a legjobb volt!

nézem az ajax-reált és néha az a furcsa érzésem támad, hogy nálunk kishitűek a játékvezetők. bármilyen sportágról is legyen szó. itt a sporttárs néha mókásan látványos pózokba áll bele egy-egy ítéletnél. nálunk nagyon komolyan hangsúlyozzák (most már mondhatom, hangsúlyozzuk), a jó játékvezető észrevétlen. na és ez szerintem így is van jól, csak nem mindig kezelik helyén magukat. nálam ilyen gond nincs. az én egómmal simán el lenne egy harmadik világ béli ország is.

azért meccsvezetés közben igyekszem nem szerepelni. hétvégén gyakorolhattam is a "nemszereplést". történt, hogy három OSB (országos serdülő bajnokság) meccs, egy női extraliga vonalbíráskodás és egy extraliga (nb1) junior mérkőzés játékvezetés is jutott. mivel ez mind-mind vasárnapra jutott, így hétfő reggel, mint a mosott sz@r, úgy ébredtem.

nehéz ilyen "népszerűség" mellett szerénynek maradni...)

azt hiszem szerencse, hogy nem vagyok beszari paranoiás. tegnap ugyanis mentem meccset vezetni. mostanság rákaptam a kötöttpályás járművekre, azon belül is a városban vonatozásra. látok benne fantáziát, talán nem lenne hülyeség ezen fejleszteni. sínek vannak, ha a menetrendbe bedobnának pár pesti járatot, talán még az autózásnak is jelenthetnének alternatívát. no, de nem akarok nagyon eltérni a tárgytól. szóval várom újpesten a vonatot, ami majd átvisz budára 3 perc alatt. egy árva sínpár az egész megálló. nem is kell több, mert a hídon sincs. megszólal a máv-szignál és ismerős tenor (?) bemondja, hogy érkezik ám a vonat mingyá'. konkrétan esztergomból és a nyugatiig még megáll angyalföldön és rákosrendezőn is. no, mondom ez akkor megint késés lesz, pedig otthon megnéztem, azt írták időben jön. (a máv oldalán nagyon szimpatikus a szolgáltatás, hogy megmondja mennyi késésre számíthatunk és teljesen update ráadásul. persze jobb lenne, ha nem lenne mit nézni...)

és itt jött a fordulat, ugyanis jött a vonat, de éppen a nyugati felől. meg is fordult a fejemben, hogy jó, hogy ez itt van, de mi történik, ha az is jön, amit bemondtak. lelki szemeim előtt leperegtek a megoldások. volt fantáziadús, miszerint filesen oldalukra billenő vonatok haladnak át a keskeny hídon, meg olyan is, mely szerint drámai zenei aláfestéssel éppen eléri a váltót az egyik és centikkel ússzuk meg a katasztrófát, hogy aztán a mozdonyvezetőt (aki persz sármos, kigyúrt és amerikai) hősként ünnepeljük. esetleges drámai verziók szikrázó, csörömpölő dramaturgiája is megvolt, amelyben a nagy ütközés természetesen a duna felett volt, mert akkor még látványosan a vízbe is lehet zuhanni és ezzel még pörgősebb a katasztrófa.

no meg az is eszembe jutott, hogy szokás szerint a máv baltázott el valamit és mondtak be valami éktelen baromságot. természetesen így is történt. semmilyen katasztrófa nem történt. legfeljebb a meccs színvonala hagyott némi kívánni valót maga után.

olvasom a zindexen, hogy gáspár győző jól beleszállt kovács emesébe, aki amúgy úszónő, de ez szerintem lényegtelen, majd hagyott egy névjegykártyát és továbbállt. erre a csaj jól rendőrt hívott, majd most feljelentés és hasonlók mennek. persze ezeket a tévé meg az internet is megosztotta a világgal. (kellett hozzá, hogy ismert emberek ütközzenek...)

na ezen a jó győző megsértődött, mert majd' meglincselték szegény párát a plázába' oszt most oda a "jó hírneve" ezért perel is. nem akarnám elbagatellizélni a dolgot, de szerintem ilyenje neki sose volt.

van egy sanda gyanúm, hogy semmiről sincs szó, csak egy kis marketnigről. mostanság kevesebbet pörög a tévében, talán már a bulvársajtó sem ír annyit róla, ideje hát előrukkolni valamivel, mert dolgozni mégsem mehet el. énekelni meg sosem tudott. a pénz meg csak megy a bőrülőre, meg a csíkos bundára. gyerekek is nőnek, mint a gomba...

