régóta tuom, hogy nehéz a tanárokkal. volt szerncsém (?) szalagavató tanári táncot betanítani nem is egyszer. azóta jól az agyamba véstem, hogy eszébe se jusson az embernek rendet tartani közöttük, vagy akár csak tíz-tizenöt percre lekötni a figyelmüket. esetleg elvárni, hogy megértsenek dolgokat elsőre. nem akarom bántani a tanártársadmat. biztos van, aki nem ilyen, de sajnos én minden esetben azzal szembesültem, hogy minden erőfeszítésem ellenére hangosak, zajosak voltak, beszélgettek, másra figyeltek, nevetgéltek és amúgy is csak akkor jöttek próbálni, ha kedvük volt. vagyis mindennek az ellenkezőjét csinálták, mint, amit elvárnak, ha ők tanítanak.

most pedig más okból kifolyólag kell(ene) kapcsolatot és együttműködést eszközölnöm velük. a diákolimpia fiú röpiversenyinek versenybírójaként próbálok dűlőre jutni. már a kiindulási pont is messze a nulla alatt van. van iskola, amely benevezett ugyan, de a felkészítőtanár semmilyen elérhetőségét nem adták meg. persze ki lehet deríteni egy iskola telefonszámát, meg fel is lehet hívni és kérni a tanárt. csakhogy egy testnevelés tanáriban nehéz elkapni bárkit is. azért sikerült, csak nem épp az érintettet, de a kollégája megesküdött, hogy a keresett tanerő visszajelez. nem tette.

a többieknek volt valamilyen elérhetősége (vagy megszereztem valahogy), amire tudtam írni. elsősorban e-mailt, mert a telefonálgatást nekem senki nem fizeti ki. igaz az időmet se, de vállaltam a társadalmi tisztséget. ellenben az e-mailre összesen kettő tanárnak sikerült válaszolni a hétből. vajon a többi öt miből gondolja, hogy nekik nem kellene? lehet, hogy nem érek fel hozzájuk? lehet, hogy nem képesek elolvasni egy e-mailt 3 nap alatt? lehet, hogy derogál bepötyögni két mondatot? valaki mondja meg, mit kellene tennem!