persze az  is megéri a pénzét, aki ezzel foglalkozik :)

régóta tuom, hogy nehéz a tanárokkal. volt szerncsém (?) szalagavató tanári táncot betanítani nem is egyszer. azóta jól az agyamba véstem, hogy eszébe se jusson az embernek rendet tartani közöttük, vagy akár csak tíz-tizenöt percre lekötni a figyelmüket. esetleg elvárni, hogy megértsenek dolgokat elsőre. nem akarom bántani a tanártársadmat. biztos van, aki nem ilyen, de sajnos én minden esetben azzal szembesültem, hogy minden erőfeszítésem ellenére hangosak, zajosak voltak, beszélgettek, másra figyeltek, nevetgéltek és amúgy is csak akkor jöttek próbálni, ha kedvük volt. vagyis mindennek az ellenkezőjét csinálták, mint, amit elvárnak, ha ők tanítanak.

most pedig más okból kifolyólag kell(ene) kapcsolatot és együttműködést eszközölnöm velük. a diákolimpia fiú röpiversenyinek versenybírójaként próbálok dűlőre jutni. már a kiindulási pont is messze a nulla alatt van. van iskola, amely benevezett ugyan, de a felkészítőtanár semmilyen elérhetőségét nem adták meg. persze ki lehet deríteni egy iskola telefonszámát, meg fel is lehet hívni és kérni a tanárt. csakhogy egy testnevelés tanáriban nehéz elkapni bárkit is. azért sikerült, csak nem épp az érintettet, de a kollégája megesküdött, hogy a keresett tanerő visszajelez. nem tette.

a többieknek volt valamilyen elérhetősége (vagy megszereztem valahogy), amire tudtam írni. elsősorban e-mailt, mert a telefonálgatást nekem senki nem fizeti ki. igaz az időmet se, de vállaltam a társadalmi tisztséget. ellenben az e-mailre összesen kettő tanárnak sikerült válaszolni a hétből. vajon a többi öt miből gondolja, hogy nekik nem kellene? lehet, hogy nem érek fel hozzájuk? lehet, hogy nem képesek elolvasni egy e-mailt 3 nap alatt? lehet, hogy derogál bepötyögni két mondatot? valaki mondja meg, mit kellene tennem!

szerintem decemberben moziba kellene menni, mert...

JÖN!!!

szerintem...

néha kicsit értelmetlennek tűnik a blogolás. elgondolkodom, vajon minek is pötyögök ide. sztárblogger nem vagyok, nem leszek, nem is vágyom rá. sokszor hónapokig nem is tudom, elolvassa-e valaki egyáltalán. aztán néha eszembe jut, hogy valamit egyszer leírtam és most érdekel, hogy is volt, de csak nem sikerül megtalálni a posztot. hát akkor aztán végképp elég. persze biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja. van egy kedves ismerősöm. ismeretségünk arra épül(t), hogy egymás blogját olvasgattuk. ő néha eltűnik hosszabb-rövidebb időre. most megint elpkerült és én határozotan megörültem neki.

így aztán már csak azért is, mert én megörültem pidinek, nem hagyom abba. és egyszer sztárbllogger leszek. most például kimondottan jó leírni, hogy hosszú idő után kipihentem magam. mivel egészen szombatig, hosszú-hosszú napokon át nem sikerült aludni egy rendeset. (ez konkrétan a napi négy órás átlagot jelentett bő egy héten át) aztán jött a hosszú hétvége.

pénteken még munka és egy remek szalagavató tanítgatás. ez utóbbin egyre inkább elgondolkozom. egyre nehezebb ez a popszakma (majd egyszer kifejtem). este pedig még egy remek röpimeccs is várt (tánc helyett), ahol a drága játékvezetőket kellett volna értékelni. érdekes, hogy a játékvezetőt utálják a játékosok. ez az élet rendje. (na jó nem feltétlenül kell utálni, de ugye alapból ő az ellenség, ő a hibás mindenért. játékvezető ellenőr meg játékvezetőből lesz/lehet idővel. őt már a többi játékvezető is utálhatja. remek evolúciós folyamat.) nos már elhagytam a lakást, mikor értesültem, hogy a várt összecsapás elmarad, mert a hazaiak nem nagyon lesznek meg.

nem sírtam bánatomban, hanem belekezdtem a pihibe. szombat délig gyakorlatilag csak a párnával és a takaróval, meg a reggelivel kapcsolatos tevékenységet végeztem, mert még elfáradok. ebéd után ezt megfejeltem némi netezéssel és irgalmatlan mennyiségű futballmeccs megtekintésével. első komolyabb megmozdulásom vasárnap este történt, vidékről hazatérő barátnőmhöz mentem. mondjuk ő sem pesti, tehát mondhatjuk, kevésbé vidékre. vagy ő volt vidékebben. :)

mivel már egész kezdtem elpunnyadni, meg a vonat is elrobogott előttem, gondoltam a testmozgás nem fog ártani (amúgy is inkább fejben voltam fáradt), fogtam a lábaimat (képletesen csak) és a bkv utolsó bástyájától gyalog tettem meg azt az ötezerháromszáz métert, ami az ajtóig hátra volt. jól esett. főként, mert a pihenés folytatódott. hétfői hazatérésem után sem hajtottam magam halálra. sétáltam kicsit a lakótelepen, csinátam pár őszi fotót. apropó, az őszben az egyetlen (?) jó dolog, hogy remek fények vannak fotózáshoz.

majd meggyújtottam egy halottaknapi mécsest. még pihengettem kicsit, majd, mivel az ünnep okán foci nem várt rám, lementem kocogni. remegő lábakkal ugrottam aztán fejest a füdőkádba, de megérte. most olyan erősnek és fittnek érzem magam, hogy csak na! és mivel ezen a héten nincsenek szalagavató próbák, lehet, hogy ez így is marad pár napig.

olvasom a hírt a zindexen, hogy nyolc hónapot kapott pásztor istván. rendben is van ez. halálos balesetet okozott. egy hónap alatt lement a tárgyalás. kirótták a büntit. öt évre a jogsija is ugrott. lehetne ugyan vitatkozni, hogy a nyolc hónap sok vagy kevés, de nekem nem annyira ez szúrt szemet, mint inkább az, hogy annak idején császár előd megúszta felfüggesztettel, mikor drogosan gázolt halálra egy rendőrt.

stohl 'lezáromaszavazást' andrás már-már menetrend jelleggel okoz közúti baleseteket. eddig még ugyan nem halt meg senki, de csak idő kérdése, hogy mikor lesz nagyobb baj, ha hagyják ittasan-drogosan ámokfutni.

remélem, én tévedek, és nem arról van szó, hogy reflektorfényben lévő, elkényesztetett celebnek lenni jó, mert akkor justitia mégsem olyan vak, helyette inkább elnéző, míg kevésbé sztárnak lenni (ma nem hiszem, hogy egy sportoló sztár lenne nálunk) kevésbé jó. inkább arról van szó, hogy komolyabban veszik az ilyesmit mától.

budapest peremkerületében lakom és egy másik peremkerületben dolgozom. nem hiszem, hogy bárkinek, aki valaha igénybe vette a BKV szolgáltatásait, ecsetelnem kell, hogy mennyire nem nevezhető vidám dolognak buszon, metrón villamoson utazni. mert ilyen sorrendben jutok el a munkahelyemre. lassú is kényelmetlen is, drága is. ha nem veszek bérletet és nem bliccelek akkor egy út (csak oda) 960 HUF. haza is jön az ember, vagyis az már mindjárt 1920 HUF. az meg ugye van vagy 7 ojró. nem kispálya.

nemrég felfedeztem a vonatot. régebben is szerettem vonatozni, de most arra is rájöttem, hogy a vonat nem csak arra jó, hogy levigyen a magyar tengerre, hanem a városi közösségi közlekedésnek is szerves része. lakástól munkába egy átszállással 305 HUF. retúrban ez 610. BKV-val ugye ez csak oda sem elegendő, továbbá kényelmetlenebb és több az átszállás.

igaz ugyan, hogy vonattal a gyaloglás több picit, de még messze a tűréshatáron belül. szerencsére egyik végpont sincs túl messze a vonatállomástól. most jön a feketeleves. reggel, ha megfeszülök sem tudnék bemenni dolgozni, mert jelentős késéssel érnék csak be. mivel a megfelelő irányba nincs vonat. mindezeken felül a máv már alapból késik tíz percet bárhonnan. mindenesetre hazafelé teljesen megfelel a vonat, ha nem rohanok. így késéssel sem érek haza később, mint, ha nem rohanva közlekedek a bkv-val. és mint e poszt is remekül mutatja, még blogolni is lehet a vonaton!

egy ilyen rettenetes pénteken lehet-e túl sok koffeint (trimetil xantin, C₈H₁₀N₄O₂) fogyasztani? elsősorban cs. norbert kollégám véleménye érdekelne, de bárki megmondhatja a tutit. és csinálhat egy kávét!

X FAKTOR = 120% könny

az miért van, hogy ebben mindig sír valaki? tiszta depis műsor! kissé műanyaggá is válik persze ez által. arról már nem is tennék említést, hogy néhány versenyző több, mint mesterkélt és mű!

amúgy a janicsák lányát én tanítottam keringőzni a szalagavatóján...

A patakot nem védi a világrekorder gigagát

azért ez cím a javából! :) mellesleg van némi kellemetlen érzésem illés zoltán szereplésével kapcsolatban. a tragédia vitathatatlanul súlyos, csak kicsit sokat szerepelnek a megmentők. olyan svarceneggeres "világmegmentős" hős érzetet kelt. talán, ha csendben tennék a dolgukat. kicsit sok a repedt gáton piknikezés az újságíróknak, a látványos busztakarítás, a kamu képek a segélyoldalakon. de ne legyen igazam és így legyen tökéletes.